Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)

1907-01-20 / 6. szám

Huszonegyedik évfolyam. 6- szám. Vác, 1907. január 20. / Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és Dercsényi laptulajdonos: Dezső Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér, többszöri hirdetésnél árkedvezmény - Nyilttér sora 60 fillér. 319,373 utas. (Levél a szerkesztőhöz.] Vác, jan. 19. Kedves szerkesztő-barátom ! Olvastam a Váci Hírlap múlt szerdai szá­mában a magyar kir. államvasutak állomási személy-statisztikáját,olvastam, hogy Vácon múlt évben 319,373 felszálló utas volt. Ki kell jelente­nem, hogy ez a statisztika nagyon is szabad, nem felelhet meg a valóságnak. Mert miből állapítja meg a máv. a személyforgalom statisztikáját ? A kijáratnál leadott, elhasznál jegyekből s a pénztárnál váltott, utazásra jogosító jegyekből. Nos, Vácon mindenki tudja, mert látja, hogy az utasoknak legalább fele nem vált jegyet. Abból az egyszerű okból, mert füzetjegye, szabadjegye, vagy bérletjegye van. A füzetje­gyesek még benne vannak a statisztikában, de azok a boldogok, kik fizetés nélkül utaznak a vasúton, nincsenek, mert se nem váltanak, se nem adnak le tegyet. Ilyen pedig sok van. A statisztika nem helyes ezért és bátran állíthat­juk, hogy Vácon a felszálló utasok száma meg­közelíti a félmilliót, ha ugyan túl nem szár nyalta. Ha igy van, mint a hogy biztos, hogy igy van, akkor Vác a vasúti statisztikában nem a i6-ik helyen áll, liánéin közvetlenül Nagy­várad és Miskolc után következik, vagyis Vác a mávnak 8 ik legnagyobb személyforgalmú városa. Gondolkodás tekintetéből pedig talán az utolsók közt foglal helyett.Gondolja szerkesztő — barátom, mire célzok. A mi ósdi, öreg, egész­A születésnap. (Egy kilenc éves fiú naplójából.] Ma születésnapom volt: a kilencedik. Nem emlékezem ugyan, hogy tavalyi, vagy azelőtti születésnapom milyen volt, de ha a követke­zők is ilyenek lesznek, akkor jobb volna, ha egyáltalán nem is lenne születésnapom, csak úgy születés nélkül hozott volna a gólya néni. Egy ágyban alszom a Miklóssal, a ki öcsém és hat éves. En azt álmondtam, hogy körbe rótát játszottunk a Szikora Feri, Mojzes Pista a Láng Bandi meg még sokan a vörösház- téren. Velünk volt Viola Józsi is, a kinek csak mamája van, mert apja nem is volt soha. Egyszerre csak a cigány traktus felől egy dü­hös bika vágtatott felénk, hogy feldöfjön a szarvára. A fiúk szétszaladtak, csak én marad­tam ott, mert nem bírtam szaladni. Valami vissza tartotta a lábaimat, akár hogyan eről­ködtem. A bika már felém döfött és azt hit tem, hogy elveszek, mint a volt kocsisunk, Pé­ter. Ekkor a kezeimmel nagyon kapálództam, mint a madár a szárnyával és felrepültem a levegőbe úgy, hogy még a bika sem ért fel. Azután lejebb ereszkedtem, hogy a bikát bosz- szantsam, de mikor elért volna már, a kezem­mel egyet löktem magamon és mindig feljebb repültem. Elővettem a piros zsebkendőmet is és a bika felé integettem, mert tudtam, hogy azért nagyon mérges. A bika ugrált és böm­bölt mérgében, de nem birt elérni a szarvával. Ekkor felébredtem. A Miklós nagyon sirt és ségtelen pályaházunkra. Ha ez más váiossal lenne igy, ott nem aludnának, hanem tenné­nek. Talán gorombáskodnának is, mert a mihez joga van valakinek, az.t forszírozhatja szelíd hangon s ha meg nem értik, hangosan, erős szavakkal is. Főleg mikor tudjuk, hogy miniszteri Ígéret j is van arra, hogy sor kerül a pályaházunk kibővítésére — legközelebb. Ezt még Láng Lajos miniszter Ígérte meg, ha jól emlékezem, négy, vagy öt év előtt egy váci küldöttségnek, sőt írásba is adta, az aktát megtalálhatják a városházán. Olvasom a lapokból, hogy múlt évben mi mindent építtetett a máv. Olyan huszadrendű állomások, mint Verbász, Bán- hida kaptak uj, nagyobb és kényelmesebb fel­vételi épületet, csak Vác nevét nem olvasom soha. Vájjon a miniszterek is csak kijelentenek, de kijelentéseiknek nincs súlya? Félmillió utasnak egészsége és kényelme kö­veteli a mi felvételi épületünknek modern ki­építését és átalakítását. Hol van a statisztiká­ban tőlünk a közeli Párkány-Nána és mily kényelmes, szép állomással bir ! Én úgy látom, hogy nem éppen a vasúti forgalom nagysá­gának megfelelően építteti a máv. felvételi épületeit, hanem a szerint, hovy ki tud han­gosabban kérni, kinek van jobb protektora akár az igazgatóságnál, akár a minisztérium­ban. Nekünk nincs protektorunk, nem is ké rünk, néma gyermeknek pedig az anyja sem érti szavát. Hogy állomásunkat kibővítsék, arra még egy az orrából úgy futott a vér, mint a patak. Azt mondta a mamának, hogy én orrba ütöttem. Én hiába mentegetődztem, hogy aludtam, a bika zavart és nekem repülnöm kellett, mert a bika feldöfött volna, hogy repülés közben csak véletlenül ütöttem meg Miklóst, a mama nem hitte, azt mondta, hogy bizonyosan ingpr- kedtem a bikával, — a mi igaz is volt — tehát bűnös vagyok. Kikapott az ágyból és megvert. Ekkor mindketten sirtunk Miklós is, meg én is. Én, hogy hiába kaptam verést, nem hagytam abba a sírást, hogy a mamának meg kelljen sajnálnia. De a mama azt mondta, hogy tudja hogy nem fáj semmim, csak világba ordítok, azért reggelire nem ad kávét, csak kiflit és elmehetek az iskolába. Nem adta meg a szüle­tésnapomra ígért koronát se. Igaz, hogy nem is mertem kérni. Útközben megfogadtam, hogy mivel otthon verést kaptam és születésnapom is van, nem felelek a tanító urnák. Nem is feleltem, azt mondtam, hogy születés napom van és nem tanultam meg a leckémet. Pedig tu, tarn. A tanító úr mérges volt, de a többi fiú előtt nem mert bántani, mert én úri gyerek vagyok. Azt mondta, hogy majd a privátán leveri rajtam a névnapot. Ekkor az is meg fogadtam, hogy délután nem megyek el privátára Iskola után haza mentem. Nálunk volt a nagyapa, meg a Sándor bácsi is, a ki nekem nagybácsim. A nagyapa parackot nyomott a fejemre és egy fényes koronát a markomba. reményünk volt, de annak is vége! A Váci Hírlap múlt száma közölte, hogy a várme­gyén agyoncsapták a vác—drégelypalánki va­sutat, mert nem adták meg neki a kért 54 ezer korona szubvenciót. Emlékezem, úgy ter­vezték az igazgatóságnál, hogy 900 ezer koro­nát ez a vicinális fog fizetni a vác —verőcei harmadik sínpárért és a váci állomás felvételi épületének kibővítéséért a mávnak. A viciná­list agyonütötték a varmegyén, a hol nem volt protektora, a váci állomás k i bő vitásét a máv- nál elejtették, mert ha eddig jó volt, jó lesz ezentúl is. Kell máshelyre a pénz. A hol job ban lármáznak. De azt mondom, nem ejthetik el! Álljunk talpunkra végre és a városi közgyűlés foglal kozzék eme nagyfontosságú kérdéssel. Hatá­rozza el, hogy Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszterhez küldöttséget meneszt. Kossuthban bízunk, hogy a mit igér, meg is fogja tenni. Hisz függetlenségiek volnánk s eddig az volt a hiba állítólag, hogy mert függetlenségi ér­zelmitek voltunk, nem kaphattunk semmit. A kereskedelmi miniszternek csak egy félárkusos üzenetébe kerül s a máv. igazgatósága már a jövő héten kezdi az építkezést. Mint a hogy ráüzent, hogy építse Ceglédet, Nagykőröst, Félegyházát és építik rendre. Csak ne irtózzunk attól a küldöttségtől. A város lakosságának eminens érdekéből álljanak össze és erre hivatkozva meg van az alap kí­vánalmunkhoz. Nem kegyet kérünk, hanem azt, a mihez régen jogunk van! De ne várja­Sándor bácsi nem adott semmit, mert a nyá­ron megette a vetését a rozsda és mindig azon panaszkodik. No hát egye meg őt is a rozsda, ha semmit sem adott. A mamától egy uj ru­hát, apától pedig egy pár korcsolyát kaptam. A ruhát ebéd után fel is vehettem. Ebed alatt nem adták rám, mert a mama azt mondta, hogy fél, hogy összemaszatolom. Ebéd alatt a mama megdicsért, hogy jó fiú vagyok és jól tanulok. A tanító bácsi ekkor még nem árult be a Júdás. A Sándor bácsi azt mondta, hogy olyan ember legyek, mint az apám, vagy még külömb és egy nagy pohár bort egyszerre ki­hajtott. Apám is felállt az asztalnál és sokáig beszélt rólam. Elmondta, hogy milyen n; gy akasztó­fára való vagyok, hogy már azon a napon, mikor szúlettem a Hochmayer bácsinál kontót csináltam. Pedig én nem is tudom mi az a kontó és hogy miből csinálják. Nem is voltam soha a Hochmayer bácsinál csak egyszer ját­szottunk zsiványokat a nagysörház udvarán, a mikor a Furulyás Miska leesett a kőfalról és a lába kificamodott. Ekkor Miska nagyon sikí­tott, a Hochmayer bácsi ki szaladt és meg­fenyegeti, hogy hátra köti a sarkunkat, de mi elbújtunk a Mojzesék istállójának a padlásán. A nagyapa nem tudta, hogy hogyan csinál­tam a kontót és megkérdezte apámtól. Édes apám elmondta, hogy mikor én születtem, a Hochmayer bácsinál négy bácsi, a kik hozzánk is járnak, a kiknek nagy bajuszuk van és kettő már kopasz is, sok sört ittak és szaftos tojást

Next

/
Oldalképek
Tartalom