Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)
1907-04-07 / 28. szám
Huszonegyedik évfolyam. 28. szám. Vác, 1907. április 7. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Bercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiinéterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Dr. FREYS1NGER LAJOS 1850. junius 21. — 1907. április 4. Nagyobb halottunk a boldog emlékű dr. Schuszter Konstantin óta.nem volt. Mint akkor is, most is nem a köny szökik a szembe, hanem agyban jár a nagy fájdalom, miért, hogy elmúlni egy vezérlő, erős akaratú nagy embernek. Azt hittük, hogy a nyolcvanadik esztendő abban az erőben, munkabírásban találja, minőnek még nem rég ismertük s ime, összeroppan az az erős, edzett test, kiszáll belőle az alkotó lélek s néma, csendes a por. Csak néhány órája, alig két napja, hogy néma, mozdulatlan a test, hogy az agilis lélek elköltözött belőle s immár a földi salaktól megtisztulva áll előttünk a negyedszázadnál hosszabb időn át a közcélokért önzetlenül dolgozó lélek, mely feltétlenül tiszteletet parancsol. Nagy az ő hibáiban, nagy az ő tudásában, elokvenciájában, alkotó képességében. A mikor kihűlt a test, elmúlik az ember, az anyag minden hibájával s marad a többi minden, a mi emlékét megszenteli. És ő vele szemben gazdag az emlékezésünk tárháza, melyből maradandó nagyságában kidomborodik előttünk egy munkás, nem hiába leélt élet. Nem az embert dicsőítjük, — kinek hibái nem tűnnek szembe azonnal, ha köztünk él — de dicsőítjük az önzetlenséget, minden tettében az igazságra való törést a magasztos közcélokért. És vélekedjék bárki, bármikép dr. Frey- singer Lajosról, nem tagadhatja meg az igazat: önzetlen, igaz szolgája volt minden közcélnak a nélkül, hogy jutalmat várt volna érte. Oly önzetlen önző, hogy munkássága tiz emberével felér s magának foglalja le a teret, hogy közcélokat szolgáljon. Meghatványozódik ereje, a nap huszonnégy órája mintha neki k-étszer annyira nőne s dolgozik olyan hálátlan téren, a hol legtöbb a gáncs, a kifogás, a gyanú, melyen a legszentebb érzelmeket és jóakaratot gúnyos mosolylyal, ördögi érzéssel legkönnyebb lerántani. Hányszor igaz, hányszor nagy volt előttünk dr. Freysinger Lajos! Túlon túl kinőtt az átlag-ember keretéből tudásával, önzetlenül dolgozó akaraterejével s mégis mert ember volt, mert az ember hibáit látja szemünk, nem a lelki nagyságát, azt felfedeztük. De a nagyságát mutatja ez is. Kis embernek mijét sem lehet észre venni, a lélek és test ott egy. És ma, mikor rideg hant borítja a testet, lehetetlen meg nem éreznünk azt a nagy űrt, mely az ő távozásával, hogy sablonos szóval éljünk, a közélet mezején tátong. Ki van ma, a ki pótolja őt abban a nagy munkában, melyet 30 éven át kifejtett a város szolgálatában. A város közigazgatási, pénzügyi, társadalmi, politikai s általában mindenféle mozgalmában tevékeny szereplő, bölcs és higgadt tanácsadó, ékesszavú szónok, a ki a neki jutott oroszlánrészt teljes odaadással mindig jól végezte el. Ki pótolja munkaerejét, kiben az ekkora önzetlenség? Ez teremtette meg az ő nagyságát, ez volt a láthatatlan valami, mely közéleti működésében magával ragadott mindenkit. „Freysinger mondta.“ Ez súlyként ült a lelkeken s meglehettünk győződve arról, hogy józan megfontolás után ejtett szava önzetlenül a közjóra való törekvés volt. Nem a szív húrjain játszott, a hol legkönnyebb a legtöbb embert megfogni. Beszédeiben ez állott tőle legmesszebb, de ott volt tetteiben a tántoríthatván meggyőződés, szavaiban a logika, a mely ha meg nem győzött, kétkedővé tette az előbb erőseket s ei kellett ismerni: Freysinger mondta, Freysingernek igaza van. Jól mondja a polgármester a város közönsége nevében kiadott gyászjelentésen : Örök pihenőre tért a kiváló nagy férfiú, a ki városunk fejlődésének és haladásának megindítója s a remény- teljes jövővel biztató új korszakának megteremtője volt. Véglegesen elhagyott bennünket városunk közéletének kimagasló alakja, a ki bámulatos tudásánál, emberit meghaladó nagy munkaerejénél és fényes, ékesszóló tehetségénél fogva közéletünk vezérférfia volt s a ki a város közügyeiben egy emberöltőn át teljesített lankadatlan buzgalmú s az ön- feláldozásig menő önzetlen munkásságával városunk történetében örök emléket állított magának. Dr. Freysinger Lajos munkás életének történetét a következőkben állíthattuk össze: Ifjúsága. Dr Freysingernek édes atyja térképész volt. A régi osztrák államvasutak szolgálatában állott s ő készítette a vasúti térképeket és a vasút tulajdonát képező területek felmérését. A fiatal Freysinger hamarosan elkerült a váci szülői háztól s Budapesten folytatta tanulmányait. Az élet gondjai nem kímélték, munka után kellett tanulás közben látnia és lett hírlapíró. Nem egyszer büszkén emlegette azt a kort, midőn a 70-es évek elején a főváros nem egy akkor előkelő, de már meg is szűnt napi lapjának belső munkatársa volt. Szépen folyó, ragyogó magyar stílusa azt mutatja, hogy tudással párosulva a magyar hírlapirodalom legnevesebbjei közé küzdhette volna fel magát, de életének uj irányt szabott az a kinevezés, mely egyszerre a kir. kúriához tanácsjegyzői llásba juttatta. Itt sem maradt sokáig. Erre az időre esik a közjegvzőségnek fellálitása és az alig 21 éves ifjút Vácra nevezte ki a miniszter kir. közjegyzőnek 1875-ben. itthon. Ezzel az esztendővel kezdődik az ő íárad- hatatlan és önzetlen munkássága a közélet terén. Bárhova nézünk, harminc éves beavatkozását mindenütt látjuk. Először az egyleti élet érdekelte, később magasabbra vágyott s városi képviselő lett. Vác idősebb polgárai tudják, hogy milyen állapotban volt a 70-es évek közepén a mi városunk. Külsőre kevés elbanyagoltabb város akadt az országban Vácnál, a közélet terén ennél züllöttebb állapotok. Eveken keresztül a városnak nem voltak számadásai, a ki nagy hangú volt, az sápot, mint rendes fizetést" húzott s olt állott Vác, hogy vagy visszafejlődik nagyközséggé, vagy a csőd szélére jut. Egy huszonöt éves ifjú ideális lelkesedésével kezdte meg munkáját a városnál. Az igaz, hogy abban az időben az ifjú önzetlen lelkesedése kritizálás nélkül gyújtott, magával raga
