Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)

1907-11-27 / 94. szám

2 VÁCI HÍRLAP az üdvös törvényt. A józan magyar közvéle­mény belátására bízzuk annak megítélését, kik járnak el férfiasabban és hazafiasabban : azok-e, kik adott programjukat megvalósítják, vagy pedig azok, a kik annak megvalósítása elé nehézségeket gördítenek, mikor pedig kész helyzettel állanak szemben, akkor kiállanak a piacra és maguk számára követelik a dicső­séget. Hírek. Karácsonyi magyar vásár! Magyarok! Véreink! A magyar elme termé­kének és a magyat kéz munkájának dicséretét hirdetjük. Hála Istennek ! sohasem volt utolsó nép a magyar. Sőt a szellem szabadság-harcaiban mindig első volt. Most is harcot vívunk . az anyagi függetlenség szabadságharcát. A nem­zet teste vérzik: a külföld ipara és kereske­delme eret vágott rajtunk. Vérünk: pénzünk folyton szivárog a külföldi piacra és ha jobban nem vigyázunk, elvérezünk, elpusztulunk örökre. A ki szegény, nem lehet független; a ki függő, nem lehet szabad. Már pedig mi füg­getlenek és szabadok akarunk lenni. Ébredjünk testvérek ! Elég volt az öntudatlan álomból ! Nyissuk fel szemeinket s lépjünk az öntudatos cselekvés terére ! Mindig volt a ma­gyarnak annyi természetes esze s oly erős a karja, mint bármely idegennek. Miért bámuljuk és csodáljuk tehát mégis mindig az idegent s miért nem becsüljük meg jobban a magunkét!? Pusztulásnak indult az a nép, melynek nin­csen önbizalma. Gyűjtsük össze erőinket s éb­redjen fel önbizalmunk, mert különben elve­szünk. A. magyar föld s a magyar nép már számos oly munkát termel, mellyel bizony megélhetünk. Megszokásból, íinyásságból, lany- haságból, ne tömjük az idegent. A mi itthon megvehető, ne vegyük azt idegentől. Ne fizes­sünk többé adót idegen nép gyártmányáért. Magyar árut. magyar munkát vásároljunk csak ezentúl! Rengeteg milliókat mentünk igy meg mot képviselik. Ezek a honvéd államok azután vagy arra vannak kényszerítve, hogy a házi munkákat rabszolgák által végez­tessék, vagy rablásból, lopásból kell élniök. Az utóbbi életmódot folytatják pl. a hírhedt dél—amerikai rablóhangyák, az Ekiton-nem fajai. Itt is minden fajnál négy különböző alakot találunk, a szárnyas hímet s nőstényt, a két külön alakú és nagyságú munkásokat. A kisebb munkások, a melyek különben az egész Eld ton—államnak főtömegét teszik, mindannyian mint közkatonák szolgálnak. A nagyobb munkások ellenben, amelyek ki­válóan nagy fejük, óriási csápjaik és vágó­szerveik által tűnnek ki, mint tisztek ve­zénylik a hadsereget. Egy tisztre rendesen mintegy harminc közhonvéd esik. Marsok alkalmával a tisztek a hosszú hadoszlopok két oldalán oszlanak meg s gyakran maga­sabb halmokra másznak fel, hogy a csapa­tok vonulását innen vigyázzák és irányítsák. A parancsok, rendeletek, mint általában minden szellemi közlés, amennyire tudjuk, úgy ezeknél, mint a többi hangyáknál is nem hang által, hanem intés, érintés segít­ségével történik. Különösen a csápok intő mozgása szolgál távíróul a távolba s közvet­len megérintés által a vágyak, érzelmek és gondolatoknak a közellevőkkel való köz­lésére. Ezeknek a rablóhangyáknak vándor—cso­portja, hasonlóan a népvándorlás vad hor­dáihoz, az egész vidéket elpusztítja, amerre magunknak s millió magyarnak adunk itthon igy kenyeret, megélhetést, boldogulást. Vállat a vállhoz s kezet a kézbe! Tegyünk szent foga­dást, hogy a magyar kéz munkáját diadalra juttatjuk. A Tulipán Szövetség — Magyar Védő Egye- sület — Váci és Vác-vidéki fiókja báró And- reánszky István védnöksége alatt a magyar ipar és helyi kereskedelem javára kizárólagosan magyar árukból karácsonyi magyar vásárt ren­dez A vásár helye a Kúria vendéglő nagy­terme ; ideje pedig dec. 9-től 23-ig naponkint d. e. 9 — 12 óráig és d. u. 3—7 óráig. E vásárra a t. közönséget tisztelettel és bi­zalommal meghívjuk Ne vásároljon addig senki sehol, mig a vásárt meg nem nézte. A belépés ingyenes, a vásárlás nem kötelező. Az árusítást szigorúan megszabott, árak mellett városunk és a környék hazafias hölgyei ingyen végzik. Az egyesület semmi anyagi hasznot nem kér, nem vár. A haszon a magyar iparosé, a magyar kereskedőé és a magyarok országáé. Magyarok ! Véreink ! Ha azt akarjuk, hogy gazd igok, függetlenek legyünk, elégedjünk meg a magunkéval ! Ha volna észrevételnek helye, várjon még egy kissé az a kényesebb Ízlés az ő kívánságával, vonuljon félre az útból a bizal­matlan s lépjen elő a kereskedőben is a hazafi. Hozzunk egy-egy kis áldozatot, mert csak köl­csönös áldozattal érhetünk el eredményt. Csakis igy kaphat erőre a magyar ipar és ke­reskedés, csakis igy finomodhatik az ízlés s lehet gazdag, független az ország s benne a nép is. Tettekben pártoljuk a honi ipart! A karácsonyi magyar vásárt megelőzőleg de­cember hó 1-én d. e. fél tizenegy órakor a siketnémák orsz. intézetének dísztermében ugyancsak a T. Sz. M. V. egyesület az alább olvasható műsor szerint magyar zene-ünnepélyt rendez. A szereplő hölgy és férfi tagok ingyen, a közjó iránti nemes buzgalomból lépnek fel. A felolvasás megtartására sikerült a központi egyesületet megnyernünk. A belépődíj 1 korona, diákjegy 40 fillér. átvonul azért a brazíliai iudiánusok rendkí­vül félnek tőlük. Az utjukba került élőiénye- ket irgalmatlanul megtámadják és megölik. A pókok és bogarak, különösen az álcák és bábók, de meg az apró, fészkekben levő ma­darak és emlős állatok sem kerülhetik el támadásukat. Az ember, ha szerencsétlensé­gére. ilyen nomád csapattal találkozik, rögtön körül lesz véve sötét, fekete tömeggel, a mely hihetetlen dűhvel és gyorsasággal rohan fel lábszárain és éles vágószervéivel egészen a húsig behatol. Egyedül csak azáltal lehet ilyenkor megmenekülni, hogy a lehető leg­gyorsabban a sereg szélére futunk s ott legalább a potrohúkat kiszaggatjuk, mert a fej és a vágók legtöbbször igy is a sebben maradnak s gyakran veszélyes daganatokat hozhatnak létre. De amily rettenetesek és vérengzők ezek a hangyák hadjárataikban, épen olyan vi­dámnak és kedélyesek táboraikban, midőn jóllakva, vidáman a napfényes erdei tereken nyugalomra térnek. Legelőbb is csápjaikat tisztítják meg első lábaikkal. Hátsó lábaikat egymásnak kölcsönösen lenyaldossák. Emel­lett egymással tréfálkoznak, játszanak s a felvidult katonák között nem ritkán parázs kis veszekedés is támad. Sokkal nevezetesebbek még ezeknél, a brazíliai Ekiton-hangyafajok katona állama­inál is a rabszolga-államok, vagy az úgy­nevezett »amazon—államok* a melyeket még a nálunk létező hangyafajoknál is ta­Jegyek előre válthatók a Meiszner, Intzédy, Torday, ifj. Ottó. Deutsch, Rostetter és Kopu- necz-féle üzletekben, a hangverseny idején pe­dig a hetyszinén A műsor ez: 1. Rákóczi nyitány. Késmárky Árpádtól. Előadja a váci egyetemi ifjak körének zenekara. Vezényli Pertik Béla. 2. Felolvasás. Tartja *#*• 3. a) Románc. Gaál Ferenctől, b) „Keresem a boldogságom“. Lányi Ernőtől. Énekli %*. Zongorán kiséri Ulrich Károly. 4. Árpád siri álma. Miskolczi K. Gyulától. Sza­valja Záborszky Árpád. 5. Isten hozzád. Rieger Györgytől. Énekli a Váci dalegyesület. Vezényli Ulrich Karoly. 6. Magyar hrapszódia. Zimay Lászlótól. Zongorán előadja Borbély Sándorné. 7. Bihari primatialis magyarja. Hegedűn játsza Wolkóber János, zongorán kiséri Borbély Sán­dorné 8. Bercsényi nótája. Előadja a váci egyetemi ifjak körének zenekara. Pártoljuk mindazt, a mi magyar ! Vácon, 1907. nov. 25. A Tulipán-Szövetség Magyar Védő Egyesület nevében a karácsonyi vásárt előkészítő-bizottság. — Nagy Sándor kitüntetése. A megyés főpásztornak gazdasági ügyekben segítő jobb kezét, Nagy Sándor püspökuradalmi jószág­igazgatót kitüntetés éré. Miután a grófpüspök számtalanszor elismerte jószágigazgatójának érdemeit, most a pápai udvarban kieszkö­zölte részére a lateráni keresztet. Az újabb kitüntetéshez a számos tisztelő jóbaráttal egyetemben mi is gratulálunk 1 — Az előadások idejének mágváltoz- tatása főgimnáziumunkban. Az uj érával uj szellem is költözött be a mi első taninté­zetünkbe, a főgimnáziumba, a mely keresve keresi a praktikus újításokat és meg is va­lósítja azokat. Mint értesülünk, egyik jelentős reform jövő év első napján, még eboen a tanévben lép életbe és az az, hogy 19J8 január elsejétől a főgimnáziumban megszün­tetik a délutáni előadásokat s az előadásokat naponta, fővárosi, mintára délelőtt nyolc lálhaiunk, különösen a vérvörös és szőke hangyánál (Formika rufa és F. rufesceas.) Ezeknél a hangyáknál három osztály van, ugyanis a szárnyas him és nőstény s a szárnyatlan munkásosztály. Ezek azonban maguk nem dolgoznak, hanem más (legin­kább kisebb fekete) hangyafajok bábjait ra­bolják el, a melyeknek azután felnövekedve, az idegen bolyban előforduló munkákat, mint a rabszolgáknak, teljesiteniök kell. A rabszolgákat úgy rabolják ezek az amazon hangyák, hogy a szőkék egy része a feke­ték összes hadierejét kicsalja a szabad me­zőre nyílt háborúra, mialatt a szőke rablók egy kis csapata betör a fekete államba, a honnan a védők által elhagyott bolyból a bábokat elrabolják. Az elkeseredett harc lá­tása igen érdekes; a megsebesülteket, sőt a megölt harcosok holttesteit is elviszik tár­saik és barátaik, mint egykor a trójai há­borúban a véres csata zajából és a csata­téren kívül biztonságba helyezik. Legneve­zetesebb azonban az, hogy a rablott bábok­ból felnőtt fekete rabszolgák nemcsak telje­sítik a hangyabolyban szükséges minden munkát, az építést, eledelgyűjtést, uraik, kisdedeik ápolását és nevelését, hanem ké­sőbb még rabló kalandjaiban is segítenek ne­kik és saját törzsük elrablód kisdedeit ők maguk oktatják a rabszolgák szolgálattételei­ben (akárcsak az elrabolt keresztény gyer­mekekből lett török janicsárok). Horváth Károly.

Next

/
Oldalképek
Tartalom