Váci Hirlap, 1902 (16. évfolyam, 3-52. szám)
1902-02-23 / 8. szám
4 VÁCI HÍRLAP — Telefon Visegrádion. Régi óhajuk teljesedett e hét folyamán a visegrádiaknak. Távbeszélő állomás létesittetett, melyet a Budapest környékbeli hálózatba is bekapcsoltak. A telefon behozatala rendkívüli jótékony hatással lesz nemcsak a társasélet gyorsabb lüktetésére, hanem kivált az ipar és kereskedelem fellendítésére. de fontos szolgálatot fog teljesíteni a vármegyei adminisztráció érdekében is és nagyban hozzájárul a közigazgatás egyszerűsítéséhez. A távbeszélés árai a rendes díjszabás szerint lettek megállapítva. — Az izr. nőegylet táneestóje. Nem is annyira a farsangnak siralmasan kurtára szabott évadja, mint inkább az egymásra sorakozott bálok megállás nélküli szakadatlansága: ez idén is a naptári böjt idejére tolta ki az izr. nőegylet javára rendezett táncmulatságot. A múltak okulása nyomán közhírre adjuk, hogy a táncestély rácáfolt minden be- hamuzott hangulatra és a maga kicsattanó vigasságosságával a legerősebb farsangolás legszebb éjjeleire emlékeztetett. A nagy soka- dalmak barátai talántán sajnálkozva nélkülözték a megjelenésre illetékesek és hivatottak jó részét, de az ott levőket nem epeszthette e bánat, mert kedélyben és hangulatban csak á csorbítatlan derűség kacagott. Sugárzó kedélyesség és csapongó jókedv : ebben kristályosodott ki a hangulat, a melynek mindvégig örömteli hullámzásában benne mosolygott az intimitásnak az a verőfényes melege, mely köztudomás szerint ikertestvére minden jókedvek tetőpontjának. A meghívók nagy szerényen kedves táncestélyre invitáltak és ha a szép asszonyok, lányok kipirult jókedve bálnak ragyogását varázsolta is a szü^e terembe, a táncestélyen előtérbe is jutott és maradt a tánc. A hölgyek minden ujiukra kaphattak táncost, mert ezekben bőséges vala a tulter- més és ezúttal igazán nem panaszkodhattak. A sok boldogan mosolygó női arc közepette a jótékonyság Géniusza se volt pirulásra késztetve, mert róla sem feledkeztek meg. (ts) — Ugyan ne légy oly gyáva! Váll a d on töltött karabély, oldaladon forgó pisztoly, hát markoly a kincsbe! A kikért fáradtál, szenvedtél, még csak éhségedet sen\ akarják csillapítani; előtted a pénz garmadában; segíts magadon ! Gonosz pillanat volt, tele kisértéssel ; de — eilentálltam. Az indulat lüktetett a homlokomon, éreztem, mint dagasztja a vér ereimet. Hanem azért baj nem esett. Hatalmas káromkodás szaladt ki a fogaim közül, de csak — magyarul. A hivatalnokok eljárását alávalónak mondtam s ajánltam nekik, hogy keressenek más bolondot, a ki ügyükért életét kockáztatja s e mellett koplal. Én ugyan többet egy lépést sem teszek. Ezt már persze németül mondtam és sarkon fordulva, ott hagytam a megzavart társasagot, oly erővel csapva be magam után az ajtót, hogy csakúgy rengett bele a kormányzósági épület. Ez a nagy durranás volt egyelőre a búr lobogó alatt teljesített szolgalatom fináléja. A harag még hatalmasan hullámzott bennem, midőn társamat a vendéglőben ismét föltaláltam. Alig tudtam neki a történteket elbeszélni. Nagy volt azonban a csodálkozásom, hogy ő egy csöppet sem segített méltatlankodnom, inkább mosolygot s zsebébe nyúlva, két font sterlinget vett elő, a melyeket tenyerén csörgetve tartott elém. Persze rögtön magyarázatot kértem, a mit hamar meg is adott. Elmondta, hogy ő már sejtette előre, mint fogunk járni, de nem akart szólni, mert látta, Jelen voltak : Asszonyok: Beck Ignácné, Biel Józsefné, Boros Jakabné, Blau Lászlóné, Gold- mann Jenőné, özv. Hercné Jaquesné, Heidenfeld Arminné, Hecht Bernátné, Kohn Ignácné, dr. Lengyel Sománé, Lőwinger Frigyesné, Lobi Arminné, Natonek Dezsőné, özv. Pápa Leone, Schneller Miksáné, Szarnék Manóné, Strausz Árturné, Schein Adolfné (Bpest), Sik Lipótné, Schönberger Sámuelné, Weiner Ignácné, Weisz Jakabné, Zilzer Adolfné. — Leányok: Beck Berta, Beck Nusi, Blau Giza, Goldmann Gizi, Haber Gizella, Piszk Szidonka, Pápa Irén, Natonek Irma. Reiszmann Blanka, Sik Lujza, Sebeim Irma (Bpest). Schönberger Rózsika, Weisz Josefin, Weisz Tériké. A váci kerületi betegsegélyső pénztár igazgatósága 1902. évi február hó 21-én (pénteken) délután 5 órakor saját helyiségében ülést tort a következő tárgysorozattal: 1 A nagyméitóságu m. kir. kereskedelmi miniszter úr 77024/901 számú körrendeletének előterjesztése a cséplőgépeknél alkalmazott gépészek és fűtők biztosítása tárgyában. — 2. A trieszti biztositó társaság ajánlata az igazgatóság 5/902 számú határozata folytan. — 3. A behajthatlan járulékokról jelentés. — 4. A kerületi betegsegélyző péntárak januar hó 26 és 27-én tartott kongresszusáról felvett jegyzőkönyv bemutatása. — 5. A január havi számadás előterjesztése. — 6. Az 1901 évi megvizsgált számadás és mérleg előterjesztése. — 7. A közgyűlés idejének és tárgyának megállapitasa. 8. A közgyűlésen megejtendő választások előkészítésére egy bizottság választása. — Élj egysét, Eeiszmann József prágai nagyborkereskedő eljegyezte Prágában Fischl Elza kisasszonyt, Fischl József ottani borkereskedő leányát. — A kötőszövőgyár közgyűlése. Egyik nagy gyártelepünk a helybeli kötő és szövőgyár részvénytársaság részvényesei február 20-an délután tartották évi közgyűlésüket Holitscher B. Lipót elnöklete alatt. A jegyzuhogy izgatott voltam. Eszébe jutott azonban, hogy van neki itt Pretoriában egy nagyon távoli rokona, a kire Délafrikába utazása előtt egy másik rokona fi gyei mez tette s ajánlta neki, hogy Pretoriába vafo érkezése, után ne mulassza el meglátogatni. A látogatást szerencsére meg is tette s most hasznát vette, mert tőle kapta a két fontot. Természetesen a vacsorát és lakast mar megrendelte mindkettőnk számára. Nyugodtságával, meg talán a kilátásba helyezett vacsorával az én féktelen haragomat is lecsillapította s beletörődve sorsunkba, nyugodtan, de annál nagyobb étvágygyal ültünk asztalhoz. Evés közben ezer meg ezer tervet kovácsoltunk s ugyanannyiról le is mondtunk, mert beláttuk, hogy mind kivihetetlen. Legelfogad- hatobbnak még az tetszelt, hogy valami úton- módon igyekszünk táborunkhoz visszajutni, ott legalább enni kapunk, holott ha maradunk, vagy angol íogsagba esünk, vagy éhen veszünk, mert a városban keresethez nem juthatunk, De ennek a tervnek is sok volt az akadálya, mert vonat táborunk felé már nem közlekedett és útlevelünk is csak Pretoriáig szólt. Újat pedig az nap, későre járván az idő, már nem kaphattunk, másnapra meg már várták az angolok bevonulását. Meg élveztük a hosszúra nyúlt vacsorát s e közben serényen tanakodtunk, midőn egy elegánsan öltözött fiatal ember lépett asztalunkhoz s engedelmet kért, hogy körünkben helyet foglalhasson. Beszédbe elegyedtünk vele, hakönyvet Bevéss Béla, a társaság jogtanácsosa vezette, jegyzőkönyvhitelesitők Gajáry Géza és Sebő Imre voltak. Az igazgatóság jelentését tudomásul vették s Lobi Ármán vezérigazgatónak szakszerű s eredményes vezetésért köszönetét szavaztak. Uj igazgatósági tagokul Weisz Manfréd gyáros és Singer Zsigmond a Neue Freie Presse budapesti szerkesztőjét választották meg. A társaság ez évi mérlegéből közölhetjük a következőket: Ez évben 537470 korona 74 fillér volt a költségük, 677191 korona 40 fillér az árúszámlájuk. Az idei nyereség 75415 korona 94 fillér, melyből részvé- nyenkint tizenhat korona osztalékot fizetnek. — Házi bál. A farsangi múlatságok sorát kedélyes házi bál fejezte be múlt szombaton özv. Bossányi Gyuláné vendégszerelő házánál. A mulatságon városunk több családja hivatalos volt s az ifjúság jó cigányzene mellett hajnalig táncolt. — Még: eg/yszer a heringesték. Engedelmet kell kérnünk olvasóinktól, hogy még egyszer visszatérünk a heringestékre, melyeken oly sokán jól mulattak s a keserű pirulákat a következő héten akarta beadni nekik laptársunk. A mit múlt héten irtunk, ahhoz csak a következő a hozzátenni valónk : Laptársunk arra hiv fel, hogy tudassuk vele, melyik miniszteri rendelet tiltja annak a mű (?) intézetnek hirdetését. Nem állítottuk, hogy az ő műintézete hirdetését nem szabad közölni, hanem csak azt, hogy azoknak az óvszereknek hirdetése tilos. Ezt pedig tiltja, tessék tudomásul venni, az 50981. számú múlt évben kelt belügyminiszteri rendelet, melyet 56'73 szám alatt Beniczky alispán leküldött a városunknak is. Arra pedig, hogy a Váci Hírlap személyeskedik, csak annyi a válaszunk, hogy kérdezzen meg bárkit is, melyik a személyeskedő újság. A Váci Hírlap-ra nem fogjak mondani az elfogulatlanok. Végül még egyet. Azt Írja laptársunk, hogy nem tudja, mit fizettek a prókátoroskodásért. a kocsmá- rosok. Hat erre hasonló joízléssel azt válamar átesve a bemutatkozás formalitásain Wille Rudolfnak nevezte magat. Állítása szerint holland tiszt volt s mint katonai attache szerepelt a búroknál. Elmondtuk neki, mi történt velünk, mire ő is panaszkodni kezdett a búrokra. Elmondta, hogy a búrokkal torkig van, ezért ott hagyja őket. — S mit készül tenni — kérdeztük tőle egyszerre, mintegy vezényszóra, kiváncsiak lé vén arra, hogy mit. eszelhet ki a mieinkhez hasonló viszonyok közt más valaki, miután saját tervelgetésünk eredményével sehogysem voltunk m egeiéged ve. — Tudják mit — szólt — ne menjenek vissza a búrokhoz! A háború sorsa mar úgyis eldőlt, a búrok veresége bizonyos. Hiszen látjuk, hogy Pretoriát sem védelmezik, liánéin minden ellenállás nélkül föladják. Ajánlok önöknek valamit. Tartsanak velem; a háború végéig az időt vadászattal szándékozom tölteni s azután a Delagoa öblön át haza utazom. — A terv szép, de nekünk nincs pénzünk — jegyeztük meg bátortalanul. — Az ne aggaszsza önöket — folytatta az idegen. — Útiköltség nem kell, mert kocsiról már gondoskodtam. Pietersburgig vasúton utazunk, onnan pedig az általam bérelt trolly-n*), a melyen oda mehetünk, a hova, akarunk. A pénz különben se okozzon gondot, van én nekem elég ! A beszéd mézes-mázos volt, jól is esett mind*) A búrok nagy társzekerének a neve.
