Váci Hirlap, 1903 (17. évfolyam, 1-46. szám)
1903-03-08 / 10. szám
2 sőségek rabjai voltunk, hogy a dolgot szinte természetesnek találtuk. Az egyes bátrakat pedig, kik magukat az általános áram alól kivonták, vagy azzal éppen szembe szállani igyekeztek, szánalmas mosolvlyal lenéztük, mert hisz nincsen bennük úri tempó, csak közönséges, számitó szatócs-gondolkodás s mig az általunk annyire lenézett német egészen kedélyesen elszórakozik néhány pohár pohár sör mellett, mi úri mulatságot pezsgő nélkül el sem tudunk képzelni. A túlságos, anyagi helyzetünkkel arányban nem álló költekezés ölte ki a kedélyességet minden nyilvános összejövetelünkből, mulatságunkból. Mert ugyan minő kedélylyel vehet részt nyilvános mulatságon az a férj és családapa, a ki tudja és érzi, hogy az napi költségeivel oly kiadásokba verte magát, melyeket talán hónapokon át tartó kuporgatással tud csak helyre ütni. A mostani feszes, vontatott hangulatnak oka csak ebben a körülményben rejthetik. Mi fiatalabbak az igazi kedélyességet jóformán csak az idősebb urak elbeszéléseiből ismerjük ; tehát valamikor megvolt s hogy most nincsen, annak oka nem a magyar kedély melankóliájában, szenvtelenségében, hanem azon külső körülményben rejlik, hogy a régebbi mulatságok egyszerűebbek, igénytelenebbek s kevésbbé költségesek voltak. Azidei farsang, úgy látszik forduló pontot jelez. Jelenti, hogy az újabb évtizedekben lábra kapott s üres, csillogó külsőségeket hajhászó társadalmi felfogás csődbe juttatta azokat, kik eddig követői voltak. Jó tulajdonságait az egyes és a társadalom könnyebben hagyja el, hibáiról ellenben csak kényszerűségből mond Helvécia hótakart mezőin-e, vagy Itália kék ege alatt ? A férjem uram nagyon szórakozott ember lehetett ... Az is lehet, hogy goromba, prózai fráter, vagy veszedelmes materialista volt őkelme, mert igy válaszolt: — A csók legédesebb az orr alatt! Pedig szegény fiatal asszonyka milyen költői mezbe bujtatott frázisokat remélt férjurától! Végül, hogy milyen ize, illata és tüze van a csóknak, Jókai régen megmondta: — Szűzleányok ajkáról a csók: rnézizű, tejillatú, csillagtüzű ; ráncosképű boszorkányok szájáról: vackorizű, hagymaszagú, csa- lánégetésű. Már most tessék választani ! A csókban megtalálod a világ mindenféle nemzetének nyelvét, de van a csóknak egy válfaja, mely magában foglalja a világ valamennyi nemzetének — gazságát és undok- ságát. Ez a Júdás-csók. Nagyon csalódnának, a kik azt gondolják, hogy a Júdás-csók egyedül a getszemáni kertben csattant el. Sajnos, elcsattant az számtalanszor a getszemáni kerten kívül is. S az ilyen ronda, förtelmes dolognak nem tud gyökérirtó filokszérája akadni! le. Ez a kényszerű helyzet beállott. Utánna rövid ideig tartó stagnálás, majd az egyszerűség s vele a régi kedélyesség fog beállani. Mi legalább ezt kivánnók és szeret nők s hogy óhajunk mielőbb testet öltsön, azt nagyban elősegíthetnék azok, kiket anyagi helyzetük nagyobb fény kifejtésére, nagy költekezések elviselésére képesít. Ezeknek kellene a jó példával előállani. Kezdetben a szerényebb jövedelműek talán tüntetésnek vennék, talán meg is ütköznének rajta, de csakhamar és szívesen követnék őket. Helyi és vidéki hirek. Kalló kapitány rendeletéi. Kálló rendőrkapitány — mint már említettük — szigorúan megtiltotta a kutyáknak, hogy éjjel ugassanak. Mint hiteles forrásból halljuk a jövőre nézve a következőket, fogja megtiltani: 1. Ősrégi szokás ugyan, hogy piktörlegények szobafestés közben tálán nem is rosszakara- túlag, de mindenesetre következetesen és állandóan torkukszakadtukból énekelnek különféle operetteket, mi által a csendet zavarják. Plogy ennek elejét vegyem, a mai napon szigorúan megtiltom, miszerint: Egy piktor legény is ki merje nyitni a száját munka közben ! 2. Dacára annak, hogy a nótában is szerepel, miszerint : „Szólalj meg hát rubintos virágom !“ mégis rajta leszek, hogy városunkban semmiféle megszólalás s ez által óriási zaj ne keletkezzék, a miért is ezennel kikérem magamnak, hogy : Egyetlen egy rubintos virág is megszólaljon! 3. Azt mondja a közmondás, hogy „Addig verd a vasat, mig tüzes !“. Lári—fari, kulimász az egész! Az kellene még csak, hogy mindenki addig verné a vasat, mig tüzes ! Micsoda szörnyű lárma lenne állandóan városunkban?! Megtiltom tehát, hogy: Bárki is addig merje verni a vasat, mig tüzes! 4. Többször tapasztaltam, hogy ablakos- és drótos tótok éktelen orditozást visznek véghez az utcákon. A csend megóvása céljából tilalomfa állíttassák a város két szélére, melyeken olvasható legyen, hogy : Tilos az ablakosok- és drótosoknak a város területén az „ablakot csináltatni“ és „fazekat drótoztatni“-féle hangos kiabálások! 5. Az „adós fizess, beteg nyögj !“ közmondás — mint már gyakrabban észleltem — sokaknak arra adott jogot városunkban, hogy másoknak bosszantására hangosan merészeltek kifejezést adni fájdalmunknak. Óva intek mindenkit, hogy : Pénzbüntetés terhe mellett tilos a legnagyobb betegnek is a hangos nyögés! 6. Már régebben is azt szokták mondani, hogy „szamárordítás nem hallatszik a menyországba“. Ha tehát úgy sem hallatszik oda, hát hogyan tűrje el a város, miszerint haszontalan szamarak ordítozzanak utca hosz- szan? Mint fölösleges lármát tehát kénytelen vagyok Váci Hírlap megtiltani, miszerint közönséges szamarak merészeljenek az utcákon ordítozni ! 7. Legújabb rendeleteimre többen azt mondták, hogy „fütyülök rá“. Már magában véve eme merész mondás is büntetendő cselekmény. De most vegyük csak magát a száraz tényt. Fütyülnek rá, valamire, az én rendeleteimre ? ! Ha most minden ember el kezd majd fütyülni a városban, micsoda éktelen fütyülés fog támadni ! ? Börtönbüntetés, ismétlődés esetén fejvesztés terhe alatt tiltom meg tehát, hogy: Akárki is fütyülni, pláne ráfütyülni merészeljen ! 8. Már többször hallottam, hogy ennek, vagy amannak „csengő“ hangja van. Hová leszünk, ha egyszer ezek a csengő hangú emberek mind összetalálkoznak s el kezdenek beszélgetni!? Bizonyára saját hangunkat se fogjuk megérteni az óriási csengéstől! Fölhívom tehát mindazokat, kiknek még most csengő hangjuk van, hogy : Eme csengő hangjukról nyolc nap alatt annál is inkább mondjanak le. nehogy a határidő eltelte után fegyveres erőszakkal kelljen majd tőlük elkoboztatni csengő hangjukat! 9. Csak nemrégen hallottam a piactéren, hogy valaki — nevet nem említek — azt mondta egy más valakinek, hogy „ha még úgy kopog is a szemed, de azt meg nem kapod“. Minthogy forró óhajom, hogy városunkban általános csend uralkodjék, elvárom mindenkitől, hogy : Óvakodni fog attól miszerint a szeme egyet len egy koppanást is véghez vigyen! 10. Végül, hogy pártatlanságomról fényes tanúságot tegyek kiadom tizedik rendeletemet, mely engem fog sújtani legérzékenyebben. Természettudósok állítják, hogy még a legkisebb virág nyílása is zajjal jár. Ha már annyi embert megfosztottam a csendzavarás élvezetetétől, magamat sem vonhatom ki alóla. Nagy áldozatomba kerül bár, mert mióta civil vagyok, — mindennap, télen, nyáron egyaránt — friss virágcsokrot hordtam kabátom gomblyukában. De most már erről is le Íveli mondom s határozottan : Megtiltom a virágnak, hogy ne nyíljék, ha jő a kikelet. — Március 15-ike. Nemzeti újjászületésünk nagy napját, Március Idusát az idén is méltó módon fogja meg megünnepelni varosunk. Mához egy hétre, vasárnap délután V23 órakor lesz a gyülekezés a Városház-téren, honnan zeneszóval és zászlókkal indul a menet a honvédszoborhoz. Itt a „Váci Dalegyesület“ több hazafias énekéből, Szommer Gyula helybeli ág. liitv. evangélikus lelkész ünnepi beszédéből és két szavalatból fog állani a Programm. Este több helyen ünnepi lakomát tart a polgárság. Hivatalos banket nem lesz, eddig úgy tudjuk, hogy a dalárda rendez lakomát, lesz társas vacsora ezenkívül Nyáry Pál vendéglőjében, a hol az újonnan alakult ref. dalárda is fellép. — A hetedik líceumi előadás. Rövid pihenő után újra egybe gyűjtötte a maga nagy közönségét a líceum társaság,, melynek előadásai szinte már páratlanul népszerűek. A múlt héten Varjú János tanárt, a társaság lelkes titkárát hallottuk másodszor, midőn Erdély aranykoráról adott érdekes képet. Varjú Jánosnál megszoktuk már a kimerítő alaposságot s most is megtaláltuk ezt
