Váci Hirlap, 1906 (20. évfolyam, 2-99. szám)

1906-10-07 / 77. szám

2 Váci Hírlap a beadványt. Igazat adott a kérelmezőknek és uj próbavágatást rendelt el. A város maga fogja az állatokat Vácon beszerezni s vágatja is le. Valószínű, hogy az uj próbavágatás ered ménye más lesz, mint a mit az érdekelt mé­szárosok kihoztak a múlt heti bornyas állatok levágásából. Akkor azután a közönség is tisz­tábban fog látni s társadalmi úton kezdhetünk hozzá a húsárak leszoritásáüoz. Helyi és vidéki hirek. Előfizetési felhívás. Az uj negyedév beálltával megújítjuk az előfizetési felhi­­hivást lapunkra. Programtanuk ismeretes. Röviden szólva hosszá múltúnkhoz hűen kötelességünknek fogjuk ismerni városunk közügyéit, intézményeit önzetlenül szol­gálni. a haladásnak szószólója lenni, ismeretterjesztő közleményeket adni, egy­szóval lapunkban élvezhető olvasmányt nyújtani, úgy. hogy tartalma irodalmi színvonalon álló legyen. Lapunk 20 éves fennállása bizonyítja, hogy közszükséget pótol és igyekezett kitűzött feladatának megfelelni. Rajta leszünk, hogy a jövő­ben is lehetőleg minden irányban kielé­­gitsiik olvasóközönségünk igényeit. Kérjük azért az előfizetések megújítását. — Október 6. Ötvenhat esztendeje annas, hogy a kegyetlen lelkűiét és a zsarnokság mint a közönséges gonosztevőkkel szokás, kőtéllel és golyóval végezte ki szabadságharcunk 13 hős tábornokát Aradon. Tegnap volt az egész or­szágban eme gyásznapnak szomorú emlékezete. Vác város hazafias közönsége az idén is — mint minden évben — áhítattal emlékezett meg a nagy napról. A városházán, egy pár középületen és testületi házon gyászlobogó hir­dette a szomorú napot. Hergel nyolc órakor Schmidt János kanonok-plébános a felsővárosi plébánián a templomban énekes gyászmisét mon­dott, melyen dr. Zádor polgármesterrel az élén megjelent a városi tisztikar és a hazafias pol­gárság kis része. A vértanuk koporsóját, me­lyet a város koszorúkkal díszített föl, diszruhás rendőrök állták körül. Mise alatt a város egyel len egy testület, mely részt vett a requiemen,-- De az hiszik az emberek, a mit Írva lát­nak — vetem oda síró hangon — hiszen ez dupla szégyen, a németből szekunda ! — Jól van no — mondja az apám — a fő­dolog, hogy én nem hiszem. Nem tesz semmit. Én még tovább akartam beszélni erről a kegyetlenségről, de az apám ott hagyott engem és ment valami dolga után. Hogy megvallottam a szomorú valót apám­nak és leírtam a jövendőt, egy kissé meg­könnyebbültem. Nyugalommal néztem elébe annak, a mi jönni fog. Talán három nap múlt, el, hogy beavattam az apámat ebbe az én német szekundámba és ime felszólít a német professzor. És a hogy oda állok ki eléje, mintha nem villámokat szórna az a két fekete szem. Sőt, szinte érzem, hogy a tekintete jóleső, meleg, bátorító. És tartom a fogadásom. Öntöm kápráztató bőség­ben a német tudásomat. Ni, a tanár úr na­gyon meg van elégedve. Tovább akarok be­szélni, de a professzor úr nem enged. Nagyon jó, nagyon meg vagyok elégedve, mondja és a helyemre küld. Hát igy is jó. A fődolog, a fiuk előtt régi fényem újra tündökölt, meg vége a szégyennek, búnak. Egy pillanatig tűnődtem rajta, mikép lett a haragos professzorból jó­indulatú szelidlelkű, édes szavú tanár, de nem soká tépelődtem vele. Mert arról szentül meg voltam győződve, hogy az apám se egy tapod­tat az érdekemben nem megy, se egy árva a Váci Dalegyesület meghatóan szép énekeket adott elő Ulrich Károly karnagy vezetésével. Könnyekre fakadt a kis közönség, mikor a Da­lárda a Pihenjetek ti békében gyászdalra rá­zendített. Ezután Gergely Mihály ügyvédjelölt szép csengő tenor hangon egy saját szerzemé­nyű szöveggel szólót énekelt. Urfelmutatás után a Boldog Asszony anyánk kezdetű ős­régi magyar éneket adta elő a Dalárda, mise végén a Szózat következett. Fájdalommal kell feljegyeznünk, hogy a városon és a Dalegye­sületen kívül egyetlen egy testület sem emlé­kezet^; meg a nagy napról s oly kevés közön ség vett részt a gyászmisén. Csányi János és MillmannGéza emlékezete. Dr. Csányi János és Millmann Géza volt tűzoltó­parancsnokok arcképének h leplezéséről szerdai számunkban már megemlékeztünk. Az ünnepély két részhői áll. A tulajdonképeni leleplezésből, s a gyakorlatból. A leleplezés programmját már ismertettük, a gyakorlat pedig a következő részletekből fog állani: 1. Iskolaszerelés a moz­dony és a központi taligafecskendővel; 2. Is­kolamászás a másztorony harmadik emeletére 3 drb. egy horgos létrával; 3. Ugyanezen sze­rekkel gyors szerelés; 4. Ereszkedés egy kö­télen ; 5. Ereszkedés két kötélen ; 6. Iskola és gyorsmászás egy darab egyhorgos létrával a másztorony harmadik emeletére. 7. Mentés egy kötélen. 8. Támadás a másztorony har­madik emeletére, mentéssel. Az ünnepélyt a tüzoltóőrtanyánma délulánhárom orakor'tartják meg, melyre az érdeklődőiközönséget szívesen látják. — Ivánka Pál díszpolgári oklevele. Ivánka Pál főszolgabírót, midőn ott hagyta hivatalát, mert a darabant-kormányt és Rudnay királyi biztost nem akarta szolgálni, egymásután vá­lasztották a váci járás községei díszpolgáruknak. Legtöbb község már át is adta az oklevelet, csak- még Újpest-van hátra. Újpest ugyanis igen szép díszpolgári oklevelet készíttetett, melyről egyik újpesti laptársunk most igy ir: Most készült el az Ivánka Pál részére szánt díszpolgári oklevél, melynek tervezője és készí­tője Dános Dezső, a Magyar Színház főfes­tője. A jeles művész remekül oldotta meg | kukkot az én ügyemben nem beszél semmiféle tanáremberrál. De hát a fődolog nem ez volt előttem. Elég volt a tény és iskola után rohantam haza az örvendetes hírrel. Az apám hallgatja az öröm ujjongásomat és révedezve tekint maga elé. Mintha valami kellemetlen gondolat nehezed­nék a fejére. A szemeivel pedig mintha kutatna valami után. — Mi baja van apám? kérdezem. — Tyűh a tagadóját! és nagyot csapva a tér­dére a tenyerével azt mondja: micsoda for­májú ember az a te német professzorod ? Leírtam, hogy milyen. — Nohát gyerek — folytatja az apám — most már értem a dolgot. Tegnap a Feri bácsival elmentünk a gőzfürdőbe. Aztán hát ott a viz­. ben diskurálgattunk. Szemben velünk éppen akkor ereszkedik be a lépcsőn egy borotvált képű, papforma ember. Nekem erre eszembe jut a te német szekundát és elmondtam a dol­got a Feri bácsinak. Aztán kérdem tőle, hogy mit szól hozzá ? — De kupán is vágnám én azt a professzort, ha tudnám, hogy kicsoda, feleli dühösen a Feri bácsi. A papformájú ember már egészen közel volt hozzánk — egyszerre csak háttal fordul. Huncut vagyok, ha nem a professzorod volt! Nevettünk mindnyájan. Imrei Károly. feladatát. Már a könyv táblája, mely fehér«, zománcozott ornament ékítményekkel van bo­rúvá, gyönyörű. A belső rész két lapból áll: Az első Emléklap, melyen Hungária egy magyar apróddal áll. ki bársony párnán babér koszo­rút nyújt. Az egészet ornamentális disz övezi, fent az újpesti kikötő, lent a községháza Újpes­tet szimbolizálva. A második lap a jegyzőkönyv tartalmával, felül Ivánka családi címerével. A reneszánsz stílben irt betűk gyönyörűek. A díszpolgári oklevelet a napokban nagy küldött-1 ség fogja felhozni Vácra Ivánka főbírónak. — A Fürge őszszel. A Duna túlsó fele ki­halt, Csak a szigetség lakói népesítik be úgy hetivásáros nap reggelén, néha délutánonkint, szép időben egy-két sportért rajongó keresi fel a tenniszpályákat. A gyér forgalomhoz ké­pest alakították át a csavargőzös őszi menet­rendjét is, a mely most már érvényben van. Ezentúl csak reggel hat órakor indul naponta útjára a kis öreg bürge s esti hét óráig majd­nem óránkint közlekedik a két pait között, kivéve a két órai déii szünetet. Ez a menet­rend mindaddig érvényben marad, mig az első jég meg nem jelenik a punán s akkor a Fürge is téli szállására vonul az újpesti hajókikötőbe, bogy a nagyon is szükséges javi'ásokat a tél folyamán öreg testén ott elvégezzék. A csavar­gőzös őszi menetrendjét egyébként lapunk hir­detési oldalán közöljük. — Gottschall István hajójának balesete. Mohácsról írják: Szerdán éjszaka a bezdáni hajóállomás közelében a Budapest felé menő s Gottschall István kapitány parancsnoksága alatt álló Albrecht személyszállító gőzhajónak, a melyen 350 utas volt, neki ment a Rélye csavargőzős. Az összeütközés röviddel azután történt, hogy az Albrecht elhagyta a bezdáni állomást. A csavargőzös a sötét éjszakában nem látta meg a gőzhajót és oly nagy erővel futott bele, hogy a hajó 20 centiméter vastag oldala a viz felszíne felett beszakadt, a csa­vargőzös orra pedig benyomult a Il-od osz­tályú női terembe. Az utasok közt pánik tört ki, mert azt hitték, hogy a hajó sülyed. A nők és gyermekek kétségbeesve kiáltottak segítségért. Végre sikerült Gottsehall kapitánynak hajójá­val a közli zátonyhoz jutni és akkor az utasok is megnyugodtak. Az Albrecht csak öt órai késéssel folytathatta útját. A hajót most ja­vítják ki az óbudai hajógyárban. — A színtársulat elmegy. Tóváry Antal színjátszó társasága a mai nappal befejezi mű­ködését Vácon. A Kúria termét a kéz iődő sorozásra foglalták le s a rideg próza elűzi Thália papjait. A jó váci szezon után Jász­berénybe megy a színtársulat, a telet Kar­cagon fogja tölteni, tavaszsza) pedig az ez idei újdonságokkal valószínűleg ismét visszatér Vácra. A rendőrkapitány és a mészárosok. Meg­írtuk, hogy Kálló Antal rendőrkapitány a helybeli mészárosokat magához hivatta s kö­zölte velük, hogy a megejtett próbavágás alap­ján adhatják a húst. 68 krajcárjával kilónként. A mészárosok meg is jelentek a rendőrkapitány előtt s hosszú vitában igazolni akarták, hogy ők ma ráfizetnek a húsárakra, sőt egyik va­gyonos mészáros tromfnak még azt is kivágta, hogy két év alatt éppen tizezer koronát fize­tett rá mészárszékére, tehát hogyan kívánhatja a rendőrkapitány azt, hogy ők a hús árát leszállítsák. Részleteiben nem kívánjuk az egész vitát leírni, ez eredményről számolunk be. Kijelentették, hogy ez idő szerint nem adhat­ják olcsóbban a húst, de legközelebb (mikor lesz az az idő, nem mondták meg) leszállanák a hús árával, csak az ő „üldözésüknek“ vége legyen. Erre a közönségnek más válasza nem lehet mint az, hogy a múlt hónapban tartott

Next

/
Oldalképek
Tartalom