Váci Hirlap, 1902 (16. évfolyam, 3-52. szám)

1902-11-23 / 47. szám

2 Váci Hírlap elmondani, hogy azokat a megjelentek szívesen meghallgatják. Hálás tér kínál­kozik az egészségtan köréből tartandó népies előadások részére is. Lehet-e ne­mesebb vállalkozás, mint a népet a józan életmódra tanítani, hogy miként véde­kezzék a tüdővész és egyéb ragályos betegségekkel szemben; hogy mikép gon­dozza gyermekei testi egészségét; hogy mikép ruházkodjék, mikép táplálkoz­zék? stb. A kezdet nehézségei tudjuk, hogy a mi apathikus városunkban, a muzeum egyesület derék vállalkozását nem fogják megkímélni. Lesznek bizonyára — mint mindenütt — nálunk is igen sokan, kik mosolyogva fogják fogadni az előadásokat, de az sohasem fogja visszariasztani a szép dolgokra vállalkozókat, sőt inkább bizo­nyosra vesszük, hogy egy pár sikeres felolvasás után ezek lesznek 'majd leg­buzgóbb előharcosai a szép eszmének. Helyi és vidéki hirek. A Váci Hírlap felelős szerkesztőjének s kiadójának távollétében a lap szerkesztéséért Borbély István, a Váci Hírlap belső munka­társa felelős. Ugyancsak ö intézi a kiadói mun­kát, ezért hirdetési ügyekben is kérjük, szíves­kedjenek hozzá (városház épület, földszint) fordulni. A közigazgatás egyszerűsítése. A belügyminisztérium most teszi közzé azo­kat az ügyviteli szabályokat, a melyeket a vármegyei, községi hivatalok és árvaszékek részére kidolgozott. Ezen ügyviteli szabályok­nak már több ízben ismertetett előnyeit fél­hivatalosan a következőkben foglalják össze: A szóbeliség és közvetlenség széleskörű ér­vényesítése a hatóságoknak úgy egymásközti; mint a közönséggel való érintkézésben ; ismétlődött. Végre az én türelmem is felmondd a szolgalatot. Elváltunk. Azt reméltem, most már vége I van közöttünk mindennek. De ki tudná az ! ember lelkét teljesen kiismerni. Az uram meg­szokás, vagy talán hiúsága sértett érzetében többször felszólított, ne hagyjam el őt. Nem tudtam feledni bánásmódját; vagy bennem is felébredt az önérzet, elég, de vissza nem men­tem hozzá. Ekkor fekete lelke egész valójában mutatá meg magát, midőn a legérzékenyebben boszulta meg magát rajtam; törvényszerüleg elvette tőlem egyetlen gyermekem. Képzelje el lélek világom mily puszta, sivár volt. Nem akartam beleegyezni, hogy fiam nála legyen, mig végre úgy határozta a törvény, hogy intézetben nevelődjék a fiú, ahol nekem is lehet negyedévenként őt meglátogatnom. Eb­ben megnyugodtam, a menyire lehet megnyug­vást találnom. A mi az anyagi helyzetem illeti, gondol­hatja, hogy ismerve engem, az én büszkesé­gem nem engedte meg tőle a legcsekélyebbet is elfogadnom. így azután a két kezem mun­kájával kell keresnem kenyerem. Jelenleg köny­velői állást foglaltam el; és, ahhoz képest a mihez szokva voltam, most nehezemre esett megválnom, mégis boldognak érzem magam. Nem háborgat senki, semmi. A fei fi csodálkozva nezte őt egy ideig azu­tán, melegen szoritá meg kezét. a helyszíni vizsgálatot teljesítő hatóságok használatára hivatalos zsebkönyv rendszere­sítése, melybe a helyszínén szóval előterjesz­tett kérelmek, panaszok nyomban bevezethetők és a szükséges hatósági rendelkezések a hely­színén nyomban foganatosíthatók; a telefonintézménynek a hivatalos érintke- kezésekben kiterjedt módon való használata; 1903. évi julius hó 1 tői kezdve minden vármegyében vármegyei hivatalos lap létesí­tése, hogy a vármegyei szabályrendeletek, köz­érdekű határozatok, általános jellegű minisz­teri, vagy középfokú hatósági rendeletek és utasítások — külön kiadványok utján való szétküldés nélkül — csupán a hivatalos lap­ban való közlés utján legyenek kihirdethetők ; az ügyszámok kevesbitése az iktatás rend­jének megfelelő szabályozása által; az intézkedések egyszerűbb módjának, fő­kent a háórati elintézéseknek meghonosítása ; a felesleges címzések (tekintetes, nagysá­gos, méltóságos stb ) s a felesleges udvarias- sági szólásformák kiküszöbölése. A vármegyei ügyviteli szabályzatban a tiszt­viselők szolgálati viszonyairól szóló rész a megyei tisztviselők jogait és kötelességeit már az általános szolgálati pragmatika törvény­beli rendezése előtt is egységesen és korsze­rűen szabályozza. Az uj ügyviteli szabályzatok életbelépésével egységes lesz az ügyvitel az összes várme­gyékben, valamennyi közigazgatási bizottság­ban, valamennyi jegyzői irodában s a gyám­ügyi közigazgatás egész vonalán. Újévkor a belügyminiszter az egyszerűsítési törvénynek még csak a kézbesítésről, vala­mint a városi és községi gyámpénztárakról szóló rendelkezést szándékozik életbeléptetni. A törvény egyéb rendelkezéseinek végrehaj­tása, nevezetesen a rendőri büntetéspénzek egységes kezelésének a városi és községi ügy­viteli és pénzkezelési alapelveknek megálla­pítása, az időszaki kimutatások, nyilvántar­tások rendezése, az iromány (nyomtatvány) minták megállapítása az általános rendele­teknek a közigazgatási eljárás egyszerűsítése szempontjából való átvizsgálása, a közeljövő­— Erre a meg nem érdemlett sorsra jutott Mariann ? — Nem, nem ! Ne szánjon engem, mindent tűrök, csak senki szánalmát nem. Lehet az ember megelégedett, ha szegény is ? Nekem az Isten nyugodt természetet adott. Az én lelkemben nem dűlt csatát soha a szenvedély. Én nem ismerem mi a szerelem. Azt hiszem ez csak oly kötött fogalom. Az embereket a vágyaik vezérlik, s jaj annak, kinn a szenve­dély a győztes. Rettenetes példa volt nekem az én hazas életem. — Hogy állíthatja azt, hogy nem szeretett soha? Hisz a virág addig sütkérez a nap suga­rában, mig egyszer csak felmelegszik a forró sugár lágy ölelései alatt, s kinyil a szép virág. Ugyan mondja látott-e már oly növényt, mely legalább egyszer ne nyílott volna? Nézze az aloe, ha száz évben is, de egyszer, hacsak pár rövid órára is, még is nyíl virágot. Nem tagad­hatja meg önnel sem magát ez érzelem, egy­szer ön is fog még szeretni. S tartok, hogy ez veszélyes lesz, minél később annál rosszabb. — Nyugodt lehet barátom, az én lelkem sokkal nagyobb megpróbáltatáson ment át, semhogy még veszélyes is lehetne. Én leszek tehát, az ön nézete szerint ép az egyetlen, ki oly kiváltsággal bir, hogy nem volt soha szerelmes. A férfi ép felelni akart reá, midőn közvet­len mellettök haladt el, Homonnay gróf kő­nek lesznek oly feladatai, melyek előmunká­latai már szintén a befejezéshöz közelednek, — A vöröskereszt-egylet báljáról. A múlt szombaton este tartotta a helybeli vöröskereszt-egylet az idei bálját. Nem épen túl nagy, de annál valogatottabb fényes kö­zönség vett részt a jótékonycélu estélyen, mely 9 óra után az elnöknő, Lónyay Flóra megje­lenésével vette kezdetését. A tánc egészen vi­lágos reggelig tartott s a megjelent díszes- publikum oly kedélyesen mulatott, a hogyan már régen volt alkalma. A hölgyek névsora a következő : Asszonyok: Dr. Bolgár Lajosné, Bossányi. Gyuláné, dr. Forgó Kálmánná, Gajáry Gézáné, gróf Gyürkyné Rudnay Margit, Hufnagel Im- réné, Kacskovics Jenőné, Lónyay Flóra, Máj- thényi Péterné, Váró Károlyné, Täuber An- tainé, Török Endréné, Zaiánffy Károlyné. Leányok: Bolgár Emma, Bossányi Olga, Gosztonyi Klára, Hufnägel Irenke és Pistike, Iványos Erzsiké és Mariska, Kacskovits Ilonka, Pápay Mariska, Saffranovits Róza, Täuber Ellike, Török Leonka, Zaiánffy Giziké. A Vöröskereszt-egylet szegény konyhája ja­vára folyó hó 15-én rendezett estély jövedel­mét gróf Püspök Urunk Öméltósága azzal nö­velte, hogy az előzőleg beküldött 100 koronát még 20 koronával toldotta meg. Fölülfizettek még Lónyay Flóra társelnök 40 koronát. Gróf Gyürkyné Rudnay Margit és B Gy.. úrnő 20—20 K. Szilassy Ernőné 17 K. Csávolszky József elnök, özv. Gseley Jánosné, id. Intzédy Soma, Csincsara Béla, Rappens- berger Andor, Farnady Elemér, Péts Sándorné és Reitter Ödön 10 — 10 K. Dr. Virter Lajos, Jung János, Balás Lajos, Újhelyi István, Andor Károly, dr. Freysinger Lajos, Schläger Árpád, br. Marschall Gyula, br. Zech Colbert, Huszár Elemér és ifj. Int- zédy Soma 8—8 K. Gsáky Tivadarné, dr. Steiner Márton, dr.. Forgó Kálmán, Köhler Arthurné és Meiszner Rudolfné 6 — 6 K. Benedek Jolán, Boczkó Etelka, Németh Pé­csija. Ismét a gyűlölt rideg pillantás érte Mariannt mire érzé, hogy mélyen elpirult. Kísérője felé fordulva kérdé ki volt e mágnás, kinek létezéséről még a városban nem tudott. A férfi készséggel monda meg nevét, s elbe­szélő élet történetét. Mariann meghatva hailgattá és soha nem tapasztalt érzés lépte meg őt. Azután elbúcsú­zott kísérőjétől s napi munkája után látott. Másnap midőn hivatalába akart indulni, a szol­ga levelet hozott, melyben tudtára adják, hogy a gyár megbukott, s igy el van bocsájtva Maga a gyár tulajdonosa sem volt jobban leverve, mint Mariann, mert mig az előbbi el volt készülve a csapásra, addig Mariannt mint a villamütés találta. Bánatosan össze telt kéz- ezl maga elé bámult. Eddig oly nyugodt életé­nek rövid ideje is letelt. Hova, merre és ki­hez forduljon? Nehéz az olyannak mint ő, ki máskor csak adott most pedig, neki is kérni kell. Nagy úr a szükség. Sok méltóságos fejet meghajtott már a kényszer rabigájába. Némely- ember arra látszik teremtve lenni, hogy min­dig csak távolról csillanjon meg előtte a bol­dogság napja s ne érezze soha annak áldásos melegét! ? De nem, éde,s szavú költőnk is azt állítja, mig valaki legalább egyszer életében boldog nem volt, nem halhat meg. Bár elbo­rult a láthatár Mariann életegén, nem tartott örökké, mint semmi e világon. Gondolatiban elmerülve nem is látta, hogy az ég is elborult.

Next

/
Oldalképek
Tartalom