Váci Hirlap, 1906 (20. évfolyam, 2-99. szám)

1906-02-18 / 14. szám

Váci Hihlap J) időzött. Több látogatást tett a városban és felkereste polgármesterünket is, hogy — saját szavai szerint — benne és általa meg­tisztelje a város polgárságát. Rozsnyó püspöke boldogan beszél uj otthonáról s azt mondja, hogy hiveinek szeretete, becsülése vele van. Ezt mindenki előre tudta itthon, a ki Balás Lajost ismerte. — A szegénykonyhának. Zabka Ferencné úrnő négy koronát küldött lapunkhoz, a mely összeget a vöröskereszt által fenntartott sze­génykonyhának szánt. Az adományt eljuttattuk helyére. — Két munkásgyülés egy napon. Mi sem mutatja jobban a szociális eszme terjedését, mint az, hogy ma már városunkban két mun­kásgyűlésre van közönség. A rendőrségen ugyanis a földmunkások és a szobafestők jelen­tették be, hogy ma, vasárnap gyűlést akarnak tartani, melyen helyzetükkel óhajtanak foglal­kozni Kálló rendőrkapitány mindkét gyűlést engedélyezte s megbízta Szeleczky rendőr­biztost, hogy a lővőházban, a hol a földmun­kások gyűlése lesz, Malkovich rendőrbiztost, hogy a Schrött-féle vendéglőben, hol a szoba­festők gyűlnek egybe, a rend fentartásra kellő számú rendőrrel jelenjék meg. — A vasutasok farsangja. Annyi vasutas van már Vácon, hogy együtt kedélyes farsan­got tarthatnak. Múlt évben is volt mulaiságuk, ez idén is rendeznek egyet a vasúti tisztvi­selők e hó 27 én farsangzáróra a vasúti, volt Horváth-féle vendéglőben. — Báró Grotte birtokát eladták. Múlt év végén jött a szenzációs hir Diósjenőről: br. Grotte Kelemen dúsgazdag porosz mágnást birtokán agyonlőtték. A hir ilyen formában nem volt igaz, a vizsgálat azonban kétségte­lenül megállapította, hogy br. Grotte kezében fegyvere elsült s őt halálra sebezte. Az agg­legény mágnás holttestét Poroszországba vitték, ott eltemették s most hirt hallunk a nagy diósjenei birtok eladásáról. Az [egykori báró Piret-birtok ifj. Sváb Károly és neje br. ese­tei Hercog Irma kezér'e került. Az 1400 hol­das szántóföldért 700,000 koronát, a hatezer holdas erdőségért szintén 700,000 koronát ad­tak, az egész birtokot tehát 1,400,000 koroná­ért vásárolták meg a szerencsétlenül járt porosz mágnás örököseitől. Ifj. Sváb Károly, Sváb Károly főrendiházi tag fia, zalaszentgyörgyi ezentúl utazni és nem főispáni installációban. Túlságosan fekete kenyér ugyan, de legalább tisztességes. (Összekulcsolja a kezét.) ügy e nem árulnak el senkinek? Oh ! Köszönöm, kö­szönöm, köszönöm, suvikszban, finom suviksz­­ban fogom megszolgálni. (Zsebkendőt vesz elő és a szemeit törölgeti) Pedig micsoda remek diszmagyart hoztam magammal! Meggyszin atilla és nadrág, sar­­kantyús lakkcsizma. Atillám gombjai rubin, zafír és smaragddal vannak díszítve. Kucsmám forgóján hatalmas gyémánt ragyog. — Kétszáz koronát fizettem a kikölcsönzésért. Méregdrága, de azt mondták, hogy főispáni installációra nagyon is olcsó. (Felnyitja a koffert, kivesz belőle egy rikító színű slafrokkot, egy szoknyát és egy ócska női kalapot.) Oh egek minden hatalmassága, mi ez ? A titkárom, a titkárom az a nyomorult gaz­ember ijedtében másnak a kofferjét hozta le a vonatról! (Kívülről nóta hallatszik folyton erősbödő hangon.) Nem ütjük a főispánt agyon, Sárga rigó rozmaringom, galambom, Csak meginstáltatjuk nagyon, Sárga rigó, rozmaringom, galambom. lakos, a hol gr. Festetich Tasziló birtokaiból 25 ezer hold földet bir bérben. Az uj nagy­­birtokos átvette a diósjenei birtok felszerelését és megtartotta a Poroszországból ideszakadt birtok-kezelő személyzetet és erdészeket is. — Vizsgálat egy fegyházban. Az igazság­ügyminiszter vizsgálatot rendelt el a nagyenyedi kir. fegyintézetben. A vizsgálatot Balkai] István kir. tanácsos, váci fegyintézeti igazgató telje­síti, ki már el is utazott Nagyenyedre, hol egy hétig fog tartózkodni — A Líceumból. Kedden este Bacsek Ist­ván apát-kanonok olvasott fel az okosságról a líceumban. Utána dr. Éder Kálmán, kúriai tanácsjegyző tartott felolvasást a büntető jog­ból. Mindkét felolvasás tudományos és érde­kes tartalmú volt s a jelenlevők nagy tetszés­sel fogadták. A legközelebbi estély .a jövő ked­den, folyó hó húszadikán lesz, mikor dr. Hőrl Péter s dr. Szabó Ignác lesznek a szereplők. Felhívjuk a közönség figyelmét erre az estélyre, mely alkalommal Szabó Ignác dr. felolvasása vetített képekkel lesz illusztrálva. — Halálozás. Id. Borsodi] Sándor a váci püspöki uradalom ny. főpénztárosa, nyugal­mazott gazdatiszt e hó 16-án élete 63-ik, házassága 32-ik évében jobblétre szenderült. Az elhunytban, kinek temetése ma, vasárnap délután lesz, Borsody Sándor, Borsody Gyula, Borsody Ferenc édes atyjukat gyászolják. Ny. b ! — Élj egyzés. Udvarát] Kálmán ügyvéd Rőzsika leányát ma eljegyezte Vácon Ungh­­váríj Albert városi jegyző Nagykátáról. Bol­dogság kisérje frigyüket! — Egy öreg tanár halála. Kevesen emlé­keznek ma már Vácon a Kövesdy- és Szalkay családokra. A patriarkális idők élői emlékeznek még meg róluk, ezek most részvéttel fogják hallani, hogy a váci származású, itt rokonok­kal biró s itt is nősült Kövesdy Ignác főgim­náziumi igazgató élete 60-ik évében Aradon meghalt. Aradról ezt Írják életéről és haláláról lapunknak: Egy köztiszteletben álló patriarká­lis öreg ur halt meg hirtelenül, sokaknak fáj­dalmára, a kik nemcsak az aradi tanártestület nesztorát, hanem a mélyen érző, embertársai érdekeit és jólétét mindenkor szem előtt tartó embert gyászolják az elhunytban. Kövesdy Ig­nác nyugalmazott főgimnáziumi tanár, a város kedvenc „Náci bácsija^ heves szivgörcsök kő vetkeztében váratlanul meghalt. Kövesdy Ignác A főispán diszhintója, — Sárga rigó rozmaringom, galambom, Csorog a záptojás róla, Sárga rigó rozmaringom, galambom. A főispán olyan legény : — Sárga rigó, rozmaringom, galambom, Kutya ketrecben öl szegény, Sárga rigó, rozmaringom, galambom. (Az éneklés alatt) — Végem van. Jönnek az üldözőim. Rám találnak. Mit csináljak, hová forduljak, hová ne forduljak ? Mit tegyek, mit ne tegyek ? Oh mentsenek meg kérem, mentsenek meg. Agyon ütnek, fölakasztanak, újra bedugnak a ket­recbe, a ketrecbe. Ne engedjenek visszavinni a ketrecbe. (Hallgatódzik. Kívülről hallatszik a zaj:) De hol lehet? Fölkutattuk az egész várost. Biztosan elvitte az ördög. A lelke úgy is azé. Pedig itt menekült el. Csak még egyszer a ke­zem közé kerülne.) — Hopp! Egy merész gon­dolatom támadt. Megmenekültem, megmene­kültem. Fölveszem ezeket a ruhákat. Nem fog rám ismerni senki. Észrevétlenül kimegyek az állomásra. (Öltözik) Úgy elutazom, mintha itt sem lettem volna Csat ép bőrrel szabaduljak, soha sem lát többé, engem ez a város. (A zaj és nóta megszűnik.) hosszú 37 évet töltött a tanári pályán, a mely­ből 34 évet az aradi főgimnáziumnál szolgált le. Élete a legteljesebb harmánióban folyt le. A magyar irodalmat tanította teljes 37 éven át azzal az égő lelkesedéssel, a mely a 60-as évek tanárait jellemezte. Irodalmi búvárkodá­sokkal töltötte egész életét és felragyogott a szeme, ha egyik-másik tánitványa többet tudott, mint a mennyi a köteles tanrendben körül volt írva. Tanítványaihoz ragaszkodó, kartársait megbecsülő ember volt és becsületes ragaszko­dásának, apai tanitá ainak meg volt az ered­ménye, hogy úgy kartársai, mint tanítványai rajongó szeretettel ö ezték körül a kedélyes öreg urat, a ki ebben a kitüntetések legma­­gasábbikát látta. Boldog volt ezért Náci bácsi és csak nehéz szívvel — akkor, a mikor meg­rendült egészségi állapota már türelmetlenül követelte — vonult egy hónappal ezelőtt a jól megérdemelt nyugalomba. Olyan hosszú idő alatt, melyet pályafutása közben Aradon töltött, teljesen aradi polgárrá lett, úgy, hogy most nyu­­galmazlatása után sem kívánkozott vissza szülő­városába Vácra. hanem Aradon akart meg­halni is. Temetése vasárnap volt s úgy a fő­gimnázium ifjúsága, mint az aradi összes tan­testületek részvtte kisérte ki hült tetemét az aradi felső temetőbe. Halálát Kövesdy Mária, özv. Racsek Endréné, özv. Duray Jánosné, Edvi Illés László, ki a hetvenes évek elején váci lapszerkesztő volt s kinek most Arad társadal­mában előkelő szerepe van, gyászolják. — A református iskolának. A váci taka­rékpénztár folyó hó 11-én tartott közgyűésén 40 koronát adományozott az ev. ref. iskola szegény tanulói számára, a kiknek nevében hálás köszönetét mond az egyházi elnökség az adományért. — Az utolsó két karton-estély. A váci dalegyesület a f. hó 14-ikéről elmaradt karton­­estélyét, jövő szerdán, vagyis 21-ikén tartja meg, az utolsó karton-estély pedig, mint az idei farsang befejező mulatsága 24-én, farsang szombatján les?, melyre, mint tudjuk, szép műsorral készül a dalárda. — A tagokat ezen az utón is figyelmezteti az elnökség, hogy hétfőn, 19 én rendkívüli próbát tartanak az egyesület helyiségében. — A f. hó 10-ikén tartott hangversenyre még Scheffer András­­nétól négy koronát kapott a váci dalegyesület, mit köszönettel nyugtáz az elnökség. Elmentek és én nyugodtan távozhatom. Egye­nesen a minisztériumba megyek. Benyújtom a lemondásomat. Nem akarok a világ nevetsé­gének tárgya lenni. Engem ne gúnyoljon senki. Micsoda szégyen, micsoda gyalázat ért. A szégyen és harag pírja elborítja az arcomat Hogy kerülök az ismerőseim szeme elé. A gye­rekek rám mutatnak az utcán: Ni itt megy a kutyaketrecbe zárt főispán! Kengyelháti és gálfalvai Galiba Tóbiás mit tettek veled! (Mi­után női ruhába öltözött, büszke gőggel, bátor­sággal:) Egy báró, egy kir. kamarás, egy főispán a kutyapecér kocsijában. Nem, ezt nem tűrhetem. Ez bosszút kíván, bosszút, a melyet meg fog em­legetni ez a nyomorult város és ez a hitvány csürhe nép. Elmegyek. Elmegyek, de vissza fo­gok jönni. Visszajövök rendőrökkel, csendőrök­kel. Viss ajövök katonasággal, gyalogsággal, lovassággal és tüzérséggel. Hozok magammal egy ezredet, nem, tízezer embert, egy hadse­reget. Visszajövök karddal, puskával, maxim­­ágyúkkal, liditgránátokkal, torpedózúzókkal, cirkálókkal és páncélos hajókkal! Csak azért is installáltatni fogom magamat, majd meg­mutatom ennek a rebellis hordának, hogy muszáj rendnek lenni ebben az országban. (Női ruhában el.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom