Váci Hirlap, 1906 (20. évfolyam, 2-99. szám)

1906-06-03 / 43. szám

2

Váci Hírlap

gyása, ma különben is gyakorlatilag alig alkalmazható nagy adótételeinknek leszállítása a kisebb jövedelmeknél, talán ma is lehetővé teszik a megoldást olyképpen, hogy mai adótételeinknek kulcsa képezze nagyjában a progresziónak maximális határát.

Érett gyümölcs a progresszív adónak kérdése, teljesen tisztázott, mielőbbi megoldásra vár. Közel 12 esztendeje vetettem fel az egyenes adók reformjáról a képviselőház elé terjesztett emlékiratomban ezt az eszmét s tettem javaslatot a kivitel módozatai iránt. Azóta szunnyadt ez a kérdés. De a modern haladás e nagy eszmének : a progresszív adóztatásnak megvalósítását is sürgősen követeli.

A nyári divat.

Hölgyeim, kénytelen vagyok jelenteni, hogy az idei nyári évadra győzött a magas szoknya, vagyis övezőjével egybeszabott, szorosan testhezsimuló szoknya. Győzött, még pedig annyira, hogy alig hihetünk győzelme állandóságában és miért? Mert oly szédítő gyorsan terjed és válik általánossá, hogy a legrövidebb idő múltán — attól félek — unottassá is fog válni. Azért tanácslom mindenkinek, a kinek különösen előnyös ez a szép divat, hogy siessen kihasználni és óva intek mindenkit tőle, a ki nem tudja magát termetében, mozgásában, tartásában, járásában kifogástalannak.

Ez a szép divat legjobban illik, mint csaknem minden, a nyúlánk, magas termetűnek, a ki azonban nem sovány. De illik a közép, sőt a kicsi termetűnek is, ha karcsú, hajlékony és arányosan formás a termete. A forma ennél a fő — minden. Aztán a tartás és mozgás. Nem illik ehhez a szoknyához sem a hosszukat lépő angolos járás, sem a tipegés, hanem egy szép, könnyű, egészséges, ruganyos járás, melv a tökéletesen és arányosan fejlett test sajátsága. A túlságosan magas sárga cipő teljesen ki van zárva. És a mi még fontos, kitűnő, hajlékony, hátul teljesen csukódó finom fűző kell hozzá, a melyre a szoknya úgy simulhasson, mint a keztyű.

Mivel ily kényesnek látszik a magas szoknya

nagy garral szabadkozott, hogy nem tett semmit.

— ,Hát ha nem csináltál semmit“ mondja a rajztanár úr, „mond meg, hogy miről volt most szó?“ — Erősködig újra Feri, hogy ő mindig figyelt a magyarázatra.

— „Hát gyere ki!“ — mondja a rajztanár úr — „és mutasd meg!“

Kimegy a Feri a tábla elé, ott peckesen megáll és nem szól egy szót sem.

— „No tudod vagy nem tudod?“ — türelmetlenkedik a rajztanár úr. A Feri csak áll mint a cövek és halgat.

— „Majd megtanulod,te szemtelen povalyacs“ — fakad ki mérgesen a rajztanár úr — „Szekunda! — Érted? Mars!“

A Feri a meghatottság legkisebb jele nélkül megindul az ő padközi pátriája fele, a midőn rákiált a ratztanár úr:

— „Gyere csak ide még egyszer!“ — Azt gondoltuk, hogy a Ferinek még valami jut a secunda tetejébe. De nem úgy történt. A rajztanár úr nem teremtette nyakon az ő sajátszerű tenyeretartásával a Ferit, hanem nyugodtan állt a tábla hílőtt. A mint a Feri oda ér elébe, felszólít a rajztanár úr egy jelesebb deákot, hogy mondja el miről volt most szó. Pereg szaporán és okosan a szó a jó diák ajkáról és a rajztanár úr nagyokat bólintva helyesli a dolgokat.

— „No Vastagh Feri, most mond el te utána! “ mondja a rajztanár úr.

viselete, — ha tudniillik szépen akarunk benne festeni, — megjegyzem még, hogy egy vékony nadrágon és egyetlen, teljesen ránc nélkül szabott alsószoknyán kívül semmit sem lehet alatta viselni. Most, hogy a nyári divat majdnem kizárólagosan fehér — akár vászonbatiszt vagy diké, — újra felvirult a. fehércsipkés, vagy hímzett alsószoknya napja is. És mivel a felsőszoknya teljesen béleletlen és puha, az alsószoknya van gazdagon fodorral díszítve, hogy a felsőt egy kissé támogassa. A magas szoknya rendesen hátulkapcsos vagy fűzős. De vannak elől egy kissé baloldalt az első lap varrása alatt kapcsolatok is. Vannak a kényelmet kissé kedvelők számára olyanok is, a melyek csak hátul feszülnek a termetre egy jó derékszalag segítségével és elől egy kissé az empirformát megközelítve, csak kis mellvarrással, lazán borulnak a termet fölé. Ezekhez azonban szép válltartó kell, a mi a rövid blúz fölött tartsa őket.

De a Divat Ujság-ból azt is láthatják kedves olvasóink, hogy azért nem kizárólagos a magas szoknya uralma, ha diadalmas is. A könyök ujja csipkés blúz, egy szép, hátul nagyon széles, oldalt már keskenyedő övvel díszített vászon- vagy batisztszoknya ma már nem kerül sokba. Hisz gyáraink gondoskodnak arról, hogy a szoknyát meghimezve, összeállítva, félig készen kapjuk és otthon csak termetünkre kell egy kicsit hosszát és bőségét alkalmazni. Ehhez egy-két helyes blúz és készen vagyunk nyárra, felöltő gyanánt csipkéből összeállított, vagy színes, vagy fekete selyemből, krepp, csipkével és szalaggal, egy-két szép gombbal díszített, bőujjú kabátocska járja — inkább disz, mint ruha. Hűvös estékre pedig egy finom egyszerű puha posztógallér, a melyet könnyen, egy kis szalagos tartóba kapcsolva, mindenkor magunkkal hordhatunk, a nélkül, hogy alkalmatlan legyen. Ida.

Mai számunk nyolc oldal terjedelemben jelent meg. A Váci Hírlap legközelebbi száma — tekintettel a kettős ünnepre — junius 10-én, vasárnap fog megjelenni.

A Feri pedig úgy hallgat, mintha mázsás kő nyomná le a nyelvét. — Gazember! — ordít a rajztanár úr — „még egy szekundát kapsz!“ A mi (irtózat a szemeinknek!) be is Íródik rögtön abba a piros bőrkötésű jegyzőkönyvecskébe. Megrendülünk. De a Vastagh Feri az nem, az nem volt olyan közönséges legényke. Egykedvűen néz a csukaszemeivel maga elé, mintha nem is őt illetné a dolog. És áll a tábla előtt, mint a ki tudja, hogy még jön valami. És ime, a rajztanár újra szólítja azt a jó diákot, hogy mondja el még egyszer a Vastagh Ferinek a már hallott magyarázatot. Újra hallja a Feri és a rajztanár úr kérdi:

— „Hát mond el most! A Vastagh Feri pedig megmutatja, hogy ő karakter. Nem nyitotta ki a száját eddig, hát nem szól ő ezentúl sem. De erre már igazi dühbe gurult a különben galambszivű rajztanár úr és a mint egész erejéből jobbról-balról pofon vágja a Ferit, hozzá teszi: — „És ezen felül kapsz még egy szekundát!“

Szent Isten! Ilyen borzasztó tragédia bizony sok egy diáknak! Igen ám másnak, de nem Vastagh Ferinek. A hogy a helyére ért, már olyan fényes jelét adta a magába térésnek, hogy a rajztanár úr a Vastagh Ferit kilökte az osztályból. A legtöbben még lélegzetet is alig hogy mertek venni egy-két pereig — és egyszerre behallatszik a folyosóról a Vastagh Feri vidám fütyürészése. A rajztanár

Helyi és vidéki hírek.

A főgimnázium zászlójának felszentelése.

Hosszú eredményes munka után eljutott a sportegyesület egyik kitűzött szép céljának megvalósításához: ma, pünkösd első napjának délelőttjén átadja a főgimnázium elöljáróságának megőrzésére az ifjúság rendkívül díszes zászlóját.

A múlt évi országos tornaünnep után merült fel az eszme, hogy a váci főgimnázium iránt a város közönsége, a szülők, volt tanítványok mutatták meg azzal is érdeklődésüket, hogy az ifjúságnak egy szép zászlót adományoznak. Nem egészen egy év alatt ezer koronán felül gyűjtött össze a zászlóra jótékony adományokat a mozgalmat irányitó sportegyesület s ebben az összegben főpásztorunk is, a város nagy adományain kívül társadalmunk majd minden tagjának jószivvel adott koronái benne vannak s igy társadalmunk együttes ünnepe a mai, mikor a zászlóátadás napja elkövetkezett.

Eddig a zászlók nagy része külföldön készült, a sportegyesület azonban figyelt arra, hogy a váci főgimnázium ifjúságának zászlaja tiszta magyar gyártmány legyen. A gyönyörű nemzeti szinű lobogó Budapesten az iparművészeti iskolában készült s utolsó szöge is magyar. Tegnap érkezett meg s azonnal lefényképezték. Valószínűleg igen szép levelezőlapok fognak a zászló képével forgalomba kerülni.

A zászlószenteléssel egybekötött ünnepélyek sora tegnap, szombaton este az ifjúság hangversenyével vette kezdetét.

Ma, pünkösd vasárnapján reggel nyolc órakor a városházán gyűlnek egybe a sportegyesület tagjai s a felszentelendő zászló alatt Ivánka Pálné zászlóanyát és a koszorús leányokat ki. _sénk vá~piaristá^ templomába, hol ünnepi mise lesz. A mise vég4n_ Halmi László igazgató megáldja az ifjúság zászlaját. Lukács József tanár pedig a szószékről -.beszédet tart. Az ünnepélyt a főgimnázium udvafáű folytatják, a hol az ifjúság és a közönség áltál--elénekelt himnusz után dr. Göndör Sándor sportegyfe.

úr toporzékolt ekkora gazság láttán, szerencsére nem soká, mert csöngettek. De alig tette ki a lábát a rajztanár úr, harsány üdvrivalgással honorálta a többség a Vastagh Feri stiklijét.

— „Nagyszerű!“ Bravó! kiáltásokkal fogták körül a fiúk a folyosón ácsorgó Ferit, a ki leereszkedően köszönte meg az elismerést. Az utcán, otthon, óraközben napokig nem volt más beszéd, mint ez a rajzórai mulatság.

Tavaszi napsugaras derű volt mindig a perc, mikor a rajzóra kezdődött. Még a szelídek is hangosan mertek beszélni (!), annyira erőt vett a fiúkon az a tudat, hogy a rajzóra mulatság. Noha nem akadt közülünk egy festő talentum sem, még se érezte még a leggyöngébb se, hogy a rajz csak valami is volna. Oda se neki, ha kin a latin meg a többi, hát jo az Isten, ott a rajzóra és vele a hozzá való. A Vastagh Feri meg a vezérkara.

Ezer fajtáját tudták kitalálni ezek a lurkók annak, hogy az osztályt derültségbe hozzák. Leleményesek voltak és merészek is egyben és a stikli mindig sikerült. Az nem tett semmit, hogy bűnhődtek, a fődolog az volt, hogy az osztály nevetett.

A Rapp Endre például fel se vette, hogy a rajztanár úr eltörte a nagy keretléniáját a koponyáján, azért, mert az egyik gyereknek észrevétlenül oda kötötte a lábát valami madzaggal a pádhoz és ez szegény — a mint kihívták