Váci Hirlap, 1906 (20. évfolyam, 2-99. szám)
1906-09-02 / 67. szám
Huszadik évfolyam. 67. szám. Vác, 1906. szeptember 2. / Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér, többszöri hirdetésnél árkedvezmény. — Nyilttér sora 60 fillér. Középiskolai oktatás. Vác, szept. 1. Ismét egy uj tanév küszöbéhez értünk. Ha minden intézmény folytatólagos jövője a múlt tanulságain épül fel, akkor fokozott kíváncsisággal kell tekintenünk ezen iskolai év elé. • Ugyanis fali^vnlt esztendő, a hol egyesek, sőt maga a társadalom nagyobb buzgósággal,! szenvedéllyel vitatkozik a középiskolák nevelés-j és tanítás rendszeréről, mint épen az elmúlt tanévben.. Szaklapok, szülők és tanárok, a TariáDalomtudományi Társaság stb. szóltak a kérdéshez sokszor kevesebb tárgyilagossággal, mint elfogultsággal, kiknek inkább az önérdek, mint a közérdek lebegett szemük előtt. A támadó fél, mely hadat üzent a középiskola „butitó“ rendszerének, özönével ontotta a röpTrátokat és cikkeket és ezekben a túlterhelés okozói gyanánt' a klasszikus nyelveket j^a nehezebb, elvont tárgyakat állította, oda, annyira, hogy a vérmesebb reményű szülők, kiknek fiacskái szekundákkal érkeztek haza, a gimnáziumok közeli eltörlésében látták gyeimekei egyedüli boldogulását. Tagadhatatlan, hogy az eszméket tisztázó harcokban mindkét félen föl-fölcsillámlik az igazság aranyérce, melyet meglátni, öszgyüjleni volna1 feladata az elfogulatlan kritikának és kivetni mint azt, a mi salak benne. Állítsuk csak szembe a vádlókat és védőket. A vádak ezek : a középiskola rosszul tanit és nem nevel jól, a túl terhelést a klasszikus nyelvek tanításával Utijegyzetek Ausztriából. Ha az ember vasárnap reggel a délivasút pályaudvarán útrakészen várja a töméntelen vonat indulását: azt hinné, hogy a világ öszszes turistái itt adtak egymásnak találkát és hogy minden divatüzletet kipusztitottak, csakhogy elegendően felszerelhessék magukat szegestalpú cipővel, zöld bőrnadrággal, zöld kabáttal, zöld kalappal, no meg az elmaradhatatlan hegymászó bottal és Rukzakkal! Ezek a férfiak, asszonyok, mindkét nembeli gyermekek és katonák őrmestertől felfelé: mind a Simmeringre vándorolnak, mintha ott fönn égi marna potyogna ölükbe! Pedig dehogy is. Az aranyevikkeres, komoly professzortól kezdve le a szegény munkásig egytől-egyig hegymászó. Ki is csattan az arcuk az egészségtől (a miénk a halványságtói). Alig éri a vonat Gloggnitzot, Payerbachot, Reichenaut, Krieglachot, Mürzzuschlagot, mint a hangyák bújnak ki a 30—40 kocsit számláló vonatból s mászszák reggeltől estig a beláthatatlanul magas hegyeket. Ezt a passziót nálunk senki sepi ismeri, még kevésbbé kultiválja. (Mire való a kártya ?) Ha minálunk Budapesten valaki felmászik a Dobogókőre, vagy gyalog sétál az Andrássy-úton, az már hegymászó sampión, a ki közcsodálat tárgya! Az osztrák és mindenfajta német a hegyekben találja örömét — (mennyi nóta is szól róla). Mentül magasabbra hág, annál boldogabb. De nincs ezen csodálkozni való. A hegytetőről, ha ezernyi veszedelem közepette fölért, büszkén tekint a mozdítja elő, az irodalomban .életrajzot tanii, a történelemben a háborút, annak vezéreit és, nem a kultúra hőseit magasztalja, a mennyiségtanban üres formulákat magoltat be, a földrajz, természetrajz lexicális - adatokat halmoz, s mindezzel a fiukat túlterhelvén, azok ettől idegessé, satnyulttá válnak, miért is a középiskolák a mai rendszerükkel együtt bezárassanak. Ezek és ilyen panaszok hallatszanak. Lássuk, mit szól ezekre a leghivatottabb fél, a kiknek vezetése alul került ki a támadók egyiésze is, mit válaszolt erre az iskolai dolgokat közvetlen tapasztalatból napról-napra szemlélő tanárok kara ? Válaszuk lényege az egyes értesítőkben a következő: A tanulók túlterhelésének és idegességének igazi oka nem az iskolában van, hanem azonkívül : a mai ideges életben, köz- és magánéleti viszonyainkban keresendő. Nem szabad elfelejteni, hogy a középiskola nem szakiskola, tehát gyakorlati célja nem is lehet^f (3 csak oly fokú értelmi és erkölcsi érettségre akarja az ifjút vezetni, mely őt képessé teszi a legmagasabb fokú emberi munkálkodásra is, melynek előkészítő iskolája az egyetem^/ A középiskola az élet különféle utaira rámutat, meg tanit azokon járni és aztán szabadon hagy. Hogy az általános műveltség megszerzéséhez a múlt megértéséhez a klasszikusok tanulmányozása szükséges, hogy ezek nélkülözése mindig érezhető hézagot hagy a lélekben, azt mindenki elismeri, a ki valaha görögöt, vagy latint tanult. Csakis a velük való foglalkozás völgyre ... A végtelenségbe lát, honnan a falvak, mezők, folyók csak elmosóuó képet adnak. Az ember szinte nagynak, erősnfek véli magát és az élet ezer harcával, küzdelmével, bajával edzettebben néz farkasszemet. A turisták a veszélytől nem ijednek meg, sőt a veszély tüzeli akaraterejüket. E hegyek évente roppant so'k áldozatot kivánnak, mert jaj annak, a ki az ismeretlen, végtelen felhőkbe nyúló csúcsokra kísérő nélkül mászik ... Az osztrák lapox állandó rovata nyáron : Turistaszerencsétienségek. Magyar ember igen sok van Ausztriában, de ő nem mászsza az Alpeseket, hanem komótosan kocsin, vagy szállójának ablakából szemléli a hegyeket és a jó levegőt szivja egész nap, a mi neki egymagában is elég élvezet, ügy teszünk mi magyarok, mint az egyszeri kövér apa, a kit fia a rekkenő hőségben felvezetett a Svábhegyre. Mikor felértek, azt mondja az ifjúi a kilátásra mutatva: „Nézd, apám, milyen szép ott lenn!“ Az apa, ki a szuszogástól alig tudott szóhoz jutni, igy felelt: „Hátha ott lenn olyan szép, miért cipeltél ide fel!“ A lorgnon-os asszonyok (dehogy hagynák azt otthon) és a fehérnadrágos urak (de szépen kivasaltatták) megbámulják a hegymászókat, de alig éreznek vágyat arra, hogy a hegyi utak veszedelmeivel ők is megbirkózzanak. Különben a drága Simmering tele van magyarokkal, akár csak a Tátrában volnánk. Százszor elmondott igazság, hogy a hazai fürinten-zitásáról lehet nézeteltérés. A római irodalomnál úgy pedagógiai, mint estetikai szempontból is sokkal becsesebb a görög irodalom, csak hogy a latin nyelv, mely közéletünk és irodalmunkban nem is oly régen annyira speciális szereppel birt,nekünk kevésbbé idegen. Az ókornak, középkornak, a reformációnak egyik kulcsa a klasszikusok, sőt a modern Írók és művészek sem érthetők tökéletesen a klasszikus világ ismerete nélkül. De hát miért keli ehhez latin nyelvtant tanulni? Hogy az elvont logikai gondolkozásba bevezessük a gyermekeket. Tehát szükséges. De nem szükséges annyira, hogy egy nyolcosztályu főgimnáziumban heti 63 órán át foglalkozzanak vele, míg a magyarra 30 óra jut, holott a nemzeti irodai m példáin való magyarázat, ezen művekből származó okulás kell, hogy képezze a köz pfoku oktatás gerincét. Ha a klasszikusok óraszámából elvennének, akkor juthatna idő arra, hogy valamelyik modern nyelvet (franciát, angolt), mely nemzetiségükre nem veszélyes, direkt módszerrel elsajátíthatnák. Ez épen azért szükséges, mert szorosan öszszefügg a pályaválasztás kérdésével, idejének kitolásával egész az érettségiig. Másrészt az is igaz, hogy a-bnsznoiságot nem lehet T.úndig megállapítani. A mik a magukban véve hic et nunc tán kevésbbé hasznosak, az általános, egyetemes felfogásban nélkülözhetlennék. A fő dolog az, hogy ne Ítéljünk, ne általánosítsunk egyes ideges, gyenge tehetségek dők általában legalább is oly jó hatásúak, mint az osztrákok, azért mi mégis át megyünk Osztrákországba. Tán a vágy kerget bennünket, hogy osztrák bélyeget ragaszszunk az anzixkártyára, melynek divatja még mindig nem csökkent, sőt a kártyák árával a divat is emelkedett. Vannák például Tirolban a magas, hóboritotta hegyek között apró bódék, melyekben azt hinnéd, hogy a fáradt vándor tejet, vagy kávét kap. Nagyon csalódnál. Ilyen kéréssel kinevetnének. Ez másfajta bódé. Itt anzixkártyákkal olthatod szomjúságodat. Megnéztük a gyönyörű Simmering mentén Krieglach-ot. Kis falu, tele nyaralókkal. Az étel ép oly drága, mint nálunk, de legalább rosszabb. Miért is állítják az emberek, hogy magyar fürdőn nem lehet nyaralni — a drágaság miatt? Ha már drága, hát add inkább magyarnak a pénzedet. Ausztria minden egyes fürdője drágább, mint a mieink. Ezt szomorúan tapasztaltuk. A magyar azonban örül annak, hogy az osztrák sógor, vagy sógornő (ez nagyobb számban van) elfogadja nagy kegyesen pénzünket. Ezzel a Krieglach-hal bátran veszi fel a versenyt pl. a mi Visegrádunk vagy Nagymarosunk, azzal a különbséggel, hogy nekünk itt Dunánk, nekik ott egy Rossegger P. K.-juk van, ki az osztrákoknak manap a legkedveltebb Írója. Itt nyaral saját villájában családostul. Stájerországban minden fa, puszta, völgy, tó és kirakat az ő nevét viszhangozza. Csupa Rossegger-Heim, Stube, Baum, Gasse, Strasse, anzix és fotográfia. Mikor űznek majd
