Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)

1907-11-27 / 94. szám

VÁCI HÍRLAP 3 órától délután egy óráig egyhuzomban fog­ják tartani. Nemes Endre igazgató több ol­dalról informáltatta magát, hogy ez az újítás nem ütközik-e nehézségekbe s miután meg­győződött arról, hogy ez a reform a tanításra is jobb, lépteti érvénybe a tanárokra, tanít­ványokra egyaránt hasznos újítást. Mi min­den hasznos újításnak egyformán örülni tu­dunk, örömmel üdvözöljük főgimnáziumunk igazgatójának jelentős reformját is. Az ifjú­ságra, a tanári karra egyformán elveszettnek volt tekinthető az a két óra, mely a délelőtti tanítás idejet a délutánitól elválasztotta. Ma midőn mindinkább az a nevelési rendszer lép előtérbe, hogy az ifjúságot a szabad le­vegőn való mozgáshoz szoktassák, a délelőtti tanítás éppen ezt fogja szolgálni, mert egész délutánját szabadnak hagyja, e mellett sokkal jobban készülhet tanár, tanítvány a másnapi előadásra. Kétségtelen, hogy ez az újítás las­san tágabb körben egész társadalmunk meg­szokott rendjét, az ebédidőt is meg fogja változtatni s déli harangszókor, mint ma már sok helyen, kevés családnál fognak akkor az ebédhez ülni. — A szt. Antal-nőegylet első közgyűlése. Alapitója, hathatós istápolója gr. Csá.ky Ká­roly megyés püspök jelenlétében tartotta első nyilvános közgyűlését a szent Antalról nevezett jótékony kát. nőegylet a Karolina- iskolában. A tagok nagy számban jelentek meg a gyűlésen, melyre udvari papsága kí­séretében érkezett meg a főpásztor, kit a tisztikar és a választmány hódolatteljesen üdvözölt. A megyés püspök hosszabb be­szédben válaszolt, a mely megnyitóját nagy figyelemmel kisérte a hallgatóság. Beszédjé­nek témája az irgalmasság cselekedete, a jótékonyság, melyet a mai kor humaniz­musa a Krisztusi tanokból sajátított ki. A mintegy félórás beszédet végén tisztelettel­jesen megéljenezte a hallgatóság, mely elé most Gossmann Ferenc kanonok, egyesületi igazgató az egyesület alapításának, jótékony­kodásának képét terjesztette s a vagyoni állapotról számolt be. Ebből tudjuk meg, hogy a főpásztor jó szívvel már ötvenezer koronát tett alapitványkép az egyesületnek és se szeri, se száma azoknak a kisebb ado­mányoknak, melylyel az egyesületet évköz­ben megörvendeztette, Összesen 3887 sze­gényt segélyeztek közel 15 ezer korona osz- szeggel s még a vöröskereszt konyhájának is minden évben nagyobb összeget juttattak. A közgyűlést a főpásztor elhunyt édes any­jáért mondott ájtatos imával fejezték be, mely után a grófpüspök személyesen osz­totta szét a jelenvolt tagok és érdeklődők között az egyesület működéséről szóló jelentést. — Értesítés. A Tulipán-Szövetség hölgy­tagjai ez úton értesittetnek, hogy e hó 28-án délután az elnök lakásán ülést tartanak. — Ki szerződtet Amerikából visszatért munkást? A földművelésügyi miniszter táv­iratban közölte a váci és a váci járási gaz­dasági tudósítókkal, hogy a kivándorlási ha­jók legközelebbi napokban több száz kiván­dorlót hoznak haza. Ezeknek a hazatérőknek munkát keres most a miniszter, felhívja a földbirtokosokat és gyárosokat, hogyha munkáskézre van szükségük, jelentsék be a fizetés nagyságának bejelentésével akár a földművelésügyi minisztérium munkásügyi osztályánál, akár Lakky min. osztálytanácsos­nak (Fiume, Európa-szálió) s azonnal külde­nek kellő számú Amerikából hazatért mun­kást. Az útiköltség a munkaadót nem terheli. Minthogy Vácon és Vácvidékén nagy a munkáshiány, valószínű, hogy a gyárosok és gazdák között akadnak számosán, kik a mi­niszter humánus felhívására Amerika-járt munkást telepítenek meg. — A múzeum kiállítása. A nagyközön­ség önkényt megnyilatkozó rokonszenve mel­lett nyitotta meg vasárnap délelőtt Záclor János dr. polgármester a muzeum képkiálli- tását. Szépen fejtegette a múzeum serény és immár kitartónak mondható munkásságát s különösen hálás köszönettel adózott minden múzeumi tevékenység kipróbált harcosának és megteremtőjének, az egyesület faradhatat­lan buzgalmú elnökének: Tragor Ignác dr.- nak. Ezután a jelenlevő közönségnek maga a muzeum elnöke személyesen mutatta be a képeket s szolgált gondos és szakavatott magyarázattal. A megnyitás órája óta a si­ketnémák intézetének díszterme búcsújáró- hellyé változott. A kiállítást látogatók egy­másnak adták a kilincset, régen volt ily nagy forgalom a különben csendes intézetben, a kiállítás első napján a »Művészet« szerkesz­tője, Lyka Károly nejével együtt a kiállítás megtekintésére kijött Budapestről s a legna­gyobb elismerés hangján nyilatkozott a mu­zeum mindenkit méltán csodálkozásba ejtő szép sikeréről. De büszkék is lehetünk erre a kiállításra, mert hiszen hazánk fővárosá­ban csak most nyílt meg a fővárosi muzeum, mely kizárólag Budapestre vonatkozó képek egyedüli gyűjteményét foglalja magában, s mi pedig, ily kicsiny város e hazában, már oly intézménnyel dicsekedhetünk, mely a legmesszebb menő részletességgel e várost megörökítő képek egész kicsi múzeumát fog­lalja magában. A főgimnázium tanári kara is méltányolta a muzeum törekvését és Rácig József történelem-tanár vezetése alatt, a felső osztály ifjúságával történelmi kirándulást tar­tott, a midőn a kiállítás tudományos fontos­ságának ismertetésével megtekintette a ké­peket. Városunk több iskolája is a tanítók felügyelete alatt megnézte a kiállítást*. Álta­lában még a legszigorúbb kritika mellett is, csak a leglelkesebb hangon számolhatunk be arról az ünneplésről, melyben ennek az idáig csak mostoha sorsban részesített egyesület­nek osztálzrésze volt. Ámde csonka maradna e beszámoló, ha megfeledkeznénk a muzeum éltető szelleméről, a kit az oroszlánrész illet ebből a dicsőségből. Ugyan a mi városi táj- szólási szótárunkban muzeum alatt az egye­sület tudós elnökét, Tragor Ignác dr.-t is értjük, de ez egyszer a diadal rovására hát­térbe kell szorítanunk a szerénységet s az ő ellenkezése dacára is át keli nyújtanunk a babérkoszorút. Állandó és lelkes segítője volt mindenben Walla László muzeumőr is, kinek szintén köszönettel tartozunk az elért sike­rért. S most, a mikor a kiállítás kapuja be­zárult s az egyesület ismét visszavonul, hogy munkásságának újabb eredményével, a Váci könyvvel újból felébressze a közönség közö- kyösségét, kell, hogy fájdalmas panaszunkat elmondjuk. Ily tevékenységben gazdag egye­sület még mindig hajléktalan. A fáradságos munka árán hosszú évek során át lankadat­lan szorgalommal egy begyűjtött kincsekkel még mindig sötét, elrejtett szobácskábán kell bujkálni. Hát nem érett-e még meg társadal­munk, hogy a városi múzeumot állandó tető alá juttassa. Az ünneplő és dicsérő közönség­nek ezt adjuk sürgősen megoldandó kérdé­sül. Addig kell ezt véglegesen elintézni, mig az intézmény működő harcosaiban él a re­mény, hogy eljő még az az idő, a midőn zavartalanul, biztos rév tudatában evezhetnek a tudományos búvárkodás tengerén s nem lesznek kitéve a Scyllák és Charybdisek foly­tonosan fenyegető kilakoltatást és hurcolkoddsi veszélyeinek, (dr. R.) — Révész Béla indítványa a vármegyén. Révész Béla megyebizottsági tag Pestvárme­gye törvényhatóságának hétfői közgyűlése elé indítványt terjesztett a visszavándorlók hazatellepitéséről. Az indítványt számos elő­kelő megyebizottsági tag is aláírta s igy szól. »A kivándorlás a nemzet erejét fogyasztja. Nemcsak a munkáskezek kevesbeednek, ha­nem a mire a legnagyobb súly fektetendő, a nemzet tagjainak számát apasztja. Pedig a nemzet hegemóniája népessége arányától és, szellemi erejétől függ. Miután az Ameriká­ban kitört pénzügyi válság folytán az ottani vállalatok munkásaik nagy részét, első sor­ban a külföldieket etbocsátják, hazánkban pedig a mezőgazdaság és ipar munkáskéz hiányában szenved, a jelen időpontot alkal­masnak találjuk véreink visszatelepítésére. Amiért is indítványozzuk, írjon fel a törvény- hatóság a kormányhoz: hogy az Ameriká­ban levő véreinket, ha kell, állami támoga­tás mellett is, sürgősen hozassa haza és fog­lalkozzék elhelyezésük módozataival.« A közgyűlése az indítványt egyhangúlag magáévá tette. — A sportegyesület vacsorája. A sport­egyesület a téli szezonban meghonosította, hogy az Ipar-udvarban levő helyiségében vacsoráidat rendez. A tagok megkedvelték, ezért elhatározták, hogy ezeket a vacsorá­kat minden második szombaton tartják meg. Az egyesület elnöksége ez úton tudatja, hogy szombaton, e hó 30-án ismét lesz társas- vacsora, a melyre azonban külön meghívó­kat az idő rövidségére való tekintettel nem bocsátanak ki. A résztvevők Bő day Aurél háznagynál jelentkezzenek. — A váci hengermalom részvénytársaság lisztárai 50 kgrmkéní: Buzaörlemeny: Asztali dara AB szám 19 K 60 till. — Asztali dara C szám 19 K 40 till. — Királyliszt 0 sz. 19 K 40 fill. — Lángliszt 1 sz. 19 K 20 fill. — Elsőrendű zsemlyeliszt 2. sz 19 K 00 till. — Zsemlyeliszt 3. sz. 18 K 60 fill. — Első­rendű kenyérliszt 4. sz. 18 K 40 fill. — Közép- kenyérliszt 5. sz. 18 K 10 fill. — Kenyérliszt 6. sz. 17 K 80 fill. — Barnak eny ér liszt 7. sz. 16 K 80 fill. 772. sz. 15 K 80 fill. — 73/4. sz. 13 K 80 fill. — Takarmányliszt 8. sz. 10 K 20 fill. — Korpa tinóm F sz. 7 K 20 fill. — Korpa goromba G sz. 7 K 20 fill. — Ocsú 7 K 80 fill. Konkoly 7 K 00 fill. — Bük­köny 10 K — fill. Pelyva zsákja 1 K. 50 fill. Nyilt-tér. Köszönetnyilvánítás. Isten véghetetlen bölcs akaratában való megnyugvásban kisértem forrón szeretett nőm hült tetemeit örök nyugvó helyére. Mégis a megpróbáltatás nagy óráiban vigasztalóként hatott reám a jóbarátok, ismerősök jóleső részvéte, melylyel szere­tett halottamat utolsó útjára elkísérték. Ezért elmulaszthatatlan kötelességemnek tartom a jó barátoknak és ismerősöknek ez utón mondani igaz hálás köszönetét, fogadják el nem múló hálám kifejezését, hogy nagy fájdalmamat részvétükkel eny­híteni óhajtották. Vác, 1907 nov. 23. Maricsek Dezső

Next

/
Oldalképek
Tartalom