Váci Hirlap, 1902 (16. évfolyam, 3-52. szám)
1902-10-26 / 43. szám
Tizenhatodik évfolyam. 43. szám. Vác, 1902. október 26. VÁCI HÍRLAP Előfizetési árak: y£gész évre ............................12 korona. .Negyedévre..............................3 korona. Egyes szám ára .... 24 fillér. Meg-jelen minden vasárnap. VÁG ÉS VIDÉKÉNEK HETILAPJA. Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő: Kovach Ernő. Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde-utca 6. szám alatt. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Nyílt-tér sora 60 fillér. Wlassits Gyula a városokról. Vác, okt. 20. Siketnéma intézetünk fennállásának száz éves jubileumi ünnepségen egy szónoklat hangzott el, a melynél jelentősebbet fehér asztal mellett régen nem mondtak. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter tartotta azt a beszédet a város által tiszteletére rendezett diszebé- den s a beszéd jelentőségében túlszárnyal az ünnepség keretein és szertecseng az egész országban, hogy meghallja azt a magyar földnek minden városa. Mert a magyar városoknak küldött, hadbahivó üzenet volt e szónoklat. Szép, hatalmas, gondolatokkal teli, nemes ováció, a melyben a magyar városok kulturális hivatásának széles útját jelölte meg Magyarország kultuszminisztere. Nagy feladatokat ró ez a beszéd a városokra. Őrhelyei kell, hogy legyenek a magyar állam magyar jellegének, a haladás szellemével kell őrködniök hazánk felett; virágozniok kell, hogy általuk erősödjék a nemzet. Nemes és hatalmas feladatok, a melyek megtisztelik azt, a kire jutnak s a melyeknek küzdelmes beváltásában benne van a nemzet jövőjének Ígérete. A magyar városoknak meg kell hall- gatniok ezt a hadbahivó szózatot. Hiszen a kulturális hivatás olyan magas pie- desztáljára emeli őket ez üzenet, hogy a haladás és fejlődés utján uj szárnyakat kell nyernie általa. Mi hallottuk s követni fogjuk a kijelölt utat s örvendünk, hogy a nagyjelentőségű beszéd, mely az ország minden városának szól, a mi falaink közt hangzott el. A nagyjelentőségű pohárköszöntő igy hangzik: Tisztát Hölgyeim és Uraim! Az első érzés, a mely ajkamra adja a szót, a legmélyebb hálaérzet. A hálaérzet azért a kitüntető igazán szives fogadtatásért, a melylyel Vác városa engem itt megtisztelt s a melyben az igen tisztelt barátom, a püspök ur részesített. Hálaérzet azon polgártársi szeretetért, a melylyel Vác városa és lakosságának minden egyes árnyalata részéről ez alkalommal találkoztam és azért a kiváló gondozásért, a melyben Vác városa a felügyeletem alatt álló tanintázeteket részesíti. Mély köszönetét mondok azért a szép beszédért, a melyben az előttem szóló régi jó barátom dr. Freysinger Lajos az érdemeimet nagyon is kiszínező és a barátság szemüvegén néző szavakkal hozzám intézett. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Én teljes tudatában vagyok azon nagy és nehéz feladatoknak, melyekkel nekem nap-nap mellett küzdenem kel!. Tudatában vagyok azon felelőségnek, melynek nagysága és nehézsége vállaimra nehezedik. Ezekkel csak úgy tudok megbirkózni, ha t. polgártársaim szeretete, rokonszenve, komoly és mindig igazságos bírálata támogat. Az előttem szóló a városok fontosságáról szólván, erős meggyőződésem épen az, hogy első munkatársam a magyar közművelődés felvirágzására irányzott munkámban ugyan az ország nagy tanítói szervezete, de másodsorban Magyarország városai azok. Ezek ma nem várfalaikkal, de polgárosító hivatásukkal, a haladás szellemével őrködnek hazánk fölött és szilárd meggyőződésem, hogy a magyar állam magyar jellegének megőrzése az egész vonalon épen a városok feladata. Csak az a nemzet tesz számot a nagyvilágban, melynek nagy, virágzó városai vannak. így volt ez régen a klasszikus korban Görögországban és a római birodalomban, igy van ez a Francia, Angol és Németországban. Utazásaim alkalmával mindenkor keserű érzés fog el, mikor látom, hogy fél órától fél órára terjedő távolságokban nagy városok közelében virágzó egyéb városok egymásután következnek. Nekünk is a legkomolyabban és minden eszközzel kell arra törekednünk, még pedig a politika minden ágában, a vidéki városok gazdasági felvirágzását és kultúráját egyaránt szélesíteni és mélyíteni. Hogy a városi élet alapfeltétele az ipar és kereskedelem: az oly természetes, hogy erről már nem is lehet beszélni. Fájdalom, nálunk meg ez az alapföltétel is sok kívánni valót hagy, pedig az igazan virágzó városi életről csak ott lehet beszélni, a hol a tudomány, a művészet, a haladás, az erkölcsi és szellemi javak: a művészet és tudomány kérdései foglalkoztatják az elméket. Csak igy lehet elérni, hogy a politika sivár küzdelmeinek ellentétei nem uralkodnak a társadalmi életen. Csak igy van közös tér, a melyen a kiélesedett politikai ellentétek elsimulnak és egy közös érdekkör, a tudomány, a művészet és az emberszeretet, a humanizmus intézményei és eszméi emelik azt magasabb harmóniára. (Éljenzés.) Minden város élete, reális voltának belső tartalma eme nemesebb ideális tövekvés kell, hogy legyen. (Helyeslés.) A magyar hegemóniát a magyar kultúra ily emelkedett szellemével fogja biztosítani az ország minden egyes városa és ekkor fog bekövetkezni az, hogy kultúrájának fölényéhez nem érhet fel semmi támadás, semmi gáncs. Egytől óvja meg az Isten a magyar városi életét és ez a felekezeti, a vallásvillongás. Alkotmányunk alaptörvényeit, melyek a nemzetnek örök dicsőségét képezik, tiszteletben kell tartania mindenkinek és a hazafmi egyetértés által megszentelt békében kell élniök az összes felekezeteknek. (Hosszasan tartó éljenzés és taps.) Nincs a viszályra semmi szükségünk. Arra van szükségünk, hogy e haza lakossága hűen kövesse mindenki, a maga hite szerint, vallási meggyőződését. Arra van szükségünk, hogy a vallásoságot emeljük, de attól, hogy vallásközi harcok dúljanak, mentse meg Isten hazánkat. Ha ilyen baj fenyegetne bennünket, ez ellen folyamodjunk egy jó panáceához; és ez az, hogy ragaszkodjék mindenki a maga vallásához, de ne egymás ellen, hanem a közös ellenség ellen küzdjön teljes erővel minden vallás. Van ilyen közös ellenség, a mely ellen egyetértőén küzdhet minden vallás és ez a ledér cinizmus, az államforgató anarkista tanok, melyekkel, fájdalom, hazánkban is találkozunk. Ez a közös terület, a melyen a szükség szerint és valláskülönbség nélkül találkoznunk és küzdenünk kell mindannyiunknak. (Éljenzés és taps.) Ha ilyen magasabb kultúrával lesz városaink élete betöltve, akkor az ország nagy jövője biztosítva, missziója betöltve lesz. Én látom, hogy e város, mely fogékony a kultúra eszméi iránt, igazi elsőrangú kultur- várossá fog fejlődni, az ország kulturális felvirágzásának erős vara lészen. Azt kívánom, hogy bölcs közigazgatási vezetés és oly vallásos és házafias főpásztor gondoskodása mellett, milyen az én igen tisztelt barátom, Vác városa minél nagyobb arányokban fejlődjék, felvirágozzék s izmosodjék. (Szűnni nem akaró hosszas éljenzés). Vác városa közgazdasági és kulturális fejlődésére emelem poharamat. (Hosszasan tartó éljenzés és taps.) Rozsnyó, Jólész, Jolsva. (Cházár András emléke vármegyéjében.) Eozsnyá, okt. 23. A mint az ország közönsége Wlassits Gyula miniszterrel egyetemben városunk falai közt ünnepelte a siketnéma-oktatás századik éves jubileumát és ezzel a nagynevű kezdeményező, de korában nem méltatott Cházár András emlékét, úgy szűkebb pátriája, az erdős, bérces •Gömörvármegye megmutatta az országnak, hogy Cházár András emléke immár kegyelettel él minden vidékén. Részt kért és szemtanúja lehetett az ünnepségnek Vác városa és a váci siketnémaintézet küldöttei, kik hétfőn kora reggel indultak Gö- mörmegye felé. A magyar államvasutak udvariasan ajánlottak fel egy teljesen külön kocsit, melyben a 7 óra 30 perei miskolci gyorsvonatnál a következők találkoztak: Borbély Sándor igazgató, Göndör Sándor dr. főjegyző, a város képviseletében, Klis Lajos h. igazgató, MlinJcó István az egri intézet igazgatója, Pertik Gyula, Gácsér József, Szotfrid József, Kegler Ferenc, Greiner Lajos tanárok, jólészi Cházár Károly és neje, Dercsényi Dezső Váci Hirlap szerkesztője és három tanult siketnéma Budapestről. Átszállások nélkül ugyanabba a kocsiban érkeztek meg délután három órakor Rozsnyóra, melynek pályaudFerenez-József keserűviz az egyedül elismert kellemes izű természetes hashajtószer.
