Váci Hirlap, 1903 (17. évfolyam, 1-46. szám)
1903-03-15 / 11. szám
Tizenhetedik évfolyam. 11. szám. Vác. 1903. március 15. VÁCI HÍRLAP Előfizetési árak : iSgész é'rre ...................12 korona. ^Negyedévre .....................3 korona. 'Egyes szám ára .... 24 fillér. Meg’jelen minden vasarnap. VÁ G É S VI n É K É N E K H E TIL A Pd A. Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő: Kovach Ernő. Dercsényi Dezső. Szerkesztőség es kiadóhivatal: Papnövelde-utca 6. szám alatt. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Nyilt-tér sora 60 fillér. Március 15-én. A tavasz újra elhozta nekünk azt a napot, a melyik ölvenöt évnek előtte a tavaszi hozta a magyarnak. Szépséges ünnepünk újra itt vagy és én köszöntelek! Köszöntelek szabadságunknak fenséges ünnepe, a mely születési napja vagy a világ szabadságának is és halálnapja megannyi zsarnoknak. A le levegődbe röppent el Attila végső zihálása, a le világosságodba meredt belé a ledöfött Cézár halott tekintete. A te szellőid korbácsolták azt a világförgeteget, a melynek tajtékzó és vértől dagadt hullámaiból az emberi szabadság szentháromsága kelt ki. És a belőled kilő velő tavaszi hangulattól megitlasodva álmodta ál ez a nemzet is azt a mesét, a melyből megelevenedve pattant ki a magyar szabadság. A mesét, a melynél szebbet az égben sem tudnak, a melynél iga* zabbal a kerek földön még nem álmodtak. A kikelet bűbájos balzsamárja leng és zsong közöltünk. A március idusához forrott szent emlékek lobbannak meg előttünk. És ebben a varázsillatos levegőben, e káprázatos hagyományok heve aialt meg kell értenünk és éreznünk, Mit ünnepeltek? (Márczius 15-re.) .Mit ünnepeltek, atyámfiai? Miért a vigság, zászlók, lakoma ? Lerázta nyűgét végkép Hunnia S itt van talán a boldogság hona? Mit ünnepeltek ? mondjatok nekem ! A vig ünnepet én is szeretem. Láttam már sok gyászt, sírtam is sokat, — Lelkem borús, mint őszi láthatár, — Láttam elbukni sokszor az erényt S mely föltámadásra hiába vár: Megölve láttam sok igaz ügyet. Szeretnék látni már vig ünnepet! Hallom, magukban mint mondják sokan : „Ez is buta!“ vagy éppen: „nagy bolond! Hogy nem tudja: március idusán A régi jó időben itt mi volt, Hogy a népszabadság világra jött, Ur és szegény szövetséget kötött.“ Tudom, tudom, óh nem vagyok bolond ! Bajom csak az, hogy még vak sem vagyok, S jói látom én, hogy szép hazánk egén Nem a régi, de uj csillag ragyog . . . Leverték onnan a régit s az új — Jól nézd meg, — annyi csak: „magyar vakulj !“ hogy nem csak tévedés, hanem rend szeresség van abban, hogy ennek a napnak verőfénye cikkázott a mi feltámadásunknak mennyboltozatján is. Az ok találkozott az okozattal, a mikor éppen ennek a napnak sugárai ölelték és csókolták először a mi újjászületett szabadság-istenünket. De az már túl világi csoda, hogy ez a születés megtörtént a nélkül, hogy vajúdás lelt volna. A régi Magyar- ország meghalt és nem kellett eltemetni. Az uj Magyarország megszületett és nem kellelt megnöveszteni. Egy világ dőlt össze és semerre se éktelenkedtek a romok. Építettünk és minden nyomban tető alatt állt. Alkottunk és egy lélegzetre be is fejeztük a mihez hozzá kezdtünk. Századok vetése megéreti és mi teli marokkal szedtük és arattuk a termést. Szinte hihetetlen, hogy az uj magyar állam mennyire érett, fejlett és kész volt. A bilincsek leestek és a béklyóba szorított kéz nem volt zsibbadt, a láb nem bénult meg. A láncravertek nem gém- beredtek meg, a gúzsba kötöttek is kiegyenesedlek és délceg, daliás volt a tartásuk, nem törte meg őket a járom. Hol van a Szabadság ? — régi dalban. Egyenlőség? — koldustarisznya ma! Ott lóg nyakában ennek-annak is , . . Koldus az ország, — dús csak Ausztria. Testvériség? — álomban még lehet . . . j Az élet utain már nem leled. Mindaz, mi volt egy szép, egy szent napon Ma nincs! mint álom eltűnt, elsuhant . . . Aradnál nyugszik mind. mind, ott a hol Tizenháromra sirgöröngy zuhant . . . Mit ünnepeltek, atyámfiai?! . . . Halotti tort illik ma tartani. De nem! ne még, előbb ragadjatok Zászlót, avultat, melyen vér virít, Aradra menjetek vele, oda ! Keressétek föl azt a régi sirt S imádkozzatok, mint nagy ünnepen : „77a van föltámadás, hát most legyen!11 Kulcsár Ernő. Az első táncestély. (Lengyel Margit felolvasása a váci jótékonycélú izr. leányegylet első házi-estéjén.) A múltkori hangverseny alkalmával, midőn Bródy Sándor a pódiumra lépett, azt mondotta : itt vagyok es ez elégséges volt, mig ellenben én, ha bármennyiszer is hangoztatKibontottuk a gondolatnak is lekötözött, nyirbált szárnyait és azok nem csonkultak el annyi rabságon át. A szivekről leolvadí a kéreg, a lel kékről is lepattog- zolt a burok és csodák-csodája, de az érzések nem voltak befagyva és a tüzek nem aludtak ki. Az érzelmek rohanó árja végighömpölygött e hazán és a leg-, nemesebb tüzek fellángoltak. Elmostak és elhamvasztottak minden avul! intézményi, hogy helyükbe tüstént megalkossák az újat. Példátlan kegyelme a nemzeti gondviselésnek, hogy a rabság nem tört meg, nem őrölt el se erőnkből se öntudatunkból egyetlen porcikát sem. Hogy csorbítatlanul megőriztük az erőt és erélyt és hogy úgy alakult ki a helyzet, hogy mi nem fecséreltük el az épségben megtartott képességünket az előcsatákra. Nekünk akkor még nem kellett minden tálpalaítnyi talajáért a szabadság virágának lépé'srői-lépésre megütköznünk és azt vérünkkel is öntözgetnünk. Mi is csatáztunk és győztünk is. De a mi csatánk akkor még vérellen volt és nem voltak vert hadak, mert mi vettük a szabadságunkat, de nem adta senkise, nára, hogy itt vagyok, sőt ha ennél többet is mondanék, érzem, ez mind nem elégséges. Higyjék meg, jobb szeretném ez egyszer a bölcsek példáját követni, kik azt tartják, hallgatni bölcseség, de hallgatással még eddig senki sem tartott felolvasást. Látom, Önök egyáltalában nem hajlandók engem zavaromból kisegíteni. De ime, egy ötletem támadt. Miért ne tehetnék úgy, mint Bródy tette. Különben, azt Önök sem fogják tagadni, hogy köztem és Bródy közt van egy kis külömbség. Bevallom, szerénytelenség tőlem reá hivatkozni, az elismert tehetségű íróra, de ha reá hivatkozom, ezzel magamat mentegetem, mert ha neki megbocsátottak, hogy nem készült, nekem még inkább meg fogják bocsájtani, mert én akár készülök, akár nem, felolvasást igy sem, úgy sem tudok tartani. Megkísérlem tehát egyszerű fantáziám silány színezetével a leányok első tánc mulatságának előtti és utáni hangulatait ecsetelni. Kering a hir, táncmulatságot fognak rendezni. A leányok már is ott képzelik magukat a fényesen kivilágított teremben zeneszó mellett, pedig mennyi akadályt kell még addig legyőzniük. Első sorban a mama beleegyezését kell megnyernünk. Kétségbeejtő mint igyekszenek a jóakarók és ismerősök a mamákat
