Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)
1907-04-07 / 28. szám
9 dott és lelkesített, nem úgy mint ma, megfontolva, anvagiasan gondolkodó korunk egyre gáncsoskodó korában. Az is igaz, hogy ellenségnek ilyenkor se szeri, se száma, de a hevülő ifjú mit törődik ezzel! A Réty-korszak szomorú órája volt Vácnak. Lenni, élni létezni és jövedelmet húzni a közpénzekből mindenkinek lehetett, a ki lármázott, és egy célt szolgált, a régi bűnös korszakét. Freysinger kortársainak legtöbbje ma már horpadt sir alatt nyugszik. Ő volL a legfiatalabb, az öregebbek elmentek előtte. A ki még él, vagy megadta magát az uj, tisztult irányzatnak (csak nagy titokban emlegeti, hogy »szebb idők voltak régen<) és támogatójául szegődött, vagy ma veri mellét, hogy a tisztitó munkában dr. Freysinger mellett jelentékeny rész illeti őt. Legyen igy. Ne feledjük azonban, hogy ez a nagy ember volt a purifiáló, Augiasz istálló tisztításának megkezdője. Nem az őszülő fej meggondoltságával, de az ifjú lélek lelkesedésével látta a bűnt s ha ütközött is, ha . száz ellenséget talált is és abban az időben talán O életét adta volna az igazságért, melyet tényleg ő és lelkes kortársai képviseltek. Ebben az időben a a közjavak Esáky-szal- mája volt. Ebből lehetett pénzelni mindenkinek, csak a városnak nem. Ezeket kellett visszaszerezni jogos tulajdonosának, Vác városának. És az a kis társaság, mely ideális lelkesedéssel kezdte ki a régi rendszert, lépésről lépésre haladt, a város érdekeit mindjobban megvédte, esztendők múltával azt látta, hogy meg is nőtt, ő lett a hatalmasság, az egész képviselőtestület már reá hallgat és őt követi. De sok esztendőnek kellett addig elmúlni! Először úgy, a hogy rendbe kellett hozni a város pénzügyeit, eltávolítani a vezetőket. A bűnös éra akkor tört meg, midőn sikerült Réty Ignácot nyugdíjba küldeni és Gajáry Géza lett a város polgármestere. Erre az időre, ha anyagiakban nem is erősödött meg a város, de már konszolidált viszonyok közt volt s az uj keresetforrások felkutatásával újabb jövedelmekre tett szert, melylyel a haladást szolgálhatta. Nem mondjuk mi, hogy mindez kizárólag dr. Freysinger Lajos érdeme, sokaknak nágy munkája volt ez, de Freysinger a megindítója, ernyedetlen, kitartó és önzetlen munkása — napjainkig. Díszpolgárrá választása. Kevés város van az országban, a mely a legszebb polgári elismeréssel, a díszpolgári oklevéllel úgy fukarkodik, mint Vác. Igaz, hogy annál értékesebb, mennél kevesebbeknek, de igazán kiválóknak jut. Dr. Argenty Döme, később Kossuth Lajos volt Vác díszpolgára, a harmadik dr. Freysinger Lajos, a negyedik dr. Schuszter Konstantin. Akkor, a midőn dr. Freysingert tisztelte meg a város, már rendezett viszonyok voltak minden téren. 1890. december 31-én tartotta a város közgyűlését. Gajáry Géza polgár- mester szólalt fel a közgyűlés elején s tudatta, hogy dr. Freysinger Lajos most töltötte be városi képviselői működésének 15-ik évét. Némi elismerésül — úgymond a polgár- mester — mert a város anyagi viszonyait rendezte, mert a közügyek terén önzetlenül másfél évtizede szolgál, rója le a város képviselőtestülete azzal háláját, hogy díszpolgárává választja. Az egész közgyűlés lelkesedéssel telte magáévá az indítványt s 1891. május 10-én VÁCI HÍRLAP szintén a közgyűlésen nyújtották át dr. Frey- singernek a díszpolgári oklevelet. Akkor tartotta egyik legszebb beszédét s Ígéretet tett, hogy mint eddig, haláláig szülővárosának önzetlen munkása lesz. Dr. Freysinger Lajos legnagyobb ellensége sem tagadhatja, hogy ő fogadalmát állta mindhalálig . . . Ebben a közgyűlésben kapta Péts Sándor mérnök a város ajándékát, az arany tollat és ezüst írókészletet, mert díjazás nélkül megalkotta a mai Dunapartot. Egy hét előtt temettük Péts Sándort, ma dr. Freysinger Lajost . . . Kir. tanácsos lesz. Ez már a közelmúlt története. Mindenki csodálkozott és csodálkozhatott is azon, hogy dr. Freysinger Lajos, a ki a közt annyi tudással, odaadással és buzgalommal szolgálta, a kormánytól semmiféle kitüntetést még nem kapott. Mikor a váci országos siketnéma intézet 100 éves jubileumát ülte, a város, szokás szerint, dr. Freysingert kérte fel diszszóno- kának. És Freysinger Lajos olyan beszédet mondott, melylyel mindenkit magával ragadott. Wlassits Gyula közoktatásügyi miniszter a legnagyobb csodálattal beszélt erről az ékesszólásról s ekkor sütötte ki, hogy ő és Freysinger tulajdonkép iskolatársak. Akkor beszélt is sokat környezetével a közoktatásügyi miniszter dr. Freysingerről s nagyon csodálkozott ő is, hogy ez a kiváló férfiú még semmiféle kitüntetéssel nem bir. Nem telt bele egy esztendő, mikor megjött a királyi írás, hogy dr. Freysingert királyi tanácsossá nevezték ki. Mi sem mutatja jobban, hogy csodálták, elismerték nagyságát, mint az, hogy minden ellenségeskedés, tusakodás között az egész város egy nézeten volt: kevés ez a kitüntetés annak a nagy embernek. Ó azonban büszke volt rá. Társadalmi téren. Dr. Freysinger Lajos nagy emléke elbírja az igazságos kritikát ezen a téren is. Frey- singer társadalmi működését a váci jótékony nőegyletnél kezdte, melynek 30 éven át titkára volt. A nőegylet egy időben, a nyolcvanas években, a legnagyobb szerepet játszott Vácon Benkár Dénesné elnöksége alatt. Dr. Freysinger Lajos a legnagyobb odaadással támogatta s dolgozott itt is önzetlenül. A másik két helyen, a lövőházban és a kaszinóban már nem volt ilyr szerencséje. Igaz- talanul mondják, hogy az ő rovására kell írni a lövőház fénykorának eltűnését. Aárld lett volna a tőlövész, az uj irányzatok felül- kerekedésével ép úgy letört volna a lövőház, mint az ő keze alatt. Ezen száz okos ember sem segíthetett, nem egy. A kaszinónál azonban már mások a viszonyok. Először is nem volt az a szerencsés modorú férfi, a ki szimpátiákat nyert volna meg. Nem is pályázott rá. Társas egylet élén pedig ez az első. O bevette magát újságai közé s ilyenkor se látott, se Hallott. Másik hiba pedig az volt, hogy elvét, hogy csak annyit és nem többet tenni, a mennyit a költségvetés keretei megengedik, konzekvensen keresztül vitte. Evek óta nem ruházott be a kaszinó, régi rozzant bútorai ma is állanak. Hogy társas életünk nincs, ez az oka. Először kényelmes otthont kell teremteni s aztán lehet csak tagokat szerezni. Dr. Freysinger pedig éppen fordítva akarta. Hát nem ment. Nem volt szerencséje e téren. Múlt évben lemondott visszavonhatatlanul a főlövészi állásról, máig sem töltötték be helyét. Az utóbbi időben mindinkább megérlelődött benne az is, hogy lemond a kaszinó igazgatói tisztéről is. Ez idén ezért késett a kaszinó közgyűlése, mert betegsége jött közbe és ő személyesen akarta megindokolni, hogy miért válik meg éveken át viselt igazgatói állásától. A szónok és iró. A ki dr. Freysinger Lajost egyszer hallotta beszélni, az rögtön észre vette a kissé palócos kiejtését, de a legnagyobb elismeréssel kellett nyilatkoznia és konstatálnia, hogy a legnagyobb szónokok közül való ő. Tartalom és forma az előadó tehetséggel párosulva jellemzi beszédeit, melyek akkor legszebbek és leghatásosabbak, mikor készült rá. Beszélni is szeretett s ezt felhasználták ép úgy a vármegyén, mint a városnál, vagy az egyesül tekben. O volt mindig a diszszónok, a disz- szónokok szokásos üressége nélkül. Ellenkezőleg. Ismerte a szónoki fogás minden változatát, visszaemlékezéseiben volt lebilincselő, tömör, jelzőktől dús mondatai egy-egy igazságot fejeztek ki klasszikus formában. Büszkék lehettünk rá bármely idegen előtt, ha ő felszólalt. Nem kevésbbé nagy volt, mint iró. Senkinek nem volt oly alapos tudása mint neki. Sajnos, örökbecsűt írásban nem alkotott. De ha irt az magvas, tartalmas, eszmékkel teli irás volt. A Váci Hírlap büszkén hivatkozik arra, hogy munkatársai közé sorolhatta. Sok, vezető cikke jelent meg e lapok hasábjain leginkább szerényen, névtelenül, de a ki olvasta, észre kellett vennie, hogy nagy tudásúnak és mély gondolkodónak sorai azok. Hány szép eszme csengett ki ezekből a vezető cikkekből, hány vált valóra! Betegsége. Körülbelül két év óta vehettük észre rajta, hogy nem az a vasember, a ki volt. Még élt legszebb passzióinak, az erdők, hegyek barangolásának (senki sem ismerte ugyr a messze környéket, mint ő) az evezésnek, fürdésnek, de már egyre rokkant. Ez év telén még nem panaszkodott. Naponta edzette magát, lejárt a korcsolyapályára, de, hogy kitavaszodott, egyre sá- padtabb, betegebb szint öltött az arca. Eleinte itthon karlsbadi kúrát használt, de állapota nem javult. Később, mikor Rozsnyóról Balás Lajos püspök látogatásáról visszatért, már erősen látszott, hogy nagy beteg. Akkor tanácsolták neki, hogy forduljon valamelyik orvos-tanárhoz és lement a budai vöröskeresztbe. Nincs egy hónapja, hogy vejével, dr. Huber Józseffel lement. Még erős volt, csak arcának nagy sápadtsága árulta el, hogy- nagy baja van. Es tegnap, pénteken éjjel holttestét hozták haza . .. Az utolsó órák — a részvét. A vöröskereszt-egyesület kórházának egy külön szobájában feküdt dr. Freysinger. Ifjú kora óta, a mikor 18 éves korában vért hányt s a sportolásnak köszönhette robusztus, erős testalkatát, nem volt beteg. De most annál súlyosabban. Az orvosok tisztában voltak azzal, hogy menthetetlen, de nem mondták. Talán ő is érezte, hogy utolsó napjait éli. Látogatói előtt a halál sejtelmével volt teli. Nem egyszer mondotta: — Édes atyám is 57 évet élt, én sem élek tovább! , Pedig mindent megtettek, hogy életét megmentsék, szeretettel ápolták, szerettei mindig körülötte voltak. Csütörtökön már nagyon
