Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)
1907-01-20 / 6. szám
Váci Hírlap 2 nak, az istenért, ne hallgassanak és ne zúgolódjunk, hanem tegyünk. Mert a miniszter szeme nem függhet rajtunk, azt sem tudja mi a bajunk, a máv. igazgatósága pedig, a mely mentői nagyobb üzleti felesleget köteles az állampénztárba beszállítani soha sem építteti meg pályaházunkat miniszteri utasítás nélkül, ha még egy millió utas is fog évente Vácon felszállani. Hir ek. Farsangi naptár. Jan. 20. Az építő és ácsmunkások szini- előaclása Jan. 26. Ipartársulat bálja Jan. 27. A líceum hangversenye. Jan. 30. Dalárda kartoneslélye. Febr. 2. Egyetemi ifjak mulatsága. Felbr. 9. Dalegyesiilel farsangzáró kartoneslélye. — A választásokat kiirták A város képviselőtestületének a múlt év utolján tartott közgyűlése elhatározta, hogy a városi mérnöki, állatorvosi, számtiszti és iktatói állásokat betölti. Nem régiben ment fel az előterjesztés az alispánhoz, hogy az állások betöltésére pályázatot hirdessen s a válaszió-közgyűlés határnapját kitűzze, fazekas alispán most közölte a polgármesterrel, hogy a választás napját február 15 ikére tűzte ki s minthogy a megjelenésben akadályozva van, dr. Zádor János polgármestert, mint alispánhelyettest bizza meg a pályázati hirdetmény kibocsátásával, valamint a választás vezetésével. A kandidáló bizottságba a közgyűlés által kijelölt Galcsek György dr. és Révész Béla városatyák mellé a maga részéről Kemény Gusztávot és Freysinger Lajos dr.-t nevezte ki. — Az első kartonestély. Meghívók nem mentek, bájos szépeink nem árultak hetekkel előbb jegyeket, sőt a próbákra nem járó egyes dalos testvérek nem is tudtak róla, hogy lesz-e kartonestély, mégis pompásan sikerül a dalár- distáknak ez a meghonosított házias jellegű mulatságuk. Esti kilenc órakor még csak maguk a dalosok sétálgattak a jól befűlött nagy teremben (szemrehányást is tettek a pénztárosnak. hogy pocsékolja a méregdrága szenet) s hogy múljék az idő, fogadásokat tettek arra hogy hányán jönnek hölgyeink, vagy hogy jönnek-e egyatalán ? Féltiz vol! már, a mikor a mikor az első kedves mama megjelent bájos leányával. Utánuk aztán sorba jöttek hölgyeink, a dalárda mulatságok állandó látogatói, kiket hatalmasan megéljeneztek a dalosok. A Kúria nagyterme az idén is felvette erre a napra szokásos családias jellegét, a terem jobb oldalán a fehér asztalok, legfölül a mamák beszélgettek a napi eseményekről, alább a sok táncos fiatal, legvégül a kedélyes apák tarokkoztak. Már majdnem tiz óra volt, a mikor a pódiumon megjelentek a dalárdis- ták s a nekik is legjobban tetsző kis énekszámot, A nap pihenni tér kezdetűt a lehető legnagyobb precizitással előadták. Ezután egy félórás boszton következett,majd ismét ének- Sztojanovics Szerenád-ját énekelték vig hangulatban, kedvesen. Fapp, a ruhatáros a karzat alatt már az utolsó akkordoknál izgett- mozgott, hogy most — vége az énekszámoknak — megy haza a fele fiatalság. De nem úgy történt. Ott maradt mindenki s táncoltak reggelig. Az egész este vig hangulatban folyt, jól érezte magát mindenki, meg voltak elé gedve a mamák, a leányok, a fiatalság, Csuka Géza, a kvadroppos, Péter bácsi, a vendéglős, sőt még annak a tarokkozó apának se látott sanki a teljes villanyfényben sem egyetlen ráncot a homlokán, a kinek háromszor egymásután fogták el a huszonegyét. Ez volt az idén az első kartonestély. A második január 30-án, szintén szerdai napon lesz, a melyre szintén nem küldenek ki meghívókat, hanem ez utón hívják meg dalosaink az ő kedves úri vendégeiket. Az estélyen megjelentek névsorát itt adjuk : Asszonyok : Özv. dr. Bolgár Lajosné, Gur- szky Rezsőné, Hufnägel Imréné, Nikitits Sán- dorné, Preszly Gyuláné, Tragor Ernőné, Ulrich Károlyé, Ursziny Arnoldné, Velzer Alajosné. Leányok: Bolgár Emmy, Gurszky Nelly, Hufnagel Pisti és Vali, Preszly Olga és Lincsi, Tragor Kiérni, Velzer Irén. — Szegénykonyhának. A szegénykonyha javára dr. Virter Lajos nagyprépost tiz koronát, báró Andreánszky Gáborné egy zsák burgonyát küldött. A neinesszivű adakozóknak ez úton mond köszönetét az egylet elnöksége. — Támadás a rendőrkapitány ellen Nem egyszer volt szó már lapunkban Neogrády Gyuláról. Ez a mániákus ember veszedelmes alakja Vácnak. Egyre gyártja a segélyt kérő leveleket főurakhoz, mint 48-as szabadsághős, becsapja a jószivű adakozókat s ha vizsgálat indul ellene, őrültnek mutatja magát. A rendőrségen a rétsági rablógyilkosoknak nincs oly hatalmas aktacsomójuk, mint Neogrády Gyulának, kinek viselt dolgai vannak ebben leleplezve. Természetesen fáj a körmönfont ravaszsága embernek, hogy mindig háborgatják s nem zsarolhatja különféle álcimek és hamis ürügyek alatt a társadalom jószivű embereit. Kálló Antal rendőrkapitány üldözi őt legjobban s akadályozza csúnya munkájában. Minthogy Neográdynak rágalmazó levelet írni nagyon könnyű és gyártja is, most Gulner Gyula pestmegyei főispánhoz piszkos feljelentést adott be a rendőikapitány ellen. A leggyalázatosabb szavakkal illeti Kiállót feljelentésében s hogy darabont-ivadéknak mondja, az tán soraiban a legkisebb sértés. Nem kíván másta főispán tói, mint azt. hogy a rendőrkapitányt az őrüllek házába zárassa, mert ha ezt a főispán nem teszi, őt is feljelenti az — országgyűlésnek. A főispán leküldte a feljelentést dr. Zádor polgár- mesterünknek, ki azt kiadta a rendőrkapitánynak. Kálló Antal ismeri már jól a jeles alakot és nem is botránkozott meg a hazugságokkal telt feljelentésen, hanem arra kérte a polgár- mestert hogy Neogrády Anna ellen, kinek nevében bátyja, Neogrády Gyula a levelet irta, a pestvidéki kir. ügyészség által a törvényes megtorlást kérje. — Az áruforgalom korlátozásának megszüntetése. A Magyar Államvasutak igazgatóságától nyert hivatalos értesülés alapján jelentik, hogy a Budapestre szóló fehéráruk forgalmának korlátozása e hónap 18-án megszűnik és igy péntek reggeltől kezdve az összes vonalak megnyíltak a rendes teherforgalomnak. — Az izr. nöegyletböl. Montefiore Judit nőegylet ma, vasárnap délután tartja évi közgyűlését Kohn Ignácné elnök vezetése alatt. Ebből az alkalomból a nőegylet humánus működéséről terjedelmes füzetben ad számot. Megtudjuk ebből, hogy az izr. hitközséghez tartozó majdnem valamennyi úri nő fizető tagja a nőegyletnek, melynek adományait gr. Csáky Károly püspökünk is növelte. Az egyesület vagyonszaporodása az elmúlt évben 398 K 04 fill, vagyona 3612 K 23 fillér. Kiosztottak segélyek címén 708 K 52 fillért, több jótékony célra közel hétszáz koronát. A kimutatás végül közli a nagyobb adományokat, a tisztikar, választmány és a tagok névsorát. — A szegény iskolás gyermekeknek. A kisváci temetkezési egylet a helybeli ev. iskola szegénysorsú tanulói javára öt koronát adományozott, miért ez úton mond hálás köszönetét az ev. iskolaszék elnöksége. ettek az én egészségemre, de az árát nem fizették ki, hanem a számlát a Hochmayer bácsival elküldették apámnak,hogy értem fizesse ki. Én a szaftos tojást szeretem, de a sört nem, mert az keserű. A nagyapa nevetett apám beszédén, pedig apám a kontót nem is említette és igy én nem tudhattam meg, hogy mi az és hogy csinálják. De elhatároztam magamban, hogy délután a Viola Józsit megkérdezem, mert az mindent tud és a múltkor eleven egeret is fogott. Ebéd után vettem a könyveimet, mintha privátára mennék, de a korcsolyát a nagykabátom alá rejtettem. A könyveket eldugtam a spajzban, a befőttes üvegek mögé és a hátulsó kapun kiszöktem. Végig mentem a Kossuth-utcán, mert ott lakik a Jani bácsi és a Tóni néni, a kiknek a lánya, a Margitka, a ki nagyon szép lány és szeretem. Elmentem a ház előtt. A korcsolyát nagyon ráztam, a nagykabátomat pedig kigomboltam, hogy az uj ruhámat látni lehessen. De a Margitka nem volt az ablaknál. Egy ideig csúszkáltam előttük és akkor a Margitka kinézett. A Piroska nevű babát mutatta, a mit karácsonyra kapott. Én a korcsolyámat lóbáztam és tovább csúszkáltam. Egyszerre csak leestem a havas jégre és az uj ruhám piszkos lett. Margitka előtt nagyon elszégyeltem magamat, mert az ablakon kinevetett. El is jöttem onnan. A szögleten Viola Józsi integetett felém. Korcsolyázni hivott a füzes alá. Magam is oda akartam menni, mert a korcsolyázó pályán a tanító bácsi is ott szokott lenni és féltem, hogy meglát. Mikor felkötöttük a korcsolyánkat, Viola Józsi két cigarettát vett ki a zsebéből. Megkínált, hogy egyiket szívjam el. Én nem akartam, mert mindig azt hallottam, hogy a cigaretta keserű. De Józsi kinevetett és nagy füstöt eresztett a szájából. Én is rágyújtottam és felét elszívtam. Ekkor nagyon kezdtem szédülni és a gyomrom is fájt. Bementem a bokrok közé és mikor előjöttem, nem mondtam meg Józsinak, hogy mi történt velem, mert azt nem merem leírni sem. Azután is szédültem és korcsolyázás közben borzasztó dolog történt velem. A bokrok közt a jég beszakadt alattam. Én elestem és mikor Józsi fölemelt, láttam, hogy új nadrágom végig elszakadt és a ruhám csupa viz. Nagyon megijedtem és sírni kezdtem. Józsi bátorított, de én tovább sírtam, mert féltem, hogy otthon nagyon ki fogok kapni. El is mentem haza sirva. A Kossuth-utcát elkerültem, mivel nem akartam, hogy meglásson a Margitka sírni. Mikor haza értem, már a tanító ur nálunk volt árulkodni, Apám azzal fogadott, hogy hol volt a pri- váta ? Hiába tagadtam mindent. Mikor a nagykabátot levették rólam, egyszerre meglátták, hogy vége az uj ruhámnak. Apám nagyon mérges lett és a pipaszárral irgalmatlanul elnadrágolt. Én a sublóthoz estem. Ekkor édes anyám oda jött hozzám, megfogta apám kezében a pipaszárat és nem engedett tovább bántani. Bevitt a másik szobába, száraz ruhát adott rám és meleg kávét hozott. Mikor a kávét megittam, még mindig nagyon fáztam, azért mamám lefektetett és én elaludtam. Nincs is olyan jó mamája senkinek, mint nekem. G. M.
