Váci Hirlap, 1903 (17. évfolyam, 1-46. szám)
1903-02-15 / 7. szám
Tizenhetedik évfolyam. 7. szám. Vác, 1903. február 15. VÁCI HÍRLAP Előfizetési árak : “Egész évre ....................12 korona. 'Negyedévre .....................3 korona. I Egyes szám ára .... 24 fillér. I Megyeien minden vasarnap. VÁG ÉS VIDÉKÉNEK HETIItAPJA. Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő: Kovách Ernő. Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde-utca 6. szám alatt. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Nyilt-tér sora 60 fillér. Deák emléke. Vác, február 14. A ki ismeri e nemzet közfelfogását a maga kendőzetlen mivoltában, az egy szempillantásig sem kételkedhetik abban, hogy Deák Ferenc születésének országos megünneplését egyértelműleg helyeslik mindenek. Nekünk becsületes meggyőződésünk, hogy töredezett közéletünk megannyi csoportja egybe fog olvadni a tiszteletteljes megemlékezésben és igazán nem tudnók egyetlen frakciónak sem nevét adni, a melyet a készülő ünnep ellenzésével vádolhatnánk meg. Ezért elvárjuk társadalmunk együttesétől, feltétlenül elvárjuk, hogy kiveszik méltó részüket abból az ünnepből, a mely kiemeli majd Deák születése napját a hétköznapok fakó egymásutánjából és ; ujfent grandiózus bizonysága lesz nemzeti erényeink egyik legszebbjének: a hazafiui kegyeletnek. Nem indítványozzuk, hanem megkívánjuk a város népétől, hogy a megemlékezés külsőségeiben is formát adjon annak a tiszteletnek, j mely Deák nevét és működését széles e 1 hazában mindenütt övezi. Hiszszük, hogy a város ünnepi diszülésen, egyesületeink is ünnepségekkel hódolnak majd meg a nagy névnek. Bízunk benne, hogy városunk annak közönsége leikébe csönditi a puritán szent cselekvéseit. Tekintetét rá szögezi ama az óriási kincsre, a melynek ragyogását az az igénytelenség burkolja, a melylyel a zalai táblabiró olyan egyszerű volt, a milyen egyszerű csak az igazi, az utolérhetetlen nagyszerűség lehet. Felidézi azt a szentelt alakot, úgy hogy lelke megtelik a szeretet áhítatával és az ajkakon megcsendül apotheozisa annak az emlékezetének, kinél nemesebben és érdemesebben senkise kényszeri- tette nemzetét örökéi tű háladatosságra. Mi a Deák-ünnepet igazán országos | ünnepnek reméljük és jól esik ki vallanunk, hogy Vác városát se gondoljuk kivételnek. Várjuk e város méltó részt- vételét, de rá akarunk mulatni arra, hogy Deák Ferenc ünnepe nem lesz, mert nem lehet politikai ünnep. Az ő ünneplésének ilyes színezetet adni : ez olyan ! tévedés, sőt abszurdum lenne, melyre magyarázatot a közvélekedésben hiába keresnénk. Mert az megtámadhalatlanul bizonyos, hogy egyfelől a nemzet Deák— tisztelete nem a politikusnak van címezve és hogy másfelől Deák a kiegyezés közvetlen révén volt nagy, de nagyon nagy más, közvetett érdemek utján lelt. Nézzük csak a dolgot, a mint az valójában van. Deák Ferencnek e nemzet körében nincsen izzó és szikrázó kultusza, sőt mi ennél kevesebb, még fanatikus tömjénezés se jut neki. De ezzel szemben be kell látnunk, hogy a nemzet általánosan, titkolt, vagy titkos kivételek nélküli együttérzésével tiszteli őt. Az ő alakját disziti legdúsabban az a repkény, a mely gyökérszálaival minden magyar szivébe fogódzik, minden magyar szivéből csírázik. Hatalmas polititikai alkotásának sok a hive — sok az ellenese. De a kiegyezés legkonokabb támadói se próbálják sohase megtépázni azt a cser- koszorut, melylyel Deákot az egész nemzet közös hódolata koronázta meg. Sőt ellenkezőleg, a buzogányok minden ütés' után respeklussal tisztelegnek annak, a Tavasz se volt . . . Tavasz se volt, ibolya se nyilt még, borongás szürke volt az ég .. . Szerelmük lángja hiteié vélük : Tavasz sugara, fénye ég .. . Mire a rózsák bimbózni kezdtek és fényes napfény ragyogott: Az egyik óh! messze, messze volt már . . . A másik árván zokogott . . . E. Ki volt nekünk Migazzi? (Folytatás és vége.) Minthogy a régi papnövelde szűk és nem is eléggé alkalmatos helyen lett volna, az uj székesegyház közelében alapjából újat, ékeset és jó tágasat emeltetett, a melyben nemcsak maguk a növendékeknek és azok oktatóinak, hanem a nyugalmazott papoknak is kényelmes szállásuk és ellátásuk volt. Ezen intézetet püspöki asztaláról évenként 2050 írttal segélyezte. É papnövelde könyvtárát több költséges és kitűnő könyvekkel és az ő arcképével gazdagította. Ugyanazon egyház szomszédságában egy tágas és csinos házat emeltetett, a melyben az általa alapított 12 nemes, árva és .megtért ifjú a kegyes-iskolákbeli két tanár gondja és oktatása alatt neveltettek. Az általa alapított hat kanonok részére két kész házat .saját költségén vett, más kettőt azok részére a székesegyház mellett alapjából emeltetett, a többi kettőt pedig még azután volt építendő. A várostól egy kis mérlföldnyire igen kies helyen kastélyt1) emeltetett, hogy neki és utódainak olykor-olykor kedves szórakozásul szolgáljon. Ehhez igen szép kápolnát csatolt. Oldalkanonokja által kegyes célra hagyott házat koródává alakíttatta át, melyet tágasabb helyiségekkel és fölszerelésekkel ellátta. Azon alkalomra, hogy ő Főnségeik fönséges gyermekeikkel Vácra jönnek, ezen örvendetes esemény emlékére a legékesebb diadalivet emeltette és ezen évben azt kijavíttatta és diszittette. Vác városán kívül az egyházmegyében mintegy 39 plébánia-templomot, körülbelül 16 lelkipásztori lakot és mintegy nyolc iskolai épületet részint alapjából, a maga költségén építtetett, részint pedig az építéseket befejezte. A Vác városán kivüli bold. Szűz kápolnáját2) kijavíttatta, kibövittette. ékesittette oltárokkal és márvány-szekrénynyel a szentség tartására, réz gyertyatartókkal és padokkal ellátta. Egyházmegyéjét bét kerületre osztotta, melyek élére ugyanannnyi fő és alespereseket tett és rendelte, hogy minden évnegyedben a religió közjavára lelkipásztori gyülekezetek tartassanak, melyeken vagy ő maga, vagy pedig általános helynöke elnökölne. E célra évenként 9 Ez az u. n. hires »Migazzi«. 2) Az u. n. hétkápolnai sz. hajlékot. a magáéból 400 irtot fizetett, nehogy a plébánosok ezen intézkedés teljesítése által terheltessenek. A szegényebb plébánosokat segítette, megyéjébe bitküldket, a papnöveldébe pedig sz. Vincé szerzeteseit vezette be az ottani növendékek oktatására és azok ellátására a maga pénztárából adott ki dijakat éveken át. A tanárok számát a papnöveldében növelte, kiknek szintén több éveken at a magáéból adott jutalmakat, a gyermekek oktatóinak és a székesegyházi zenészeknek, hogy azok a szükségesekre megtanitlassanak és az Isten házának dísze előmozdittassék, a magáéból adott fizetést, lakást és igen tágas iskolát emelt.1) A papnöveldének mindjárt az egyházmegyébe érkeztekor, egyéb jótéteményeken kivül, mint tűzifa stb. évenként saját pénztárából segélyezés címén 1050 frtot adott. Legkegyelmesebb királyi engedély mellett 1780. évben a püspöki asztalról örök időkön át évenként fizetendő 14.000 frtot szentelt a végre, hogy azok egy része az általa a váci káptalanban alapított hat kanonok, egymás részlet a székesegyház szükségeire, papnövelde, megtért árva nemes ifjak intézete, egyrész a kóroda, nemzeti iskolák és a nemes ifjak tár- sodája és végre egy rész a falusi templomok javára osztassék ki évenként. Vác városát réx) T. i. a középvárosi normális iskolát.
