Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)

1907-10-13 / 81. szám

Huszonegyedik évfolyam. 81. szám. Vác, 1907. október 13. Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Közgyűlés a városházán. (A jövő év vásáros napjai és a zsidó ünne­pek. — Kamatot fizetünk ezentúl a városi pót adó után. — Kifizetik a hengermalomnak az 500 részvény árát. — Uj adónemek jönnek és a pótadót is emelik, de még nem az idén. — A tisztviselők, rendőrök, szolgák fizetés­rendezését megint pótlékkal tolták el. — Meg­épül a Vác—Tahitótfalu vicinális út.) Az a kevés számú városatya, kik csütörtö­kön gyanútlanul megtelepedett a közgyűlési teremben, nem is gondolta, hogy milyen nagy­fontosságú bejelentéseknek lesz fültanuja. Ez a közgyűlés a pénz jegyében folyt le s a tárgy sorozat majd minden száma pénzt kért. Igen, de a sok beruházás felemésztette a meg­takarított tőkéket s a mi kívánság már ezután jön, azt csak a felemelt pótadóból képesek fedezni. Szóval végre hivatalosan a pénzügyi bizottság által is bejelentették, hogyha ha­ladni akarunk, már nem elég a 40 százalékos pótadó, azt jócskán meg kell már legközelebb, a jövő évben emelni. Köhögtek, mozogtak a bejelentésre a városatyák, mint mikor valami nem tetszik, de fenhangon még sem lehet el­lenezni, mert jól tudják, hogy több, mint negyedszázad óta 40 százalékos a pótadónk s azóta sok gazdag város múlta felül pótadó­ban a mi szegény városunkat. Az előjáték. Sorrendet tartva referádánkban, kijelölték a hitelesítő tagokat s bejelentették, Körivé- lyessy László elhunytát, özv. Kresák Ferencné Legényélet, A vendéglői rideg vacsora után nagy bú­san ment hazafelé Hegyi Pista. A vidéki kis város néptelen utcáin mélységes nyngalom szunyókált, melyet csak kísértetiesen hangzó, kimért léptei zavartak meg. Sehol egy em­beri hang, sehol egy kocsizörgés nem volt hallható. Csupán a közeli falvak kutyáinak vonítása zavarta az éjszaka mélységes csend­jét. mely azonban az őszi idő borongós han­gulatát nemhogy csökkentette volna, sőt in­kább növelte . . . A város utcáira sűrű sötétség nehezedett, melyet a gyéren elszórt utcai lámpások nem tudtak legyőzni. S azt a néhány lámpást is eloltással fenyegette mindenkor az ősz hűvös szele, mely Hegyi Pista testének utolsó por- cikáját is átjárta. Lelke telve volt keserűséggel s irigyelte azon földi halandók sorsát, kik csendes ott­honukban boldogan pihenhetik ki fáradtsá­gukat s kiknek életben tartásuk céljából nem kell vendéglőbe, járni vacsorázni, ahol a keserű vacsorát a nehéz szivarfüsttől még elkeseredetebb levegőben kell elfogyasz- taniok. Irigyelte azoknak a sorsát, kiket hazaj övelük kor kitárt karok és forró csókok várnak .... Szomorúan nyitotta fel a rideg legényszoba ajtaját, mert hiszen tudta, hogy lakótársa betegen fekszik s nincs mellette senki, a ki virilis képviselő meghatalmazottját: dr. Kresák Pált, megállapították a szüreti határnapokat, Haidfeld Alajos pedig bérbevette a váci ha­tárt vadászatra, mig a beadott felebbezés fel­sőbb helyen eldől. A jövő évi vásárok. Eddig rendesen ment a dolog. Dr. Göndör főjegyző referált most arról, hogy a jövő évi országos vásárok közül a Gál-vásár összeesik a zsidóünnepekkel, ezért azt kérték az izr. vallású kereskedők, hogy vagy egy héttel ké­sőbb, vagy egy héttel előbb tartsák meg. Fajcsik Mihály ellenezte, Wohl Henrik meg pártolta a kérést, végre is úgy állapodtak meg, hogy majd megnézik, vájjon elhalasztás esetén a közelben levő más városban nincs-e akkor vásár és a jövő közgyűlésen döntenek. A malom részvényei. A város ötszáz darab részvényt vett a re­konstruált hengermalomtól, de az összeget egy budapesti pénzintézettől vette fel úgy, hogy azt még ebben az évben visszafizeti. Köze­ledvén rohamosan az év vége, gondoskodni kell a pénzről. Elhatározták, hogy a város ál­tal kezelt különböző alapokból veszik kölcsön az ötvenezer koronát (legtöbbet: 32 ezret a kórházalapból) s majd lassan kamatos kamat­tal visszafizetik. A tisztviselők drágasági pótléka. A fizetésrendezés kérdése, mit a városi tisztviselők régen várnak s már a múlt évre meg volt ígérve, megint nem került sorra. Nincs pénz és fedezet rá, hát meg kell elé­még egy pohár vizet is tudna neki nyújtani. Mari a vén cseléd már nyugossza álmait, kifárasztotta a hosszú napi munka. 0 már az éjszaka virrasztást nem birja. Rajta volt hát a sor ! Szeretettel is ápolta barátját, a kiért még életét is kész lett volna feláldozni. A szobában csend volt . . . Bogárdy Laczi háztól gyötörve feküdt megvetett ágyá­ban. Melle hörgött az erősen kínzó köhögés­től s szemei pedig, mint a nyár forró hevé­től kiszáradt kutak, oly mélyen ültek odva- ikban. Csak az árnyéka volt már meg a daliás Bogárdy Lacinak. A nagybeteg, amint meglátta hazaérkezett barátját, felkönyökölt ágyán és hosszasan bámult maga elé. Jólesett neki, hogy van még kívüle más is a szobában; jólesett neki, hogy van még e kerek földön valakije, a ki előtt feltárhatja a fájdalmak tengerétől csor­dultig telt szivét. Leírhatatlan szeretetet és hálát érzett most barátja iránt, kit magához intett. Hegyi Pista az Íróasztal mellett lévő széket az ágy mellé tolta s odaült barátja ágya mellé. Adott neki a hozott orvosságból, mely­től láthatólag jobban lett. Szemei kigyulladtak, izmai egy rövid időre mintha megacélosodtak volna s arcának okos vonásai a mélyen gon­dolkozó ember képét mutatták. Azután el­kezdett beszélni. — Három hete lesz már, hogy beteg va­gedniök a toldás-foldással. Megkapják úgy a tisztviselők, mint a rendőrök, szolgák 1908- ban is a drágasági pótlékot: fizetésük 10 percentjét. Szívesen szavazta meg ezt a kép­viselőtestület, de im, feláll Monszpart Szepi bácsi és összerezzen egy-két tisztviselőben a lélek (No, most fuccs a pótléknak! gondolják.) Dehogy! Megfordult a világ és a ki eddig minden ilyest ellenzett, most még rádupláz és szól: — A rendőröknél ne krajcároskodjunk, mondjuk ki, hogy legalább forint a napi fize­tésük, hisz a Tragor-sarkiak is többet keres­nek, mint a rendőreink! Lön erre fellélegzés és igazat adtak neki, meg is nyugtatták, hogy küszöbön kopogtat már a fizetésrendezés, akkor a rendőrök is töb­bet kapnak. Lám, lám, hogy fordul az idő és hogy fordulnak az emberek! Az uj adók és a pótadó emelése. Most Fóti Gyula, a város költségvetésének ezer kezű összeállítója állott fel s a jövő évi bevételekről és kiadásokról szól. Ő tudja meg a pénzügyi bizottság, hogy mily hajszálpon­tossággal állította egybe ezt a nagy munkát, hirdeti is, hogy megdőlne a reális költségve­tés, ha tételein változtatnának. A polgármester, mint a pénzügyi-bizottság elnöke, most adott először programot a jövő évre. Kijelentette, hogy most már ott tartunk, hogy uj jövedelmi forrásokról kell gondos­kodni s jövő évben kérni fogják, hogy az át­írási illetéket szavazza meg a képviselőtestület, adót vessen ki az ásványvizekre és a szóda­gyök s holnap lesz három hete annak, hogy Ilonkáék szüretjén voltam. Mily emlékeze­tes nap is az nekem Azt hittem, hogy ez lesz az a boldog nap, mely a boldogsággal kecsegtető új élet álmait számomra valóra váltja. Magához vette Ilonka fényképét; megcsó­kolta azt, ezután tovább beszélt. — Ilonka eladó lány volt. Gyönyörű ten­gerkék szemeit, dúsan leomló sötétbarna fürtjeit, karcsú, magas termetét irigyelte a vidék minden leánya. Főzési tudományát felcserélhette volna vele a leghíresebb sza­kácsnők bármelyike is s széleskörű ismere­teivel, okos világnézetével és emberismere­tével bátran lehetett volna Szomaházy István feleségképző akadémiájának előadó tanára. Volt is Ilonkának kérője annyi, mint égen a csillag, Nem volt mama a környéken, a ki házasulandó fiát ne Ilonkának nevelte volna s nem volt tiszt az ezredben, a ki Ilonkára rá ne vetette volna szemeit. Hiszen tudta mindegyik, hogy nagy vagyonából a kaució könnyen kitelik. Október 5-dikén kezdtek szüretelni Ilonkáék. Ilonka kérésére, apja engemet is meghí­vott a szüretbe. Gyönyörű október reggel volt. A szél nem bolygatta a fák sárguló le­veleit, melyek közül egyik-másik csak ma­gától szakadt le anyja testéről s lassan szálldogálva hullott az anyaföldre, hogy azzal ismét egyesüljön. Felhők nem vitorláztak az

Next

/
Oldalképek
Tartalom