Váci Hirlap, 1906 (20. évfolyam, 2-99. szám)
1906-10-31 / 84. szám
Huszadik évfolyam. 84. szám. Vác, 1906. október 31. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér, többszöri hirdetésnél árkedvezmény. — Nyilttér sora 60 fillér. Rákóczi napja. Dicsőség neked Vác város hazafias polgársága! E szavakkal kell kezdenünk Rákóczi napjáról szóló beszámolásunkat, mert megérdemli ezt ősrégi városunk minden egyes polgára, mert nem mulasztotta el itt egyetlen egy ember se, hogy ne áldozott volna, ha legalább csak egy órát is a nagy Hősök emlékének. Ünnep volt vasárnap és hétfőn az egész városban. Nincs egy vallás, egy iskola, egy intézet,. egy testület, mely ki ne vette volna részét ezen ünnepségekből. Örökké emlékezetes lesz e két nap nekünk, nem fogjuk elfelejteni soha a Bujdosók hazatértét. Üdv és hála legyen Neked e napokért Thaly Kálmán, Rákóczi kultuszának Főpapja ! Vasárnap. Még Budapestre sem értek a szent hamvak, a mikor Vác városában megkezdődtek az ünnepségek. Istentisztelet volt a fegyintézet minden egyes vallásfelekezeténél, a hol az igazgató vezetésével jelen voltak a tisztviselők, majd emlékbeszédeket és felolvasásokat tartottak Rákócziról az intézeti lelkészek és tanítók az egybegyült raboknak. Délután 1/26 órakor a Budapesti ünnepségekről hazajött váci növendéFpapság, illetve annak' „Pázmány Egylet.“-etartott a szemináriumban diszgyűlést a következő műsorral: 1. Rákóczi imája. Előadja az énekkar. 2. Megnyitó beszéd. Tartja : Kovács Antal. 3. Rákóczi darabok. Hegedűn és zongorán : Sztankó Albert, Hangai Rupert. 4. „Rákóczi“. Veszély Gézától; szavalja Filó József. 5. A kuruc költészetről. Irta: Koterba István. 6. Rákóczi lobogója. Szepessy-Kontor: Szavalja: Sztankó Albert, zongorán kiséri: Hangai Rupert. 7. Himnusz. A programul befejezése után dr. Galcsek György igazgató intézett eszmékben gazdag, a legmélyebb hazafiságtól áthatott fölséges beszédet az ifjú levitákhoz Istentiszteletek, iskolai ünnepségek. Hétfőn reggel nyolc órakor a Roskoványi harang megrendítő zúgása jelezte a nagy napot. A testületek, hivatalok, iskolák, az ünneplő közönség százai tódultak a székesegyház felé. Bent a templom közepén hatalmas katal'alk a gróf püspök délszaki növényeivel pazarul földiszitve, a koporsón aranyos fejedelmi korona. A bejaratnál a papság sorfalat áll s megjelenik a requieniet mondó főpap, megyés Püspökünk. Mélabúsan szól az orgona, a Váci Dalegyesület pedig ősrégi magyar egyházi és a kuruc idők vallásos énekeivel reszketteti meg a hivők szivét. Majd bevégzi miséjét a kegyelmes Püspök s papjaival a koporsónál mondja el imáit a nagy halottak lelkiüdvéért. Kimenetkor a dalárda a himnuszt zengi, melyet az egész közönség állva hallgatott. Ekkor zúgtak templomaink harangjai egy jó félóráig. Ezután következtek az egyéb hitfelekezetek templomaiban az istentiszteletek s az iskolai ünnepségek. A kegyesrendiek templomában már előbb meg volt a gyászmise és az emlékünnep. A középvárosi iskola is tartott ünnepet, a felsővárosi is. A felsővárosi iskolában a himnusz eléneklésével kezdődött a műsor, mely után Schmidt János kanonok igazgató tartotta vallásosságtól áthatott hazafias emlékbeszédét. A műsor 14 számból állott, melyet nagy közönség — hazafias érzésektől áthatva — hallgatott végig. Lélekemelő volt az ének, melyei Szarka József és Dobó Katinka tanított be és melynek minden száma a bús időket dicsőítve szólalt meg. Végül a tantestület egy tagja meleg szavakban köszönte meg a kanonok igazgatónak vallásosságtól áthatolt hazafias beszédét, mely az ifjúság vallás erkölcsi nevelését tekinti legfőbb célnak a haza boldogulására. Megható volt a siketnéma-intézetben rendezett ünnep. A szegény szerencsétlen gyermekeknek köny ült szemükben mikor szavalatokat mondtak a nagy hősökről, a közönség pedig még inkább meg volt hatva, mikor az egyik siketnéma fiú beszédet tartott. A statusquo izraelita hitközség imaházában Polliik Fülöp főrabbi mondott óriási közönség előtt hazafias hévvel előadott gazdag tartalmú szép emlékbeszédet II. Rákóczi Ferencről és társairól. Délutáni ünnepély. Az a szép és lélekemelő ünnepély, melyet a Váci Dalegyesület a városi Tanácscsal egyértelműleg Rákóczi' tiszteletére a Kúrián rendezett, őrökké emlékezetes lesz. azok előtt, kik az ünnepélyen részt vettek. Jóllehet az ünnepély csak 5 órakor kezdődött, mégis már 4 óra után ezrével tolongott a közönség a feljáró előtt és a kirendelt diszruhás rendőrök alig tudták a közönséget visszatartani. A Kúria nagyterme szokatlan pompában tündökölt. A falak, valamint a szónoki emelvény a nemzeti tricolor és Rákóczi színeivel igen ízlésesen volt feldíszítve. Háromnegyed öt volt, midőn a közönséget a terembe felbocsájtották, mely pár perc alatt annyira megtöltötte azt, hogy ember ember hátán szorongott, sőt a karzat traverzei is mélyen meghajoltak a zsúfolásig megtöltött közönség alatt. Ott volt a város előkelősége úgy mint az alsóbb osztály. Öt óra múlt, midőn a tűzoltók és rendőrök sorfala közt megjelent gróf Gsáky Károly megyés püspök, kit a közönség zajosan megéljenzett. Miután a számára fentartott diszülésben helyét polgármesterünk mellett elfoglalta, az ünnepély megkezdődött. Legelső szám volt a Himnusz, melyet Ulrich Károly karmester dirigálása mellett igazán egyöntetűen és harmonikusan adott elő a dalárda. Ezt követte dr. Preszly Elemér ünnepi beszéde, mely egy tökéletes szónoki mű volt. Áthatva, izzó, hazafias érzülettel igazán oly mély hatást gyakorolt a hallgatóságra, hogy az frenetikus tapssal jutalmazta a beszéd befejeztével az ünnepi szónokot. A beszéd a következő volt: Nagy méltóságú Gróf Püspök Úri Mélyen tisztelt Ünneplő közönség! Téli enyészetből támad a tavaszi virulás, halál után jön a feltámadás. 1735 évi április hó 8-án nagypénteken távol magyar hazájától, Rodostóban, Törökországban, amint csendes bujdosó fejezte be életét a szövetkezett magyar rendek egykor hatalmas fejedelme Il-ik Rákóczi Ferenc. Élete utolsó évei csalódások és keserűségben teltek el, a hontalanság marcangoló kínja öszszetörte nemes nagy lelkét. A mikor 1711-ben a Vereckei szoroson át elhagyta Magyarországot, dehogy hitte volna, hogy azt soha többé viszont nem láthatja. Tervekkel agyában, legszebb reményekkel szivében búcsúzott híveitől, Ígérte és szentül hitte, hogy aratáskor diadalmas sereg élén visszatér. Hej de alig ment el, nagyot fordult a világ ! A Majtényi páston a kuruc sereg meghajtotta egykor diadalmas zászlait a császári tábornok előtt, Káiolyi hűseget esküdött az uralkodónak, tüzrekerültek a tárogatók és magyar hazánkra újólag a német uralom rémes éjszakája borult. Szomorúan zengi az egykorú kuruc nóta : Kurucok, kurucok, hej szegény kurucok Beh megsötétedett Ti szegény napotok ! Hiába bízott idegen segélyben, franciák ki rálya, oroszoknak cárja hitegették csak őt; barátai cserben hagyták, elpártoltak tőle. Ő a hatalmas főúr, 1 millió 200 ezer hold föld tulajdonosa ime hazátlanná, földönfutóvá, bujdosóvá lett, családjától elszakítva, hazájáról csak a zúgó tenger partján merenghetett ... Hazájáról, melyért mindent áldozott s mely oly hamar feledte őt. Azt gondolta, hogy hiába élt, hogy küzdeinie meddő volt, megváltásnak tekintette a halált. „Hullassuk bőséggel könyeinket, mert a keserűség köde reánk szállott“ ezen mély érzésű szavakkal tudatja a dicső fejedelem halálát Magyarországba hivséges szolgája, Mikes Kelemen. És idehaza rabszolga lelkek emlékét beszenyezik, országgyűlésen törvényt hoznak ellene, mintha csakugyan hiába élt volna. De zivataros időkben igen gyakran nem az országgyűlésen megalkotott törvény fejezi ki egy nemzetnek, népnek szive legbensejében szunyadozó igaz érzelmeit, hanem a népköltészet, melyben a nép lelke szólal meg, a népdal a maga egyszerű keresetlen hangján Az egykorú kuruc nóta prófétái ihlettel, szinte jóslatszerűleg előre látva a jövendőt Rákóczival a következőket mondatja: Eljön még az idő, szegény Magyarország megátkozod Te még e keserves órát, idegen nemzetnek beh súlyos a járma, régi vezérének, tulajdon vérének sírva néz utána, sírva néz utána. Szeret Magyarország, óhajt Erdélyország, holtig szán, holtig bán még a gyermekök is, tudom visszakiván, mikor rég elmentem, visszasóhajtotok, mikor rég megholtam. Akkor is sirattok, haló poromból is feltámasztanátok, öszszednétek még porhanyó csontimat. És ime a kuruc nótának igaza van : Alig három emberöltő múlva megnyílnak a sírok. Rákóczi feltámad éji magányából, félbeszakítja mély, nyugodalmas álmát, hogy viszontláthassa szép magyar hazáját. Rákóczi hazajön a halhatatlanságba, követi öt vitéz generális társa nagy Bercsényi Miklós, nemeslelkű anyja, hős Zrínyi Ilona, dicső mostohája Tököli Imre követőül szegődnek hozzája. Jönnek a hadak útján. Háborog a tenger, mikor őket hozza, hisz régen volt ennyi fejedelmi vendég a hátán. És a mikor az ország határához érnek, lobogó fáklyák fénye szakítja meg az éjszaka sötétjét,
