Váci Hirlap, 1902 (16. évfolyam, 3-52. szám)
1902-02-23 / 8. szám
Tizenhatodik évfolyam. 8. szám. Vác, 1902. év február 23. Előfizetési árak : Egész évre ...... 12 korona. Negyedévre ........................ 3 korona. Egyes szám ára .... 24 fillér. Meg-jelen minden vasárnap. VÁC ÉS VIDÉKÉNEK HETILAPJA. Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő: Kovach Ernő. Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde-utca 6. szám alatt. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Nyilt-ter sora 60 fillér. Ipari szövetkezetek. Vác, felír. 20. A mint a nagyban dolgozó gyáripar mindenfelé elterjed, úgy a kicsinyben dolgozó kézműipar mind szőkébb körre szorul össze, — mig végre az utolsó pontot is elönti az áradat és a kisiparinak el kell pusztulnia. A végelpusztulástól csak úgy menekülhet meg a kisipar, ha minél előbb maga is átalakul korszerű gyáriparrá, együttesen nagyban való termelővé. Hisz tudja mindenki, hogy a nagy gyáripar árúi nem csakhogy sokszorta olcsóbbak — de azon felül sokkal tetszetősebbek, megfelelőbbek és hozzáférhetőbbek, mint a kisiparé. Mert hát tudni kell, hogy a kisiparosnak a nyersanyag többe kerül mint a mennyiért a gyár ipar a kész árut adhatja. A találmányok, a gépteknika és a vitág-piac adja meg a nagyiparnak ezt a fölényt. A kisipar számára ezek a segédeszközök mind hozzáíérhetlenek. elérhetleZavar mindenhol. (Bajra ébredek. — Pretoriában! — Utazás akadályok- í kai. — Kidrobbantó búrok. — Hitelvesztett búr kor- j mány. — Küzdelem a vacsoráért. — Tantalusi kinok. j — Mire jó a rokon! — Tervelgetés. — Egy vadász j társaságba lépünk.) Légiónknak még volt egy tartalék lova. A j csata napját követő éjjel ezen lovagoltam vissza j Langlaagte-be. A véres harc után pompásan aludtunk s gyűjtöttük az erőt, hogy reggel a Johannesburg felé igyekező angol csapatok ellen való operálásban mi is részt vegyünk. Langlaagte helységben s környékén több kommandó tanyázott. Az ide összevont búr harcosok számát három-négyezerre becsültem. Ezek. a csapatok velünk együtt Delarey erélyes búr generális parancsnoksága alatt állottak. A harcoló csapatok helyzetét nem tudhattam meg, csak annyit hallottam, hogy bár mi visszavertük az angol támadást, más oldalon a búrok zöme csatát vesztett'és igy valószínű, iiogy Johannesburgot az angolok néhány nap múlva hatalmukba kéretik Reggelim szomorú volt. Lovam eltűnt. Az éjjel — alkalmasabb hely hiányában — a vasúti korláthoz kötöttem, hogy éjjeli nyugvó- helyem közelében maradjon. Reggelre azonban csak a kötőfék szárának maradványát s lovam hült helyét találtam meg. A vasúti körnek. A tudományok, a találmányok, a felfedezések, a gépteknika és a világpiac: a kisiparra nézve nem jótétemény, hanem teljes csapás. Különben is az eddigi ipari dolgok felelt maga a kormány is napirendre tért már régen. A kormány szervezetében iparügyi minisztérium már nincs is, csupán földmivelésügyi és kereskedelemügyi minisztériumok Vannak. Pedig a kereskedelem, a dolgok természetes rendje szerint, csak harmadik volna a sorban. És mégis elsőnek küzdötte fel magát! Az ország összes ipari és mezőgazda- sági termelése a kereskedelem birodalmúba van bekebelezve, — persze mint munkás, mint teherhordó proletár . . . Ez a kapitalisztikus helyzet hozza magával azt a viszás állapotot, hogy az életjavak, az áruk termelése többé nem a társadalmi közszükséglet szerint érvényesül, hanem a szerint a mint az a i Kereskedelmi nytu'észtveuésnck leginkább ! megfelel. Itt nem az okszerű, közhasznú j termelés a cél, hanem a termelt életlaton maradt kötéldarab metszés nyomát mutatta. Lovam tehát nem szökött meg, hanem úgy lopták el. Keresésére indultam, mert fakó színénél fogva könnyen fölismertem volna megannyi ló közül is, de nem tudtam nyomára akadni. Bajomat elpanaszoltam parancsnokunknak, a ki azzal bízott meg, hogy a legközelebbi vonattal egy Daum Erich nevű társammal együtt Pretoriába utazzam s ott téli köpenye- j két, takarókat, lábbelit és tartalék lovakat szerezzek be, mert fölszerelési dolgokban kezdtünk mindannyian hiányt szenvedni. Ha nálunk háború idején egy katonát valamely parancscsal elküldenek, összes fölszerelését vele adjak, mert sohasem lehet tudni, vájjon visszakerülhet-e? A búroknál ebben a tekintetben is más a rend. Ott a katona fegyverén kívül mindenét a táborban hagyja. Ugyan senki sem akadályozhatott volna meg abban, 'hogy csekély ingóságomat magammal vigyem, de azért nem tettem, mert az ily eljárás gyanúra adott volna okot és nem alaptalanul, mert a ki a búroknál a táborból való eltávozásakor holmiját magával vitte, rendesen soha ; sem tért vissza. Nekem s társamnak nem állt szándékunkba a meglépés, ezért csak fegyvert, pokrócot és j nyerget vittünk magunkkal. A nyerget azért, javaknak könnyű szerrel, fáradság nélküli olcsó áron való birtokbavétele . . . Hogy a kisipar szüntelen nagy fáradt- I ság árán, szűk korlátok között igényte- I lenül még él — úgy, a hogy: azt csak az egyesek szívós küzdelme, a mindennapi léiért való szívós küzdelme teszi érthetővé. De azért naponta sokan kidőlnek a sorból, mig mások menekülni igyekeznek más pályára. Hisz ismeretes dolog, hogy a hivatal- szolgák, levélhordók, tűzoltók, rendőrök, I csendőrök, börtönőrök, valamint a vasúti forgalom összes személyzete, mind-mind volt iparosokból kerül ki. l Tehát az egyoldalú, vagyis a kapilá- | lisztikus gyáripar először vagyontalanná, azután a vagyoni túlsúly korlátlan hatalmától függő jogtalan szolganéppé le- | szí a kisiparos polgárságot — lévén min- I den politikai és polgári jog: vagyoni cenzushoz ko{ve. Ámbár a kapitálisztikus nagy gyáripar úgyis ilyen, a létminimumnál is olhogy rnindj rt lóháton csatlakozzunk ismét a i sereghez. A generálistól útlevelet s vasúti jegyre szóló ordre-t szereztünk, aztán a reggel elinduló vonattal útrakeltünk. Johannesburgban vonatunk megállt és semmi hajlandóságot sem mutatott az út folytatására. A pályaudvaron lázas élénkség uralkodóit. A vasúti alkalmazottak lótottak-futottak és 1 minden mozdulatuk elárulta, hogy a vonalon j fejetlenség uralkodik. — Kiszállni! — Hallatszott föl egyszerre a j parancsszó s a vonat utazó közönsége pár ; pillanat alatt engedett az erélyes fölhívásnak. ! — Mi a baj? — Kérdeztük egy vasútitól, i a kit rohanása közben sikerült kabátja szárnyánál elcsípnünk. — A vonat nem mehet tovább, mert az I angolok megszállták a vasútvonalat. — felelt , nagy lelkendezve s azzal kiszakítva magát ke- j zeinkből, futott tovább. Több helyen kérdezősködve, végre megtudtunk annyit, hogy az angol csapatok közelsége miatt a vonat-inditás csakugyan minden irányban veszélylyel jár s ezért több vonatot nem indítanak. Ilyesmire nem számítottunk s zavarunkban nem tudtuk, mihez fogjunk. Gyalog nem térhettünk vissza, mert a vidéket nem ismertük, Ferencz-József keserüviz az egyedül elismert kellemes izű természetes hashajtószer.
