Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)
1907-05-22 / 41. szám
Huszonegyedik évfolyam. 41. szám. Vác, 1907. május 22. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak : helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára Q centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Mezőgazdák hitele. Vác, máj. 18 Köztudomású tény, hogy szép hazánk lakosainak zömét és életerejét a magyar mezőgazda képezi, de sajnos a több egymás utáni gyenge aratás, az évről évre emelkedő közterhek, a gabonaárak immár oda juttatták a gazda közönséget, az úgynevezett kisgazdákat, hogy alig akad köztük községenként egy-kettő, kinek birtoka ne volna nagyobbrészt a közelben székelő tekintélyesebb pénzintézetek által nyújtott jelzálogos kölcsönnel terhelve. És még szerencsés az, kinek az ily szolidan dolgozó társaság jelzálogos kölcsönt nyújt, mert ha a kisgazda ezeknél hitelt nem kap, kénytelen nagyobb kamat mellett váltóra pénzt szerezni, vágy pedig az uzsora agyonölelő karjai közé menekülni. Igaz ugyan, hogy a kereskedelmi nagy világban a váltóhitel a legolcsóbb kölcsön, de csak azok javára, kik ama bizonyos magasabb pénzügyi körökben hitelképesek és ezeknek is csak olyan váltókra, melyek 3 hónapon belül lejárnak és esedékességük napján feltétlenül készpénzben beváltatnak. Sajnos a kisgazda ily hitel- és fizetőképességgel nem bir és váltóra csak akkor kap pénzt, ha kezesül a fél falut megszerzi és nem riad visssza a magas kamatoktól. Vannak a vidéken, különösen az alföldön kisebb pénzintézetek, melyek kizárólag ily váltókLili. A fészekben most hárman vagytok, ugy-e hogy furcsa, kis húgom ? egy dalt tanultam egykor, régen, most énekelném s nem tudom. Te nem tanultad, a kis babátok ha sir: szivedből dal fakad. Szava, rime óh nincs e dalnak, mégis a legszebb dal marad. Angyal-babáknak altatója, szavatlan, tiszta költemény, mióta halvány anyácskák vannak, gyermek-szobákban mindig él. Angyal-babuska el-el csitul, de újra sir, csak sir szegény s hiába csendül nappal, éjjel a legédesebb költemény. Hugóm, te halvány, jó anyuska, ilyenkor fáj a jó szived : miért sir olyan keservesen az egyetlen kis gyermeked ? Ezek a könnyek még nem fájnak, ne fájjon értök jó szived, csak sírj, csak sírj édes babuskám, most sird el minden könnyedet. Révész Tivadar. Gyors elhatározás. Irta : Zöldi Márton. Tapasztalatom szerint a külvárosokban az emberek temparamentumosabbak, vállalkokai dolgoznak és melyeknél a váltóleszámi- tolási dij a különböző dijakkal együtt ma is 1017 0, de ennél olcsóbb kölcsönt a budapesti kisember sem tud szerezni, meri itt csak a hitelegyletek állnak rendelkezésére, ezek pedig a jótállási és egyéb dijakkal szintén legalább 10 %'ra dolgoznak. A 40—50 éves hosszú lejáratú törlesztéses kölcsönök sem oly áldásosak a kisgazdákra, mint az első percben mutatkozik, mert ezek csakis záloglevelekben adatván, a készpénz és záloglevél értéke közötti különbözet, a kölcsön összegéből levonatik és ha ehhez számítjuk még a közvetítési és a nélkülöz- hetlen kiadásokat, úgy a pénzt felvevő minden 100 korona kölcsönre alig kap 80 koronát kézbe, pedig a járulékot a hosszú 40—50 éven át, a 100 korona után kell, még pedig pontosan megfizetni és úgy a látszólag olcsó fővárosi törlesztéses kölcsön drágább, mint a vidéki nagyobb pénzintézetek kölcsöne. De másrészt melyik kisgazda és mikor vehet föl törlesztéses kölcsönt ? Csakis az, kinek már tekintélyesebb birtoka van, ilyennel pedig a mai világban fiatal kezdők ritkán rendelkeznek és rendszerint öröklés utján a java férfi korban levők jutnak oly birtokokhoz, melyek a törlesztéses kölcsön alapjául elfogadhatók. Egy 45—50 éves, vagy még idősebb embernek pedig kár 40—50 éves terhet magára vállalni, mert annak lejáratát már meg nem éli és igy gyermekei az ő halála után, vagy esetleg az ő beleegyezésével előbb is, a birtokon megosztozván, kénytelenek a kölcsönt is a törlesztési idő lejárata előtt visszafizetni és ha ekkor a kötvényben kikötött kárpótlási (slorno) dij és egyéb járulékok felszá- mitatnak, oly összeget kell rendszerint — dacára az időközi 10—15 évi törlesztésnek — lefizetni, mint a mily összegről az ajia a kötvényt kiállította, holott ez minden 100 korona helyett csak 80 korona készpénzt kapott. A kinek azonban mégis ilyen törlesztéses kölcsönhez van kedve, az forduljon bizalommal a közelében székelő tekintélyesebb vidéki pénztétézethez. Ma már nagyobbrészt ezek is nyújtanak törlesztéses kölcsönöket, még pedig készpénzben és igy a záloglevél értékkülönbözetének levonása és a drága közvetítés elmaradván, a valamivel magasabb kamaté vidéki kölcsön végeredményében még mindég előnyösebb, minta záloglevél-kölcsön. Óvakodjanak azonban a kisgazdák főkép a pénzközvetitő ügynököktől, kik szép Ígéretekkel, nem létező 4 °/0-os kölcsönökkel hitegetik a szegény megszorult gazdát és legtöbb esetben még olyan kölcsönt sem bírnak kieszközölni, mint a mennyi a birtokot már terheli, de azért az ő közvetítésükért kikötött 100—200 korona, ső magasabb dijat irgalmatlanul bekövetelik. Ha tehát a gazdának pénzre van szüksége, zóbbak, mozgékonyabbak, mint a város belső területein, a hol mindenféle szokás, kényszer, előítélet nyügzi le őket. az igaz, hogy arra is jobban inklinálriak, hogy egymást megkéseljék. Elvégre ez is a temperamentum dolga — a kriminális temperamentumé. A kultúra külső látszat szerint a külvárosban ugyanaz, a mi a körutakon belül. A bérházak alig alacsonyabbak, az iskolák meg nagyobbak, szellősebbek s például a Riviéra- kávéház előtt oly térrész terül el, a minőt az összes körutakon hiába keresünk. Ennek a gyönyörű tropikus növényzettel pazaran díszített terrásznak a közönsége ép oly vegyes, mint érdekes. A legérdekesebb férfivendégek egyike kétségtelenül Zimmer Albert volt. Szép, magas, inkább fekete, mint barna ember, körszakálla a kőszén csillogására emlékeztet Ruhaviselete kifogástalanul elegáns. Csak aranyláncának a vastagsága mutatott valami kérkedő karaktert. Igazi úri ember nem visel annyira vastag aranyláncot. Erről a Zimmerről sok mindenféle hir ke ringett. Az egyik hir kétségtelenül a valót mondotta. Ez a hir arra vonatkozott, hogy Zimmer Albert néhány hónap előtt a gabonatőzsdén letört. Végérvényesen letört kukoricában. Ki is rekesztették a tőzsdéről. A bennfentesek tudták, hogy nincs pénze. Már hetek óta apró kölcsönökből élt, sőt olyat is beszéltek, hogy a főpincérnél piszkos adósága van. Annyival jobban kiemelkedett visszataszítóan pökhendi modora. Alig akart az emberekkel, régi ösmerőseivel szóba állani. A pincérekkel szemben is brutálisan követelő volt. Micsoda kiszolgálás ez ? Nem szégyenük magukat? hangzott minduntalan ajkáról. De legjobban megbotránkoztatta az ösmerő- söket a következő esemény. Mikor a kávéház terraszát átadták a forgalomnak, özv. Dorrichné is megjelent két leányával uzsonna tájon, igen csinos két lány volt, ámbár nem egészen fiatalok. A külvárosban épp úgy, mint a kisvárosban, jobban tudják az ilyes mit ellenőrizni. Az idősebb Dorrich-leányról, a Karolináról azt beszélték, hogy már 28 éves. La- massy, a volt elöljáró, a mindent tudó kávéházi alak, azt is tudta, hogy Karolina már nyolc év előtt menyasszony volt, de valami hözomány-diferencia megszűntette a barátságos vonatkozásokat. Ez a Lamassy, noha rossz nyelvű, pletykás ember volt, de egyébként gyöngéd pu- liaszivű alak. () figyelmeztette Zimmert, hogy a Dorrich-leányok olt vannak a terraszon. — Bánom is én, hangzott a közömbös válasz. Bocsánatot kérek, protestált Lamassy. úgy tudom, hogy azok önnek közeli rokonai. Az ön boldogult édes anyja szintén Dorrich leány volt és . . .
