Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)
1907-10-23 / 84. szám
Huszonegyedik évfolyam. 84. szám. Vác, 1907. október 23. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak : helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. A tulipán-szövetség váci munkája. Ne csak szóval pártoljuk a magyar ipart, hanem tettel is. A „Tulipán-Szövetség — Magyar Védő- Egyesület“ Vác és vidékének fiókja oki. 20-án választmányi gyűlést tartott, melyen úgy a választmányi tagok, mint az egyesületi tagok vendégekként szép számban jelentek meg. Borbély Sándor elnök őszinte érzés hangján üdvözölte a munkára gyűlt választmányi tagokat. Nem szokásból hívta egybe e gyűlést, hanem azért, hogy az egyesek munkássága, munkálkodása hassa át az egészet s viszont az egész, a gyülekezet adjon biztatást, erőt és kitartást. A gyülekezet bölcsessége adjon alakot a gondolatnak s egyben jelölje meg a cselekvés és haladás módozatát. Visszapillantva a múlt ta- nácskozmányaira, felemlitette, hogy a megjelölt irányban, t. i. az anyagi (ipari és kereskedelmi) javaknak megmentése érdekében az egyesület cselekedett ugyan valamit, de munkájának látható eredménye még kevés. Foglalkozik ennek okaival, reá mutat közülök többekre, különösen kiemeli, hogy aránylag kicsiny eszközökkel állunk egy nagy ellenféllel szemben. E nagy ellenfél a külföld kifejlett ipara és kereskedelme. Nagy bajunk még a magunk külföldieskedése is. Az akadályok elhárítására, a nemzeti érték felismerésére és megbecsülésére tenni kell valamit. Kitartással kell kopogtatnunk a közönyösség ajtaján, bátorítani a kishitűeket s biztatnunk kell a vál- lalkozóbbakat, hogy a nép széles rétegébe - is Hervadás, levélhullás. A nap még mindig meleg sugarakat lövel alá az átlátszóan kék égről, bár már elmúlt az időjósoknak annyira kedves »vénasszonyok nyara«, eltűnt a reménység szép zöld színe, a természet mintha még dacolna az idővel, mert bűvésznek lép fel és a kellemes meglepetések egész seregét tárja elénk. Nem ábránd, nem költői képzelet szülte kép ez, hanem beszédes valóság. Látóhatárunk kiszélesedik, sajátos, lágy kékszinben tündöklik, de olyan színezetet ölt, a mely önkénytelenül is azt súgja nekünk: minden múlandó, csak szép álom ezen a földtekén. A szabadban, a hova kivágyunk a levegő enyhe melegsége miatt a múlandó perceket élvezni, mindenütt tündöklő ezüstszálak lengenek, mintegy gyászfátyolt vetve itt-ott egy-egy haldokló virágra. Nincs már virágdísz, csak elvétve találunk egy Hiera- ceumot, vagy katángkórót, helyettünk inkább mohok és gombákkal találkozunk, amelyek az őszi Nap fényében sütkéréznek. Mily gyönyörű most az erdő. Levetette egyhangú zöld könytösét, hisz ünnepről, a megérdemelt nyugalom nagyszerű ünnepére készül, a mely alkalomra tarka színű ruhába öltözik. A fenyők sötétlő zöldje közül kiri a nyírfa halavány, sápadt lombozata; egyes helyeken pedig, különösen a széljárta tereken, egész csoport tölgyek már lomb nélküli, de erővel teljes vázai tűnnek fel. itt-ott, szétszórva közöttük halványzöld, aranysárga, pirosfoltok szép, tarka vegyületben váltakoznak és egymást kiegészítve meghatározott távolságból sajátságos, megragadó színképet mütátnak, amely akáratlanul is magára vonjá elhatoljon a magyarságnak tudatos védelme és igy a magyar ipartermékek is tért hódítsanak. Alkalmat kell adnunk a honi ipar termékeinek megismerésére azzal, hogy piacot nyitunk számukra. A jegyzőkönyv hitelesítők (Thuróczy Gyu- láné Rákospalota, Krakker Kálmánná Vác) kijelölése után 1/áttér Ferenc titkár megtette az elnökség bejelentéseit, melyekből beigazolást nyert, hogy a múlt gyűlés határozmányai végrehajtattak. Felolvastatott Pest-Pilis-Solt-Kiskun- megye alispánjának a polgármester útján az egyesület elnökéhez küldött leirata, melyben az egyesület létesítését és alapszabályait jóváhagyólag tudomásul veszi. Bejelentetett, hogy Bercsényi Jánosné nagy elfoglaltságára való tekintettel a választmányi tagságról lemondott. A választmány sajnálattal vette tudomásul e lemondást s az elnök javaslatára özv. Bállá Istvánnéval egészíti ki magát. Örömmel jelenti a titkár, hoéy a kirakati védötáblákért többen fordultak az egyesülethez. E kérvények párto- lólag felterjesztettek a középpontnak s reméljük, hogy már a közel jövőben Vácon több kirakati védőtáblát fogunk láthatni, a melyeknek száma idővel gyarapodni fog. Az elnöki bejelentést a belépett új tagok névsorának a felolvasása fejezte be. Az elnökség bejelentéseinek kapcsán Fodor Imre pénztáros tette meg jelentését, mely biztató és szép reményt ad a jövőre. Az ifjú egyesület készpénze a jeientés szerint 415 K, a mely összeg terhére már valami nagyobb figyelmünket. Még néhány nap és az erdő egész lombozata vörös lángfényben ég, bi- borruhát öltölt, mert az az utolsó istenhozzád, mint a hegyek mögé vérvörösen alábwkó nap estibúcsúja. Elvonultak már vándormadaraink, csak néha néha hangoztatja panaszos szavát a magasból egy-egy elkésett daru, vagy vad- lúdcsapat. Mindenütt, minden az enyészet, a halálra emlékeztet, lombtalan fák, madarak búcsúhangjai, hervadó virágok, sivitó őszi szél. Nemsokára elhangzik az utolsó madárdal is, az erdő és liget néma, hangtalan lesz, csak néha károg egy-egy varjú, dobol a korhadt fákon a harkály, vagy a kis ökörszem ad magáról életjelet. Bent a kertekben még van élet, mert dúsan virit ott az őszi rózsának számos fajtája, mintegy diadalmaskodva a nálánál szebb, illatosabb, pompázóbb, de már elhunyt virágtestvérei felett. Majd egy alkonyaton a fák, a letarolt bokrok között, a lekaszált rétek és tarlók felett végigsuhan az északi szél fagyos lehelete és másnap puszta minden. A mező, a kert virágai megfeketülve, fonnyadt levelekkel semmivé téve, a szép múlt múló, szomorú emlékeiként fekszenek ott a halálos ágyon kiterítve. Egyetlen éj és a ravatal elkészült, a halotti szemfedőt majd az első hó szolgáltatja, Nincs többé virágdísz, hiába küldi jótékony, meleg sugarait a nap mintegy kibékitésül s látszólag elhalást jelző őszszel. Közeledik most már a vég, a színjátéknak vége lesz és a függöny legördül. A fák egymásra hullatják elsárgult lombozatukat és kezdetét veszti a természetnek az a műtété, a mely az öreg Homérosz ideje óta, a ki az emberek életét a hulló levéllel hasonlította szabású mozgalom is kezdeményezhető. Az előkészítendő ügyrendhez hozzászólt dr. Preszly Elemér, az egyesület jogtanácsosa. Sok eredeti helyes és üdvös felfogását juttatta érvényre tervezete kapcsán. A tervezet ki fog nyomatni és tanulmányozás s megjegyzés tétele végett egy-egy példányban szét fog osztatni a választmány tagjai között. Ez után került napi rendre a tárgysorozat leglényegesebb része, a megtartandó karácsonyi magyar vásár. Miután a jelenlevők mind- annyia az eszmét jónak és helyesnek, keresztülvitelét pedig szükségesnek és üdvösnek tartja, nagy vonásokban ismertette az elnök a megtartandó vásár irányelveit. Többek hozzászólása:'után mind határozottabban formálódott ki az eszme s annak megvalósítására egy bizottság választatott, melynek védnökéül a választmány oly köztiszteletben álló férfit óhajtana megnyerni, ki múltjának gazdag tapasztalatával hasznosan irányíthatja az üdvösnek jelzett mozgalmat. Ily irányelvek vezérelték a választmány tagjait a bizottsági elnök megválasztásánál s egyhangú kifejezést nyert az az óhaj, kéressék fel e tisztségre Andreánszky István báró, kit az egyesületi elnök vezetésével egy több tagú köldöttség fog az előkészítő bizottság védnökévé felkérni.*) Kedves indítványt tett ezután Thúróczy Gyu- láné. Óhaja, hogy mindenki kérjen részt a ka*) Értesülésünk szerint a küldöttség kedden járt Andreánszky István bárónál, ki a védnökséget el is fogadta. Szerk. össze, annyi gondolkozó embert foglalkoztatott. A nélkül, hogy csak szellő is érné, egyik levél a másik után elválik szárától és aláhull, bár ez a kifejezés, a mely a lomhán aláeső almára is alkalmazható, igen nehézkes, mert mindenike szépen, halkan gyűrűzve leng alá. ü,s pedig minden fanemnek meg van a saját levéltánca. A hárs szivalakú levelei másként lengenek alá, mint a juhar széles és a vadgesztenye ujjas levelei. Valamennyi estében szép csavaros vonalat von, de a haj lások, a levél és nyele közötti különböző súly miatt különbözők. Azonban ugyanazon fa egyes levelei sem egyformán hullanak alá. A nagyobbak gyorsabban, a dértől átáztatott feltűnően gyorsan . . . Nézegetve a lombhullást, a fák kopaszodását, az a kérdés tolul élőnkbe, vájjon mi idézheti ezt elő? Sokáig fejtörést okozott ez a növénytannal foglalkozóknak, mig végre a tapasztalati tények leszűrése és a nagyitóval való vizsgálás meghozta itt is a rég várt feleletet. A levelek tartósságának ugyanis az egyes fajok szerint igen különböző fokozatai vannak. Egyesek csak egy nyáron át élnek, tavasszal születnek, nyáron át pompáznak és ősszel elhalnak; ezek tehát csak egy éviek, lehullok (pl. a tölgy, vadgesztenye, általában lombos fáink levelei). Mások azonban több évig élnek, tehát tartósak, évelők (pl. a fenyők levelei). Az egyéviek mind egyszerre halnak el és igy egyetlen csapással megfosztják a növényt a levegőből való táplálkozás minden szervétől; az évelők pedig csak egymás után halva el, évről-évre uj levelek képződnek rajtuk, azért a fa mindig zöld. Akár egyéviek, akár évelők legyenek a levelek, haláluk természetes és nem az évszakok vi-
