Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)
1907-04-24 / 33. szám
2 V A C I HI R L A P A rómaiaknak fogalmuk sem volt bacil- lusok létezéséről, sok mostani betegség, mint a difteritisz, gümőkór stb. talán nem is volt (tudjuk, hogy pl. a kolera a 19-ik század vívmánya) és mégis mily nagy munkát végeztek, bogy maguknak mindenütt egészséges ivó- és fürdővizét szerezzenek. Mi pedig ismerjük a bacillusokat, de sajnáljuk az egészséges viz beszerzésére a költséget. Hírek. — Gulner főispán Vácon. Gulner Gyula, mióta Pestvármegye élén áll, nem volt még mint főispán városunkban. Most jön először — nivatalvizsgálatra. Mint értesülünk, a főispán valószínűleg az alispánnal, árvaszéki elnökkel, tituárával és a számvevőség egyik tagjával ma szerdán délelőtt a l/% 11-es vonattad Vácra érkezik és először a főszolga- biróságot vizsgálja meg. Dacára, hogy először jön Vácra, ünnepies fogadtatása nem lesz. Ivánka főszolgabíró és dr. Zádor polgármester várják a vonatnál, a városházára pedig felhúzzák a lobogót. A főispán még aznap visszatér Budapestre, de csütörtökön ismét Vácra jön és a városnál fogja a szokásos évi vizsgálatot a kíséretében levő vármegyéi tisztviselőkkel megejteni. — Dr. Freysinger utóda a takarékban. Dr. Freysinger Lajos halálával a takarék- pénztár felügyelőbizottságának elnöki állása megürült. A takarékpénztár vasárnap közgyűlést tartott s betöltötte választással a felügyelőbizottsági tagsági helyet. A választás Nagy Sándor püspökuradalmi jószágkormányzóra esett, ki azt el is fogadta. — Az uj nyári menetrend. A máv. igazgatósága kiadta már a májustól érvényes vasúti menetrendet, a mely majdnem teljes másolata a múlt évi nyári menetrendnek. Az egész változás az, hogy egyik-másik szeméiy- vonatnak a váci állomáson való 2—3 perces tartózkodását redukálták 1—-2 percre azért, hogy Felsögöd feltételes megállóhelyen is a menetidő meghosszabbítása nélkül is megállhassanak a személyvonatok. Az esti 6 óra 20 perckor Budapestről induló személyvonat ezentúl nem fog Palota—Újpesten (az uj menetrendben . Bákospalota—Újpest a neve) megállani, hanem első tartózkodási helye Dunakeszi—Alag lesz. Ez az újítás helyes, mert a személyvonatot követő gyorsvonat nem egyszer beérte a személyvonatot s ennek ezért valamelyik állomáson kellett rostokolnia, a minek az lett a következménye, hogy sokszor ötnegyed órába is beletellett, mig hazaértünk. Az uj nyári menetrendet különben testvér-vállalatunk, a Pestvidéki Nyomda kiadta s legközelebb külön mellékelve a Váci Hírlap t. előfizetői megkapják. Nyomdánk kiadványa praktikus újításokat tartalmaz: közli ugyanis zsebrétű kis alakban nem csak Vácnak, de a budapest—párkányijánál vonalon levő levő összes állomásoknak menetrendjét. —- Gyermektelep Vácon. Puffy Pál miniszteri tanácsos, a gyermekmenhelyek országos főfelügyelője a napokban Vácon járt és felkereste dr. Zádor Janos polgármestert. A főfelügyelő előadta tervét s azóta a város tanácsának írásban is benyújtotta, a mit következőkben ismertetünk: Ruífy Pál gyermektelepet akar Vácra. Ezért az állam gondozásában levő csecsemő kortól 15 évig levő gyermekeket adna ki váci iparos és földművelő családokhoz gondozás és nevelés céljából. A főfelügyelő úgy tervezi, hogy idővel 3000 ilyen apátián, anyátlan gyermek neveltetnék városunkban s az állam ide, Vácra ezért 30—40 ezer koronát fizetne a tápszülőknek, a mi újabb jövedelemforrás lenne. Kiköti azonban, hogy teljesen szegény emberekhez gyermeket nem lehet adni ellátásra, mert tapasztalás azt mutatja, hogy ezek üzletszerűen foglalkoztak azzal, már pedig az államnak nem ilyenek voltak az intenciói, mikor az elhagyott gyermekek védelméről, neveléséről törvényt alkotott. A mennyiben a terv valóra válnék, RuíTy főfelügyelő a helybeli orvosi karból egy gyermektelep-felügyelőt nevezne ki, kinek kötelessége lenne az ellátásra kiadott gyermekek egészségi állapotára való felügyelet. A polgármester az országos felügyelő tervezetét kiadta váleményadás végett dr. Hörl Péter városi főorvosnak s e véleményadástól függ, hogy Vácon megszaporodnak-e a senki immár einem hagyatott gyermekei és olyan gyermektelep lesz-e Vác, mint évek óta a főváros alatt fekvő községek. — „Cz“ vagy „c“ ? A közoktatásügyi miniszter körrendeletben utasította a tanítókat, hogy a cz használatát mellőzzék s helyette csak az egyszerű c-t alkalmazzák. A bel- és kereskedelemügyi miniszterek ugyancsak körrendeletben utasították az alantas hivatalokat, hogy a községek és helynevek kiírásánál a rendes cz ellenében általánosan csupán az egyszerű c alkalmazandó, a kettősnevű községek pedig egy szóba foglalva írandók. Mit szól ehhez Korpás Marci bátyánk, a ki, mikor Vác város nevét hivatalosan megállapították, Vácz mellett azzal érvelt, hogy ha Vác-nak írjuk, még Váknak találják olvasni?! — A füzetjegyeket be kell váltani! Az államvasutak igazgatósága bevonta a 60 és 30 lapos füzetjegyeket s helyettük 30 lapos jegyfüzetet bocsátott ki. A régi jegyfüzeteket e hó 28-ikáig lehet még használni, a kiknek azonban még ez időn túl is felmarad néhány füzetlapja, azokat a helybeli vasúti személypénztárnál teljes értékükben beváltják, vagy az uj füzetjegyekből kaphat. E hónap végé vei a régi füzetek érvénye megszűnik s május elsőtől már beváltani sem lehet, jó lesz tehát e figyelmeztetésünket a füzetjegvtulajdono- soknak megszívlelni! — Hazai ipari beszerzési források. Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter utasította a m. kir. kereskedelmi múzeumot, hogy a hazai ipari beszerzési forrásokról címtárt állítsa össze és bocsássa közre. Ez a címtár fel fogja ölelni az összes hazai gyártelepek, továbbá a nem kizárólag helyi szükségletre dolgozó, illetve a különlegességeket készítő kézmű és műipari telepek, a háziipari vállalatok, végül az ipari termelő szövetkezetek pontos névjegyzékét, összes készítményeik pontos felsorolásával és a szállító képességükre vonatkozó adatokkal. A tárgymutató közölni fogja a lenető aprólékosabb részletezéssel az országban készülő összes iparcikkek betűsoros jegyzékét utalással a könyvben felsorolt mindazon telepekre, a melyekben az illető árut nagyban állítják elő. A címtár 1U,00Ü példányban fog megjelenni és díjtalanul küldetik meg az állami hatóságoknak és közintézeteknek. A m. kir. kereskedelmi muzeum a címtár szerkesztésével járó előkészítő munkálatokat már megkezdte s legközelebb szétküldi a kérdőíveket. De ezúton is felhívja az érdekelt iparosokat, hogy a mennyiben telepüket a címtárba felvétetni óhajtják, ezt a kívánságukat a telep címének pontos megjelölésével a m. kir. kereskedelmi múzeumnál (Budapest, V. Akadémia u. 3.) mihamarább jelentsék be. — Önmagát jelentette fel. Hétfőn reggel a helybeli járásbíróság vizsgálói lírájához beállított egy jól öltözött legényemberke és azt mondta, hogy feljelenti magát, mert barátját revolverből meglőtte. Elmondotta, hogy őt Jávor Pálnak hívják s Veresegyházán lakik. 0 is, társa is, kinek neve Varga József, maga módja szerint udvarolt Lengyel Erzsébet leányzónak. Vasárnap este szokás szerint elment Lengyelékhez, de már ott találta Vargát, a ki kérdőre vonta őt, hogy hogyan mer ahhoz a leányzóhoz járni, a kit már ő lefoglalt magának. Jávor indulatosan felelt, mire Varga bicskát rántott s meg akarta szúrni. össze. Sajnálattal kell rámutatnunk, hogy efféle összefoglalásra mostanig még komolyan vehető kísérletek sem történtek. Költői művekről irt bírálatait is a művészi lényeget kereső előkelő szempontok tüntetik ki. A hetvenes évek elejének lírájából való értékes általános fejtegetéseket nyújt Benedek Aladár egyikvers kötetéről (Árnyak, sugarak) irt bírálata. A könyvet nem mint elszigetelt egyedet látja, hanem mint jellemző jelenségét akkori líránknak, mely, nem szólva egyes kivételekről, elérte akkor azt a csődöt, melyet Erdélyi János azelőtt tizenöt évvel megjósolt. Elvesztő egyéniségét és eszményiségét, s érzékét a belső forma iránt. Az utóbbiról való fejtegetései különösen jelesek. Általános a lapos nyelv, a külső formának is elhanyagolása, a gondolat megtisztult jegecedésének be nem vámsából következő logikai zagyvaság. az eszme át nem gondolásából következő értelmetlenség. Sőt a helyzet az Erdélyi időszakához képest még rosszabbodott, mert líránk azt a nemzeti jelleget is elvesztette, mely azelőtt sűrűn nyilatkozott ugyan Ízetlenül is, de mégis eredeti tápláló forrása volt a forradalom utáni lírának. (Befejezése a vasárnapi számunkban.) tával, a részleteknek ebből való származtatásával. Előre bocsátanak egy kis, idegenből vett, meg nem emésztett elmélet-félét s aztán folytatják minden rávonatkozás nélkül naiv deskriptiv módon. Könyvüknek igy nincs perspektívájuk s a ki e helyes főszempontra helyezkedik velük szembe, nem veheti őket komolyabban, mint gyermekeknek a térbeliség hijján való rajzpróbálkozásait. Bírálta Versényi Györgynek Az esztétikai hazánkban című könyvét is (1873.). Élesen mutat rá, hogy nálunk a spekulativ esztétika, a Hegelék tudománya, Szerdahelyitől Gregussig, nem tudott termékenyen tovább fejlődni. Mindig marad — ha a fejére áll is 0 nála valami vaskos, reális. Irta magáról legnagyobb jellemű költőnk, Gray > Példát előbb, öcsém uram, minél többet, én csak abból értek!« kiáltotta türelmetlenül az öreg Kisfaludy Sándor az Akadémiában a nyelvtani szabályokat formulázó Vörös- martynak. E reális hajlam jellemző a magyar észjárásra. A költészet lényegének megfejtésére vonatkozó értékes adalékokat is, Torday szerint, nem a magyar esztétikai elméletirók- ban találjuk meg, hanem kritikai irodalmunkban, az egyes jelenségekhez fűzött jeles fejtegetésekben. Sürgeti is, hogy a magyar kritikának összefoglaló történetét állítsuk
