Váci Hirlap, 1903 (17. évfolyam, 1-46. szám)
1903-10-18 / 42. szám
Tizenhetedik évfolyam. éL2. szám. Vác, 1903. október 18. VÁCI HÍRLAP Előfizetési árak : sE^ész évre ....................12 korona. Negyedévre ................... 3 korona. Egyes szám ára .... 24 fillér. Meg-jelen minden vasárnap. VÁG ÉS VIDÉKÉNEK HETILAPJA. Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő: Kovách Ernő. Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde-utca 6. szám alatt. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Nyilt-tér sora 60 fillér. A váci iparosok — a váci iparról. II. Vác, okt. 17. | gulni nem képes. Most még adjuk az I iparosok véleményét, hogy azok ismertté I legyenek, legközelebb több cikk keretében óhajtjuk elmondani a mi nézetünket. A kádárok szerint a szőlőkivitel okoz kárt, ' mert sokkal kevesebb hordó kell. A főváros ! közelségénél fogva a szőlőtulajdonosok nagy I része Budapesten gyárakból látják e! magukat | boros edényekkel. Károsodnak az által is, hogy a kereskedő hordóstól veszi a borokat s így hordócsinalasra nem mindig nyílik alkalam. Vácon a fegyintézet is konkurál ezenkívül — és egy Hirschfeld nevű kereskedő is — a kádárokkal. A vidékiek a vásárra sok hordót hoznak s ha nem kel el árújuk, úgy azokat a helybeli ismerősöknél lerakják és lassankint adják el a lakosságnak. Kívánják, hogy hordó és edénykereskedéssel ne foglalkozhassék kehi- I reskedő s a fegyházban ezt az iparágat szün- 1 tessék meg. Az elmúlt héten folytatták s fejezték be iparosaink tanácskozásaikat az ipar- testületben, a hol maguk a helybeli iparosok mondottak véleményt a fölött, mi az oka a váci kisipar pangásának, miért nem boldogulhatnak ők. Múlt heti számunkban kezdettük e véleményeket közölni, e cikkel befejezzük, mert minden iparág kifejtette nézetét s lapunk útján ismertek lettek azok mindenfelé. Jó volt ezeket megismernünk, annyit előre konstatálhatunk, hogy egyetlen iparág sem találja önmagában a bát, mind külső okokat keres. A dolog mélyére való lehatolást nem láttuk egyetlen tanácskozáson sem, általános nagy vonások ecsetelik csupán a váci kisipar j pangását. Azt hiszszük, nem végzünk majd fölös munkát, hogyha esetről-esetre lapunkban rá fogunk mutatni azokra az igazi okokra, melyek miatt kisiparunk boldoAz esztergálgosok szintén a fegyintézet konkurenciája ellen panaszkodnak. Az ipartörvény módosítását szintén óhajtják. A szappanosok szerint a gyárak okoznak emez iparágnak karokat. A hentesek szinten főznek szappant s azt értékesítik. A rostás szitások azt panaszolják, hogy Erdélyben két gyáros van, a kik a szitafakérget készítik, kartellt kötnek s oly magas árakat es rr Felségsértés a „Füzesi-ben. Kérem, ne tessék rajta valami mohón kapni! nem valami újabb szenzáció a válság történetében. Csak egy kis régi história, a melynek kár volna feledésbe menni, hát megírom, a hogy tudom. A 60 as évek elején. 61-ben-e, vagy 62-ben? mar biztosan nem emlékezem, de e két év valamelyikének fürdő saisonja alatt történt itt helyben, (rendőri stílusban) a mit elkróni- Jkázni akarok. Azonkívül pedig, hogy itt helyben történt, a színhely dolgában főszerepe van benne a Füzesnek. Hiszen fürdő saisonban valami nevezetes dolog csakis ott történhetett már akkor is, mint manapság. Sőt akkor több mint ma, mert akkor uszodának hire hamva sem volt Vácon, úri emberek is a Füzesre voltak szorítkozva s fürdő saison idején a helybeli szkupstina is itt tartotta világra szóló üléseit úszónadrágban, széles peremű szalmakalapok árnyában. Olyanféle idők jártak akkor is, mint most: szerettek az emberek politizálni, nem tartották valami hazafias dolognak az adófizetést, hun- cutolták a németet derűre-borúra, meguntak a császárnak szolgálni és királyt kívántak, a hol hozzáférhettek leverték a kétfejű sasos cirntáblákat, megkergették a fináncot, nem igen respektálták még a zsandárt sem, annak is a fülébe dalolták, hogy: csak azért is dongó ! Ekkor volt embrióban az az alkotmány, mely 1867-ben megszületett s ma 36 év múlva már annyira elaggott, hogy közel áll a vég- elgyengüléshez. Közeledik az enyészet felé, hogy az átváltozások tana szerint hamvaival valami újnak, jobbnak, vagy rosszabbnak adjon termő talajt. Szóval ismét „parturiunt montes“, akárcsak a 60 as évek elején. De igaz ! mi is történt hát a Füzesben anno dacumal ? Hát csak az történt, hogy egy csomó diákgyerek szép énekszóval felségsértést követett el. Elénekelte a Gotterhaltét, az az csak a dallamát azzal a bizonyos szöveggel, mely nem áll egyébből, mint a harminckét levelű biblia számértékeinek és figuráinak felsorolásából, lépcsőzetes sorrendben fel a hetestől a disznóig és ismét le a disznótól (a királyt sem hagyva ki) a hetesig. Nagyon ártatlan nó- tácska, de mert a Gotterhalte dallamára s annak kicsúfolására komponálódott, hát akkoriban a ki elfujni merészelte és rajta kapatott, mint felségsértő a dutyiba került, a hol akár hónapokig — ha nem évekig leshette, hogy mikor üt ki a magyar szabadság. Ezt a veszedelmes nótát dalolta el mintegy 30—40 iskolás gyerek fürdés közben a „Füzesben, még pedig egy zsandárliszt füle hallatára, a ki nehány altiszt testőrködése mellett maga j szabnak, hogy jutányos vételhez e szakiparo- j sok sohasem juthatnak. | Az órásokat rontják a zálogházak, a melyekben kéz alatt, vagy árverésen órát, arany és ezüstneműt olcsón vesz a közönség. Az is kárukra van, hogy vannak egyesek, kik házalnak órákkal s órajavitással foglalkoznak. A zálogházakban az órák eladását kell eltiltani s a házalást. 1 A szűcsök panaszolják, hogy az ő iparuk már egészen elvész, mert a földműves nép felhagy majdnem teljesen a ködmönviselettel, a gyárak pedig a meleg öltönyöket olcsón képesek előállítani. A borbélyok számra nézve sokan vannak, a mit Vác lakossága nem bir el, ezen kívül vannak olyanok, kik jog nélkül járnak házakhoz borotválni. A fegyházban fegyencek végzik a tisztviselőkön és fegyőrökön az összes bor- bélyrnunkát, a mi rontja keresetüket. Az ércverök nem képesek a külfölddel kon- kurrálni. Az önálló vámterületet kívánja ez az iparág is. A könyvkötők a főváros közelségének tudják be, hogy Vácon nem boldogulhatnak. Bár ők olcsón dolgoznak, a közönség nagy része fő- i leg a finomabb munkát Budapesten végezteti. Kosárfonókat kiszorítják a földművesek és a tótok által készített munkákkal. A kőműveseknek nagy károkat okoznak a is ott lubickolt a hűs hullámok között, nagy bosszúságára a szintén fürdőző szkupstinabeli úri embereknek, a kik zsandár társaságban nem beszélhettek szabadon a helyzet signatu- rájáról. Egy vén gonoszcsontnak végre jó ötlete támadt a zsandárok eltávolítására. A fürdőző diákok közé keveredett s addig biztatta őket különféle csábitó ígéretekkel, inig azok tele torokkal rá nem gyújtottak a „hetes nyolcas“ kezdetű Gotterhaltera. Tessék elképzelni már most, hogy mit gondolt erre a zsandártiszt, mert azt csakis elképzelni lehet. De hogy mit tett? azt elmondhatom. Legelőször is egy cifra káromkodás szaladt ki a száján Donnervettert és Hunds- bagást emlegetve, azután ő maga szaladt ki a vízből, hihetetlen gyorsasággal magára szedte ruháit s futott fel a burgundiai kis sikátoron. A vele volt altisztek követték példáját. A szkupstina nevetett, hogy majd megszakadt bele. A diákok meg — talán maguk sem tudták miért — annál lelkesebben fújták a „hetes-nyolcast“. De egyszer csak mintha elvágták volna, elcsitult a nevetés, torkon akadt a nóta ... A Burgundiából futólépésben, szuronyt szegezve rohant elő egy tucat zsandár. A diákok meg érezték a sáfrányillatot, usdi ki a vízből! sietett kiki a ruháját hóna alá kapni és menekülni ; de már késő volt, a zsandárok ott termettek. mielőtt csak egy diák is elszaladhatott
