Váci Hirlap, 1902 (16. évfolyam, 3-52. szám)

1902-11-23 / 47. szám

Tizenhatodik évfolyam. 47. szám. Vác, 1902. november 23. Előfizetési árak : Egész evre ................12 korona. Negyedévre .................3 korona. Egyes szám ára .... 24 fillér. Megjelen minden vasárnap. VÁG ÉS VIDÉKÉNEK HETIIxAPJÁ. Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő: Kovách Ernő. Dercsényi Dezső. Szerkesztőség es kiadóhivatal: Papnövelde-utca 6. szám alatt. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Nyilt-tér sora 60 fillér. Népszerű előadások. Laptársunk legutóbb megjelent szá­mában egy »nagyérdekű, városunk szel­lemi és társadalmi színvonalának eme­lésére nagyfontosságú esemény«-ről szol­gál kioldással. Arról van szó, hogy az ismeretter­jesztő felolvasások, melyek más városok­ban divatban vannak, nálunk is meg- honosittassanak. Az eszme szép és mindeneseire érde­mes arra. hogy a hivatottak vele beha­tóan foglalkozzanak; mi bizonyára ép oly örömmel fogjuk a megvalósult fel­olvasásokat üdvözölni, a mily örömmel érdemes laptársunk már a mozgalmat üdvözölte. Időszerűnek látjuk azonban, ha most a váci muzeum egyesület hasoncélú ter­vévei is foglalkozunk. Tudtunkkal a muzeumegyesület, a mely a tudományos és népszerű felol­vasásokat és ismeretterjesztő előadáso­kat alapszabályaikba felvette, a nyár fo­lyamán szintén foglalkozott ezzel a kér­Az ápolónő. Zúgnak búgnak a harangok, ünnepies han­gulatot keltve az emberekben, kiknek lelkében viszhangra talál. A „Feltámadás“ dicső ün­nepét ülik ma az egész világon. Telve a tem­plom ajtatos hívőkkel, mig kívül ember em­ber hátán tolong. A kocsik alig bírnak a nagy tömegen átha­tolni, nyugtalanul rázzák cifra szerszámaikat a szebbnél szebb paripák. Csillog--villog- a pompa, fény a remek kocsikon. A tavaszi nap­sugár elégedetten tekint le reájok, meglátja mggát bennök. Kacér pillantással szökik su­gara egyikről a másikra, mig végre megálla­podik egy, egyszerűségben is legpompásabb fogaton. Talán sajnálatát akarja kifejezni, mi­dőn végig suhan egy sugara, a fogatban ülő daliás férfi alakján s mellette levő — mankóin. Általános feltűnést kelt megjelenése, mindenki tudja hogy az egykori hős Homonnay Artur, hazája győzelméért lett nyomorék. Már gyer­mek korában vágyódott katona lenni, mit szü­lői látván, nem hogy ellenezték volna, de jóvá hagyták szándokát s katona intézetben nevel­tették. Boldogsága akkor lett teljes, midőn 26 éves korában kapitányi ranggal csatába mehetett. Vitézül harcolt, megnyerte a babért, a dicső­■ déssel, különösen oly irányban, hogy ' ezek az ismeretterjesztő előadások, vagy í felolvasások kizárólag a nép számára rendezíessenek. Ez az eszme, a mily meg­kapó, épp uly praktikus és eredményei­ben üdvös kihatású lehet. A nép gazdasági, egészségügyi stb. érzékét fejleszteni, a népet téveszméiből kiemelni, szocialiszíikus gondolkodásálól elterelni és célirányos útra vezetni: nem­csak állami, de társadalmi feladat is. Köznépünk szellemi elmaradottságának következményeit Iépten-nyomon érezzük. Mig külföldön a földmives az ekeszarv melletti pihenőjét is hasznos olvasmány­nyal tölíi, addig a mi népünk inkább a sziverősitö után nyúl, rontja szervezetét, butilja eszél, melyen különben az iskola sem sokat csiszolt. Alapjában azonban népünk nem ér­zéketlen a jó szó iránt, azt csak nevelni keb és vele szeretette! foglalkozni. Ebben a törekvésében szivesen fogjuk mi is a muzeum egyesületet támogatni. Egyfor­mán, hogy módot fogunk keresni, mi­ség glóriája vonta körül homlokát, de a vitéz, a daliás szép katona, egy ádáz golyó nyomo­rékja lett. Ott kellett hagynia kedvenc pályá­ját, hol csak dicsőség, szeretet mosolygott felé. Talán jobb lett volna, ha örökre ott hunyja le szemét a vérével öntözött harc- mezőn. Azonban nem Így volt megírva és hiába küzdünk az ellen a nagy hatalom ellen, mi­nek neve : Sors. Mikor felépült, már a meny­nyire felépülésnek lehet nevezni, ha az ember néhány hónapi szenvedés után, nem a maga em­berségéből bár, de újra járni bir. Hogy mily keserű gondolatai lehettek, a temészettől más különben minden jó és széppel felruházott grófnak, elképzelhető. Tudta, hogy rá nézve a legédesebb érzelem, tiltva van ; mert melyik úri nő tudna oly áldozat kész lenni, hogy egy egész életet osszon meg egy . . . nyomorékkal, ki megnyerő külsejével határozott iróniája volt a sorsnak. Valami kellemetlen gondolat űz­heti most is, midőn kocsijából szét tekintve az emberáradaton, szeme egy nőn akad meg, ki nem messze tőle, feledni látszik mindent csak őt látja egyedül. Bosszúsan int kezével, mintha egy láthatlan gonosz szellemet akarna elűzni magától. Arcá­ról lehet olvasni gondolatait, mintha mondaná: „Te is egyike vagy azoknak, kik a külsőségek szerint lapunkat, a mely az egyesület népszerű felolvasásainak készséggel nyitja meg hasábjait, a szerényebb viszonyok között lévő néposztálynak is hozzáfér­hetővé teszszük, hogy az által a felol­vasások idejéről és helyéről értesülve azokon megjelenjen és otthon nyomta­tásban is elolvashassa a szóval hallot­takat. Ekkép a népszerű felolvasások talán nem lesznek céltalanok és mara­dandóbb nyomot hagynak a nép szi­vében. A muzeum egyesület, mely társadal­munk jobb elemeit maga köré gyűjtötte és érdemdús elnöke: Csávolszky József püspök az egyesület iránti érdeklődést állandóan fenn tudja tartani, bizonyára módot fog találni arra, hogy a népszerű előadásokat praktikus és tapasztalt szak­férfiakat tartsák oly ismeretekről, melyek­nek népünk hasznát is veszi. Hiszen akad városunkban eiég szakember, ki a szőllőmivelésről, a konyhakertészetről, az okszerű gazdálkodásról sok szépet és okosan tud a nép nyelvén érdekesen rabjai. De ha tudnád . . .“ s önkénytelenül lábaihoz kap, melyek a tavaszi napsugár da­cára, puha selymes szőrmével vannak befedve. El akar hajtatni, ekkor hozzá lép egy férfi, egyik ismerőse, üdvözli, de látva mily rossz hangulatban van, rövid szóváltás után hagyja elgördülni a kocsit. Vidáman tekint szét és meglátja a még mindig egy helyben álló nőt. Hozzá siet, mint régi ismerőst üdvözli. A nő zavarral tekint reá. Azután utat törve a sokaságon, elvezeti a közel eső sétányra. — Mariann mily viszontlátás! szól a férfi, csodálkozva szemlélve a nő egyszerű ruházatát. — Ne ütközzék meg külsőmön, nagyot es­tem, de nem annyira, hogy bárki megvetés tárgya lehetnék. Azt tudja hogy szülőim bele­egyezése, akaratának hódoltam, midőn Garay felesége lettem. Azonban én nem csalódtam ez emberben, mint általán ritkán az emberekben. Igen jó érzékem van felismerni őket. Az uramban sem csalódtam, az volt minek képzeletem alkotta, durva, mord ember, ki nem átallotta még tettlegességre is vetemedni, egy gyenge nővel szemben. Kimondhatlan sokat szenvedtem, de tűrtem egyetlen gyermekemért. Azt hittem, e gyermek létezése közelebb fogja a szülőket is hozni egymáshoz. Azonban újból csak a régi Ferencz-József keserüviz az egyedül elismert kellemes ízű természetes hashajtószer.

Next

/
Oldalképek
Tartalom