Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)
1907-11-27 / 94. szám
Huszonegyedik évfolyam. 94. szám. Vác, 1907. november 27. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső'. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60. fillér. Telefon-szám 17. Az általános választói jog Irta : Batthyány Tivadar gróf orsz. képv. Vác, nov. 27. Az országgyűlési függetlenségi és 48-as párt már évtizedekkel ezelőtt felvette programjába a parlamenti reformot az általános szavazati jog alapján. Tudta ezt mindenki, a ki Magyar- országon csak némileg foglalkozik politikával, pedig mi nálunk tudvalevőleg mindenki politizál. Midőn a november 18-iki parlamenti csíny, majd december 16-ika felvilágosították az országot arról, hogy Bécsben a legvégsőre vannak elhatározva Magyarország ellen és midőn ebből kifolyólag sokan, igen sokan sorakoztunk a függetlenségi zászló alá, akkor mindenki előtt világos lett, hogy rohamlépéssel közeledünk azon időponthoz, a mi'dőn a függetlenségi és 48-as párt a képviselőházban többségre fog jutni. Láthatta ezt mindenki és tudhatta azt is, hogy többségre jutásunkkal azonnal napirendre tűzzük az általános szavazati jognak programunk értelmében való törvénybeiktatását. Tényleg, mihelyt ha nem is többségre, de döntő szerepre jutottunk, véletlenül éppen nekem jutott a szerencse, hogy a függetlenségi párt részéről az általános szavazati jog törvénybeiktatása iránt a képviselőház elé konkrét indítványt terjesszek elő, kimutatva ezzel, hogy pártunk eme nagy horderejű programpontját azonnal szándékozunk megvalósítani. Ezek tények, valamint hogy tény az is, hogy Fejérváry báró és társai királyi kéziratokkal és fegyveres erővel akadáA hangyák életéből. Ne tessék megijedni, nem a hangyáknak sokszor idézett szorgalmáról akarok szólni, hisz úgy is eleget hallottunk arról kisded korunkban akár jó szülőinktől, akár tanítóinktól, hanem inkább a nálunk uralkodó bámulatos munka felosztásról. Mert érdekes ám >a hangyák és termeszek«, vagy úgynevezett fehér hangyák állama. Ezeknél a rovaroknál egy és ugyanazon államban mindenkor három, gyakran azonban négy, sőt öt különféle egyedeket találunk, a melyek rendes munkafelosztás által alakultak. A hangyák államában rendesen meglévő három kaszt a következő: 1.) a szárnyas hímek, 2.) a szárnyas nőstények, 3.) a szám- nélküli munkások, a mely utóbbiak számra nézve nagyon felülmúlják a két előbbi kaszt tagjait. Ha négy kaszt képződött ki, a szárnynélküli munkások ismét két társadalmi kaszttá különülnek, a tulajdonképeni munkásokra és katonákra, a melyek mindegyikének különböző testi szervezete van. Valamind a méheknél, úgy a hangyáknál és termeszeknél az élet terhe és fáradsága egészen a szorgalmas munkások nyakába zúdul. A többi három osztály nagyrészt csak a készből él, a terített asztalnak ülnek. A szárnyas himek és nőstények, a melyeknek feladata egyedül a faj fentartása szép időben kizárólag a napfényen sütkéreznek, lyozták meg az én említett indítványomnak tárgyalását, elfogadását és törvényerőre emelését. Minden elfogulatlan és józanul ítélő ember előtt világos tehát, hogy a darabont kormányzat a legkétszinübb komédiát játszotta, a midőn régi szabadelvűpárti taktika szerint Bécscsel a legszélsőbb ellenzéki párt, a függetlenségi párt ezen népszerű programját elfogadtatta és magát a népjogok kiterjesztésének álarcában mutatta be, ugyanakkor pedig nyers erővel megakadályozta népjogok törvényes megadását. | A mit eddig elmondottam, ezek mind történelmi tények, valamint az is, hogy az általános szavazati jognak a nemzeti kormány programjába való felvételét mi, függetlenségiek, a nemzeti küzdelmek idején épen úgy, mint a királlyal folytatott béketárgyalások alatt folyton tántorithatatlanul követeltük. Egészen bizonyos tehát, hogy a most többséget alkotó pártok a parlamenti reformot illetőleg a választóknak adott programjukat meg fogják valósítani, a mint hogy meg fogjuk valósítani az átmeneti kormányzat egyéb programpontjait is. Kétséget nem szenvedhet azonban az. hogy mielőtt életbeléptetjük az általános szavazati jogot, dűlőre kell vinni a kiegyezés kérdését. Rendeznünk kell gazdasági életünket Ausztriával, mert a népnek kenyér és munka kell, azt pedig bővebben csak akkor kaphatja, ha gazdasági helyzetünk nyugodt és biztos alapokra helyeztetik. Épen igy le kellett tárgyalni és el kelleít fogadni a szavazati jog sétálnak, táncolnak. A katonák, a melyeknek feladata az államot védelmezni, ezekben a mulatságokban ugyan nem vehet részt, mivel nekik őrt kell állani, de viszonta inkább részesülnek a finom eledelekben, a melyekkel a munkások a hangya államot mindenkor bőségesen ellátják. A hangyák eledele tudvalevőleg minden lehető állati és növényi anyagból áll. Kedves ételük azonban az édes nedv, de ezek között is kiválóan nemzeti eledelnek az a mézizű nedv tekinthető, a melyet a leve- lészek készitenek. Ezeknek a kis rovaroknak a hátán ugyanis két cső van, a melyekből folyik a hangyák üdítő itala. A hangyák épen úgy szopják ki azokból a csövekből az édes mézet, mint a hogy az emberek a tehenekből kifejik a tejet. A csápjaikkal simogatva idézik elő, hogy a leve- lészek méze kiömlik. A legszorgalmasabb gazda nem ápolhatja jobban teheneit, mint ezek a hangyák az ő fejős teheneiket, ha az a lomb, a melyen a levelészek laknak, elszárad, a hangyák szorgalmasan és nagy gonddal szállítják át őket más zöld ágra. A hangyabolytól a zöld lombig ezenkívül gyakran mesterséges fedett folyósokat építenek, sőt magukat a levelészeket beviszik a hangyabolyba, a hol külön istállókat építenek számukra, hogy a becses fejős marha mindig kéznél legyen. Még igy a munkások egyrésze a hanmegvalósítása előtt az alkotmánybiztositékokat, melyeket a nép nem nélkülözhet, mert ha újabb törvénybiztositékok nem gondoskodnak arról, hopy az általános szavazati jog magyar parlamentjének akarata tényleg érvényesülhessen is, akkor az egész választási reform nem egyéb, mint egy felnőtteknek rendezendő alkotmány- védi játék, a melyre csakis népámitó komédiások vállalkozhatnak, de nem komoly, becsületes politikusok. És ha ezek ismerete mellett látja az ember, hogy mindenféle haladó alakok úgy adják elő a dolgot, mintha ők általános sztrájkkal fűszerezett harcokkal vívnák ki a. magyar nép száméra az általános szavazati jogot, az ember valóban nem tudja, nevessen-e, vagy boszankodjék eme vegyes társaság szélmalom harcai felett. Nevetni kell rajta, mert valóban bohózatba illő látvány, ha egy felnőtt emberekből álló társaság nekigyiirkőzik, hogy egy tárva-nyitott kapu betörjön. Boszantó a dologban az, hegy felteszik a józan magyar népről, hogy ennek a komédiának felül. Az általános szavazati jog meg lesz, meg lesz annak ellenére, hogy a bécsi kamarilla és annak magyarországi hívei az utolsó években ugyancsak elkövettek mindent, hogy ezt a magasztos eszmét népszerűtlenné tegyék. Mi meg fogjuk alkotni az általános szavazati jogról szóló törvényjavaslatot, ők támadni és szidni fognak bennünket ezen törvényjavas- lása alatt; mikor pedig a javaslatot törvényerőre emeltük, akkor kimennek az országba és azt fogják hirdetni, hogy ők alkották meg ezt gyabolyban marhatenyésztéssel foglalkozik, vagy más készlettel látja el a bolyt, addig egy más rész az óriási lakás fentartásával, kiépítésével foglalkozik, a melyben a hangya állam összes népe lakik. Milyen kicsinyek a legnagyobb kolostorok, paloták kaszárnyák, vendégfogadók ezekhez az épületekhez képest, a melyekben annyi sok ezer egyén lakik békésen egymás mellett! Kívülről természetesen igen durván és izléste- telenül festenek a legtöbb hangyabolyok. Azonban bent több száz tekervényes menet, folyosó és lépcső látható, a melyek a többezer kamarát és szobát kényelmesen egybekapcsolják. Ez utóbbiak közt több gyermekszoba is van, a melyben nevelik a jövő reményekkel teljes esemetéit. Az ifjú nemzedék, s különösen a bebá- bozott álcák (a nép hangyatojásnak hiszi és nevezi is) nevelése a munkások egy másik osztályának a feladata. Ezek gyermekdajkák, a melyek ápoltjaikat a leggyöngédebben szeretik, a bábokat szép, napfényes időben a szabad levegőre vonszolják, de mihelyt este felé hűvösödik az idő, rögtön vissza viszik a hajlék melegebb belsejébe. A katonák, bárha nagyobbak és erősebbek, nem vesznek részt ebben a nehéz munkában. Különben vannak olyan hangyafajok is, a melyeknél minden munkás katona lesz s a melyek ennélfogva a legújabb kor harci berendezését, a modern honvéd-álla-
