Váci Hirlap, 1906 (20. évfolyam, 2-99. szám)

1906-07-08 / 52. szám

Huszadik évfolyam. 52. szám. Vác, 1906. julius 8. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér, többszöri hirdetésnél árkedvezmény. — Nyilttér sora 60 fillér. Rendes bejelentési hivatalt! Vác, július 6. Régi óhajtása mára nagy-közönségnek, hogy a város területén rendes bejelentő hivatal szerveztessék. A rendőrség, melynek a legjobban érdekében áll, hogy a városba érkezőkről, megszállókról és távozó idegenekről biztos tudomása legyen, óhajtja ezt legjobban. Mi foglalkoztunk már lapunk hasábjain a bejelentési intézmény kérdésével és kifejtettük azon okokat, a melyek napnál fényesebben igazolják, hogy egy olyan város, melyet a világ­gal mindenfelől vasút köt össze, idegen nyil­vántartás és bejelentési hivatal nélkül el nem lehet. Ez az intézmény, melynek fő célja a közrend, az élet és vagyonbiztonság védelme nem valami cabinet noir, melytől félni kell, hanem egy olyan szervezet, a melynek — eltekintve a rendőrségi érdekektől — közgazdasági és köz­kényelmi célja is van. Ha rendes bejelentési intézményünk volna, nem kellene az idegennek nyakába vennie a várost,- és Hűtrfát. kérdezgetni, a mig azt, a kit keres, megtalálja. Ha rendes bejelentési hivatalunk volna, nem kellene a postahivatalnak sok levelet azon fel­jegyzéssel, hogy „ismeretlen“, feladó helyükre visszaküldeni s igy hány különös érdek mene­külne meg sérelemtől; a hivatalos idézések, kézbesítések és egyéb a magánosok részére Csalódás. A szívnek a csalódás, mi rózsának a dér. Nap és szerelem nélkül virág és szív mit ér? Elfonnyad mind a kettő és néma sírba hull. Ki sem gyászol, pihennek megsiratatlanul. A nap felé tekintget a hervadó virág s szól a szív, ha csalódott: szivet nekem ki ád ? Akkor virul a rózsa, ha rá napfény nevet s a szív úgy újra boldog, ha lelt egy uj szivet. Feleki Sándor. Egy-két virág. Egy-két virág, ennyi.csak és nem több, a mit hoztam, édes, teneked. Neked, a kit széles e világon mindeneknél jobban szeretek. Egy-két virág. Jól tudom, csekélység! Szemrehányást még se tégy nekik : vedd úgy, mintha lábad elé szórnám Indiának minden gyöngyeit. Endrődi Sándor. hivatalos utón érkező dolgok kézhez adása gyorsabban és biztosan megtörténhetnének. Százakra megy azoknak száma, a kik ide vetődnek és a helyi ipar, továbbá a kereske-. delem szolgálatába állanak. Ki tud róluk ? Ha valamelyiket levéllel és kézbesítéssel keresnek, az átadással megbízott levérhordó, vagy kéz­besítő először a rendőrségnél, azután a katonai ügyosztálynál, vagy ipartestületnél kénytelen utána kisebb-nagyobb sikerrel kérdezősködni. De tegyük fel, hogy egy nagyobb bűneset szálai ide vezetnek és rendőrségünket valahon­nan megkeresik, hogy a gyanúsított egyént figyeltesse, vagy az idemenekült tettest tartóz­tassa K No ugyan rosszul számit az ilyen eseteket provokáló idegen hatóság, mert a fenti intézmény hiányában - dacára rendőr­ségünk buzgalmának — csupán a vak vélet­len vezetheti a rendőrséget a keresett egyén nyomába ! A főváros védelme a gonosztevőknek nem alkalmas arra,' hogy ott állandóan tartózkod­janak. A betörők, zsebmetszők, kasszafúrók és a jó ég tudja miféle jómadarak az ilyen vidéki városokat keresik fel, mert sem bejelentési intézményről nincs gondoskodás, sem arról, hogy a bejentésre kötelezett felek szigorúan ellenőriztessenek. Igaz. hogy a szállók kötelezve vannak erre, csak hogy a sötét éjszaka lovagjai nem szál­lanák be a hotelekbe és a herbergekbe, hanem elbújnak nem is sejtett házak védelme alá. Mindenből világos, hogy a rendes bejelen­tési intézmény elállítása városunkban okvetlen Emberek. És fel akart emelkedni, de erejének fogytán volt. Hörgött, érezte is, hogy itt a végérája. Összezúzott feje a villamos vágányon nyugo­dott, egyik lába az árokba lógott. Az eső las­san hullt alá és a vérnyomokat szétmosta. Arra botorkált egy nyárspolgár, ki ijedten felkiáltott, midőn megbottlott a vonagló test­ben. Majd gyújtót vett elő és látta, hogy a szerencsétlen felemeli fejét. Valamit akar mon­dani. Demeter . . . nyögi, aztán lehanyatlik feje. Nagyot hörög és a küzdelem befejeztetett. Meghalt. A polgár rohant a legközelebbi ren­dőr-állomásra bejelenteni a titokzatos esetet. Gyilkosság nyoma alig van, ha csak a Deme­ter név nem az. Megkezdődött a nyomozás. A halott zsebében nem találtak semmit, mi­ből különösebbet megtudtak volna, mint nevét és lakását, a pisztoly ott hevert mellette. Régi fogás, mondá az ügyeletes rendőrtisztviselő, félrevezetni az öngyilkosság látszatával. Elfog­ták Demeter Jánost. Az ő nevét ejtette ki a szerencsétlen utoljára, bizonnyára ő a tettes. Hisz oly rossz viszonyban voltak. Demeter ud­varolt a leányának, ez szerette is a fiatalem­bert, kit azonban apja gyűlölt. Ki is utasította házából. — Csak nem adom neked leányomat ? Ne­ked ? Ki vagy te? Leányomra mered vetni a szemed ? Gazdag embernek szántam feleségül. Űr, ha öreg is, de évei nagy számáért kárpó­szükséges, hiszen ezt minden józan gondol­kodású ember elismeri is belátja. Költséggel, anyagi inegterheltetéssel nem igen jár. Elvárjuk tehát annyival is inkább, hogy ez intézmény végre felállitassék. Helyi és vidéki hirek. A divat. A nyári ruhának szívesen látott dísze a kendőszerű gallér, nem éppen a Mária Antoi­­nette-féle fehér csipke-fichut kell alatta érteni, mert az a mostani divat szerint ugyanabból a szövetből készül, mint maga a ruha, vagy legalább hasonló anyagból és színűből. Ez a divat ép úgy illik sovány, mint teltebb hölgyek­nek. A szoknya dísze, ha nem is mindig, de sokszor a derékon is ismétlődik. Kedvelt újdon­ság, hogy a ruhát kétféle szövetből állítják össze, ilyenkor a derekat a szoknya díszének anyagából készítik. A világos csipke, batiszt, vagy hímzett blúzokhoz pedig az alj szövetéből készült bolerót, vagy kantárokat viselik. Más elütő szinü blúz nem igen divatos, kivéve a séta- és utazóruhákhoz való ingblúzt. Az utazó hölgyeknek impregnált lódenból készült utazóruha szükséges. Rövid, ráncos szoknya Ts 'bőrré:* díszített kényelmes kabát­tal ; fiatal hölgyek jobban szeretik a bolerót vagy bluzkabátot. Meleg nyári napon legalkal­masabb a mosható selyemblúz, mert nemcsak kellemes a viselése de az utazótáskában keve­sebb helyet is foglal el; hűvösebb napra leg­célszerűbb a flanelbuz. A blúzok szép nyak­tól az aranyai nagy száma. Menj és ne lássa­lak többé. Demeter Jánost elfogták, börtönbe zárták, hiába tagadott, hiába esküdözött, hogy nem ő adettes. — Hát ki ? — Nem tudom! — Majd rábizonyul és annál súlyosabb be­számítás alá esik tette, mert megnehezíti a vizsgálatot. Ez a fenyegetés sem hatott. De­meter nem akarta bevallani tettét. És a leány várt kedvesére. Nem jött. A le­ány várta apját. Nem jött. De megérkezett a hir, apját összeroncsolt koponyával lelték, a pisztoly, melylyel a gyilkos végzett, az árokban hevert, kedvesét pedig elfogták. — Jóságos Isten, hatalmas Úr! Miért bün­tetsz ily súlyosan ? Hát bűn a szerelem ? Egy levélre esett tekintete. Az asztalon he­vert, Demeternek címezve. — Hátha mégis ő a tettes ? Nem, nem hi­­hetem. Apám gyűlölte, de ez nem bizonyíték. Hátha ... ez a levél ... ez bizonyítana . . . és vesztét okozná ? Nem megyek hozzá nőül, de megmentem. Meg akarta semmisíteni a le­velet, de nem merte, nem volt elég lelkiereje. Keblébe rejti. A temetés után megjelentek a végrehajtók. Sok adósság maradt hátra, holmi kevés volt. A leánynak meghagyták ruháit, ágyneműit, a többi elvándorolt. A leány tovább is bejárt a varró­műhelybe, ezzel tartá fenn magát és sokat sirt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom