Váci Hirlap, 1902 (16. évfolyam, 3-52. szám)

1902-02-23 / 8. szám

szoljuk, hogy azt tudja mindenki, hogy a Váczi Közlöny-nek mennyiért kell elveit hirdetni hétről hétre hasábjain.

— Áthelyezés. Wladika Dániel posta

és táviró tisztet a budapesti tőpostára helyezték át. /r

— Az irgalmasok munkája. Csendben, minden zaj és feltűnés nélkül végzik igazi emberbarafi munkájukat az irgalmasrend tagjai, kiknek egyik otthona városunk egyik régi szék- házában van. Most egy kimutatást kaptunk arról, hogy vallás és nemzetkülömbség nélkül hány beteget ápolták az irgalmasok tizenhárom kórházában. Ebből megtudjuk, hogy 302,378 ápolási napon át 7737 férfi és 675 nő beteg volt az irgalmasok kórházában, ebből Vácon 109-et ápoltak (105 férfi 3 nő), hat meghalt gyógykezelés alatt, egyet haldokolva vittek be, a többit gyógyulva elbocsátották. Az összes ápolási napok száma 1795 volt.

— Az adókivetéshez Beniczky Lajos alispán a váci kir. adóhivatal területén K. Csereklye Istvánt Vácra, Diamanstein Lajost Újpestre, Rónay Gézát Veresegyházra, Csepcsányi Belát Újpestre tagokul nevezte ki.

— Esküvő. Dr. Dolecskó János Pestvármegye tiszteletbeli főorvosa ma, vasárnap délután vezeti oltárhoz Präger Lillyt Bukarestben a római kath. székesegyházban. Gajáry Géza orsz képviselőnk, ki násznagy lesz az esküvőn, pénteken Bukarestbe utazott

— Várföldi Elek sikere. A Budai Zene akadémia folyó hó 19-én tartotta hangversenyét a budai Vigadóban. A műsor második száma : Várföldi Elek vegyes ének karra irt népdalegyvelege volt. A remek dalok úgy elragadták a közönséget, hogy nem szűnt a zugó taps mindaddig, mig meg nem ismételték. A szerzőt is lámpák elé hívták volna tapsaikkal, de ő nem volt jelen.

— Színészek jönnek. Sokat panaszkodnak városunkra a szinidirekt-orok s a panaszkodás dacara is egy-két hetet városunkban akarnak tölteni. Legutóbb Monori Sándor

kettőnknek, de mégis valami keserű utóizét éreztük. Társam kifejezést is adott ennek.

— Ajánlatával lekötelez mindkettőnket — szólt Willehez — de miért akarja, hogy mi is önnel menjünk, ha van kocsija és pénze? Ilyen szegény emberek, mint mi. csak terhére leszünk.

— Dehogy — minél nagyobb a társaságunk, •annál jobb, mert azon a vidéken, a hová készülünk. sok a vad s a vadászat némi veszéllyel ia jár. Mar négyen csatlakoztak hozzám. Ha önök is velünk tartanak, heten lennénk, a mely erővel minden veszedelmen átgázolhatunk.

Addig-addig beszélt, mig csatlakozásunkat mindketten megígértük. Ezután a részleteket beszéltük meg, hogy mikor megyünk, mikép készülünk fel az útra, a miről az is eszünkbe jutott, hogy nincs útlevelünk, a nékül pedig a városból sem mozdulhatunk. Idegenünk azonban erre nézve is megnyugtatott. Oly útlevele volt, mely az ő nevére és három meg nem nevezett társára szólt. A már csatlakozott négy társnak azonban külön-külön útlevelük is volt s ezért úgy állapodtunk meg, hogy ezeknek egyike a magáét nem adja le, hanem kettőnkkel, mint Wille útlevelében meg nem nevezett három társ fog szerepelni.

Vacsora után átmentünk a társalgóba, hol jövendő utitársainkkal találkoztunk. Gróf Bobrinsky, Semanoíf mérnök. Biskoupsky hadnagy és Grünstein kereskedő néven mutatta be őket Wille. Mind a négyen Oroszországból valók voltak ; modoruk hamar megnyert minket is.

Szigethy Lajos.

VAGI H 1 h L A 1'

színtársulata kért harminc előadásra engedel- met. A rendőrkapitányunk, igen helyesen, Félegyhár.ára küldte nekik az értesítést, hogy a váci viszonyok ma nem engedik meg, hogy ily hosszú időre színtársulat telepedjék meg nálunk. Alig hogy Monorit elutasította a rendőr- kapitány, állított be hozzá a budapesti Kis- faludy-szinház direktora és március elsejére és másodikára engedélyt kért. A rendőrkapitány : nem adott határozott választ ezért lehet, hogy két napra színtársulat jő a Kúriára.

— Gyászra gyász. Cserny József derék iparosunkat és családját ismét gyász érte.

I Alig enyhült meg szivük az őket ért gyász- j ban, már • is ágyba dőlt János fiuk, ki mint festő önnálló ipart űzött. Hosszú ideig betegeskedett, jobb éghajlat alatt is menedeket keresett, mindhiába. E hó 15-én 26 éves ko- , rában elhunyt. Temetése hétfőn ment végbe nagy részvét mellett s a gyászházban a ke- reskedőifjak egylete, az ipartestület, az ipar- tarsulat tagjai nagyszámban testületileg megjelentek. Nyugodjék békében !

— A váci Kath. Kör tegnap tartott első felolvasó estélyének ez volt a programmja : 1. Ave Maria. Hargittól. Énekelte Dobó Katinka. 2. „Mit tehettél . . .“ Rosty Kálmántól. Szavalta Orbán Margit. 3. A szabadkőművességről. Értekezés. Irta és felolvasta Schwarz Gusztáv. 4. Reggeli Mária dal Kontor E.-től. Énekelte Dobó Katinka.

— A huszárok farsang végén. A

helybeli hznvédhuszárezred több altisztje és közhuszárja zajosan fejezte be a farsangot. A múlt hét végén fíallabás István és Cseri János rendőrök éjfél felé benéztek a Honvéd kocsmába és felszólították Stróbl Lajos kocsrná- rost, hngy az üzletét, közeledvén a záróra, csukja be. Stróbl hajlandónak is mutatkozott, de az ott mulató huszarok bizony nem akartak távozni. Mogyoródi András szakaszvezető, Balogh Gyula, Bakos János, Torma József tizedesek, Juhász István közhuszár neki rohantak a rendőröknek és kardjukat kirántva kiáltották :

— Aprítsuk őket össze! Ezek csak városi bakterek !

Akadt még egy nehány társuk : Ivanics Ist- ! ván, Suba Zsigmond, Vas János, Demus Lajos tiszti szolgák, Kovács Sándor, Lakatos j András, Sütő Sándor, Zachar András, Dinka Ferenc, Albrecht János, Pancso Márton, Koós Gyula és Laczkó Gyula mind huszárok, kik a felszólításra rárohantak a rendőrökre. Szerencsére egyik szakaszvezető józan volt és eléjük ugrott:

— Senki se merjen hozzájuk nyúlni ! kiáltotta és nem engedte a rendőrökhöz őket. Erre visszatértek a korcsmába, a hol a kihúzott kardokkal leverték a lámpákat, összevagdalták az asztalokat, az ablakokat pedig beverték. A rendőrök a kaszárnyában levő készültséget hívták segítségül, mely csakhamar meg is érkezett s volt elég dolga. Mig egy

| része a huszároknak szétrebbent, addig egy néhányan Balogh Gyula tizedessel ellene szegültek a készültségnek. Ezeket úgy kellett i bevinni a kaszárnyába. A rendőrkapitány áttette az ügyet a huszárezred parancsnoksá- | gának, honnan Marschall alezredes azt a választ küldte a héten rendőrkapitányunknak, hogy az éjjeli csendzavarásban résztvett hős huszárokat mind megbüntették.

— Balthazar mester Vácon. A fővárosi és vidéki sajtó valóságos elragadtatással irt nemrégiben egy egy csodalatos művészetről, az úgynevezett „Varázsszinházrol“, a melynek igazgatója, vezetője egy magyar emí bér, Balthazar Alajos. A bámulat és elragad5

tatás hangján emlékeznek meg arról a sok. csodáról, melyet ez az ember titokzatos mutatványaival produkál. Hogy pálcájának érintésére egymásután varázsolja elő a szebbnél szebb élő rózsafákat, szellemeket, magnelizál, szinte ámulatba ejti az egész közönséget rendkívül művészies hasbeszélésével, melylyel a tökéletes ember automatáit szinte élőkké varázsolja a szemlélők előtt. E hires magyar bűvész városunkban két előadást fog rendezni : ma vasárnap és kedden a Kúria szálloda nagytermében és saját díszleteivel a termet Ízléses színházzá alakítja át.

— Névmagyarosítások. Grosz M.

Miksa helybeli zálogüzlettulajdonos kiskorú fiai Ármin, Vilmos, Oszkár, Zoltán és Jenő belügyminiszteri engedélylyel Nagy ra. — Kohn Jakab váci illetőségű budapesti lakos Kondor-ra, Heiser Aladár nevét Révész-re magyarosította meg.

— Köszönetnyilvánítás. A helybeli Takarékpénztár 40 koronát, az Ipar- és ke reskedelmi Hitelintézet 20 koronát volt kegyes adományozni az ev. ref. iskola céljaira. Mindkét pénzintézet vezetősége nemes és jótékony- célú adományokért fogadja az ev. ref. egyház leghálásabb köszönetét.

— Dohánytőzsdések s a képes levelező-lap. A kereskedelemügyi miniszter egv minapában kiadott rendeletében kimondotta, hogy a dohánytőzsdések képes levelező-lapot, füzeteket stb. nem árusíthatnak, árusítási joguk csupán a szivar- és dohánynemüekre terjed ki s ha egyebet, mint képes levelező-lapot s más papirneműt elárusítani akarnak, iparen- gedélylyel kell birniok.

— Felolvasás. A váci I. ált. ipartársulat, március 2-án saját helyiségében ének s szavalattal egybekötött felolvasást rendez. Kezdete 7 órakor.

— Kellemetlen útitárs. E héten t

vasúti vonalon történt. A vonat egv II. oszt. fülkéjébe Dunakeszen közvetlenül az elindulás előtt egy ur ugrott be.

— Majd le késtem, — hebegte ijedten, miközben csomagjait rakosgatta fel a kocsi halo jába. Azután előszedett bőröndjéből egy úti sapkát, levetette a cipőt, papucsot húzott, aztán pipára gyújtott.

— Nem zsenirozza a füst nagysád ? fordult egy sarokban ülő hölgyhöz.

— Nem ! válaszolt a hölgy.

— Hová tetszik utazni, fordult erre a hölgy mellett ülő férfihoz.

— Haza, volt a rövid válasz.

— Hová haza ? kíváncsiskodott a jövevény. Talán Vácra?

— Nem.

— Bukarestbe ?

— Nem.

A kiváncsi ur elhallgatott. Majd végighevert, a pamlagon és nézte az egymás mellett ülő párt.

Fiatal házasok, gondolta magában és bóbiskolni kezdett. •

De azért fél szemmel folyton utitársait leste. A férfi odahajlott a nőhöz és hirtelen átkarolta. A nő nem ellenkezett. Majd levette a hálóból az útitáskáját és a nőt a nélkül, hogy egv szót is szólt volna, brutális erővel belegyömöszölte az útitáskába, melyet azután visszatett a helyére.

A későn jött. utas homlokán hideg verejték kezdett gyöngyözni és a fogai is összeverődlek attól a nyöszörgő panaszos hangtól, mely a bőröndből hallatszott. Hirtelen felugrott es kirohant a folyosóra és torka szakadtából kiabálni kezdett.

— Gyilkos, segítség!