Váci Hirlap, 1906 (20. évfolyam, 2-99. szám)

1906-06-03 / 43. szám

Váci Hírlap

3

sületi elnök beszéd kíséretében adja át a zászlót a főgimnázium elöljáróinak.

A zászlószentelési ünneppel egybekötve a sportegyesület a Pokolban levő sporttelepén sportünnepélyt rendez, mely maga ritka látványosság lesz. A Pokol előtti teret elkerítik, ide belépő díjjal lehet belépni. A Dunán felvonulnak a budapesti és váci evezősök s valószínűleg lesz házi evezős verseny is. Később a budapesti műegyetemi ifjúság football-csapata mérkőzik a váci sportegyesület football-csapatával a következő összeállításban:

M. A. F. C.

Tolnay B. Szlovák J. E.

Ságody E. Kenyery Rezső Dybas Béla

Márton Gy., Tolnay J., Szemző, Perényi J., Salgó J.

Tartalék : Csikós Dezső, Németh Andor és Pető János.

Váci csapat.

A műegyetemiek régi, jó ismerősei a vác sportegyesületnek, mikor a szigeti sporttelepet felavatták, ők mérkőztek először a váci football pályán. A sportünnepély tekintettel Trummer Sándor temetésére, öt óra után kezdődik.

A sportünnepet táncmulatság követi a Pokol uj zárthelyiségében. Táncosokról Reitter István vezetése alatt álló rendező bizottság gondoskodott s úgy a budapesti evezős gá-rda, mint a műegyetemi hallgatók megígérték, hogy az egész éjszakát itt töltik s buzgó hivei szolgálni Terpsichorenek.

A sportegyesület, melynek mulatságát a kedvezőtlen idő sem ronthatja el, mert táncmulatságát zárt helyen tartja meg, gondoskodott arról, hogy a Fiirqe egész éjjel közlekedjék a két pqrt között.

— Grófpüspökünk a delegáció tagja. A

főrendiház a közös ügyek tárgyalására kiküldött bizottság tagjává gr. Csákij Károly megyés püspökünket is megválasztotta. A delegáció az idén Bécsben fog ülésezni, ez idő alatt tehát főpásztorunk Bécsben fog tartózkodni. — Itt említjük meg, hogy a képviselőház Bottlik János orsz. képviselőnket a véderő-bizottságba választotta be.

— Uj ügy ved. Dr. Rappensberger János ügyvédjelölt, városunk ifjúságának kedvelt tagja, e héten tette le a budapesti ügyvédi vizsgálóbizottság előtt az ügyvédi vizsgát. Gratulálunk !

— úgy vágódolt végig a földön, hogy beverte az orrát. Hát persze, hogy üvöltöttek a gyerekek nevettükben, akár csak a vadak. Oda is volt minden fegyelem és rend, mert az ilyen affér nem született úgy egyedül a világra. A Rapp, a mint a helyére jött, megint csak csinált valamit. Oldalba rúgta a szomszédját, ki elárulta a dolgot. Újra zenebona, bőgés, kacaj és röhögés, a mely bizony javarészét töltötte ki a rajzórának.

Volt a huncutok közt olyan is, a kinek nem kellett a mások kára a fellépéshez. Csináltak ők emberi mulatságot is. A Hengerdi, p. o. az mindig egyedül játszotta el a bohózatát, ügyesen és számítással. A mikor úgy Isten csodájából valahogy csendes volt az osztály (bizony ritkán volt az) a Hengerdi befogja a kezével a száját, felfújja a két pofáját olyan nagyra és veresre, mint egy játékléggömb, aztán zsupsz! a Hengerdi pofája egy retteneteset pukkan és ő maga görcsösen röhög. Felel rá az osztály hivséges kacagással. Persze előveszi.a rajztanár úr a kujont. A Hengerdi pedig sohase tagad. Megvallja, hogy ő volt a csendzavaró, de van rá mentsége. — „Eszébe jutott valami és azon kellett úgy nevetnie. Nem akart lármázni és ebből a célból fogta be a száját, de ő nem tehet róla, a nevethetnékje erősebb volt a jóindulatánál. Egyéb se kellett, mint az ilyen vallomás. Olyan pokoli

— Budapest főpolgármestere a váci sportegyesülethez. Fiilepp Kálmán Budapest főpolgármesterének tiszteletére a főváros evezős egyesületei a Dunán tudvalevőleg evezős felvonulást rendeztek, melyben a váci sportegyesület is részt veit. Most a főpolgármester, ki az evezősegyesületek országos szövetségének elnöke, a következő köszönő levelet intézte a váci sportegyesülethez : A főpolgármesterré történt megválasztásom megünneplésére május 24-én rendezett és páratlanul szép evezős felvonulással oly nagy és kedves kitüntetésben méltóztattak engem részesíteni, melyet mindenkor életem legszebb emlékei közé fogok sorolni. Fogadja a t. Egyesület szivem mélyéből fakadó hálás köszönetem nyilvánítását és kérem, hogy engem nagyrabecsült szives jóindulatukban és barátságukban megtartani kegyeskedjenek. Szívélyes üdvözlettel Fiilepp Kálmán főpolgármest, r.

— Trummer Sándor halála. Pénteken reggelre egy törékmy testből munkás lélek szállt el: Trummer Sándor a város köztiszteletben állt pénztárosa meghalt. Őszinte részvéttel figyelte minden ismerőse állapotának minden fordulóját s ha hire jött, hogy csak némileg is javult betegségében, örömet és reménységet keltett. Ámde a gyönge test nem tudott megbirkózni a kórral, hiába volt minden gondos ápolás, pénteken hajnalban örökre elszenderült. Trummer két éviizednek előtte kezdte pályáját a városnál. Azelőtt a takarékban gyakornok volt, majd számtisztté választották. Utóbb ellenőr, majd Vadkerty Lajos után pénztárosa lett a városnak s minden tisztében elismerés jutott osztályrészéül. A vármegyén, a pénzügyigazgatóságnál úgy ismerték a váci városi pénztárt, mint minta-hivatalt s ez főleg Trummer érdeme volt. Gyönge szervezetét sokszor meghaladó nagy munkát végzett kötelességtudással, ritka buzgalommal s ezt látva, a város közönsége megnyugvó bizalommal nézett mindenkor a városi pénztár fe é. Hivatalából kifolyólag is mindenki ismerte csendes személyét, ki társaságban is ép oly jó barát volt, mint pontos lelkiismeretes ember a hivatalában. Bámulatos emlékező tehetségét mindenki tapasztalhatta s baráti körben egyházjogi tudását csodálták. Egy hónappal ezelőtt lett beteg. Leikacagásba tört ki az osztály, hogy a szomszéd tanteremben is megütköztek rajta.

De nemcsak a generálisok csináltak mulatságot a rajzórából. Ha tekintélyben egy-két fokkal lejebb állott is a Sapák, meg a Relovszky. meg a többi, ki tudja hány, azért az ő művük sem volt kontármunka. Nevettek rajta a fiúk és az incidens mindig' derült, jó kedvben tartotta a bajtársakat. Akármilyen formában is vállalkoztak valamilyen csintalanságra (az Isten tudja, honnan vették az eszméket) az bizonyosan jól sült el, mert nevetett az osztály. Nevetni kellett ezeknek a sihedereknek épp úgy, mint kacagtatóan bárgyú védekezéseiken, melylyel másra iparkodtak kenni valamit.

Nem tudom (de nem is lehet) feljegyezni ezt a végtelen sok vidám és kacagtató jelenetet, mely nekünk a rajzórák folyamán adatott. Olyan megdönthetien bizonyosság volt az, hogy lesz valami a rajzórán, hogy rajzóra előtt a „hol a boldogság mostanában“ mi ránk vonatkozott. Szakadhatott künn az eső, dúlhatott istenitéleti félelmetes fergeteg, nekünk napsugaras, boldogságos óra volt a rajz. Lehetett szomorúsága egyiknek is, másiknak is, érhette komoly és fájó csapás valamelyik reverendás tanár úr részéről, felejtve volt minden és örömteli boldogság következett — a rajzóra.

Imrei Károly.

kiismeretes, gondos ápolás dacára sem u enthették meg, törékeny, ismert alakja örökre elköltözött. Bátyján, 7 rummer Ferenc ceglédbercelli h. esperesplebánoson kívül a város tisztikara is gyászjelentésben búcsúzik a hű, pontos, lelkiismeretes tisztviselőtől, a városházán s az egyes, leteken lobogó fekete zászló hirdeti agyászt Temetése, nem mint a gyászjelentéseken olvasható,hanem madélután fél négg órakor lesz, a grófpüspök úr intézkedéséből. Nyugalma legyen csendes, háborittatlan !

— Itthon. Velzer Kálmán és Krakker Kálmán egy hónapi karlsbáldi fürdőzésből tegnap jó egészségben haza érkeztek.

— Halálozás. Kuliffay István ev ref. lelkész, ki két év előtt a váci kir. fegyintézet lelkésze volt, rövid szenvedés után élete 32-ik évében Kuncsorbán elhunyt.

— - Nagy Sándor ünneplése. Grófpüspökünk Nagy Sándor gazdasági tanácsost érdemeinek elismeréséül jószágigazgatójává nevezte ki. Ezt a kitüntetést a püspöki uradalom tisztei s hivatalnokai felhasználták arra, hogy a köztiszteletben álló vezetőjüket testületileg üdvözöljék. Nikitits Sándor püspökuradalmi ügyész vezette a tisztikart Nagy Sándor elé s meleg hangú üdvözlő beszédben tolmácsolta érzelmeiket a kitüntetés alkalmából. Nagy Sándor meghatottan fogadta a nem várt ünneplést s kijelenlette, hogy ezentúl is munkás tagja lesz az uradalom tisztikarának s egyben igaz, istápoló barátja is.

— A szövőgyár — az állam tulajdonában. Arról beszélnek pénzügyi körökben, hogy a kitűnően jövedelmező váci szövő- és kötőgyárat az állam megvásárolja s abban csak a katonaság ellátására szükséges kötött árukat fogja készíttetni. Lehet, hogy ez pénzügyilegsikeres vállalkozás lesz, de a munkásság egy cseppet sem örülhet neki, mert tudvalevőleg az állam az, a mely gyártelepein alkalmazottait és munkásait a lehető legrosszabbul fizeti.

— Diák-majális, Valóságos majális számba ment az a sikerült tavaszi kirándulás, a melyet a főgimnázium négy alsó osztályának mintegy 150 tanulója május utolsó napján tett a Verőce mellett fekvő Migazzi-kastély erdejébe. Reggel hét órakor sorakozott a csapat zászlókkal felszerelve az intézet udvarán s dobpergés és trombitaharsogás közt vonult katonás lépésekben a városon végig s csekély pihenővel V2 10 órakor Verőcére érkezett. Nemzetiszinű szalagos rendezők mentek a sorok mellett s ugyanők fogadták és kalauzolták a vonaton és kocsin érkező vendégeket. A délelőtt kellemes szórakozás között gyorsan eltelt. Ebédre Verőcére jöttek be az ifjak az újonnan épített szép fekvésű uj kaszinóba, melynek vendéglőse Laczuska Titusz, ebéddel várta a kifáradt csapatot. A Dunára néző nagy teremben négy hosszú asztalnál foglaltak helyet a diákok; öröm volt őket nézni és hallani vidám zajongásukat. Ebéd után szép rendben kivonultak az erdőbe s most kezdődött csak az igazi kedélyes szórakozás. Nagy számban jelentek meg a szülők, érdeklődők és a tanügy barátai, hogy részt vegyenek az ifjak örömében. A vendégek kedvéért a vendéglős egész kis vendéglőt rögtönzött az erdőben; húzta a cigány is és a tánc és szórakoztató játékok között gyorsan eltelt a délután. Hét órakor kivonultak a vonatra s tanáraik kíséretében vidám hangulatban értek a főgimnázium elé s lelkes kedvben s egy kellemesen eltöltött nap emlékével oszoltak szét. A sikerült kirándulás Haris Béla tanár érdeme, kivel Miskolczi István tanár és Vedres Béla szent József-intézeti prefektus kisérték gyalog az ifjakat, mig a tanári kar nagyobb része vonaton ment ki s kisérte vissza a diákokat. A tanulók versenyeihez és játékaihoz úgy a tanári kar, mint a közönség részé-V