Váci Hirlap, 1906 (20. évfolyam, 2-99. szám)
1906-07-08 / 52. szám
Huszadik évfolyam. 52. szám. Vác, 1906. julius 8. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér, többszöri hirdetésnél árkedvezmény. — Nyilttér sora 60 fillér. Rendes bejelentési hivatalt! Vác, július 6. Régi óhajtása mára nagy-közönségnek, hogy a város területén rendes bejelentő hivatal szerveztessék. A rendőrség, melynek a legjobban érdekében áll, hogy a városba érkezőkről, megszállókról és távozó idegenekről biztos tudomása legyen, óhajtja ezt legjobban. Mi foglalkoztunk már lapunk hasábjain a bejelentési intézmény kérdésével és kifejtettük azon okokat, a melyek napnál fényesebben igazolják, hogy egy olyan város, melyet a világgal mindenfelől vasút köt össze, idegen nyilvántartás és bejelentési hivatal nélkül el nem lehet. Ez az intézmény, melynek fő célja a közrend, az élet és vagyonbiztonság védelme nem valami cabinet noir, melytől félni kell, hanem egy olyan szervezet, a melynek — eltekintve a rendőrségi érdekektől — közgazdasági és közkényelmi célja is van. Ha rendes bejelentési intézményünk volna, nem kellene az idegennek nyakába vennie a várost,- és Hűtrfát. kérdezgetni, a mig azt, a kit keres, megtalálja. Ha rendes bejelentési hivatalunk volna, nem kellene a postahivatalnak sok levelet azon feljegyzéssel, hogy „ismeretlen“, feladó helyükre visszaküldeni s igy hány különös érdek menekülne meg sérelemtől; a hivatalos idézések, kézbesítések és egyéb a magánosok részére Csalódás. A szívnek a csalódás, mi rózsának a dér. Nap és szerelem nélkül virág és szív mit ér? Elfonnyad mind a kettő és néma sírba hull. Ki sem gyászol, pihennek megsiratatlanul. A nap felé tekintget a hervadó virág s szól a szív, ha csalódott: szivet nekem ki ád ? Akkor virul a rózsa, ha rá napfény nevet s a szív úgy újra boldog, ha lelt egy uj szivet. Feleki Sándor. Egy-két virág. Egy-két virág, ennyi.csak és nem több, a mit hoztam, édes, teneked. Neked, a kit széles e világon mindeneknél jobban szeretek. Egy-két virág. Jól tudom, csekélység! Szemrehányást még se tégy nekik : vedd úgy, mintha lábad elé szórnám Indiának minden gyöngyeit. Endrődi Sándor. hivatalos utón érkező dolgok kézhez adása gyorsabban és biztosan megtörténhetnének. Százakra megy azoknak száma, a kik ide vetődnek és a helyi ipar, továbbá a kereske-. delem szolgálatába állanak. Ki tud róluk ? Ha valamelyiket levéllel és kézbesítéssel keresnek, az átadással megbízott levérhordó, vagy kézbesítő először a rendőrségnél, azután a katonai ügyosztálynál, vagy ipartestületnél kénytelen utána kisebb-nagyobb sikerrel kérdezősködni. De tegyük fel, hogy egy nagyobb bűneset szálai ide vezetnek és rendőrségünket valahonnan megkeresik, hogy a gyanúsított egyént figyeltesse, vagy az idemenekült tettest tartóztassa K No ugyan rosszul számit az ilyen eseteket provokáló idegen hatóság, mert a fenti intézmény hiányában - dacára rendőrségünk buzgalmának — csupán a vak véletlen vezetheti a rendőrséget a keresett egyén nyomába ! A főváros védelme a gonosztevőknek nem alkalmas arra,' hogy ott állandóan tartózkodjanak. A betörők, zsebmetszők, kasszafúrók és a jó ég tudja miféle jómadarak az ilyen vidéki városokat keresik fel, mert sem bejelentési intézményről nincs gondoskodás, sem arról, hogy a bejentésre kötelezett felek szigorúan ellenőriztessenek. Igaz. hogy a szállók kötelezve vannak erre, csak hogy a sötét éjszaka lovagjai nem szállanák be a hotelekbe és a herbergekbe, hanem elbújnak nem is sejtett házak védelme alá. Mindenből világos, hogy a rendes bejelentési intézmény elállítása városunkban okvetlen Emberek. És fel akart emelkedni, de erejének fogytán volt. Hörgött, érezte is, hogy itt a végérája. Összezúzott feje a villamos vágányon nyugodott, egyik lába az árokba lógott. Az eső lassan hullt alá és a vérnyomokat szétmosta. Arra botorkált egy nyárspolgár, ki ijedten felkiáltott, midőn megbottlott a vonagló testben. Majd gyújtót vett elő és látta, hogy a szerencsétlen felemeli fejét. Valamit akar mondani. Demeter . . . nyögi, aztán lehanyatlik feje. Nagyot hörög és a küzdelem befejeztetett. Meghalt. A polgár rohant a legközelebbi rendőr-állomásra bejelenteni a titokzatos esetet. Gyilkosság nyoma alig van, ha csak a Demeter név nem az. Megkezdődött a nyomozás. A halott zsebében nem találtak semmit, miből különösebbet megtudtak volna, mint nevét és lakását, a pisztoly ott hevert mellette. Régi fogás, mondá az ügyeletes rendőrtisztviselő, félrevezetni az öngyilkosság látszatával. Elfogták Demeter Jánost. Az ő nevét ejtette ki a szerencsétlen utoljára, bizonnyára ő a tettes. Hisz oly rossz viszonyban voltak. Demeter udvarolt a leányának, ez szerette is a fiatalembert, kit azonban apja gyűlölt. Ki is utasította házából. — Csak nem adom neked leányomat ? Neked ? Ki vagy te? Leányomra mered vetni a szemed ? Gazdag embernek szántam feleségül. Űr, ha öreg is, de évei nagy számáért kárpószükséges, hiszen ezt minden józan gondolkodású ember elismeri is belátja. Költséggel, anyagi inegterheltetéssel nem igen jár. Elvárjuk tehát annyival is inkább, hogy ez intézmény végre felállitassék. Helyi és vidéki hirek. A divat. A nyári ruhának szívesen látott dísze a kendőszerű gallér, nem éppen a Mária Antoinette-féle fehér csipke-fichut kell alatta érteni, mert az a mostani divat szerint ugyanabból a szövetből készül, mint maga a ruha, vagy legalább hasonló anyagból és színűből. Ez a divat ép úgy illik sovány, mint teltebb hölgyeknek. A szoknya dísze, ha nem is mindig, de sokszor a derékon is ismétlődik. Kedvelt újdonság, hogy a ruhát kétféle szövetből állítják össze, ilyenkor a derekat a szoknya díszének anyagából készítik. A világos csipke, batiszt, vagy hímzett blúzokhoz pedig az alj szövetéből készült bolerót, vagy kantárokat viselik. Más elütő szinü blúz nem igen divatos, kivéve a séta- és utazóruhákhoz való ingblúzt. Az utazó hölgyeknek impregnált lódenból készült utazóruha szükséges. Rövid, ráncos szoknya Ts 'bőrré:* díszített kényelmes kabáttal ; fiatal hölgyek jobban szeretik a bolerót vagy bluzkabátot. Meleg nyári napon legalkalmasabb a mosható selyemblúz, mert nemcsak kellemes a viselése de az utazótáskában kevesebb helyet is foglal el; hűvösebb napra legcélszerűbb a flanelbuz. A blúzok szép nyaktól az aranyai nagy száma. Menj és ne lássalak többé. Demeter Jánost elfogták, börtönbe zárták, hiába tagadott, hiába esküdözött, hogy nem ő adettes. — Hát ki ? — Nem tudom! — Majd rábizonyul és annál súlyosabb beszámítás alá esik tette, mert megnehezíti a vizsgálatot. Ez a fenyegetés sem hatott. Demeter nem akarta bevallani tettét. És a leány várt kedvesére. Nem jött. A leány várta apját. Nem jött. De megérkezett a hir, apját összeroncsolt koponyával lelték, a pisztoly, melylyel a gyilkos végzett, az árokban hevert, kedvesét pedig elfogták. — Jóságos Isten, hatalmas Úr! Miért büntetsz ily súlyosan ? Hát bűn a szerelem ? Egy levélre esett tekintete. Az asztalon hevert, Demeternek címezve. — Hátha mégis ő a tettes ? Nem, nem hihetem. Apám gyűlölte, de ez nem bizonyíték. Hátha ... ez a levél ... ez bizonyítana . . . és vesztét okozná ? Nem megyek hozzá nőül, de megmentem. Meg akarta semmisíteni a levelet, de nem merte, nem volt elég lelkiereje. Keblébe rejti. A temetés után megjelentek a végrehajtók. Sok adósság maradt hátra, holmi kevés volt. A leánynak meghagyták ruháit, ágyneműit, a többi elvándorolt. A leány tovább is bejárt a varróműhelybe, ezzel tartá fenn magát és sokat sirt.
