Váci Hirlap, 1902 (16. évfolyam, 3-52. szám)
1902-11-30 / 48. szám
Tizenhatodik évfolyam. 48. szám. Vác, 1902. november 30. VÁCI HÍRLAP Előfizetési árak : Egész evre................12 korona. ^Negyedévre ................8 korona, j Egyes szám ára .... 24 fillér. Heg-jelen minden vasárnap. VÁG ÉS VIDÉKÉNEK HETILAPJA. Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő: Kovách Ernő. Dercsényi Dezső. Szerkesztőség es kiadóhivatal: Papnövelde-utca 6. szám alatt.. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Nyilt-tér sora 60 fillér. Az ifjúságnak. Nagy kincse az életnek, nagy értékű java az önállóság, a szabadság, a menynyiben az épenséggel lehetséges oly világban, a hol minden kötve van föltételekhez, bizonyos függéshez s a menynyiben az nekünk előnyös. Mert helyesen magyarázva és felfogva a dolgot, sok jót és hasznosat szülhet a függésnek, a kötöttségnek, a korlátozásnak állapota és sok rosznak kútforrásává vál- hatik maga a függetlenség is. Általában azt szoktuk mondani az életben, hogy szolgálattal szerezzük meg kenyerünket. Ám jól van! Ezen viszonyban is lehetséges az önállóság, sőt szabadság és csak a robotolást tekintem rabszolgaságnak! — Mert ha kedvvel szolgálunk s azon meggyőződésben, hogy szolgálatunk önmagunknak hasznára, másoknak pedig üdvére van: akkor nem vagyunk szoigák. És ha még hozzá olyanok a szolgálataink, hogy a mellett alkalmunk van szellemi erőink gyakorlására s érvényesilésére, tudásunk kiA négy temperamentum. Vagy: Dán eredeti után szabadon idomított föl nem olvasott felolvasás.*) Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Noha nem kevesen vannak, kik azt állítják, hogy az ember belső sajátságait tekintve any- nyiféle a hány, (tehát legalább ezer millió féle) — én mégis megmaradok amaz erős állításom mellett, miszerint nemcsak az ember, de a teremtett világ minden élő és nem élő individuuma csak négy kategória valamelyikébe tartozhatik. Meg maradok pedig mindaddig, mig az ezt tagadók saját igazukat legalább ezer millió specificus példánynyal nem Mustrálják. Mielőtt mintegy körképbe foglalnám ama „pillanat-felvételeket“, melyeken „Goertz-An- schütz-Klapp“ apparatummal, vagy a nélkül a sanguinicus, cholericus, melancholicus és phlegmaticus természetek vannak megörökítve, azon ígéretet és fogadást teszem, hogy becses figyelmüket és türelmüket legfőlebb csak egy negyed órácskára fogom igénybe venni. A sanguinicus a pillanat embere. Nem ismeri a jövő, a múlt fogalmát. Számára csak *) A váci dalegyesülel mull szombati hangversenyén a programm túlgazdagsága miatt elmaradt. (Szerk.) egészitésére is: akkor leginkább önmagunknak szolgálunk s azt mondhatjuk nyugodt lélekkel: solulus sum et liber! Csak ne felejtsük, kérem, hogy minden nyilvános szolgálatúd valami terhes és kellemetlen is jár, a mit mellőznünk nem lehet. Exislencziánkat meg kell — fizetnünk ! Ez az élet — postulaluma! Nem igaz? Azonban úgy van az az életben, hogy sokszor önmagunk eljárása folytán kerülünk különféle függő viszonyokba, a melyek sokszor nyomasztóbbak a szolgálati viszonynál is. Nézzük meg az élelet! Ha volna valami befolyásom ifjúságunkra, a mint nincsen, akkor e szerény sorokban foglaltakra hívnám föl első sorban a figyelmét. Vegyük csak azt a mindennapi esetet. hogy egy tisztességes fiatalember megismerkedik valami családdal, sőt szives fogadtatásba részesül s a családi ünnepélyekhez is meghívják őt. a jelen létezik. A múltat elfeledte, a jövőről még „ráér“ gondolkozni. A sanguinicusnak jó szive van; proponálhatunk neki bármit, mindenbe belemegy — csak a mathematika tanulásába nem. Ha igaz, az, hogy az erény és bűn megszokás, úgy akkor a sanguinicus sem nem erényes, sem nem bűnös, mivelhogy nála még a vezérelvek uralma sem tart tovább tizennégy napnál. Természetes tehát, hogy állhatatosságról nála szó sem eshetik, — kivéve a szerelmet. A sanguinicus mindig szerelmes, csak szerelmének tárgyát változtatja, cserélgeti szakadatlanul. ígéreteit lelkiismeretesen megtartja, a mennyiben el nem felejti őket, avagy telje- sitésök nem jár semminemű kényelmetlenséggel. Megszámlálhatatlan megkezdett vállalkozásainak sokasága, ellenben kettőig sem kell olvasnunk, ha befejezett munkáit tekintjük. Pénzét sohasem olvassa és sohasem tudja, hány az óra; danol, fütyül, minden uj melódiát, de a szövegből egy strophánál többet nem igen tud . . . Mindig lelkesedik és mindig pénzzavarban van. Mivel a sanguinicus temperamentum a négy közül a legszerencsésebbnek mondható, nagyon természetes, hogy az emberiség legnagyobb része ilyennek vallja magát. 1 Egy hires német physiologus ézen categoSzivesen részt vesz mindezekben; hiszen ezek az emberek tetszenek neki s előzékeny szívélyességük jól esik lelkének. De a család tagjaihoz tartozik egy szép, kedves, fiatal lány is. Barátságosan, szívélyesen társalkodnak a fiatal ismerősök, a nélkül azonban, hogy közelebbi, szorosabb viszonyt kötöttek volna. Azonban éppen ez az, a mit a szülék, főleg az édes anya várlak. Én ezt természetes dolognak tartom és legkevésbé sem helytelenítem. Igaz ugyan, hogy a jó szülék arra nem számítottak, jobban és világosabban mondva, nem spekuláltak, de lehetetlennek és természetellenesnek tartanám, ha az édes anya lelkében nem támadt volna ez a gondolat: ez a jóravaló fiatal ember bizony jó partié lenne, a mi szép, kedves leányunk számára! Sőt a jó anya találta módját annak is, hogy lelkének titkos gondolatát vegye észre a kedves vendég is. Nem is csalódott az anya; a fiatal riába soroz majdnem minden fiatal leánykát, gyereket, minden festőt, költőt, muzsikust és színészt, — röviden a szépművészetek egész „személyzetét“ — minden kereskedelmi utazót, borbélyt, pincért és lakájt; továbbá egy nagy csapat majmot, minden kutyát, kivéve a mopszlit meg a daxlit (az egyik melancholiküs, a másik cholerikus); továbbá az énekes madarakat és a vándorsáskát. A cholerikusok igen könnyen felismerhetők külsőleg is. Rendszerint mélyen ülő szemeik, kiálló arccsontjaik, bozontos hajuk és sűrű szemöldökeiK vannak. Kevés kivétellel nagy az ádámcsutkájuk, a nyakkendőjük pedig rendesen ferdén áll. A cholerikusnak sok közös tulajdonsága van a lokomotivval ; hasonlóan ehhez mindig előljár, mindig siet, magával ragadja a tömeget, spanyol grand módjára feszit, pattog, szikrázik, füstöl mint a gőzkocsi. Ellentmondást nem tűr és csak neje, vagy gazdasszonya hatalmát ismeri úrnak maga felett. Ha pénzről van szó, keveset, — ha ütlegről, annál többet ád. — Egyébként módfelett gyűlöli a theát. Ha beszél, csakis a magasabb rangú hangnemekben teszi ezt. Bassusnál egyebet nem énekel; zongoráját pedig úgy „kezeli“, miként a kovácá az üllőt. A janicsárzenét feltétlenül többre becsüli a fülemüle énekénél. Ferencz-József keserüviz az egyedül elismert kellemes izű természetes hashajtószer.
