Váci Hirlap, 1906 (20. évfolyam, 2-99. szám)
1906-10-07 / 77. szám
Huszadik évfolyam. 77. szám. Vác, 1906. október 7. * VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K> negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart£6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér, többszöri hirdetésnél árkedvezmény. — Nyilttér sora 60 fillér. A húsdrágaság és a tanács. Vác, okt. 6. A városban uralkodó húsdrágaság kérdésével a város tanácsa is foglalkozott. A múlt hónap végén tartott gyűlés által kiküldött bizottság a következő kérelmet terjesztett a pol • gármester elé, ki ezt a városi tanácscsal vitatta meg a szerdai tanácsülésben : A fogyasztó közönség az egyre mértéktelenül növekvő drágasággal szemben immár védekezni kénytelen. Vác város polgárai múlt hónap végén a városháza közgyűlési termében igen népes gyűlést tartott, a mely iránt megnyilatkozott érdeklődés eme nagy anyagi kérdés fontosságát mutatta s a mely gyűlés egy bizottságra bizta, hogy különösen a marhahús drágaságának megszüntetésére akár a helybeli mészárosokkal, akár nélkülük megállapodásra jusson. A mészárosok, kik a jogos mozgalom megindítása után a 80 krajcáros árról azonnal 72 krajcárra mentek le, eleinte a polgárság kívánalmaira ügyet sem vettttek, de később, midőn a mozgalom már nagyobb, mondhatjuk egész társadalmunk érdeklődését felkeltette, Kálió Antal rendőrkapitány • előtt magjetenvc, felajánlottak két marhát próbavágatásra, hogy igazolják a maguk igazát. A rendőrkapitány ezt az ajánlatot elfogadva, múlt csütörtökön hivatalos személyekből álló bizottsággal és a mészárosokkal megjelent a budapesti marhavásáron, a hol többek közt Depoy János helybeli mészáros két magyar tehenet vásárolt 3J krajcár élősúly árban. A gőzfürdő. /E(jy gimnazista naplójából.) Csúnya folt esett ríj tarn, mikor már meg volt Írva' rólam, hogy jó deák vagyok. Még az uj professzorok is előlegezték a kitüntetést a fiúk előtt, pedig már szinte fogalom voltam. És ekkor ért a szégyen égetőn, fájdalmasan. Ha éreztem, is a dolog igaztalan voltát, nem ért az nekem semmit —; fájt nagyon az a szekunda ott a német dolgozatomon. Úgy fájt, hogy sírtam belé. Sírtam az iskolában, meg otthon is titokban. A fiúk pedig némán állottak az érthetetlen csoda előtt. Az én német dolgozatom szekunda! No ilyet nem igen vártak a fiúk. Bizony égetett ez a szégyen, de az igazam nem engedett csüggednem. Tudtam hogy ez büntetés és nem klasszifikáció. Éreztem, hogy kijár nekem valami egy oktondi botlásomért, de nem gondoltam ekkora kegyetlenségre. Hát úgy történt a dolog, hogy a német professzor úr az előadása közben — a főnevek nemeiről volt szó - azt találta mondani, hogy : például das Semmel. A fiúktól ugyan mondhatott volna még sokkal cifrábbat is, bánták is azok, hogy mit művel a professzor úr az artikulusokkal, de én szerencsétlen nem tudtam ellentállni, gyengébb lett bennem a fegyelem, mint az igazság és olyan, talán gúnyos mosoly lopódzott az arcomra. Éreztem, hogy illetlenséget mutattam és el akartam titkolni az ügyet. Megjegyezzük, hogy mészárosaink eddig 36 krajcáron vették a vágómarhát, ennél többet sohasem adtak s a vásáron minden idegen tudta, hogy ezek az állatok Vácon tartandó j próbavágatásra vannak szánva. A város polgársága által kiküldött bizottság midőn értesült arról, hogy eme úgyszólván vitás ügyben az egyik érdekelt félre bízzák a marha bevásárlását és levágatását, előre kimondotta, hogy bevárja ugyan a próbavágatás eredményét, de a következményeket a polgárság jól felfogott érdekében magára nézve kötelezőnek el nem ismeri. Az események igazolják a bizottság álláspontját. A két vásárolt állat pénteken délelőtt szintén a rendőrkapitány előtt levágatott a helybeli mészárosok által. Bár teljes bizalommal vagyunk a i endőrkapitány ur jóindulata irán.t, mindazonáltal nem hagyhatjuk szó nélkül azt, hogy a próbavágatás a mészárosok önkényes tetszése s nem a 14047|1887. számú miniszteri rendelet és a közel 300 próbavágatást eszközlő orsz. gazdasági egyesület útmutatása szerint történt. Így aztán, ha a helybeli mészárosok számításit veszszúk ajapuh az^ derül ki, hogy ez a próbavágás igazolta a hús drágaságát s őnekik egy kilo marhahús 80 krajcárba van! Gondolható-e, hogy ők oly önzetlenek, hogy a ráfizetésből élnek meg ? Ez a próbavágatás a mészárosok részéről egyenesen a közönség félrevezetésére történt s igy a húsdrágaság megszüntetésére választott bizottság abban meg nem nyugodhatik. Kérjük De már késő volt, a professzor észrevette és vallatóra fogolt. Nem tudtam hazudni soha és nyíltan megvallottam, hogy „Bocsánatot kérek alázattal, az nem das Semmel hanem die Semmel.“ „Persze hogy die Semmel“ hagyja rám a professzor úr nyugodtan, de valami iszonyú fényű tekintet lóvéit felém a szemeiből. Éleztem, hogy bántottam a dologgal, sejtettem is, hogy most majd egy kicsit helyben hagy úgy a hogy, de nem történt semmi. A professzor úr tovább folytatja az előadását és úgy látszik, nem vette zokon a mosolygásomat. De a mint megint találkozott a tekintetünk, semmi kétségem nem volt az iránt, hogy: „majd számolunk !“ Ez a majd pedig most itt van már az én dolgozatomon. És az első feljajdulás után panaszkodni akartam a nemtelen boszú szörnyű ütése miatt, de beláttam rögtön, hogy ezt az Ítéletet én úgy sem tudom megappellálni, ebben a dologban mégis csak a professzor úrnak a szava bírna súlylyal. Hát gondoltam én is; „majd számolunk!“ Majd fogok én felelni is! Úgy, hogy attól fog majd csak villámokat szórni a professzor úr szeme. És fogom ontani a német tudásomat olyan árban, a melyből segítségért fog kiabálni a német professzor úr ! Ezzel a vigasz-boszúval eltelve aztán viseltem valahogy azt a csúnya bélyeget, a német dolgozatomon a szekundát. Majd rendbe jön ezért tisztelettel a tekintetes polgármester urat, hogy alábbi kérelmeinket a tekintetes városi tanács elé terjeszteni s annak teljesítését elrendelni kegyes legyen : 1. Vásároljon a hatóság vágásra alkalmas állatokat Vácon, vagy lehétőleg a környéken. (A mészárosok tudvalevőleg legtöbbször Vácon és környékén szerzik be 10 százalék engedménynyel és a fővárosi marhavásári áraknál jelentékenyen olcsóbban a vágásra kerülő marhákat.) 2. Az állatokat a vágóhídon maga a varos vágassa le a fentebb hivatkozott miniszteri rendelet és az orsz. gazdasági egyesület nyomtatásban is megjelent útmutatása szerint, de semmi esetre sem az érdekelt helybeli mészárosok egyike által. 3. Ezen próbavagásokhoz a polgárság által választott bizottságot legyen szives hivatalból meghívni. Nem szükséges bővebben fejtegetnünk, hogy városunk életében mily fontos kérdésnek lehető megoldására vállalkozott önzetlenül a húsárak mérséklésére kiküldött bizottság. Tisztelettel kérjük a tekintetes városi tanácsot, hogy eme tpj-sadalmi úton megindított mozgalmat kérelmünk teljesítésével támogatni kegyes legyen. Mi ezen legfontosabb kérdések egyikét, ha lehet, barátságos úton a helybeli mészárosokkal, ha nem lehet, ő nélkülük is megoldani kívánjuk. Mindkét fél érdekeit istápolja a tekintetes tanács, ha kérelmünk mielőbb való teljesítését el fogja rendelni. A városi tanács szerdai ülésében tárgyalta minden — vigasztaltak a fiúk — egyszer fe lelsz majd, aztán nem történt semmi. Punktum ! Ők igy igazították el a dolgot és én vártam, hogy majd felelek a németből. Majd! Várnom kellett erre az alkalomra, melyről meg voltam győződve, hogy nem egyhamar áll elő. Bizony nem is jött. Múltak hetek, hónapok lettek belőlük, mindenki már nem is egyszer, hanem többször felelt és engem nem szólít fel a professzor. Egy hét még és itt a konferencia. Most láttam csak tisztán, hogy micsoda kegyetlen boszút fogadott az a sötéten villogó tekintet. Most éreztem, hogy micsoda tervszerűség szerint történt az, hogy én nem feleltem. A konferencián nem mondhat mást a professzor, mint a mi a jegyzőkönyvébe van írva. Ezek szerint az én osztályzatom szekunda lesz a németből! De hisz, ez hallatlan kegyetlenség! Ebben a rettenetes helyzetemben merészet határoztam és eddig féltékenyen őrzött titkomat nagy sirás között megvallottam apámnak, hogy én valószínűleg szekundát kapok ebben a szemeszterben a németből. Elmondtam hegyiről tövire az egész dolgot. Hát tehetek ért róla, hogy nem das Semmel ? Az apám nem fogta fel olyan tragikusan a helyzetet, mint én. ő neki a reális valóság többet ér, mint nem tudom micsoda irás és ő tudja, hogy én nem érdemiem meg azt a szekundát, hát nem tesz az semmit.
