Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)
1907-04-24 / 33. szám
Dr. Galcsek György emlékbeszéde dr. Freysinger Lajos fölött. Tartotta 1907. március hó 17-én Vác város közgyűlésén. Tisztelt Közgyűlés I A pénzügyi bizottság megbízásából nekem jutott a szomorú kötelesség, hogy a város egyik legnagyobb, legodaadóbb, leghűbb fia és díszpolgára: dr. Freysinger Lajos királyi tanácsos elhunyta alkalmából itt, ezen teremben, áldásdús tevékenységének legkedvesebb küzdő helyén — a közgyűlés színe előtt, melynek hosszú éveken keresztül gondolkozó lelke, irányitó szelleme vala, a hála és kegyelet örökké zöld babérkoszorúját letegyem áldott emlékére. Egy, fájdalom! nem időre, de tartalmára nagy életet kellene megelevenítenem, hogy kellő kegyelettel szóljak arról a kiváló férfiúról, akit önként és önkéntelenül nagynak neveztünk, nagynak tartottunk életében, de aki igazi nagyságában csak akkor tűnt elő, amikor már a sírba szállott, amikor észre vettük a szomorú valót, hogy elvesztettük őt. Az ember maga az egyéni élet! Azon élet, amelynek megszűntét gyászoljuk, — telve a fiúi kegyelet, a hitvesi példás szeretet, a szülői gondoskodás, a polgári önzetlen önfeláldozás, a hazafiúi őszinte meleg érzés legélénkebb, legszebb eszményi vonásaival! Változatos a munkában, de egységes a kialakulásában; gazdag tartalommal biró, csupa erő, csupa tevékenység, csupa actió és energia: egy szilárd alappal és ez az igazság; egy czéllal: használni övéinek, használni másoknak és a közjónak. Még ifjú volt, amikor megkezdte azon iskolát, amelynek azután mindvégig mestere volt: a munka, a másokkal való törődés iskoláját. Gondtalan éveit élte, mikor elveszté édes atyját, akitől nem nagy vagyont, hanem a munka nagy szeretetét és édes anyja iránt való kegyeletét örökölte. Saját munkájával szerzi meg iskoláztatása eszközeit, saját erejével tartja fenn önmagát, sőt özvegy édes anyjáról is gondoskodik. De ez nem teher neki, hanem öröm és élvezet. Tudományszomjas lelke nem elégszik meg kitűzött pályája követelte ismeretek mértékével! A tudományt önnmagáért is becsüli! Mint ifjú jogász felkeresi korának leghíresebb tanárait. A bécsi egyetem tanszékein elsőrangú kapaczitások ültek: egy Ihering, egy Stein, egy Unger tanárokban, akik prófétai ihlettel hirdették a jog, az igazság azon mélységes tanait, amelyek az átalakuló, modern társadalom alapjait képezik. A nagy tehetségekkel megáldott ifjú Freysinger ezeket a szellemi óriásokat kereste fel és itt ezek ajkairól szívta magába az igazságért való lelkesedést, amely egész életét jellemezte. Itt szerezte meg az ismeretek azon bőséges tárát, jogi ítéletének azon élét, amely szavának oly súlyt, véleményeinek oly biztonsá- ságot kölcsönzött! Tanult és dolgozott, érdeklődve minden iránt, ami szellemi tartalmát növelheté. A tételes tudományokon kiviilt kedvelt szellemi tápláléka volt a történelem. Ebből merité azon gyakorlati életbölcsességet, amely őt ítéleteiben körültekintővé és óvatossá, elhatározásaiban higgadttá és azért eljárásában reálissá tévé. Érezte, hogy vezérszerepre, nagyobb dolgokra, alkotásokra csak az hivatott, aki eltud mélyedni az elvont, abstract igazságok világába. Azért ifjú korától egész haláláig legkedvesebb olvasmányait a természeti, az erkölcsi, a jogi, a társadalmi élet alapjaival foglalkozó bölcseleti munkák képezték. Nagy tudással, lángoló lelkesedéssel és rendületlen munkaerővel és munkakedvvel kezdte új életpályáját, mely a kúria tanácstermébe mint jegyzőt vezette őt. Milyen jövő várt reá, milyen jövő mosolygott itt feléje ezen a pályán! De az ifjú lekében forgó és kecsegtető álmok nem voltak elég hatalmasak, a jövő jogosult reményei nem voltak elég erősek, hogy elnyomják a szerényebb munkakörrel megelégedő, de szülővárosába vágyódó lelkének szavát. Ide jött édes anyjával együtt, hogy a nemzet nagyjai helyett egyszerű polgárok körében az országos ügyek intézése helyett egy szerény és szegény város ügyeinek lebonyolításában és intézésében vegye ki részét, keresse örömét és lelje dicsőségét. Hosszabb időn keresztül hivatalának élt, tanult és dolgozott s csak messziről szemlélte a város életében jelentkező kisebb hullámokat, a későbbi tisztitó és átalakító viharok előfutárait. De mikor itt volt az ideje, hogy a város testéről a tátongó sebeket eltávolítsák, mikor elérkezett a pillanat, hogy a város erejét szívó s azt fejlődésében gátoló korruptiót megállítsák: a kevesek között, kik ezen nemes polgári munkára vállalkoztak, ott az elsősorban az ifjú közjegyző állott, kit az ész, a tudás és a lángoló lelkesedés csakhamar azok vezérévé avatott. Többen voltak a városi regenerátio bajnokai. Azok java része azonban csak a támadásban, a negativ munkában merítette ki erejét: nem úgy dr. Freysinger! O közigazgatási ismereit a legnagyobb administrativ tehetség dr. Stein hatása alatt alapozta és fejlesztette. Azért nemcsak támadni, de tervezni, alkotni és teremteni is tudott. Ketten voltak nevezetesen, kik a támadó térről a pozitív térre, az alkotás terére léptek. A tiszt. Közgyűlés legtöbb tagja még emlékezik azon időre, midőn e város két fia vívta a legerősebb csatákat kint a társadalmi téren, a sajtóban és itt e teremben. E két férfiú: dr. Csányi János és dr. Freysinger Lajos volt, akikhez később a dicső emlékű Csávolszky József csatlakozott. Providenciális, nagy tehetségekkel megáldott férfiak voltak ők. Nem mindenben egyezők, sőt más kedély, eltérő felfogás és következtetés jellemezték; az eszközök válogatásában nem egyszer egymással szemben állottak, de egy volt küzdelmük célja: a város java; közös volt a forrás, melyből meleget, kitartást, lankadatlan lelkesedést merítettek: az igazság; közös a tűz, melyben fegyverük pengéjét aczélozták: fiúi szeretet szülővárosuk iránt. Ezen sok tekintetben egyező, a modorban egymástól eltérő, de egymást integráló, kiegészítő férfiak vették kezükbe a város ügyeinek vezetését. Dr. Freysinger mint egy római bonus pater familias, mint gondos családatya őrködött a város ügyein. Ha kellett vágott, ha kellett vitázott, de tudta, hogy puszta szólamokkal a város kereke egy vonalnyit sem halad előre. Tudta, hogy a város fejlődése annak anyagi, szellemi és erkölcsi forrásai bőségétől függ. A vagyoni források javát bedugva találta; a többiek egyik része idegen, magán mezőt termékenyített! Élvezni a városi élet előnyeit, de nem áldozni érte, sőt ha lehet kiaknázni azt: a beteges, a nem rendezett közigazgatási életnek rendes tünetei. Ez bénitá meg a legtöbb községnek izmosodását, ez kárhoztatta pangásra ezen város fejlődését is! Dr. Freysinger alapelve ezzel homlok egyenest állott. A társadalmi élet alaptételéül hirdeté, hogy aki a közjónak előnyeit élvezi, annak terheit is viselni tartozik. Igazságos lelke felkereste, felkutatta mindazon forrásokat, amelyekből a városnak jogos és igazságos jövedelmeit húznia lehet és kell. Nem törődve azzal, hogy eljárásával előbb szerepet játszó egyének, családok, sőt egész osztályok gyűlöletét hívja ki maga ellen, törvénykönyvvel kezében megadóztatta mindazt, amit törvény, a községek javára megadóztatni enged. De mikor ezt tévé, számot vetett mindenkor a polgárok adózási képességével, azokat túlságosan megterhelni nem engedte. Bármely oldalról jövő, bármely czél ürügye alatt jelentkező kísérlettel szemben mindenkor síkra szállott és az adózó nép, az adózó polgárok pártját fogta. Az, hogy városunk egy-két évtized alatt a mai szint öltheté, azon korszakot alkotó művek, melyeket a kiterjedt kövezés és csatornázás, a terek és az utczák fásítása és szépítése, a világítás szemünk elé tárnak, — azon pénzügyi műveleteknek és okos gazdálkodásnak köszönhetők, amelyekben kiváló és sok tekintetben legtevékenyebb szerep és oroszlánrész Dr. Freysinger Lajost illeti meg. Övé a dicsőség abban is, hogy mig más nagy földbirtokokkal, kiterjedt kereskedelemmel biró városok hasonló arányú haladását a pótadók rettenetes emelése jelezi: addig földbirtokok nélkül szűkölködő s szűk kereskedelmének hanyatlását érző szegény városunk mindezt a pótadónak igénybevétele, felemelése nélkül tévé. E város érdekében kifejtett ezen irányú tevékenységét minek vázoljam tovább, hiszen az igen tisztelt képviselő testület tagjainak legnagyobb része régebben és jobban ismerte őt, mint saját magam, s jól tudják, hogy hosszú éveken keresztül mindennek, ami a város anyagi felvirágoztatása körül történt, mozgató lelke, részben megteremtője: dr. Freysinger Lajos volt. De hatalmas egyéniségének jelentősége nemcsak azok létrehozásában állott, amit láthatunk és észlelünk, nem kevésbbé nagy volt ő azok megteremtésében, a mik a csendes, zajtalan szellemi munka gyümölcsei. A család életében is nagy horderejű kérdés, a melytől annak boldogulása függ az, hogy a működési körök kiszabva, a rend határozott és czéltudatos legyen. A város izmosodása, haladásának is ez nélkülözhetetlen alapföltétele és életeleme. Városunk életében egy pár évtized óta nem észlelhetők a sok helyen károsan tapasztalható hatalmi, működési körök összeütközése, az ebből folyó zavarok és zökkenések. Jóllehet, napról-napra nő a munka s ezzel szemben alig emelkedik a munkaerők száma: az ügyek lebonyolítása általában fennakadást nem szenved, simán folyik. Ezen örvendetes jelenség és tapasztalat ugyan első sorban a város feje javára és a tisztviselőkar előnyére esik, de megvetették alapját és biztosították azt azon szabályrendeletek, melyek dr. Freysinger Lajos bölcs lelkének legszebb termékei. S mit szóljak még azon zajtalan működéséről, amelyet, mint a pénzügyi bizottság és sok más egyéb bizottság elnöke fejtett ki? Sokan csodálkozva említik közgyűléseink sima, csendes menetét. De elfelejtik, hogy minden fontosabb ügy hosszú, alapos mérlegelés tárgyát képezte. S aki ebben kiválóan és szeretettel közreműködött, az dr. Freysinger Lajos volt! Ki látogatta az igen tisztelt közönség soraiból gyakrabban a városháza termeit, mint ő? Pedig mindig a város ügyei vezették ide. Órákat töltött hetenként a különböző bizottságok ülésein; órákon keresztül tanácskozott a város minden tiszteletreméltó fejével, nyugodt, alapos megfontolás tárgyává tevén a város ügyeit és dolgait s még odahaza is szabad idejének javarészét a város aktáinak tanulmányozásában tölté. S mindezt érdek nélkül és önzetlenül! S amily önzetlenül szentelte munkáját, erejét és tehetségét a város javára, úgy becsült minden egyéb tényezőt is, melytől annak fejlődése függ. Sas szemének elég volt, egyszer körültekintenie, hogy lássa e város területének szűk határait, hogy lássa, mint szorítják azt
