Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)
1907-10-13 / 81. szám
2 VÁCI HÍRLAP vizre és emelje a városi pótadót, mely oly régen a 40 százalékon áll és a mely oly régen kevés a haladáshoz. Mire kell a pénz? Megmondotta ezt is a polgármester, midőn a pénzügyi bizottság munkaprogramját előterjesztette: Halaszthatatlan a szegény-ügy rendezése (tényleg úton, útfélen koldusba ütközik az ember), a rendőrkapitányi hivatal átszervezése sem halasztható már, sürgős a tisztviselők, rendőrök, szolgák fizetésrendezése. Jövő évben az Althán-utca rendezésébe kezdenek, kikövezik a Fegyház-utcát, befásitják a Damjanich-teret, rendezik a rádi-út környékét és a honvédsor csatornájánál fognak még dolgozni. Tótfalu útja. Itt van a legközelebbi kérdések egyike: a vác—tótfalui ut. Vagy 30 ezer koronába kerül a megépítése és az sürgős városunk ipara és kereskedelme érdekében is, hogy 1908-ban megépüljön. Meg is építik, de hogy Szentendre, Kaláz, Poftáz községeken segítsenek, a melyekre 20—15 százalékos hozzájárulási összeget rótt ki a vármegye, a város 3000 koronát még ezektől a községektől átvállalt ezen a közgyűlésen. Szó volt, bár tárgysorozatban nem volt felvéve, a kosdi útról is. Ennek építése is halaszthatatlan, talán jövő évre belekezdenek. Mit jövedelmezett a villamos telep ? Miután Krämer Miksa és Schönfeld Arnold izr. statusquo hitközségbeli tanítókat felvették a város kötelékébe s mint kulturális célt szolgálóknak a felvételi dijakat is elengedték, a város villamos müvének első évi számadása került a közgyűlés elé. A bevétel 54 ezer, a kiadás 49 ezer korona volt, a felesleg négy ezer néhány száz korona, melynek fele a várost, másik fele a Ganz-féle részvénytársaságot illeti. A pénz már be is lett fizetve a pénztárba. Ez volt az egyetlen tárgy, a melynél arról beszéltek, hogy — bevétel. A többi égen, csupán a kicsi völgyekben a nap langyos sugaraitól felszálló köd tépett foszlányai voltak még láthatók. Ilonkával együtt mentünk a szőlőbe. Utunk a falun keresztül vezetett. A falu jámbor népei illendően köszöntötték őt s s el bámulva nézték a felkelő nap fényével bearanyozott tündéri alakját. Mindketten, — mint a természet imádói — lelki gyönyörrel élveztük a falu reggeli hangulatát s teli tüdővel szívtuk a mező üde, friss levegőjét. Lelkünk egy ismeretlen világban imbolygóit s szemeink az igaz boldogság érzetét tükrözték vissza. Mikor a szőlőbe értünk, javában folyt már a szüret s vidám énekszó hangjait viszhangozták a bércek. Mi a kényelmes kórházban telepedtünk meg. Ilonka hamarjában tüzet rakatott, üstökbe vizet és húst tett mindannyiunk számára, kitűnő ebédet készített. Micsoda pompás ebéd volt az! Olyat még soh sem ettem. Ebéd után 3-4 óra tájban kezdtek gyülekezni a többi vendégek is. Fényes urak, asszonyságok jöttek. Szives magyar vendégszeretettel fogadták őket. Ilonka háziassága, kedves modora, plasztikus termete mindenki figyelmét magára vonta. Ilonka .boldog volt s várva-várta az esti cécót, amikor együtt lehetünk ismét s szilaj kedvvel^ ábrándos gondolatokkal járhatjuk a csárdást. mind kiadás, a mint azt fennebb láttuk. Hát ez egy kis ir volt a pótadóemeléssel megrettentett városatyák lelkére s a másfél órás közgyűlésnek vége lett. Hírek. — Ghyczy Albert áthelyezése. Ghiczi- Assa és abblánckürti Ghyczy Albert hon- védhuszárszázadost a váci ezredtől a budapesti honvédhuszárezred osztályához parancsnoknak helyezték át. A távozó százados vezetője s tanára volt az ekvitációnak. Az ekvitáció parancsnoka Csorba őrnagy lesz, tanára pedig Perezd százados. — A váci közös konyha. Úgy látszik, még is meg lesz a váci közös konyha, mit sokan, de még mindig nem elegen már alig várnak. Múlt szerdán az ipar-udvar sportegyleti helyiségében igen népes újabb értekezlet volt, melyen már hölgyek is jelen voltak és érdeklődtek a közös konyha intézménye iránt. Dr. Göndör Sándor ismertette az országban eddig megalakult közös konyhák szervezetét. Ezt az érdekes ismertetést lapunk szerdai számában egész terjedelmében fogjuk közölni. Elhatározták, hogy a belső szervezet tanulmányozására a bizottsága hét folyamán útnak indul s Nagybecskereket, utóbb Temesvárt, esetleg a szegedi közös konyhát látogatja meg. Úgy tervezik, hogy a váci közös konyha december elsején megkezdheti sok családra áldásos működését. — Dr. Vadas József lemondása. Múlt számunkban megírtuk azt a szégyenteljes je- lenetet, mely a statusquo hitközség templomában a főrabbi és egy öreg beteg ember közt lefolyt s most arról értesülünk, hogy dr. Vadas József a hitközség köztisztelt elnöke állásáról lemond. Nem hisszük, hogy a mi közlésünk érlelte meg benne a lemondási szándékot, hanem inkább talán a le nem tagadható esemény, melyet széltében pertrak- tál lak a városban. Senki sem várta dr. VaA vacsora előtt Ilonkát megához szólította mamája. Sok szépet mondott neki az imént érkezett s legénykorát már tűiéit Dalrnady Andorról. Sokat magyarázgatta neki előkelő állását, magas összeköttetéseit, leendő feleségének kényelmes, nagyúri életét. Egyben pedig megtiltotta neki, hogy velem csak egy táncot is lejtsen. Beborult az ég Ilonka feje felett. Rideg közönnyel fogyasztotta a vacsorát, rá se hederitvén a cigány muzsikájára, a mit oly epedve várt. A nap már leáldozott . . . csillagok jelentkeztek az égen s az őszi esték hűvőses szele kószált a. vidék felett. A cigány vigan húzta a jobbnál jobb talpalávalókat, keringtek e párok, jókedv, víg hangulat honolt a társaságban. Csak Ilonka volt szomorú. Az ő lelke mással volt elfoglalva. Azzal szeretet volna ő mulatni, a kitől eltiltották. Nem tudott megbékülni azzal a gondolattal, hogy ő annak legyen a felesége, a kit ő nem szeret. Az érdekkeresés undorral töltötte el lelkét s észrevétlenül osont el a társaságból. Mint sebzett szarvas, villámgyors szökkenésekkel haladt a Sajó menti utón. Nem tudott róla senki. Én észrevettem. Rosszal sejtve, gyors elhatározással futottam utána. Az útmenti füzesek szomorúan borultak a a Sajó csendes vizére, az égen vésztjósló fekete felhők úszkáltak s az egész vidékre sűrű sötétség nehezedett. Alakját nem látdas lemondását, mert ez nem expiáció a történtekért. Vadas Józsefet ebben az előkelő székben mindenki szívesen látta és megelégedésre töltötte be tisztét. Félő, hogy távozásával esetleg olyan juthat be utódának, ki teljesen Politik Fülöp hatalma alá kerül s akkor gyönyörűséges állapotok következhetnek a haladni vágyó magyar váci hitközségnél! — Dupla doktor. A kolozsvári tudomány- egyetemen dr. Bergmann Mihály múlt héten tette le a kiegészítő államtudományi szigorlatot s a bizottság őt egyhangúlag képesítette. — Október 10-ike Vácon. Elmúlt a nagy nap, csendesen Vácon is, az egész országban is. A mi városunk lakossága, mondhatjuk, nemcsak kíváncsisággal, de sokan félelemmel is tekintettek a munkaszünetes nap elé, melyet még fokozott is a csendőrség megjelenése, Összesen 28 csendőr érkezett szerdán este Vácra s másnap már a rendőrökkel szolgálatba állottak. Mindenütt az útvonalon három szuronyos csendőr, kíséretükben eg}*- városi rendőr. A munkásoknak néni engedték meg sem a felvonulást, sem a gyűlése- zést, a mi nagy elkeseredést keltett, de dicséretükre szolgáljon, hogy e miatt sehol kihágást nem követtek el. Egyedül a horganyhengermű dolgozott, a többi gyárak mind zárva voltak. A szövőgyárban reggel jelentkezett néhány munkás, hogy dolgozni akar, de az igazgató haza küldte őket. Október 10-ikén Vác munkásainak kétharmad része szünetelt. Minthogy a rendőrség nem engedte meg a tüntető felvonulást, csináltak tüntető sétát délelőtt a főutcán. Lettesével, hármasával hosszú sorban vonultak végig s a kalapjuk mellett mindegyikük a pártvezetőség által kiadott piros lapot: »Éljen az általános titkos választói jog« felirattal viselték. Délután folyamán a vendéglőkben eloszlott a 6—800 főnyi munkásság s a legnagyobb csend volt, csak a csendőrök cirkáltak és őriztek egyes pontokat. Összetűzés sehol sem volt, hattam, de lépteinek zaját, szive dobogását mindinkább közelebbről véltem hallani .... Örültem már a gondolatnak, hogy utolérem őt s megvigasztalhatom .... Midőn már-már átkaroltam reszkető testét, az éjszaka mélységes csendjét egy nagy locs- csanás zavarta meg .... Ereimben megdermedt a vér .... A Sajó vize egy fekete alakot dobott ki magából .... Ilonka volt . . . Utána vetettem magamat. Erős karjaimmal átkaroltam karcsú derekát s úsztam vele a part felé. Megmentettem őt.., A parton már ott voltak a mulató társaság tagjai. Engemet hazavittek. Azóta vagyok beteg. A világtól elzárva fonyadok e rideg legényszobában. Édes anyám még mit sem tud felőle. Árva vagyok. Nincs senkim. Fizetett cselédek vesznek csak körül. Csupán te vagy mindenem Pista! Hegyi Pista nagyot bólintott fejével, kezébe vette hegedűjét s elhúzta rajta Bogárdy Laci nótáját: „ . . . Szép hazámba ismerősök mennek, Jó anyámnak tőlük mit izenjék? Szóljátok be, földiek, ha lészen Utazástok háza közelében. Mondjátok, hogy könnyeit ne öntse, Mert fiának kedvez a szerencse------Ah, ha tudna, mily nyomorban élek, Megrepedne szive a szegénynek ! “ Odakün süvített a szélN nagy cseppekben szakadott a zápor, idebenn a szobában pedig könnyek árja folyt ........... Záborszky Árpád.
