Váci Hirlap, 1903 (17. évfolyam, 1-46. szám)
1903-05-31 / 22. szám
Tizenhetedik évfolyam. 22. szám. Vác, 1903. május 31. VÁCI HÍRLAP Előfizetési árak : Egész évre........................12 korona, j Negyedévre ...... 3 korona. I Egyes szám ára .... 24 fillér. I Megjelen minden vasárnap. J VÁG ÉS VIDÉKÉNEK HETILAPJA. Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő: Kovách Ernő. Dercsényi Dezső. Szerkeáztöség és kiadóhivatal; Papnövelde-utca 6. szám alatt. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Nyilt-tér sora 60 fillér. Pünkösd. Vác, május 30. Öröktől fogva ilyen volt a nép: Egyik nap hozsannát kiáltott neki és virágot szórt az útjára. Másik nap elárulta, megostorozta és keresztre feszitette. Harmadnap megcsókolta a föld porát, melyen járt és Istenének vallotta a megtiportak Három nagy ünnepben üli emlékét, közel két ezred év óta. A napot a melyen született, a melyen sírjából felkelt s a melyen apostolokká és szónokokká ihlette a kunyhók lakóit, a kik hivatva lőnek megalapítani egyházát s a szentiélektől eltelve, elterjeszteni a királyi palotáktól a viskóig minden népnek isteni tanait. Melyik ünnep dicsőbb, melyik nagyobb? — Bajos megállapítani. Közel két évezred óta hangyaszorgalommal dolgozik, gyűjt és tárad a föld népe már előre, hogy e három napot megülhesse s boldogtalannnak vallja magát, kinek e napon tiszta öltöny, fehér A múlt emlékei. Alig van hazánkban város, a melynek története oly messzi időkbe nyúlnék vissza, mint Vácé. Hogy vidékét az ember mára legrégibb időkben lakta, azt a nagyszámmal felmerült régészeti leletek igazolják. A múzeumunkban őrzött emberi és mammut-csontok, a melyek egymástól csekély távolságban feküdve kerültek 1896-ban fölszinre a Lővi-féle téglagyár homokos-agyagrétegéből, bizonyítékai, hogy városunk területén is együtt élt az ember olyan óriási állatokkal, a melyek már kihaltak. Az országunk területén napfényre kerülő őskori leletek mind azt mutatják, hogy Magyarország legősibb lakói valamennyien a vizek mentén laktak és pedig általában a legnagyobb vizek mellett keletkeztek a legnagyobb helységek: jogos a föltevés, hogy a Duna kanyarulatánál a történelem előtti időben is jelentékeny telep lehetett. Nem tekintve azt, hogy az emberiség elterjedése korában, a mikor a föld szinén járható utak még nem voltak és kizárólag a folyók völgyei segítették elő a vándorlást, állandó lakóhelyet választhattak a Duna hirtelen kanyarulatánál any- nyival is inkább, mert az erdőkkel fedett hegyek nemcsak búvóhelyet és védelmet adtak, hanem vadat, a patakban halat és ivóvizet, a termékeny föld pedig, — a mely állattenyésztésre és megművelésre egyaránt alkalmas volt, | kalács, gondtalan vigalom elkerüli a 1 háza táját. I Az ünnepek közt a harmadik dicső nagy ünnep ez a mai: piros pünkösd! Minálunk magyaroknál ősidőktől fogva speciális karakterű ünnep volt piros pünkösd ünnepe. . . A mily örömmel várták a viganós hajadonok, Zrínyi dolmányos leventék az ajándékhozó karácsonyt, az öntőzködő, pajzán husvétot, épp oly örömmel néztek a költői szép piros pünkösd elé, melynek nyíló virágai oly illatossá teszik a templomot, oly fennköltté az esküvőt. A szentlélek eljövetelének s az egyház megállapításának ünnepe magasztos lehetett mindenütt, de sehol oly szép, oly j jellegzetes nem, mint nálunk Magyar- országon. Piros pünkösdben nem szigorúan a keresztény ünnepek aktusát, de a kikelet, a remény az ébredő természet örömteli vidám pirospünkösdjét is ünnepeljük. Még élnek poros könyvekben a múltnak emlékei! Volt idő, a mikor a balzsamos Duna— bőséges élelmet szolgáltatott. Szóval ezen a helyen rendkívül kedvező természeti fekvésénél fogva minden előfeltétel meg van arra, hogy itt város alapittassék. Az első nép, a melyről tudjuk, hogy a Duna kanyarulatánál lakott, a dák volt s így városunk területének, ha Strabo leirása hitelt érdemel, közel 2000 éves a története. A római hódoltság korában a szarmata származású jászok (metanastae jazyges) birtokába jutott városunk mai területe. Jóllehet a másik barbár néppel, a germán fajhoz tartozó kvaddal szövetséges viszonyban voltak, határaikat ezek is védelmezték. A Dunától a Tiszáig 6 méter széles és 3 méter mély árkot vontak. Ezt az árkot hívják Csörsz ároknak. Két ága volt. A felső városunk irányában kezdődött és 15 mértföld hosszúságban Mácsa és Árokszálláson át Erdőtelek és Tárkány mellett haladva, Ároktőnél végződött. Az alsó 12 mértföld hosszú volt és Dunakeszitől kez- dődőleg Fót, Mogyoród, Gödöllő, Vácszent- lászló és Jászfényszarun át Jászapátinál fulladt a Tiszába. Már ebből is látható, milyen nevezetes hely volt városunk mai területe már az ó-korban is, a mikor három ország határa futott ide össze. A Duna széles medre volt természetes akadálya a két barbár nép további terjeszkedésének Pannónia felé. A Duna túlsó oldaláról Tisza közén boldog, vig napokat éltünk. Piros volt nekünk a pünkösd, a lélek ártatlan poézisa a piros szint jelölte meg a boldogság szimbólumául. Mily szép volt a magyar társadalmi élet letűnt hajdana. Piros rózsákból koszorút font s társasjátékban kört csinált belőle az ifjúság. »Künn a bárány, benn a farkas . . .« Régen volt . . ! Község népe királyt választott e napra s ez a nap nagyon emlékezetes, kedves nap volt ifjúnak, aggnak. Hej, de szép volt.. .! De régen volt...! Afféle pünkösdi királysággá lett . . . ! Rég letűnt . . . ! Eljött a gőz, a villany közömbös, rideg korszaka. Nem történt semmi különös, csuk avult, ósdi szokások tűntek le a messze múltban s az emberek lettek kissé halványabbak, közömbösebbek, okosabbak és gonoszabbak. Azt mondják: a hold is volt valamikor tűztől izzó fénygömb a világűrben. Ma kihűlt, lakót nem tűr, életét nem ad. Ez a természet törvénye. Ahol nincs melegség, ott flóra sem tenyész. már a római katonaság nézett farkasszemet az ő burgusából, mert a rómaiak felismerve a Duna stratégiai fontosságát, annak mentén j mindenütt táborhelyeket állították föl s azokban scgitő csapatokat helyeztek el, melyek összeköttetésben voltak Aquincum és Bregetio főhelyekkel. Dioclelian császárnak 293. november 5-ikén Lugioban (Szekcsőn) kelt rendeleténél fogva minden római mértföld távolságnyira szilárdan épített várakat (castellum, vagy burgus) állítottak a Duna mentén. Ilyen erődítmények nyomát találjuk föl az u. n. Bolhavárban, továbbá följebb Verőce, Szob, Dunabogdány, Esztergom, délnek Sződrákos és Dunakeszi határában. A vizmosta téglák bélyegén LUPIOINI TRB (Lupicinus tribusa) olvasható. A 80-as évek asatásai eredményeként a Hétkápolnánál 98, a Pogányvárnál 151, Dunabodgánynál pedig 72 darab különféle régiség, kezdetleges fegyver, edény és ékszer, valamint 3 teljes csontváz került felszínre. Ezek múltúnk legrégibb emlékei. A nemzeti múzeumban váci régiségek alatt őrzött római feliratos táblák fogadalmi kövek és sírok egyikének sem lelhelye a mi vidékünk. Azokat Mi- gazzi püspök jórészt Aquincumból szerezte. Ká- mánházy püspök pedig 1813-ban küldte Buda- | pestre a nemzeti múzeumnak. A mai Vác 955-ben már fennállott és Szent- | István azért állított ide püspökséget, mert Vác
