Váci Hirlap, 1902 (16. évfolyam, 3-52. szám)
1902-03-02 / 9. szám
Tizenhatodik évfolyam. 9. szám. Vác, 1902. év március 2. VÁCI HÍRLAP Előfizetési árak : Egész évre ....................12 korona. Negyedévre .................... 3 korona. Egyes szám ára .... 24 fillér. Megjeleli minden vasarnap. VÁG ÉS VIDÉKÉNEK HETILAPJA. Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő: Kovách Ernő. Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde-utca 6. szám alatt. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Nyilt-tér sora 60 fillér. A magyar vas-szűz. Vác, febr. 25. A inkvizíció emlékeiből jut eszünkbe a nürnbergi vas-szűz. Ez a derék, ink- viziciókorabeli hölgy meg van spékelve belül kiszögellő késekkel és tőrökkel, a melyeket elkerülni, a melyektől visz- szahuzódni lehetetlen volt : az áldozat, hol jobbról, hol balról, hol balról, hol jobbról, mindenfelül menthetetlenül beleütközött s vérzett és elvérzett szegény. Van ennek magyar társa : a kihágási törvény. Körülbelül ilyen szörnyeteg, modern formában, a kihágási törvény ; bármerre fordul az ember, akármit csinál, vagy akármit nem csinál, ha nem köti előzetes instanciához és engedelem- hez: beleütközik a kihágás tőreibe és szögeibe és vérzik az adózó polgár, vagyis tizet, mint a köles. Ha ja vitást teszel a házadon, a nélkül, hogy bejelentenéd, avagy uj ablakot törsz a lakásodban engedetem nélkül : ez közigazgatási kihágást »képez« s büntetésed olyan maximum, hogy ugyancsak nyögsz belé, a mig kiizadod. Ha a kutyád megugat valakit, vagy el- tátja száját kosár nélkül s az illető megijed, úgy, hogy nyomban szalad haza ruhát váltani, majd meg a hatósághoz panaszra : fizethetsz büntetést, mert a kutyád kihágást követett el. Ha a paraszt nem köt kereket a hegyen, nem ügyelsz a közegészségi és köztisztasági szabályokra, főleg éjjel a csatornák körül egy pillanatra megállva, avagy a házad elé nem tesz tűzoltásra alkalmas eszközöket : sajtár vizet, horgos rudat, szalma-seprőt — mind ezzel és még ezerféle másegyébbel örökkon-örökké a kihágások útvesztőjében tévelyegsz, a miért különböző maximális birság jár. A boltos, ha üzletét így szereli föl s nem úgy. ha kőolajat, avagy benzint itt tart és nem ott, ha a redőt lejebb ereszti s nem feljebb, jobbra tolja és nem balra: ez mind kihágásban csúcsosodik ki maximális büntetéssel. Nincs oly terjedelme e lapnak, hogy felsorolhassuk, óh polgár, mi mindennel követsz te el kihágást. És kapsz idézést, a városházát, rendőrséget addig látogatod, mig le nem szúrod a büntetéspénzt. Szóval nincs az a gyámság a világon, mely oly kordában tartaná a gyámoltalan kiskorút, mint ez az illendőségi és rendészeti törvény téged, óh magyar polgár ! És akkor csavarják nyakad köré a paragrafust, mikor nem is gondolod. A belügyminiszter is megsokalta az erős gyámkodást. Érdeme neki az a rendelet, melylyel felhívta a vármegyéket s rendőrségeket, hogy a közönséget a legkisebb kihágásért ne büntessék mindjárt a legszigorúbb büntetéssel. A közigazgatási hatóságok nem törődnek a méltányosságot érdemlő körülményekkel, nem keresik, hogy a fél rosszakaratból követte-e el a kihágást, vagy mert nem tudta, hogy tettét valamelyik szabályrendelet kihágásnak minősiti. De nemcsak az Ítéletek kimondásakor, hanem a végrehajtásakor is túlságos szigornak a közigazgatási hatóságok. Sok Vadászat a búroknál. (Kaffer divat. — Goromba üdvözlés. — Fegyverkedvelő törzsfönök. — Tyukvadászat. — Pecsenyesütés kaffer- módra. — Nadrág, mint cselédbér. —- Jim-et kistafi- rozzuk. — Jim túlbuzgó.) Alig értünk a faluba, a kafferek mindjárt körülsereglették kocsinkat. Itt aztán meggyőződhettünk róla, hogy nemcsak nálunk, de a kafferek között is változatos a divat, mert mig a városok közelében többé- kevésbbé teljes az öltözetük s a „hölgyek“, bár a forró napsugarak arcukat és kezüket jobban már úgy sem süthetné el, előszeretettel viselnek kalapot, keztyűt, sőt rikító színű napernyőt is, addig itt a vadonban még a leghíresebb divatárus is hiába nyitna üzletet, mert a kaffer urak és hölgyek öltözéke csupán abban különbözik Ádám apánk és Éva anyánk ruházatától, hogy a fügefalevelet állatbőr, vagy rikító sziriű lepel helyettesíti. Annál nagyobb változatosságot mutat a hajviselet. Némely benszülött fején kiborotvált csikók és háromszögek voltak. Mások — különösen a nők — hajukat teljesen leborotválták és csak fejük búbján hagytak meg tányéralakú és nagyságú hajkoronát. Hajuk különben sűrű és durva, göndör, de rövid. Láttam olyant is, a kinek összes fejdisze az orra irányából egész a nyakszirtig terjedő három ujjnyi széles esik volt; ezt a csikót tulajdonosa ösz- szefonta, a mely művelet a dragonyos sisak tarajához hasonló kétes pompájú ékítményt eredményezett. Némely vidéken a nők hajukat zsiradékból és piros agyagból álló keverékkel kenték be, a mitől a hajfürtök összetapadtak, akárcsak a birkán a gyapjú. Mindezt pedig kétségkívül azért tették a kafferek, mert szépnek találták. Az ékszert nagyon szeretik, de csak „valódiét hordanak, acél- vagy sárgaréz-drótból. Némely szeladonnak alsó lábszára a botától kezdve arasztnyi magasságban s mindkét karja a csuklótól a könyökig tele van acéldrót- vagy sárgaréz-karikákkal, melyeket karján és lábszárán forrasztat össze. Nyakukon különféle gyümölcsmagvak, csontdarabok és állatkörmők diszfenek ; némelyek pedig meleg vassal bodo- ritott madártoliakat tűznek hajukba fejdiszül. A nyakra akasztott sárgaréz tubákos szelence még a gyermekeknél sem hiányzik. Azok, a kik vagy a városokban szolgáltak, vagy a banyákban dolgoztak, tehát már világot láttak, a civilizáció nyomait viselik magukon. Ezek a nyomok azonban csak külsőképen a ruházaton nyilvánulnak, a mennyiben a világlátott kafferek a szolgálatuk alatt szerzett 1 ruhadarabokat otthon is büszkén viselik. Persze, nem is gyanították, hogy micsoda nevetséges figurák voltak a mi szemünknek. Volt a körénlc sereglettek között néhány túlboldog, ki nadrágban feszitett, de1 eleget láttunk olyant is, a kinek csak mellény, vagy pusztán ing jutott, sőt akadt olyan is, a kinek szalonkabátját a legut ásó angol divat szerint szabták. Arra egyikük sem gondolt, hogy a csonka öltöny kiegészítő részeit is megszerezze ; mindenki azt hordja, a mije éppen volt. Mi bizony jóizűet nevettünk némely, teljesen mez nélkül s csak egy mellényben járó alakon s derültségünk még jobban fokozódott, midőn egy frákkos vitézt pillantottunk meg, a kinek arcáról lesugárzott az ellenállhatatlanság büszke tudata, bár a frakkon kívül csak pár rézkarika díszítette teljesen meztelen testét. Vezetőnk a törzsfőnököt kereste föl s tudtára adta, hogy egy-két napot nála időzünk. A törzsfőnök rögtön összehívta a vének tanácsát, kiknek élén sietett üdvözlésünkre. Hozzánk érve, félkörben helyet foglaltak a földön s fejüket föld felé hajtva, tenyereiket összeverték és különféle érthetetlen szavakat mormogtak. Mi persze az. egész szertartás alatt komoly, méltóságos pózban állottunk, de az üdvözlés után siettünk megtudni, mit jelentenek a „dau, Ferenez-József keserüviz az egyedül elismert kellemes izű természetes hashajtószer.
