Váci Hirlap, 1906 (20. évfolyam, 2-99. szám)

1906-09-02 / 67. szám

2 Váci Hírlap eseteiből, ne ócsároljunk fiaink előtt az egyes i tárgyak szükséges voltát, ne hangoztassuk sok- ! szór jobb meggyőződésünk ellenére azok fölös- I leges voltát, szóval a szülő vállvetve működ­jék a tanári karral, mely mindig lelkiismeretesen teljesiti hivatásos kötelességét. Tanár. Helyi és vidéki hírek. — A honvédség főparancsnoka Vácon. Klobucsár Vince a honvédség főparancsnoka e héten szerdán Vácon időzött s a hatodik honvédhuszárezredet vizsgálta meg. — Tündérujjak a szegény templomoknak. A Karolina uj leányiskolában mostanság kü­lönösen sok hölgy fordul meg. Az oltáregye­sület kiállítása érdeki az asszonyokat és leá­nyokat egyaránt s a tornateremben kiállít ott tárgyaknak számtalan nézője akad. Az oltár­­egyesület két év előtt rendezett kiállítást, most az újabb adományokat állította ki s ezek a hatalmas terem falait, asztalait teljesen elbo­rítják, A megyés főpásztor nagy érdeklődő kö­zönség jelenlétében pénteken délelőtt nyitotta meg a kiállítást. Dr. Galcsek György szemi­náriumi kormányzó üdvözölte a grófpüspököt, ki válaszában igen szép beszédet tartott a női szívről, melynek eredménye a kiállítás. Azután követve dr Rapcsák Imréné, dr. Freijsinger Lajosné, Horváth Gyuláné, Köller Arthurné, Udvardy Kákcánné egyleti tisztviselőktől, a választmányi tagoktól a megnyitott kiállítás tárgyait szemlélte meg s minden kiállítóhoz egy-egy szives, elismerő szava. Majd pedig az oltáregyrsülét működéséről szóló jelentést és a főpásztornak a hölgyközönség előtt tartott el­mélkedéseit osztották szét a jelenvoltak között. A teljesen egyházi felszerelésekből álló kiállítás több száz tárgyat tartalmaz és különösen a női kézimunkák gyönyörűek. A kiállítók mind­annyian több tárgyat állítottak ki. A kiállítás még ma megtekinthető. Délelőtt 11 órakor lesz a tömérdek egyházi szereknek felszentelése, mely ünnepélyesen fog megtörténni az oltár­egyesületi tagok jelenlétében. íróból nálunk ilyen kultuszt!? Nekünk is volt pl. egy Jókaink. Nincs sírköve, szobra, utcája, még az emlékét sem őrizzük. Ausztriában a nagyságnak már életében panteont állítanak. Hja, nálunk minden csak politika. Ez táplál mindent és meg öl is mindent . . . Beutaztuk Stajerországot, Karintiát, Tirolt, tehát Ausztria legszebb országait. Fővárosaik, gócpontjaik: Marburg, Graz. Klagenfurt, Ins­­bruck hemzsegnek a magyar szótól, mert mi ott keressük azt, a mi nálunk az ölünkbe hull ! Mit tapasztalunk ? Semmi előzékenységet a magyarok iránt, sőt újságjaikban vig táncot jár a magyargyűlölet. A napilapok csakis Ofen- Pesthet ismernek és örülnek, ha naponta üt­hetnek a mi országunkon, —- melyet pedig oly állhatatosan kiszipolyoznak. De a reklámhoz értenek ! Ez előtt kalapot emelünk! Ezek tud­ják, hogy kell idegenforgalmat csinálni. Annyi színes plakát, ingyenkönyv, útmutató összesen nem jelent még meg Magyarországon, mint a hányat ezek a „Verschönerungs és Fremden­­verkehrsbureauk“ itt egy nyáron kiadnak. A legkisebb fészekről, mely az Alpesek alatt, kö­zött, vagy fölött fekszik, százfajta csábitóhangja a reklámnak regél, úgy, hogy oda kell menned, ha már a környéken vagy. Toblach gyönyörűen fekszik a hóboritotta dolomiták között. Itt minden második ember excellenciás s minden első Hofrath, a többi magyar. Mellettünk lakott a bajor miniszter­­elnök : Podewelsky családostul, — szerényebb ember, mint nálunk igen sok képviselő. Tob­­lachból kocsin tettük meg az egynapi utat az — A váci hengermalom közgyűlése. A hengermalom igazgatósága szeptember 3-ikára közgyűlést hivott egybe, mely a malom életé­ben nagy fordulást jelent. Az uj részvénytár­saság veszi át a hangermalom vezetését s ezen a közgyűlésen fogják megválasztani az uj igaz­gatóságot és felügyelőbizottságot. Mint értesü­lünk, az uj igazgatóságban lesznek : gr. Serényi János, Nagy Sándor, Laszkáry Gyula, dr. Huber József, dr. Morlin Z-dga, Gosztonyi Tibor, dr Zádor János, Schweitzer Lipót, Székely József, Miltényi Aurél és Gindrich József. A felügyelőbizottság tagjai: dr Frey­­singer Lajos, dr. Galcsek György. Reiller Ödön, Váró Károly és Goldberger Sándor. — Uj osztályfőnökök a gimnáziumban. Szerdán tartotta főgimnáziumunk tanártestülete első értekezletét, a melyen a megnviló 1906—7 iskohévre a következők lettek az egyes oszlá Ívok főnökeivé kijelölve: az 1. Al-nakAgárdy László, az I. Binek Kontraszti Dezső, a 11-nak Bariba György dr.. a Ill-nak Miskolczi István, a IV-nek Vincze László, az V-nek Alter Béla dr., a VI-nak Schüssler Albert, a VII-nek Szabó József, végül a VIII. osztálynak Kövesi Lajos. — Az élelmiszerek uzsorásai ellen. Vet tűk a következő közérdekű felszólalást: Tisz­telt Szerkesztő úr, örömmel olvastam lapjában, hogy a rendőrkapitány úr a piaci szabályren­deletet. megalkotta és talán a jóváhagyást is megkapja a minisztertől. Lépjen is az mielőbb életbe — egy pontja kivételével. Ez a pont az, mely azt mondja, hogy mészárosok és hente­sek reggel kilenc óra előtt nem vásárolhatnak. No hát ez abszurdum. Mondjuk pl. behoznak egy borjut. Ki veszi meg más, mint a mészá­ros. Hát az az elárusító kilenc óráig várjon? Mert e szabályrendelet szerint csak akkor kö­zeledhet hozzá a vevő. Én azt hiszem, hogy ez a pont rosszul van fogalmazva, mert ez nem a mészárosok és hentesek ellen irányul, hanem a közvetítők (alkuszok) ellen. Valószínű, hogy a rendőrkapitány úr az alkuszokat akarja e Ampezzó völgyébe, melyet a természet paza­rul halmozott el csodás szépségekkel. Öt órán át tartó paradicsomi út szegélyezi mindkét ol­dalon az égbenyúló, hófödte dolomitokat. Ezt látni kell, leírni gyenge a tolU Ezt az utat most építik ki Bozen-Griessig, úgy, hogy két éven belül a legszebb kocsiút visz bennünket közvetlen Olaszországba. A kocsi, mely útköz­ben töméntelen kiránduló omnibuszszal talál­kozik, érinti a kies fekvésű Landrót, Schluder­­bachot, Misurinat (ez már Olaszország) és vég­állomása Cortina. — Ez utóbbi gyönyörű kat­lanban fekszik. Messziről azt hinnéd, hogy nem más, mint kis falu templommal, nehány ház­zal. Ha beérsz, látod, hogy több mint ötven szálloda várja az érkezőt (Ausztriában minden falu tele van tiszta hotelekkel), szebbnél-szebb kirakatok akarnak pénzedtől megfosztani és töméntelen vendéglő hi az élvezhetetlen étkek elfogyasztására s kis falu helyett óriási t nya­ralótelepet találsz! (Nálunk ilyen helyen már vagy öt napilap jelenne meg! Nyaralók azon­ban nem volnának!) Schluderbach az ő misz­tikus villáival szintén tele van magyarokkal. Misurinában olasz frakkos pincér hat tojásból álló rántottét 5 koronáért szolgál fel s 20 fillér borravalót nem köszön meg. Mindezt csakis azért mondom itt el, hogy jellemezzem azt a zseniálitást, melylyel az oszt­rák mindent kihasznál a maga előnyére. Ebben az egyben nem vezeti magyargyűlölet, mi pe­dig, ha már itt vagyunk köztük, szemet hu­nyunk az ő komiszságaik fölött! Pörtschach, a Wörthi tó mellett, (van-e, ki rendszabálylyal az árak felcsigázásától eltiltani és üt a mészárosokon és henteseken. Remélem, hogy a közgyűlés ki fogja még javítani a kü­lönben szükséges szbályrendeletet. Tisztelettel egy piaci vásárló. (jf A váci muzeum vendégei. A hontvár­­megyei «muzeumegyesület képviseletében e hó 27-én Pongrácz Elemér és Baráti Lajos sze-; melyében kedves vendégei voltak a múzeu­muknak. Walla• László múzeumőr kalauzolása mellett nemcsak a múzeum gyűjteményét te­kintették meg, hanem városunk összes látni­valóit. A püspök-egyhazmegyei könyvtárba és székesegyház templomba Hanusz Zoltán püs­pöki szertartó előzékenysége folytán jutottak. A muzeum gyűjteményei teljesen megnyerték tetszésüket, sőt azok gazdagsága meglepte őket. csak a tárgyak elhelyezése; a szűk helyiségben esett részükről is kifogás alá. — Az merikai kis Perényik. Dr. Peréiig i Jenő kir. járásbirósági albiró két kis unoka­­öcscséről: ,/o/m-ról és Ladislaus-ról, a szüle­tett yanke.kről hallottunk egy pár amerikai izű esetet, a miket érdekeieknek találtunk kö­zölni annyival is inkább, mivel az uj világ két kis állampolgárát Vácon sokan ismerik és igen megkedvelték őket. Az egyik itt is fog járni a főgimnáziumba. A kis angolok folyton unszolták bátyjukat, dr. Perényi albirót, hogy miért nem hallanak ők csak egy árva szót is angolul ebben a nagy országban, hiszen Amerikában minden ember tud angolul. No várjatok, majd délután fogtok hallani eleget, mondja egy napon nekik az albiró és kivitte őiet a Pokolba a teniszpá­lyákra. Leülnek a gyerekek a fűre és várják az angol beszélgetést a lenniszezőktől. Hall­gatnak egy darabig nagy érdeklődéssel, egy­szerre csak a kisebbik, a John el kezd teljes erejéből nevetni, úgy, hogy még az orrát is befogta, olyan jóízűen kacagott. Hallod Ladis­laus! ezek most angolul beszélnek; no ez iga­zán szép, de mi nem értünk belőle egy szót se ! Viszi Perényi a gyerekeket egyszer a pro­e nevet nem ismeri ?) telisded teli van ma­gyarokkal. Itt az excluzivitás még feltűnőbb, mint egyébütt. A magyar nem érintkezik az osztrákkal és viszont (csak a fizetségnél) Osz­­tende sem drágább, mint Pörtschach, a hol egy szállodás milliomosnak nyolc hotelje és egy vendéglője van. Természetes tehát, hogy a Wörthi tó nyaralóinak legnagyobb része nála lakik. Történetesen van itt még egy nagy szálló és vendéglő. Megesett, hogy a nyolc szálló tulajdonosának egyik lakója a másikhoz ment családjával ebédre. Este, mire hazatért, levelet talált asztalán ezzel a tartalommal: „Miután Ön ma délben nem étkezett nálunk, hanem V-nél, felmondom a lakást és kérem, hogy annak kiürítéséről holnapig gondoskodni szíveskedjék.“ Hát kérem, ezért a nagy figye­lemért lett ez a bácsi milliomos. A fürdőven­dégek pedig előre köszönnek neki. Insbruckban igy nyaranta megfordul 3— 4000 magyar. A Stadtpark vendéglőjében a városi zenekar játszik estende egy korona be­lépődíj mellett. Három nap műsorát olvastam végig s a világ összes nemzeteinek népdalai­ból, operáiból, operettjeiből láttam a műsort összeállítva, de magyar zenéről (Hunyadi, Bánk- Bán stb.) ki beszél nyáron ? Ellenben a mat­­chichot vígan fújták! A magyar pedig megte­szi kötelességét: fizet és hallgat. Ez a kis csá­bitó vázlat bizonyára elég okot fog adni arra, hogy a jövő évben — még több magyar men­jen Ausztriába! Lenkei Zsigmond.

Next

/
Oldalképek
Tartalom