Váci Hirlap, 1906 (20. évfolyam, 2-99. szám)

1906-06-03 / 43. szám

Váci Hírlap

5

is nyerhetnek, sőt ha anyagi viszonyaik ezt szükségessé teszik, tekintet nélkül arra. vájjon kisebb, avagy nagyobb adófizetők-e, kamatmentes és 1907. október végén túl terjedő halasztásban is részesíthetők. A kérelmezés megkönnyítése végett a kisebb adófizetők ne csak egyenkint, hanem az egy községhez tartozók többen együtt is kérhessék e halasztást, és pedig nemcsak írásban, hanem a községnél, vagy a kir. adóhivatalnál szóval is. Önként érthető, hogy úgy az adók, valamint az illetékek tekintetében ez a szabályozás csakis tényleg hátralékban levő tartozásokra szorítkozik, de a már befizetett adókra és illetékekre, valamint ezek kamatjaira nem terjed ki.

— Az évzáró vizsga a siketnémák váci intézetében junius hó 28-án lesz, mely napon és alkalommal a szülők, rokonok, érdeklődők szívesen láttatnak. E nap délutánján a növendékek már haza utaznak.

— Megszólalt siketnéma. Az Újság Írja : Jardén Nándor rég körözött alakja a váci rendőrségnek. Vácon atyját meg akarta gyilkolni, mert ez nem tűrte házában, mint dologtalan naplopót. Hónapok óta mint „siketnéma* koldus tengette a fővárosban életét. Jardent egyik razzián fogták el a rendőrök, mely alkalommal Jelűnek Béla névre szóló munkakönyvét találtak zsebében. A könyvről néma jelekkel azt a felvilágosítást adta, hogy az az övé. Minthogy a rendőrség nem hitt az állításában, a toloncházban fogva tartotta. Hosszabb nyomozás után megállapították, hogy soha életben nem volt néma és hogy az elkobzott munkakönyvét is lakásadójától, Jellinek Bélától lopta el Mikor az állJellinekkel közölték a felfedezést, egyszerre beszélni tudott és bevallotta, hogy a könyvet tényleg lopta, valamint azt is, hogy sohasem volt néma. Minthogy ez alapon és a körözés szerint megállapították, hogy Jellinek nem más, mint a körözött Jardén Nándor váci merénylő, átadták a váci rendőrségnek. Mikor megkérdezték tőle, hogy miért „játszotta“ épen a siketnémát, vigyorogva igy szólt:

— Mert siketnémának senki senki sem tart erkölcsi prédikációt, még ha koldul is.

— Uj községnevek Nógrádban. Nógrádvármegye községi és helyneveinek rendezését a m. kir. belügyminisztérium helybenhagyta s igy most már az összes megyei községeknek jóhangzásu magyaros nevük van. A vármegye alispánja már kiadta a hatóságoknak és elöljáróságoknak a rendeletet, hogy csakis az uj községnevek használhatók. Minket, váciakat közelről a következő névváltoztatások érdekelnek: Érsekvadkert [Vadkert]. Kürtabony [Szklabonyal], Kürtösujfalu [Kisujfalu], Ipolykér [Kis- és Nagykér], Magyarnándor [Nándor], Ősagárd [Agárd], Szátok [Felsőszátok], Nógrádverőce [Verőce], Borsosberény [Borsosberinke], Szécsény [Nagyszécsény], Nógrádszakal [Szakai], Galgaguta [Guta], Galgakövesd [Kövesd], Ipolygalsa [Ga'sa], Kisterenye [Kisterenne], Somoskőújfalu [Somosujfalu].

— Betcrő a fehérek templomában. A fehérek templomának sekrestyése jelentést tett a rendőrségen, hogy a templomban elhelyezett egyik perselyt feltörve találta s abból körülbelül húsz korona hiányzik. A rendőrség megindította a vizsgálatot.

X- A múzeum egyesületnek Révész Sándor ügyvédjelölt, választmányi tag az általa összegyűjtött kolozsvári és budapesti példányokat, melyekben a törvénytelen kormánynak több városunkra és különösen járásunkra vonatkozó rendelete és egyéb érdekes közleménye foglal, tátik, készséggel fölajánlotta. Az egyesület elnöksége köszönetét mond az immáron törtéa&li emlékű relikviákért.

— A szomorú évforduló. Két év előtt tragikus szerelmi dráma játszódott le a Kúria szálló egyik szobájában. Egy fiatal leány és szerelmese lettek öngyilkossá s ma már hideg testük együtt porlad künn a temetőben. A második szomorú évforduló jön el a napokban. Most Urméniji Lajos ny. színész a békésvármegyei közművelődési egyesület tagja, ki a boldogtalan leánynak, Ürményi Augusztának édes atyja volt, egy verset küldött nekünk, melyben siratja a boldogtalan teremtést. A szülő fájdalmára való tekintettel a bánatos sorokat itt közöljük:

Auguszta leányom emlékezete.

Szomorú év fordulója,

Gyászos emlék jár veled :

Gyilkos fegyver orv golyója Óllá ki az életed.

Ifjú élet, tele vágygyal!

Díszes pálya küszöbén,

Meghasonla e világgal S megválta ön életén.

Neki most már „népi fáj semmi“,

És nyugodtan alhatik;

De én nem tudok feledni,

Emléke nálam lakik.

És ez emlék gyötri lelkem,

Nappai^úgy, mint éjszakán.

Mert sirhalma messze innen Rá, könnyem se hullatám.

Gyászos nap évfordulója Búval tölti kebelem,

S búmnak. nincs vigasztalója Hiszen anyja, bátyja, húga Mind egvütt sirnak velem.

— Az ismert pénzestárca-történetröl. A

Váci Hírlap nem pégi számában hirt adott arról, hogy a rendőrségnek tudomására jött, hogy zsebmetszők pénzen való osztozkodás alkalmából C,,^pvesztek s elárulták magukat. A tettesek tehát megvannak, a károsultat kereste a rendőrség lapunk utján. Azóta a káros is jelentkezett Hesz István nógrádi gazda személyében. Hogyan lopták meg a zsebtolvajok, arról az ismert pénzestárcahistoriát mondotta el. Hesz két ökröt vett a váci vásáron és a passzust akarta átíratni. Egy jól öltözött alak termett mellette és kijelentette, hogy ő neki jó ismerősei azok, kik a passzust átírják, menjen vele. Hesz gazda felült neki s együtt me.ntek a laktanya mellett elvonuló utcába, majd pedig tovább egész a vasúti sínekig. Itt azután egy újabb idegennel találkoztak, a ki nekik rontott s azzal vádolta őket, hogy elvesztett pénzestárcáját megtalalták.Természetesen mindketten tiltakoztak, legjobban Hesz gazda, de ez nem használt. Az idegen kezdte Hesz ruháját motozni, sőt még egyik csizmáját is lehúzta, hogy hátha oda rejtette a bugyellárist. Mikor itt sem találta meg a pénzt, benyúlt Hesz lajbija alá és pár pillanat múlva bocsánatot kérve távozott. A nógrádi gazda hálát adott, hogy a gyanú alól megszabadult és felhúzva a csizmáját, önkéntelenül a pénzéhez nyúlt. Az az csak akart nyúlni, mert bizony az egész ötszáz koronája, mit hazulról hozott, eltűnt, de eltűnt a két idegen is. A megkárosított ember jelentést tett a vásárban cirkáló csendőrnek, ki el is indult keresni a zsebtolvajokat, Hesz pedig nagy búsan, ökrök nélkül hazaballagott Nógrádra. Most a rendőrségünk egy névtelen feljelentés alapján megtudta, hogy az osztozkodó zsebtolvajok összevesztek s miután a feljelentés valónak bizonyult s a káros jelentkezett, intézkedtek, hogy a két többször büntetett tolvajt, kik közül egyik Miskolcon, a másik Budapesten lakik, ha nincsenek utón és munkában, letartóztassák.

— A selyemtenyésztés Vácon és vidékén. A szekszárdi országos selyemtenyésztési felügyelőség minden évben nagy jelentésben ismerteti Magyarország selyemtenyésztését. A mi környékünkből csak Vác és Szád van ebben a kötetben felvéve, mint a hol foglalkoznak selyemtenyésztéssel. Vácról ezeket olvassuk: Vácon 1905. évben három selyemtenyésztő 41 kgr. gubót termelt és 62 koronát keresett. Átlagos keresete egy tenyésztőnek 20 korona volt; legmagasabb keresete pedig egy tenyésztőnek 44 koronára rúgott. A selyemtenyésztés megkezdése óta 511 koronát fizettünk ki a városban. Szederfaállománya: Az országos selyemtenyésztési felügyelőség kiosztott részint a városnak, részint a városban lakó magánfeleknek működése óta 16,500 2 -3 éves szederfacsemetét. Vác város nem volt selyemtenyésztési felügyelőség kerületbe beosztva. Az illető tenyésztők a selymérpetét az országos selyemtenyésztési felügyelőségtől, Szekszárdról kapták és ugyanoda szállították be a termelt gubót is. Kérjük a t. városi tanácsot, hogy egv megfelelő szederfaállomány létesítése által tegye lehetővé, miszerint a város szegényebbsorsú lakosai közül mindtöbben foglalkozhassanak selyemtenyésztéssel s juthassanak annak révén tisztességes jövedelemhez. Mert, hogy a városok lakosságára is minő jótétemény a selyemtenyésztés és hogy az a városokban is jó eredménynyel űzhető, erre világos például szolgálhat Zombor szab. kir. város, hol csak az idén is 650 család foglalkozott selyemtermeléssel és eddig 339,776 koronát fizettünk ki a tenyésztőknek termelt selyemgubóik után. Elismerésünket nyilvánítjuk C/ifferszky István kertésznek, a városi faiskola rendbentartásáéit. Szád község selyemtenyésztéséről igy ir a jelentés : Sződ községben 1905. évben két selyemtenyésztő 55 kgr. gubót termelt és 99 koronát keresett. Átlagos keresete egy tenyésztőnek 49 korona volt; legmagasabb keresete pedig egy tenyésztőnek 57 koronára rúgott. A selyemtenyésztés megkezdése óta 496 koronát fizettünk ki a községben Szederfaállomány.! ■ Az országos selyemtenyésztési felügyelőség kiosztott részint a községnek, részint a községben lakó magánfeleknek 1905-ben 2,000 2—3 éves szederfacsemetét. Működése óta pedig kiosztott a községben 5,140 drb. 2—3 éves szederfacsemetét. Sződ község nem volt selyemtenyésztési felügyelőségi kerületbe beosztva. A tenyésztők a selymérpetét Szekszáidzól, a központból kapták és a termelt gubót is ugyanoda szállították be. Meleg köszönetünket nyilvánítjuk az elöljáróságnak, Mihalik János járási faiskolafelügyelő, szakkezelőnek, a községi faiskola példás rendbentartásáért. Az országos selyemtenyésztési felügyelőség minden intézkedésével csak azt célozza, hogy mentői behatóbban megismertesse a tenyésztést a néppel. Erre nézve különösen jónak bizonyult a selyemtenyésztésről vitetett képek kíséretében tartani szokott előadás. Ilyen előadást Sződön is tartott a felügyeleség szakembere és mintegy 80-an hallgatták azt.

— Előkészítő iskola a siketnémák váci intézetében. A vallás- és közoktatásügyi miniszter rendelete alapján a siket némák váci kir. országos intézetében az 1905-1906. tanév elején egy előkészítő iskolát is szerveznek 15 siketnéma gyermek részére. Ez előkészítő iskolába az ország bármely részéből felvétetnek oly magyar honos, öt évet betöltött s hét évet túl nem haladott korú fiú és leány siketnéma növendékek, kik más, testi, vagy lelki fogyatkozásban nem szenvednek, tehát nem hülyék és nem gyengeelméjűek stb. E növendékek benlakók lesznek. Fizetési kötelezettség a 10 hónapos évre évi 400 korona, melyet a szülő, vagy szülő helyettes félévi, negyedévi, vagy havi rész