Váci Hirlap, 1902 (16. évfolyam, 3-52. szám)
1902-03-23 / 12. szám
Tizenhatodik évfolyam. 12. szám. Vác, 1902. év március 23. ■ Előfizetési árak : ij Egész évre ...................12 korona. 4 Negyedévre .....................3 korona. í Egyes szám ára .... 24 fillér. Megjelen minden vasárnap. VÁG ÉS VIDÉKÉNEK HETILAPJA. Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő: Kovách Ernő. Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde-utca 6. szám alatt. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Nyilt-tér sora 60 fillér. t Az egyesületi élet városunkban. Vác, márc. 22. Senki sem tagadhatja, hogy a társa- 3 dalmi élet csakis akkor élvezetes, akkor 3 szép és nemes, ha lüktet az egyesületi élet. Határozottan nincs, igazuk azoknak, 1 kik csakis politikai célból tartják szük- aiségesnek az egyesületi életet. Ez egyszerűen helytelen nézet. A társadalmi célok elérésére is mul- 1 hatatlanul szükségesek a különféle egye- 2:sületek, sőt — bátran ki merem mon- 3 da ti i — egyesületi élet nélkül a társa- 3.dalmi élet pang, az semmi szépet, ne- í meset — már a szó legszebb értemé- i nyében — alkotni nem tud. Hogy ez igy van: ne menjünk tudako- s zódni messzire! Nézzünk csak kissé magunk körül. Bárki akármit is beszéljen: nálunk i'még sok kivánni való van ahhoz, hogy t társadalmi életünk elérje csak a mértéül két. alig megütő helyzetet is. Egynéhány évvel ezelőtt városunkban oly s szépen indult meg az a társadalmi élet, Djalma. Irta : Kadosné Gerö Jolán. I. A kandalló előtt egy zsöllyébon ül s fejét á kezére hajtva gondolatokba mélyed Várady £ Zoltán kapitány. Úgy látszik, valami nagy bárt nat emészti, mert többször végig simítva rl homlokát, igyekszik elűzni az agyába toluló jí kínzó, gyötrő gondolatokat. Hiába tiltakozik, hiába védekezik ellenük, ß annál jobban kergetőznek azok agyában, mind a szemrehányóbban — mind fájóbban. Dideregve rí húzza magát a zsöllyében s lábát kinyújtva ß a kandallónál melengeti. Pedig jó meleg van 3 szobájában, óh ! csak ezek a gondolatok hagy- n nák már nyugtán ! ez az a mitől úgy fá- s zik ... s nem tud felmelegedni. Azt hiszi már 9 eszét kell vesztenie, oly nagy a kétségbeesése. Pedig hát mi oka is van neki arra? Van n mindene, mi másnak elég a boldogsághoz ) (csak neki ne volna az?) Mindenek előtt gyö- i nyörü, fiatal, szerető felesége, kiért társai 1 irigylik s ki őt oly imádattal, gyöngédséggel 7 veszi körül, miben kevés férjnek van része. T Van szép állása s annyi vagyona, miből ura2 san megélhetnek, szépen berendezett kényel- i mes otthona, mi az hát mégis, mi őt ennyire > gyötri ?! Hisz mily gyöngédséggel, figyelema melyet egyesek a politika miatt olyannyira s oly bűnös kezekkel felzavartak. Eltűnvén a politikai életnek a társadalmi életre való helytelen és eléggé nem kárhoztató átvitele: mindenki azt gondolhatta, hogy társadalmi életünkbe uj vér, uj élet jön. S kezdetben ez igy is látszott. Azonban most mintha az egyesületi élet városunkban kihaló félben volna. Sok egyesületünk van pedig s mégis meg sem látszanak; legalább működésük jelenleg egyenlő a zérussal. Ne tessék ezt túlzásnak venni, ez igy van. Egyesületi életünk hasonlít ahhoz a gyertyához, a melyet folyton igazgatni, ápolni kell, hogy kissé égjen, hogy még egy darab ideig adjon világosságot, de csak azért, hogy később mégis csak elaludjék ! De hát honnan mindez ? Mi ennek az einem tagadható állapotnak az oka ? Lehet, hogy az emberek már nem érzik szükségét annak, hogy egyes egyelne! veszi körül feleségét, becézi, kényezteti, arcát, kezét forró csókokkal borítja, csakhogy (e gondolatra végig borzad) e gyöngédség, kényeztetés, e forró csókok mind, nem Lilinek a feleségnek, hanem kinek minden gondolatát szenteli — annak nővérének Djalmának szólnak. II. A szépen berendezett kis ampir szalonban gyönyörű fiatal nő ül a zongoránál. Elegáns fehér kasmír pongyolában, melyhez koszorúba tűzött dús fekete haja, remek ellentétet képez. A gyönyörű szempár, — melyet hosszú szempillák takarnak — ábrándosán tekint a távolba s látszik rajta, hogy lelke gondolatai valahol a messze távolban csapongnak. LJjjai alól, melyek könnyedén siklanak végig a billentyűkön, edes-bús akkordok törnek elő, melyek kimondhatlan fájó érzést keltenek a hallgatóban s a félig lecsukott pillák alól két ■könnycsepp gördül a szép, halvány arcra. Merengéséből egyszerre ismerős hangok ébresztik föl. Gyorsan összeszedve magát, siet az érkező elé s a következő percben belépő nővére már mit sem sejthet a lefolyt lelki küzdelmekből. A két nő rendkívül hasonlít egymáshoz, csak mig az idősebb mosolygó arcához, nevető szemeihez oly jól illenek a szőke göndör fürtök, addig a fiatalabb bostiletekben tömörülve munkálkodjanak, bizonyos magasztos célokat, eszméket szolgáljanak. Ha ez lenne az ok : igen szomorú lenne, mert oly nembánomságról tenne tanúságot, a mely, hogy szégyenletes, egyúttal bűnös is. Lehet, hogy az emberek büszkesége az oka. Az a büszkeség, a mely csak mindent az »én«-nek foglal le, a mely nem enged másnak munkásságot, dicsőséget, mint csak az annyira előtérbe tolt én-nek s ha kell, kész arra is, hogy összedöntsön minden együvétartozást, együttműködést. Ha ez az ok : akkor járjunk újra elemi iskolába, hogy megtanuljuk azt, miszerint az »én«-en kívül vannak ám még más emberek is, olyanok, mint én, vagy talán sokkal külömbek, mint én. Mások az egyesületi élet pangását az emberek között levő nagy bizalmatlanságban találják. Némi igazság lehet benne. Mert annyi bizalmatlanságot tán sehol sem észlelrongó méla arcát még halványabbá teszi a dús fekete hajzat. Az aranyhajű asszony átölelve nővérét, tit- kolódva kérdé tőle, hogy itthon van-e az ura? majd a pamlagon helyet foglalva folytatá: — Mert tudod édes Djalrnám, Zoltánnak szeretnék valami meglepetést készíteni s azt óhajtanám veled megbeszélni. És bár ránk asszonyokra mondják, hogy nem vagyunk titoktartók, de tapasztalatból beszélek, ha azt mondom, hogy a férfiak sem azok. — Nos Géza felől teljesen nyugton lehetsz édes Lilim, mert először nincs otthon s igy beszélgetésünket nem hallja, másodszor ha hallaná, sem mondaná el. — Haha! ez ugyan szép érvelés! Látod kicsi Djalrnám, akkor én jobban ismerem a férfiakat. Nem beszélek csekélységekről, mint a minő ez a mi titkunk, de igenis nagy, nehéz tikokról. A legtöbb nő kétségbeesetten vergődik titkának súlya alatt, pedig tán egy vigasztaló szó megnyugtatná szegény meggyötört szivét; de a „fecsegő“ asszony még sem szól, hanem hallgat. Ellenben „a mindenben tökéletes“ férfi, ha titka van, — mely tán egy nő becsületét teszi tönkre — elmondja hiúságból ; ha van titka, mely tán gyermekei boldogságát veszélyezteti, — elmondja, hogy Ferencz-József keserüviz az egyedül elismert kellemes izű természetes hashajtószer.
