Váci Hirlap, 1903 (17. évfolyam, 1-46. szám)
1903-03-15 / 11. szám
2 Váci Hírlap mi kaptuk a szabadságunkat és mégse ajándékozta senkise. A hatalom jogát agyontiprottuk, de helyébe tettük a jog hatalmát. A jogok egyike se sorvadt el, de valamennyi kibővült. A terhek egyike se lett nagyobb, de valamennyi megoszlott. Márciusnak legszebb szépsége, múltúnk legnagyobb nagysága, hogy szabadságunkat ilyen tisztán, makulátlanul szereztük meg és hogy olyan bámulatosan harmonikus együttesben szegődtünk a hiveivé. Elleneink legfeketébb bűne, leghitványabb hitványsága, hogy ezt a csodaszép eredményt akarták orozva és azután vakmerőn elrabolni, meggyalázni. Hogy arra vetemedtek, hogy megmételyezték a levegőnket, bemocskolták a vizeinket, üszköt dobtak a templomunkra, hogy elhurcolhassák az isteneinket, hogy megfosszanak az édes anyánktól, a bölcsőnktől és sírjaink hantjaitól. De a hosszú rabszolgaság megszülte a hősöket, a kik halálmegvetéssel rohantak, hogy megvédjék a megtámadott szentanyát. A kik káprázatos bravúrral a földig alázták, a porba sújtották a helyke ellent. A kik csatáról-csatára emberfeletti küzdelemmel szerezték meg a diadalt, a mig csak a legnagyobb földi hatalmasság iszonyú ereje ki nem csavarta kezükből a fegyvert. Akkor következett a nagy tragédia, a melyben azonban e nemzet nem volt kisebb hős, mint az époszá- ban, de a melyben az ellen még alávalóbb volt, mint azelőtt bármikor. Nem haltunk meg, mert nem akartunk és föl támadtunk, mert föl kellett támadnunk. Az 1848 március 15 én megzajlott áramajd lebeszélni, majd meg a mulatság részére megnyerni. Az egyik azt mondja nem kell vinni, még fiatal a lány, a másik, vigye csak, hadd mulasson, a harmadik, el lehet vinni, de ne táncoljon. Már melyik leány nyugodnék abba, ha még oly engedelmes is, hogy mint néző szerepeljen és igy önként tegye ki magát a mellőztetés eshetőségének. Ismernek Önök ilyen leányt ? A mamák eleinte szilárd álláspontot foglalnak el. A mi leleményességünktől függ őket elhatározásukban megingatni. Szerencsére értjük a módját miként kell az ostromlást megkezdeni. Első sorban kedveskedéssel, ha ez nem használ a végső eszközt alkalmazzuk, t. i. eszükbe juttatjuk az ő leánykorukat, erre a mamák rendszerint találva érzik magukat és a legközelebbi mulatságig fegyverszünetet kötnek, a hol remélhetőleg újból mi leszünk a győztesek. Hátra volna még a papa, ezzel gyorsan végzünk. Látszólagos ellentállását nem vesz- szük tragikusan mert tapasztalásból tudjuk, hogy mindig az szokott történni a mit a mama akar. Csak néhány nap választ el a mulatságtól. A toalett kérdése ilyenkor már el van döntve. Az is igaz, hogy nő sohasem zárkozottabb, mint mikor báli ruhája felől kérdezősködnek és ha tévedésből fehér helyett zöldet, rózsaszín helyett sárgát vallanak be, kérem ezt a tévedést ne vegyék túlszigorúan, mert a jó Isten sem veszi ezt be a bűnök lajstromába. Elérkezik a nevezetes nap estéje. A lámpaláz észrevehető jelei mutatkoznak rajtunk. Még dal nem apadhatott el. Az akkor kicsapott tüzek nem hamvadhaltak ki. Történetírásunk pár szóban kimerítheti az akkor történteket. Annak a napnak his- toriás krónikája azzal a pár alig foron- gós eseménynyel, ha kikapcsoljuk és elszigeteljük a következményeitől: ártatlan futólagos semmiséggé zsugorodik össze. De beleillesztve az eredmények láncolatába az az »esernyő-forradalom« e nemzet életének roppant eseménye. A menynyire ártatlan volt, annyira tele volt a méhe a jövendőnkkel. A milyen szép volt: olyan szépet, a milyen kicsi volt: olyan nagyot hozott a világra. Ez örök dicsősége annak a szent napnak, a melyre emlékezni, melyet ünnepelni fog a magyar, a mig »apái porára nem hint szeny- nyet a maradék.« Mohácsy Sándor. A hengermalom közgyűlése. Vác, márczius 12. A helybeli hengermalom Gajáry Géza orsz. képviselőnk elnöklete alatt csütörtök délután tartotta évi közgyűlését. Az elnök megemlékezett Burchard-Bélaváry Konrád elnökről, kit egészségi viszonyai akadályoztak meg abban, hogy a közgyűlést vezethesse s azután bejelentette, hogy 19 jelenlevő részvényes 2534 részvényt képvisel. Jegyzőkönyv hitelesitőkül felkérte dr. JBaksay Károlyt és Kralovánszky László részvényest, mely után dr. Freysinger Lajos felolvasta a következő igazgatósági jelentést : Tisztelt közgyűlés ! Az 1902. év egyike volt a hazai malomiparra nézve legviszontagságosabb időszakoknak. A malmok főleg finom fajtákban igen nagy lisztkészleteket hoztak át a megelőző üzletév- ből, a melyektől csak tetemes áldozatok árán egy csekély szorgoskodás az anya részéről és útra készen állunk. De addig el nem indulhatunk, mig egyesek kritikáját meg nem hallottuk. Nyílik az ajtó, belép rajta Zsuzska. Előbb félénken a sarokba húzódik, de biztatásunkra kurázst kap és elkiáltja magát: „Hej kisasszonyka szentem, de gyöngyén néz ki.“ Végre a Mali néni is előtipeg, felteszi pápaszemét, szép,-szép mondogatja magában, majd felsóhajt: „Én is voltam valamikor fiatal, szép, kapós, de bezzeg járt is utánam hét vármegye legénye.“ Sajátságos! minden öreg asszonynak egy és ugyanaz a gyengéje. Szívesen vesszük az ismerősök hízelgő megjegyzéseit, sőt némi önelégültséget érzünk azok hallatára, mert engem sem véve ki, minden nőben van egy kis hiúság. Ha azonban Önök ismernek nőt hiúság nélkül én késznek nyilatkozom szavamat bármely pillanatban visz- szavonni. Elég a terembe lépni és tapasztaljuk, hogy csalódtunk. Hisz’ vannak sokkal külömbbek nálunknál. Némelyek észre sem veszik igénytelen külsőnket, mások tekintete közömbösen siklik végig rajtunk és e pillanatnyi benyomások nagyban csökkentik önbizalmunkat, mondhatnám a csüggedés érzetét keltik bennünk. Majd jobban körültekintünk, pillanatnyi kábulás fog el, mintha virágoskertben volnánk és e lenge lányok rózsák, gyöngyvirágok volnának, melyek a tavaszi szellő lágy fuvalmára ide-oda hajlanak s örülnek az életnek, mely boldog ifjúságot teremtett számukra. bírtak szabadulni, mert a lisztfogyasztás úgy a belföldön, mint Ausztriában váratlanul nagy mértékben alászállt. Ezen körülmény, valamint az 1901. évi termés elégtelen volta folytán mindinkább növekvő buzahiány az ország nagyobb gőzmalmait egy július végéig tartott gyökeres közös üzemmegszoritásra kényszeritette, mely azonban az őrlési költségeket lényegesen megdrágította. Már június elején az ország búzakészlete a szó szoros értelmében elfogyott, az új aratás pedig lényegesen megkésett és igy annak eredménye hosszú ideig kétséges maradt, mind a mellett már az átmeneti időszakban a búzaárak előre nem látható és egészen indokolatlan mértékben lerontattak. A gazdákat az alacsony búzaárak elriasztottak az eladástói s csak miután az árak szeptembertől kezdve majdnem az év végéig állandóan és pedig általában ugyancsak nem várt magaslatra emelkedtek, javult meg a kínálat. Ily súlyos viszonyok között, melyek üzem- képességünknek kifejtését az év két harmadán át megbénították, csak az őszi hónapokban fellendült lisztkereslet segítségével elért nagyon szerény mérvű tevőleges üzleteredményt mutathatunk fel. Az ezennel a tisztelt Közgyűlés elé terjesztett, a felügyelő bizottság által megvizsgált és minden részében helyesnek talált mérleg szerint az 1902. év után a nyereség- és veszteség számla 2.047 K 49 f. tiszta nyereséget mutat. Ezen összeget az 1901. évből áthozott 43.036 „ 31 „ veszteségből levonva, marad: 40.983 K 82 f, mint még fedezetlenül álló veszteség, a mely új számlára lenne átviendő. Van szerencsénk jelenteni, hogy a Pesti Hengermalom-Társaság a vele 1893. évi március 13 án kötött és az 1900. évi március 29.-i közgyűlés hátározata szerint megváltoztatott szerződésünk alapján hajlandó üzemünket és üzletünket az 1904. év első negyedeMerengésünkből a zene első akkordjai ébresztenek fel és elfogultságunkat a tánc heve lassanként eloszlatja. Körülöttünk kellemes hangulat uralkodik. E közben nem is vesszük észre, mily gyorsan múlik az idő. Mi leányok, kik oly kitartóak vagyunk, csodálkozással észleljük, mint ürül ki lassanként a terem. Szokás ellenére megtagadjuk anyáink kívánságát, midőn hazamenetelünket sürgetik. Még néhaiy percért esedezünk s mily boldogok vagyunk, ha a perceket meghosszabbithatjuk. Végre kábult fővel, kimerültén térünk haza. Még ekkor is fülünkbe cseng a keringő bűvös dallama. Mintha még mindig a tarka sokaság közepeit volnánk, az egész egy káprázatos álomnak tűnik fel képzeletünkben és csak reggel, mikor az elferdített cipőt és a hanyagúl székre vetett gyűrött ruhát látjuk, ébredünk a valóra, hogy az a nap, mely hetek óta lázas izgalmomban tartott bennünket, már elmúlt, elhagyhatjuk az ábrándok világát és ismét a mindennapi foglalkozások után láthatunk. És lesz még virágfakadás, hervadás, enyészet, pusztulás, minden múlandó, mi is elvesztjük idővel ifjú éveinket, lesz kikelet, de nekünk nem nyílik oly szépen a virág, nem fénylik úgy a napsugár, az az idő mar elmúlt és ha majd úgy holdvilágos, csillagos, enyhe nyári éjeken, mikor azok is, kik már rég átélték éltük tavaszát, el-el révedeznek a múltak emlékein, eszünkbe jut első táncmulatságunk, mely emlékeinket az ifjúság varázsával bearanyozta.
