Váci Hirlap, 1903 (17. évfolyam, 1-46. szám)
1903-03-08 / 10. szám
Tizenhetedik évfolyam. 10. szám. Vác, 1903. március 8. VÁCI HÍRLAP Előfizetési árak : Egész évre ....................12 korona, i Negyedévre .....................3 korona, j Egyes szám ára .... 24 fillér. j Megjelen minden vasárnap. VÁG ÉS VIDÉKÉNEK HETILAPJA. Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő: Kovach Ernő. Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde-utca 6. szám alatt. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Nyilt-tér sora 60 fillér. Farsang végén. Vác, márc. 2. Mintha az idén feleslegessé vált volna a hamvazás, oly kevéssé merültünk bele a farsang alatt a hivságos élvezetekbe, mint a minő a tánc, zene, mulatozás. Az idei farsang alig elégitette ki a táncolni, szórakozni, mulatni vágyókat. Nélkülözte a mozgalmasságot nemcsak nálunk, hanem Budapesten s az egész környéken. A fővárosi s a környékbeli: esztergomi, komáromi, pápai, fehérvári, veszprémi, győri stb. lapok mind egyhangúlag konstatálják, hogy a nagy és hires báloknak ütött a végórája, mert a közönség lehetőleg kerüli őket. A fővárosi bálrendezők úgy próbáltak segíteni, hogy sok-sok bálanyát, védnöknőt rekviráltak. Ezzel még jobban megjárták. Minden idősebb hölgy védnöknő szeretett volna lenni s minthogy ezen ambíciójukat kielégíteni természetesen nem lehetett, a, sértett hiúság s ebből keletkezett súrlódások nagyon sokakat távol tartottak, a kik különben elmentek volna a bálokra. A csók. Hogy mi a csók ? Hát biz az két ajakpár összecsattanása; kifejezése egyúttal a meleg tiszteletnek, igaz szeretetnek, belső hajlamnak és élénk vonzalomnak . . . Nagyobb jelentőségű a kézszoritásnál — bár ez is a barátság és hűség szimbóluma — de a csókot rendszerint a szerelem megnyilatkozásának szoktuk tekinteni. S ha fiziológiai szempontból mérlegeljük is a dolgot, mivel a csók az idegeket és a vért némileg fölháboritja, bátran kimondhatjuk, hogy : — A csók a szerelem fiziológiájának első fejezetét képezi. A régi öregek háromféle csókot külömböz- tettek meg: 1. a rokonok és barátok csókja; 2. a tiszteletbeli csók ; 3. a szerelem csókja. Fianem a jó öregek nem hagytak hátra semmiféle dokumentumot, melyből megtudhatnánk, vájjon ők a három közül melyiket tartották a — legédesebbnek?! Az őskeresztények békecsólcJcal üdvözölték egymást: — Pax tecum! Béke veled ! Az oroszoknál manap is megvan ez a vallásos jellegű csók, a húsvéti föltámad4s alkalmával. Nálunk a nőegyesületi bál, mely valamikor oly hires volt s melyen nemcsak a városunk, hanem az egész környék inteligenciája részt szokott venni, az idén nagyon gyér látogatottságnak örvendett. A jobb módú iparos osztály nem tudni mi okból, már hosszabb ideje nem jelenik meg, az úri osztály szintén távol tartotta magát. Sikere csak a dalárda első táncvigalmának és az iparos középosztály által rendezeti mulatságoknak volt. Minthogy ezen jelenség általános, megkísértjük annak okát kitudni. Minden társadalmi rendben az egyes osztályok, elemek bizonyos sorrendben helyezkednek el, mely sorrend a társadalmi s gazdasági éleiben elfoglalt állásuk fontosságától, anyagi helyzetüktől függ s az ezek által előidézett közludat és közfelfogásban gyökeredzik. Ezen régóta fennálló társadalmi rend újabb időben megingott, recseg, ropog. Egyes osztályok előbbi állásukat oly módon igyekeztek megtartani, hogy külsőségek, nagyobb fény, pompa, drága ru— Christos woskrest ! Valóban föltámadott! S a két mondóka közé esik egy — csók . . . Kissé talán komikus dolognak tűnik föl, pedig valósággal megtörtént, hogy egy gas- cognei ember célját elérvén, leszállód szamaráról s — „tisztölettel lögyön mondva“ — megcsókolta annak a farkát. — Az áldott jószág — rebegte elérzéke- nyülten, — ezzel hajtotta el rólam útközben a legyeket. Mi ezen megbotránkozunk, azt pedig természetesnek találjuk, ha valamely szép hölgy kezén a kutyabőrt kell megcsókolnunk! Aztán némely úrnő vigyázatlan is kezének csókoltatásában. Egy nevelővel megesett az a fura história, hogy úrnője oly gyorsan emelte kacsóját kézcsókra, hogy a fiatal embernek megeredt az orra vére, mielőtt mosdótálat keríthettek volna. Tehát vigyázat! Flanemhát hiába: kiváncsi az emberiség! Hogyan jöttek rá az emberek a csóko- lódzásra ? Szerény véleményem — döntse meg, a ki tudja, — bogy a csókot valószínűleg turbé- koló galamboktól tanulta meg az emberiség. De ez a szép definíció már későbbi keletű lehet: — A csók olyan eledel, melyet cseresznyeszínű kanalakkal szoktak kóstolgatni. házat stb. által akarnak imponálni. Ezen osztályok azonban, úgy látszik kezdenek kimerülni. Nyíltan ezt még be nem val- ják, azonban távol maradnak oly táncvigalmaktól, melyek rendkívül nagy s az élvezett szórakozással egyáltalán ősz- hangban nem álló költekezéssel vannak összekötve. Ezen állapotnak be kellett következnie, mert lehetetlenség, hogy pld. Budapesten az a három-négy ezer forintos hivatalnok versenyezni tudjon a börziánerrel, nagykereskedővel stb., kinek talán tízszer te akkora a jövedelme. Pedig eddig úgy volt. Az egyik feleségének csak olt készült s ugyanannyiba került a ruhája, mint a másikénak, ugyancsak egyszer vette fel nyilvános mulatságon, mint a másiké. Igaz, hogy a gyémántok, melyek ő nagysága nyakán és fülében csillogtak, Csehországban készültek vagy legalább is kölcsönkértek voltak, a ruha pedig nincsen kifizetve, de azért a külsőségnek elég volt téve. Tudta és tudja ezt mindenki, mert hisz a kétszer kettő mindig és mindenkinél négy, de annyira a külNb. A csóknál a harapás tilos. Ez egyátalán nem illik s a kik praktizálják, könnyen úgy járhatnak, mint a túlságosan fölserdült leányka, midőn először csókolta vőlegénye ajakát, egyik fogát jegyesének szájában felejtette. Hanem azért az ember néha haragjában is szeretne csókolózni, ilyenkor aztán kifakad: — Nem szánnám megcsókolni! Megjegyzendő azonban, hogy a harag dacára ezek a szavak meglehetős olvadékonyan ejtődnek ki . . . Erzsiké, az „Uj földesúr“ tündéralakja, kezet csókol vőlegényének. Aladár aztán váltig szabadkozik, hanem a kézcsók — denikve — már elcsattant. Valamivel kellemetlenebb kézcsók lehetett, mikor egy fiatal ember — az unoka kedvéért — kezet csókolni kényszerült a vén De- bórának s ez időtől fogva rá sem nézhetett a — kocsonyára. Rossz nyelvek beszélik, hogy mikor később a vén asszony ' unokájának ajkát csókolgatta, folyton epret és cseresnyéf kivánt. A legédesebb csókok — olyan emberek beszélik, a kik saját füleikkel hallották — a nászutakon szoktak elcsattanni. Ilyen nászutazás alkalmával megkockáztat- tott egy kérdést a fiatal asszony: — Mond, drágám, hol édesebb a csók:
