Váci Hirlap, 1902 (16. évfolyam, 3-52. szám)
1902-02-23 / 8. szám
PI VÁCI Hl R L A P mikor odaér, hogy „szivét bn tölti el“, föl ugrik a praxi s képéből majd kikel; folyosóra megvon, körülnéz mérgesen,' — tán a forgalmista incselkedik velem ? — Kint sem lát semmit se, bent is rendben minden. — Legyen hát kísértei! most már el kell hinnem. — Hangosabb a nóta percről percre mindég, gyöngyözik homlokán praxinak verejték; arca el-el sápad, lábai reszketnek, haja az égnek áll, talán már elveszett ; még egy perc s vége van, — segítség ! segítség ! — telefonhoz ugrik, csakhogy őt megmentsék ; elkapja a kagylót, mint kutya a legyet, belé kiáltana, de nincs mar lehel let ; összerogyik szépen kagylókat szorítva, ezekből meg csak úgy dől ki a jó nóta. A bak tér ezalatt csendes szobájában nyitott telefonnál flótázik javában. X. — Március 15-ike. A magyar szabadság hajnalának megünneplését tudvalevőleg egy régebbi közgyűlési határozatból kifolyólag, a városi tanács, rendezi. A tanácsban e héten foglalkoztak március tizenötödikének rnegün• neplésével és -felkérték dr. Göndör Sándort Bárdos Ernőt és Borbély Istvánt az ünnepség rendezésére. Az ünnepély hasonlóan az előző évekéhez, a honvédszobornál fog lefolyni, hol j Szeles József ref. lelkész mond beszédet, a i daiarda pedig énekelni fog. Esle több helyen bankét, a hivatalos banketet a Kúrián tartják meg. — Egyházi ünnep. A f elzásziózott templomok, papi épületek és iskolák egyházi ünnepet hirdettek. XIII. Leo pápa negyed- százados jubileumát ülte meg a katolikus egyház. A székesegyházban hálaadó istentisztelet volt, melyet Jung Janos f. püspök mondott s a melyen dr. Zádor János polgármes| tér vezetése alatt a városi hatóság, a tanuló ! ifjúság tanári .karával, az elemi iskolák nö- j vendékei és nagy közönség vettek részt. A | grófpüspököt az autonómiai kongresszus, me- | lyen jelen volt, hátráltatta abban, hogy az ! ünnepi misét ő mondja. — Az evangélikus egyház évi közgyűlése. A helybéli ág. ev. egyház e hó 19-én Ursziny Arnold egyházi felügyelő és Szommer Gyula h. lelkész elnöklete alatt rendes évi közgyűlését tartotta, mely alkalommal rövid fohász után a felügyelő az egybegyűltek üdvözlésével megnyitva a gyűlést, Szommer Gyula felolvasta lelkészi jelentését, melyben az 1901 ik évre. vonatkozólag megemlékeztél! az egyházi élet fontosabb mozzanatairól. Kiemelté, hogy nagyobb baj és vesz-r tesség- nein érte. sőt inkább testben és lélekben gyarapodott, tovább fejlődött kis gyülekezetük a múlt esztendő lefolyása alatt.. Lelkiekben: az istentiszteletek megtartása és a szentségek kiszolgáltatása nem szenvedett megszakítást és. a hívek buzgósága nem lankadt. Szuchovzky Zs. káht.or-tanitó vezetése alatt álló énekkar több Ízben hozzájárult az istentisztelet üune- pélyésíGgéneki' 'emeléséhez. Az iskola vezetése jó kezekben lévén, gyarapodásnak indult. Anyagiakban szintén nincs ok panaszra. A múlt évben is többszöri kegyes adományokban részesült az egyház, melyekről egyenkint hálás köszönettel emlékezett meg a jelentés. Az év folyamán az egyházi tisztviselők megbízatása lejárt, de a tisztujitás alkalmával a közbizalom ismét a régiekben összpontosult. Ezen jelentés tudomásul vétele után a még be nem iktatott présbyterek és a gondnok j letették a hivatalos esküt. Felolvastatott ezu- i tán az 1901-ik évről szóló számadás, mely tekintettel a múlt év nehány rendkívüli kiadására ; és az egyház szerény anyagi viszonyaira meg is kielégítőnek mondható annyiban, hogy hiányt nem mutatkozott. Felolvastatott es he- í lyeslőleg tudomásul vétetett az 1902-ik évre vonatkozó költségvetés és előirányzat. A jelentések pontjánál tudomásul vette a közgyűlés január és február hónapokban rendezett kel. estélyről szóló beszámolást és egyéb az 1902-ik évre vonatkozó jelentéseket. Végül a tárgysorozat utolsó pontjánál helyesléssel fogadtatott Kubitzhy György igazgató presby-, térré választatasának indítványa. Élénk megbeszélés tárgyát képezte az uj iskola és papiak építésének újólag felhozott eszméje. Anyagi nehézségek miatt ugyan a közgyűlés — elvben elfogadva — közelebbi határozatot még mindig nem hozhatott, hanem továbbra is a kiküldött bizottságra hagyta, hogy az elnökséggel együtt készjtsék elő a dolgot. Ez ügy érdekében sikerült úgy már felfelé is érdek-' iődést kelteni s remélhető, hogy a felsőbb egyházi hatóság pártfogása mellett ez a terv. hova-tovább közeledni foga megvalósuláshoz. Meg nehány csekélyebb jelentőségű indítvány megbeszélése után a közgyűlés véget ért, — Halálozás. Részvéttel arról a nagy csapásról, mely Kacskovics Jenő Ítélőtáblái bitót es csaladját érte. Édes anyja özv. Kacskovics Lajosné szül. acsádi Sebestyén r-etrondella e hó 18 áti 85 éves korában elhunyt. Az elhunyt úrnő temetésé nagy részvét mellett 20-án ment végbe s hült tetemeit a sójji családi sírboltba helyezték örök nyugalomra. Ny. b! millió font sterlingbe került erődökből az ágyúkat már ej, is szállítottak, vagy fölrobb.autotlák s a csapatok, melyek a közelben voltak, már mind Lydenburg felé vonultak, hova Krüger elnök meg az nap réggel elutazott. A kormányzóság valamennyi hivatalnoka szintén j lázas készületeket tett, hogy az elnök után ! meneküljön. A szállás 'és étkezés kiszolgáltatására,' 'mint máskor, most is ordre-t kaptam, melylyel várakozó társamhoz a vendéglőbe tértem vissza. De a rendeletnek ezúttal 'semmi foganatja sem volt, a vendéglős fitymálva tekintett rá s még csak a kezébe sem vette. '— Csak készpénz ellenében szolgálom ki az urakat — volt kategorikus válasza. Kívánságát szívesen teljesítettük volna, mert éhesek voltunk, de bármily mélyen nyúltunk zsebeinkbe, egy árva six pence-re sem akadtunk bennök. A vendéglős eljárását nem vehettük rossz néven. Elmondta, hogy neki a búr kormány ilyen ordre-kra már majd kétszáz Iont stér- ; linggel tartozik. Ezt az összeget sehogy sein képes behajtani s minthogy a várost nem ve- j delmezik, az angolok a legrövidebb idő alatt itt lesznek, akkor pedig bottal ütheti pénzének j nyomát, mert bizony az angolok nem fogják a búr kormány számláit kifizetni. Érvei előtt meghajoltunk, de jól nem laktunk. S hogy végre is ebédhez jussunk, fogtam magam s visszamentem a kormányzósághoz. Elpanaszoltam, hogy jártam a nyert odre ral. Adtak egy másikat, mely más helyre szólt. Elmentem oda is. de ott sem jártam jobban. Isinél, visszatértém a kormányzósági épületbe, hol megint máshová utasítottak Mar óéin tudom, hogy az nap hányszor tettem meg az utat a kormányzósági épület es a különféle vendéglők közt, de arra jó emlékszem, hogy egyszerre csak kifogytam a vendéglőkből. Mindenütt csak gúny mosóly.ly.al fogadták az' érvénytelen utalványokat és sem lakást, sem ebedet nem kaptam, pedig már este hat óra'volt és aznap társammal együtt még nem ettem. Meg egyszer s utoljára visszamentem a kor- mányzósagi irodába. ,áz egyik szobában több hivatalnokot találtam. Egy asztal körül ültek, melyen garmadával hevert az arany és ezüst tekercs, ügy látszik, a fölött tanácskoztak, hogy mikép szálliCsák el a kincset, vagy, hogy mit tegyenek az ország pénzével, mert mindnyájan nagyon komoly arcot vágtak. Az éhség rossz tanácsadó, az éhes ember hamar fellobban, különösen ha nem a maga hibájából küzd üres gyomrával. Én sem tudtam felindulásomon uralkodni, haragosan léptem a hivatalnokok elé. — Uraim — szóltam hozzájuk — ne játszanak velem komédiát ! Önök tudhatják legjobban, hogy rendeleteiknek nincs értéke. Nekem pénzt., vagy enni adjanak, ne pedig értéktelen papirdarabkákat! Kinos csend támadt. Az egyik hivatalnok fölállt, Íróasztalhoz 'lépett s ott egypár* sort papírra vetően, a& irásö ázzál a sovány hizlalással nyújtotta át, hogy az ott megjelölt vendéglőben okvetlenül kapok ellátást és szállást. Ingerülten kaptam el az ordre-1. melyre egy pillantást vetettem. Ugyanannak a vendéglősnek a neve állt rajta, a ki legelőször utasi- totla vissza a kormány értékét vesztett utalványát. A gúla keringetett, nem tudván tréfának vegyem-e a búr hivatalnok eljárását, vagy komoly valóságnak. De még erőt vettem indulataimon. — Uram — szóltam higgadt hangon — ez a papír rajtam nem segít ; értéktelen jószág ez, a melyet már mindenki visszautasít. Értsék meg hát helyzetemet s adjanak pénzt ! — Pénzt ? — kiállá egyszerre valamennyi nagy csodálkozással, mintha akkor hallották volna először ezt a szót. — Azt nem adhat unk ! — Miért ? — Mert — — mert nincs! Erre már az én ördögöm is elszakította a láncáL. '• - — Nincs? Hát ez mi? — S a választ nem várva be, akkorát csaptam az asztalra, hogy az arany és ezüst tekercsek szinte balletet jártak rajta. Erélyes föllépésemet csend követte. Pár pillanatig megbámultak, azután egyenként föláll va, a terem hátulsó részébe vonultak, vál- . lukat vonogatva. A pénz-tekercsek incsélkedően mosolyogtak rám s láncáról elszabadult ördögöm vigyorgó pofával biztatott. 1 mi i
