Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)

1907-05-22 / 41. szám

2

VÁCI HÍRLAP

ne keresse a maga hasznára dolgozo ügynökök gyámkodását, hanem szerezze meg maga a hitelt és katasteri telekkönyvet s forduljon személyesen azon nagyobb pénzintézethez, melyhez bizalma van és mely eddig is közmegelégedéssel elégítette ki a környék hiteligényeit.

És e tekintetben nagy segítségére lehetnek jó tanácsaikkal a kisgazdáknak a községi jegyzők és elöljárók, kik a néppel legsűrűbben érintkeznek. azok között élnek, magasabb intelligenciájuk, olvasottságuk és ismeretségüknél fogva azok vezetésére hivatvák.

A nagyobb vidéki pénzintézetek pedig adjanak gyors és jutányos kölcsönt, hogy igy a mezőgazdasággal foglalkozó kisgazdáink is boldogulhassanak.

Hírek.

— Balázs püspök bérmauton. Sipeki Balds Lajos rozsnyói megyés püspök az elmúlt napokban adta ki ez évi V. számú körlevelét. Ebben az idei bérmautra vonatkozó tervezetet és a szükséges rendelkezéseket közli. E szerint az idén a következő sorrendben fogja megtartani a bérmálást: május hó 27-én Ipolygalsán, 28-án Bolykon, 29-én Osgyánban, 30—31-én Rimaszombatban, június hó 1-én Uzapanyiton, 2-án Tiszolcon, 3-án Rimakokován, 4-én Forgácsfalván, 6-án Ujantaifalván, 7-én Rimaráhón, 8-án Nagy- szubán, 9-én Guszonán, 10-én Füleksávoly- ban, 11-én Karancskesziben, 12-én Litkén, 13-án Vilkén, 14-én Rappon, 15-én Fülek- pilisen, 16-án Losoncon, 17-én Fülekpüspöki- ben, 18-án Füleken, honnan a főpásztor visszatér székhelyére.

— Évzáró a fögirnn. gyakorló iskolájában. A főgimnázium gyakorló iskolája május 26-án, vasárnap d. e. kilenc órakor

tartja a főgimnázium tornatermében az ének és zenekar közreműködésével ünnepélyes záró ülését, melynek műsora a következő lesz: 1. Csak azért is. Polka. Előadja a zenekar. 2. Jelentés a gyakorló iskola ezidei működéséről. Felolvassa Komáromi József, a gyak. iskola főjegyzője. 3. Dünner : Tavaszi dal. Előadja az énekkar. 4. Részlet Vörösmarty Marót bánjából. Előadják: Kárász Gyula és Körner Jenő Vili. o. t. 5. Gall J. Tornainduló, Előadja az énekkar. 6. Gabányi Egy kedves ember. Szavalja Komáromi József VIII. o. t. 7. Pályázatok eredményének kihirdetése. Felolvassa Kövesi Lajos, a gyak. iskola vezető tanára. 8. Templer: Induló. Előadja a zenekar.

Nász. Pünkösd hétfőjén esküdött örök hűséget Lexu Edith, Aglaja, Mária urhölgy, Lexa Zenó és Begyay Erzsébet bájos leánya Matkovich László, Kálmán hadnagynak, a helybeli honv. huszárezred segédtisztjének d. u. egy órakor a székesegyházban. Az ifjú pár még aznap elutazott a Tátrába nászútra. Boldogság kisérje frigyüket!

Juriga sít van. Dr. Juriga Nándor országgyűlési képviselőt két rendbeli izgatás miatt jogerősen két évi államfogházra Ítélték el. A fiatal papnak már régebben meg kel- lett volna kezdenie büntetésidejének kitöltését, de halasztást kapott a minisztertől s csak most jött be a váci államfogházba. Előbb azonban otthon nagy beszédet tartott híveinek az ő martirságáról és arra kérte őket, hogy ha két év alatt, mig az államfogházban lesz, megtalálna halni, ne hagyják holttestét Vácon eltemetni, hanem vigyék fel Rózsahegyre s az «édes tót földben» helyezzék örök nyugalomra. Megjött hát Vácra és itt ugyancsak nem viselkedett mindjárt fogsága kezdetén nagyon országgyűlési képviselőhöz illően. Rendelt ugyanis vagy két ezer darab képes levelezőlapot s ezeket akarta szétküldözgetni híveinek. Ámde valamit tótul irt rá, a melynek hibátlan magyar fordítása ezt jelenti: «Viruljon szét Magyarország a tótok örömére! » Gedeon Emil igazgató ezért nem engedte meg a pánszláv papnak, hogy képes levelező lapjait elküldhesse s ő most más «jeligén töri fejét.

— Váci evezősök az Ipolyon. Az Ipoly folyón az ezidei pünkösdi ünnepekig modern evezős hajón soha sem jártak. A váci sportegyesületé a dicsőség, hogyr a veszélyes útra vállalkozott s másfél nap alatt hetven kilométert tett meg a szeszélyes, akadályokkal telt folyón. A Csongor és Tünde nevű párevezős hajókkal indultak még szombaton dr. Göndör Sándor, dr. Dohó László, dr. Bürger Ferenc, Sulyok Imre, Horváth Kálmán és Nagy Sándor, kikhez Ipolyságon Dercsényi Dezső csatlakozott. Szombaton Kiskeszig jutottak fel az Ipolyon, ott megháltak s másnap kora reggeltől késő estig folytatták az evezést Gyerkig. Hogy ily lassan jutottak előre, annak oka a rengeteg sok akadály. Nem kevesebb, mint tizenegy zugó malomgóton és négy halászgáton kellett átemelni a hajókat és sokszor vontatni, vagy pedig a parton vinni azokat. Rendkívül kanyargós utón alig jutottak előre s akarva, nem akarva iszapban, mély vízben kellett gázolniok, hogy előre juthassanak. Pünkösd estéjén az utolsó gátnál egyik evező eltört, az utat nem folytathatták. Bekocsiztak Ipolyságra, hol a Konti Sportklub vezetői igaz baráti fogadtatásban részesítették őket. Másnap a hajókért ismét visszatértek s jellemző, hogy mily nehéz ütjük volt, a hátralevő hét kilométert két óra alatt tudták megtenni. Minden fáradságot azonban feledtettek azok a kedves,

És aztán ? Hagyjon nekem békét . . . Van nekem más bajom.

Elment, anélkül, hogy figyelmére méltatta volna rokonait. Lamassy haragosan tekintett utána.

— Nem hittem, hogy ilyen komisz fráter dörmögte magában.

Vagy három nappal később az éjjeli órákban Lamassy véletlenül egyedül maradt Zimmerrel a terrasz egyik asztalánál. Lamassy hosszas bevezetés után, melyet Zimmer unottan hallgatott, a következőt mondotta :

— Zimmer, maga le van törve.

— Le.

— Nagyon.

— Nagyon.- Fogadni mernék, hogy öt forint sincs a zsebében.

Fogadhat, mondotta Zimmer, hogy egy sincs. Éppen egy koronát akartam magától kérni.

— Jó, az mellékes, folytatta Lamassy, itt arról van szó, hogy magát úrrá tegyem.

— Úrrá ?

Igen, én tartozom magának azzal, hogy az ön édes atyja egyszer olyan bajból húzott ki . . .

— Jó, jó, sürgette Zimmer, nem szeretem az érzékenységi momentumokat, a dologra!

— Hát igen, ha akarja, csak a kezét kell kinyújtani és három hét múlva, hogy egyebet ne mondjak, automohilozhat . . . Jól értse meg: a saját automobilján.

Zimmer csctti n tett a nyelvével. Azt akarta kimondani, hogy az automobil határozottan megfelel hajlamainak. Élénken tudakolta :

— Micsoda üzlet ?

— Házasság . . .

Zimmer vállat vont.

— Az nem üzlet.

Lamassy élénken kezdte magyarázni, hogy hogy Novszkynéről van szó. A gazdag öz- vegyről, kinek a készpénze több, mint 70000 forint ... Hát még a többi . . .

Nem kell, — mondotta Zimmer.

— falán nem találja elég szépnek ?

— De igen, ha jobban volnék diszponálva, udvarolnék is neki . . .

— Hát? . . .

Nem nősülök, punktum.

Lamassy felpattant.

Furcsa fráter maga; tőlem egy koronát pumpol és 100.000 forintot visszautasít . . . Maga beteg . . . Zimmer diadalmasan mosolygott.

Ez a betegség nem sokáig tart, leg- felebb három napig.

Zimmer izgatottan mondotta el, hogy egy erdélyi rézbányát fezirozott. A dolog már teljesen rendben van, a szindikátus megalakult, ő kap három, legfölebb négy nap múlva százezer forintot készpénzben és ugyanannyit részvényekben.

Látja, Lamassy, ezért nem váltam meg az aranylánctól, pedig koplaltam, de nem akartam, hogy észrevegyék a snasszt ... Ez árthatott volna . . .

Neg?ednapra már mindenki tudta a Riviéra kávéházban, hogy Zimmer Albert gazdag ember lelt. Nem lehetett kétség, a saját automobilján, a saját soflörjével, jelent meg a terrász előtt.

És mintha kicserélték volna. Csupa kedvesség, nyájasság volt, a pincéreknek a vállát

veregette, olyan embereket, kiket azelőtt meg se látott, ő szólított meg és tudakolód- zott becses családjuk után . . .

Nem ösmertek rá . . . De hátra volt a csattanó. Odament a Dorrichékhoz, illedelmesen kezet csókolt a mamának s egész délután a leányokat mulattatta, aztán hazaszállította őket az automobilján.

De ez semmi. Másnap délben, mint jó rokon, felajánlotta a mamának, hogy amennyiben a leányok hozományának valami Inja van, hát szívesen pótol hozzá. Karolina, ki a nagylelkű ajánlatot hallotta, szomorúan jegyezte meg:

— Késő . . . kedves rokon ... ki vesz el olyan leányt, akit a vőlegénye cserben hagyott ?

Zimmer Albert felugrott, érdekes barna arcán egy kis izgalom piroslott. Gyors elhatározással mondotta:

— Mit mondasz, Lina, hogy ki vesz el ? Olló, erre ne legyen gondod ... és a végső esetben itt vagyok én ... és a végső esetben itt vagyok én . . . Igen, én . . . velem rendelkezhetsz . . . érted ?

Még az este vőlegény lett.

* .

* * *

Ejfél után Lamassy már mindenkinek elmondta az eljegyzési hirt a Riviéra terra- szán. Később Zimmer is odaérkezett. Lamassy sokáig beszélt vele.

— Derék, nagyon derék, mondotta, csak azt nem értem, hogy miért hencegett ön azelőtt olyan rettenetesen.

Zimmer mosolygott.

— Miért? Mert nem voltam senki, nem voltam semmi . . . Az ilyen embereknek szükségük van a hencegésre . . . Ez az . . .