Váci Hirlap, 1906 (20. évfolyam, 2-99. szám)
1906-06-13 / 45. szám
Huszadik évfolyam. 45. szám. Vác, 1906. junius 13. / Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér, többszöri hirdetésnél árkedvezmény. — Nyilttér sora 60 fillér. Városaink mozgalma. Vác, június 1.2. A hazai rendezett tanácsú városok tudvalevőleg ezelőtt két évvel Esztergom és Zalaegerszeg városok kezdeményezéséből országos értekezletet tartottak avégből, hogy megalkottassék a városok szövetsége, mely azután egy uj és modern alapokra fektetett városi törvénytervezetnek kidolgozásával a vidéki empóriumoknak mindjobban rosszabbodó anyagi helyzetének javításával, a silányult dotált városi tisztviselő fizetésrendezésével, nyugdíjügyével és annyira égetően sürgős szolgálati pragmatika tervezetének törvényhozás elé vitelével foglalkoznék. Az első országos értekezletet a hazai városok polgármesterei 1904. évi május 11-én tartották meg Budapesten s ugyanakkor a fentebb említett célok érdekében való kidolgozására egy 15 tagú bizottság küldetett ki. A kiküldött bizottság tagjai el is készültek az általuk vállalt speciális munkákkal, arra azonban, hogy a tervezetek közös tárgyalás anyagát képezzék, beállott politika válság miatt csak most került a sor. A városok országos bizottsága folyó hó 4-én ült össze Budapesti n és az ügyeket csülörtökön' délig, tehat négy egész napon át tárgyalta a legbehatóbb módon. A tárgyalási anyag a hazai városokra nézve rendkívül becses tartalmú, mert a mig a városokat egy egyesületbe hozza össze s ez által mód t nyújt azok érdekeinek hova tovább való előrejuttatásához, addig az egyesülésben rejlő hatalmas erőket oly biztos sikerrel viheti be a létért folytatott küzdelembe, hogy a közős vállalkozásból csak a boldogulás, fejlődés és vagyonosodás rég várt eredménye alakulhat ki. A mig azonban a hazai városok általános helyzete é. specális érdekei országos képviseletet nyerve a várt eredményhez vezetnek, nem kevésbbé fontos a szövetkezésnek azaz üdvös törekvése is, mely a városok tisztviselői értelmi nívójának emelésére, exisztenciális érdekeinek méltányos kielégítésére és szolgálati viszonyainak rendezésére irányul. Ha vala a, úgy most van a legfőbb ideje annak, hogy hazai városaink, különösen pedig a mostoha módon kezelt rendezett tanácsú városok s ez utóbbiaknak tisztviselői érdekében • igen széleskörű s mindenesetre a törvényhozás beavatkozását igénylő intézkedések történjenek. Hogy mennyire sürgős a hazai városok érdekében törvényhozásilag biztosított uj rendet teremteni, mi sem bizonyítja jobban, mint gróf Andrássy Gyula belügyminiszternek a Budapesten eléje járult országos bizottság «lőtt tett ezen kijelentése: „Jól tudom, hogy a városok sinlődnek s hogy elérkezett az idő, a mikor "azoknak védelme és segítése országos''érdekké vált, szivesen is Ígérem meg, hogy a mig a kormány tagja leszek, a megfelelően méltányos igényeket biztosítani és a sérelmekel a lehetőség határain belül orvosolni fogom“ A belügyminisztériumban a városok helyzetén Erzsiké fantáziája. Irta: LENGYEL MARGIT. Eizsike még a hajasbabái között játszadozott, 4e a képzelőtehetségével már is félrevezette embertársait. Először a liliputi emberkéken kezdte, a kik vele együtt majszolták az ozsonnai vajaskenyerüket. Később mindjobban gyarapodott azoknak száma, a kiket felültetett a meséivel. Mikor az iskolába került a történelmi hősökkel annyi hőstettet vitetett véghez, hogy a tanár beleszédült és a végén már ő maga se tudta, melyek itt a hiteles és téves adatok. Mint jól nevelt leányt a tudomány csarnokaiból a művészet hajlékába vezették. Zongorázni nem szeretett, tehát mindig gondoskodott róla. hngy az óra tanulás nélkül elteljék s esak úgy ömlött belőle a szóáradat. Hol azon kezdte, Chopin neki anyai ágról való rokona, a következő alkalommal Beethovent fedezte fel apai ágon, a szegény tanár pedig nem tudott eleget csodálkozni, hogy mint ilyen dicső elődök leszármazottja még se örökölte a nagynevű ősök zenei hajlamát . . . Erzsiké úgy találta, a francia igeragozásnál kellemesebb dolog is létezik a világon és mikor erre a tapasztalatra jutott, merően nézett a nevelőnő szeme közé. — Mademoiselle, magába szerelmes a háziorvosunk . . . A kisasszony elpirult és eleinte élénkén tiltakozott, de nem lehet rossz néven venni egy ■ütvén évhez közel álló leánytól, ha nem tud érzéketlen és közömbös maradni az ilyen felfedezések iránt. Erzsiké természetesen kiaknázta a kedvező helyzetet és jóakarúlag biztosította a kisasszonyt, hogy az újabb tünetektől lelkiismeretesen értesíti. Ilyetén nagyon kevés idő jutott a francia nemzetnek, mert Erzsi nem mulasztotta el újabb adatokról gondoskodni, mialatt a szegény doktor gyanútlanul vizsgáltatta a betegei pulzusát . . . Erzsi életének fordulópontját az a majális képezte, a melyet az ifjúság a szomszéd nyaralótelepen rendezett. A délután tombolával és világpóstával telt el. A mint alkonyodni kezdett felagatták a színes lampiónoka1 és az erdő tisztásán összegyűltek a táncoló párok. A lebbenő habosruhák árnyéka gornolygó felhőtömegnek látszott a holdsütötte, porhanyós földön és nagy, lomha éjjeli lepkék gyűltek a sötét lombokon keresztül szűrődő sárgás fényre. Az esti szellő tovább vitte az enyelgő dallamok hangjait és néhány felriadt madár álmosan felelt rá az erdő mélyéből. Mikor hajnal felé kimerültén hazaértek és Erzsi képzeletben még egyszer átélte a nap eseményeit, az emlékek homályos ködéből tisztán bontakozott ki előtte egy magas, karcsú fiatalember képe. Ez a fiatalember nem volt más, mint Bodrog László, a ki a veszedelmes elemet képj viselte a kisvárosi ifjúság körében. Férfit a „veszedelmes“ jelzőnél nagyobb kitüntetés nem érhet és Bodrog úgy viselkedett, hogy mindenkor méltó maradjon hozzá. Egész életében asszonyokkal foglalkozott és a lányok lassanként lemondtak arról, hogy a figyelmét magukra való segítség tekintetében a legteljesebb készséggel találkozott az országos bizottság, mely természetesen nem mulasztotta el az általa képviselt ügyet dr. Némethy Károly belügyminiszteri osztálytanácsosnak, mint a városok ügyosztálya központi vezetőjének is legjobb támogatásába ajánlani. Téved, a ki azt hiszi, hogy a belügyminisztériumban, mint általában a minisztériumokról feltenni szokták, az érdeklődés csak látszólagos, mert az eljárt bizottság előtt olyan részletes tájékozottsággal beszelt pl. Némethy dr. osz^lytanácsos, hogy valósággal meglepte az előtte tisztelgőket. Legteljesebb jóakarata nem fog elmaradni — mondotta, — de sőt saját elhatározásából arra is vállalkozott, hogy a városok országos bizottsága által elkészített tervezeteket, mielőtt azok az országos kongreszus elé s innen a belügyminiszterhez, vagy ennek utján a törvényhozás elé kerülnének, átnézi, megbírálja és azokat illető megjegyzéseit megteszi. így állván a dolog, csak örvendhetünk, hogy városunk részt vesz a mozgalomban és örvendhetünk azon is, hogy a városok jövője érdekében megindított akció végre-valahára a siker kedvező peispektivájával biztat! D'or. Helyi és vidéki hírek. — A váci Tulipánkert gyűlése a városházán. Br. Andreánszky Gáborné, a váci Tulipánkert elnöke meghívót bocsátott ki a Tulipánkert végleges alakulására, mely e hó 15-én, pénteken délután lesz a városháza közvonják. Bodrog eddig zavartalanul élvezhette a tekintélyt, amit szívtelen hire kölcsönzött személyének, mig egy váratlan körülmény eloszlatta a dicsfényt, a mely eddig láthatatlanul ragyogott gondosan nyirt feje fölött . . . A majálist követő vasárnapon Erzsiké titokzatos arccal fordult Palotainéhoz, a kivel együtt ült a kerti lugasban. — Találd ki kivel mulattam egész éjjel ? Várakozás teljes pillantások ostromolták Erzsit, a ki büszkén mondta: — Bodroggal . . . — Bodrog!. . . A csodálkozás moraja követte e név kimondását, mire elégedetten folytatta. : — Igen vele. Kép éld, halálosan belém szeretett és az összes táncaimat lefoglalta. Ez rám nézve nem valami kellemes körülmény voltj ha mindjárt olyan nevezetes egyénről is van szó, mint a minő Bodrog úr. Meg aztán tudod én úgy vagyok, mennél jobban érdeklődik valaki irántam, annál inkább csökken az én érdeklődésem . . . A való pedig az volt, hogy Bodrog alig váltott néhány szót Erzsivel. Jelenleg Palotainénak udvarolt, ennek a szép szőke asszonynak, a ki egy hirtelen bekövetkezett gyászeset miatt nem vehetett részt a majálison s a kinek Bodrog ünnepélyes fogaualmat tett, ilyetén egy tapodtat se táncol, a mit meg is tartott, mert tüntetőleg nem foglalkozott senkivel. Mikor Bodrog Palotainénál látogatást tett, a szép asszony nagyon hűvösen fogadta. A nem várt fogadtatás zavarba hozta Bodrogot és ide-
