Váci Hirlap, 1902 (16. évfolyam, 3-52. szám)
1902-10-26 / 43. szám
2 varán nagy közönséggel együtt Szilday Géza polgármester üdvözölte a vendégeket. Régen tudjuk, ismerjük Gömörmegye szivességét, de ily figyelmes vendéglátásra senki sem volt elkészülve. A püspöki palotától, a csornai prae- montrei kanonokrend házától kezdve nyitva volt a vendégek előtt minden ajtó s igaz, magyaros sziveslátásban volt részük. Az estén még a kaszinóban bankettet rendeztek az érkezett vendégek tiszteletére s másnap, kedden volt az ünnepi istentisztelet az ottani ágostai evangélikus templomban. Az evangélikus egyház már úgy is maradandó emléket állított Cházár Andrásnak. Az ötezer kötetre menő könyvtárát a váci intézetnek adományozta, a hol most fogják tanulmányozni azt. A miniszter is megtekintette múlt vasárnap és a legnagyobb elismerés hangján szólott a rozsnyói ev. egyház áldozat- készségéről. A régi, nagy templom teljesen megtelt közönséggel, melynek soraiban számos hölgy is volt s az ág. főgimnázium ifjúsága, valamint az elemisták is. A gyászszal bevont oltár előtt Terray Gyula főesperes gyönyörű beszédet mondott. Méltatta Cházárban a statusférfit, a hazafit és a nagy emberbarátot. Mindenki megegyezett abban, hogy az ünnepség fénypontja volt ez a hatalmas emlékbeszéd. Tíz órakor a váciak a rozsnyóiakkal együtt kocsikra ülve fél óra múlva értek Jólészre, Cházár András ősi kúriája elé, a melyben született. Az épület ma az Andrássy Dénes gróf uradalmához tartozik s Menkö tanító Jólész apró gyermekeit tanítja ott betűvetésre, hazafiságra. A régi épület virágos, kis kertjében igen díszes társaság gyűlt egybe. Ott voltak többek közt: Hámos László Gömörmegye főispánja, Szepesy Géza a jászói premontrei kanonokrend rózs- nyói kát. főgimnáziumának igazgatója, Szu- lyovszky István a gr. Andrássy Dénes uradalmainak központi igazgatója, Véner Pál kanonok, szemináriumi igazgató, Horváth József kanonok, a rozsnyói káptalan képviselője, Terray Gyula főesperes, Oravecz Mihály és Szántó József ev. ref. főgimnázium igazgatója és tanára, Szilday Géza Rozsnyó város polgármestere, Gundelfingen József főispáni titkár, Komoróczy Miklós lapszerkesztő, főgimnáziumi tanár, az ev. egyház küldöttsége stb. A lepellel leboritott emléktábla előtt Borbély Sándor igazgató meghatottan szólt, mire az emléktábláról lehullott a lepel. A következő felírás van bevésve a vörösmárványtáblába aranybetükkel : E HÁZBAN SZÜLETETT 1745. JULIUS 2-ÁN JÓLÉSZI CHÁZÁR ANDRÁS, KI A SIKET- NÉMÁK VÁCI ORSZ. KIR. INTÉZETÉT KEZDEMÉNYEZTE S ALAPJÁT MEGVETETTE. EMLÉKEZETÉT A HAZAI SIKETNÉMA-OKTATÁS KEZDETÉNEK SZÁZADIK ÉVFORDULÓJÁN A VÁCI INTÉZET ÉS A TANULT SIKETNÉMÁK HÁLÁS KEGYELETE KÍVÁNTA E MÁRVÁNYLAPPAL IS MEGÖRÖKÍTENI 1902. OKTÓBER HÓ 21-ÉN. NAGYOBB ÉS JOBB BARÁTJA VOLT AZ EMBEREKNEK, MINT AZ EMBEREK Ö NEKI. Ezután Ilámos László főispán szólt s az uradalom gondozásába ajánlotta az emléktáblát. Magas szárnyalású beszéddel válaszolt erre Szulyovszky István uradalmi kormányzó, ki a néphez fordulva szivére kötötte, hogy ne feledkezzenek meg kis községük nagy szülöttjéről, kinek emlékét a márványba vésett szavak is őrzik s a ki egész életében népért munkált, dolgozott. Most Komoróczy Miklós lépett elő s szavalta el tűzzel, lelkesedéssel a következő szép ódáját: Nagy emberbarát, kristálytiszta szívvel, Melyben dobogva, nemes eszme kelt; Az elhagyottak néma ajakára Gyógyító iri keserve-keresett . . . Váci Hírlap Meglelte azt s a tehetetlenségben Sínylődő ezrek nyelve már beszél S munkálkodva, nemzetünk javára, A milliókkal hasznot hajtva él. Tökét teremtett az a nemes elme, Melynek kamatját a ma élvezi; Minden munkás kéz és elme közkincs, Mely megszerezve, a célt emeli. S nekünk munkálni, célra törni kell, Megmenteni minden kis porcikát, Mely ésszel, gyümölcsöt hozó munkával Szolgálni képes a magyar hazát. . . . Szolgálta Cházár híven a királyt; — Királyba rejtve — hazát, nemzetet! Álljon felőle időtlen időkig Szilárd, erős, hálás emlékezet! Megható volt, midőn az óda elszavalása után az apró iskolások énekelték a himnuszt s velük a díszes közönség. A szép ünnepség után Szulyovszky kormányzó a grófi par nevében fényes villásreggelivel traktálta meg a vendégeket, a melyen egymást érték az üdvözlő toasztok. A vendégek egy része délután Krasznahor- kára hajtattak s megtekintették a hires, gyönyörű várat s a hitvesi hűség mintaképét Jókai Lőcsei fehér asszonyában szereplő és Serédy Zsófiát, ki üveg koporsóban nyugszik a várkápolnában. Kedden este szíves bucsúzások közt indult útnak a társaság Jolsvára, hogy ott másnap felavassák a siketnémak és vakok Cházár Andrásról nevezett iskoláját. Nécsey János igazgató és Scholtz Lajos tanár fogadták a a jolsvai állomáson a vendégeket, kiket Jolsva vendégszerető házainál szállásoltak el. A szerdai ünnepség két istentisztelettel kezdődött. Először az evangélikus templomban hallgatták meg az ev. lelkész gyönyörű imáját, majd a katolikus templomban volt nagymise, mit az uj iskola megnyitója követett. Az iskola termét előkelő és nagy közönség töltötte meg. Basilidesz Gusztáv polgármester diszmagyarban mondotta el megnyitóját megemlékezve a gyógypedagógiai szaktanács áldásos működéséről, a jolsvai Cházár-iskola alapításáról, mit gr. Andrássy Dénes, Gömörvár- megye és a város bőkezűségének köszönhetnek a szerencsétlen siketnémák. Nécsey János, az uj intézet igazgatója mondott ezután nagy beszédet s Borbély Sándor igazgató üdvözölve az uj intézet vezetőit, megalapítóit azt kívánta szép beszédben, hogy az ne virágozzék, csak tegyen jót a szegény siketnémákkal. Hámos László főispán, ki most Wlassits Gyula közoktatásügyi minisztert képviselte, a vármegye és a miniszter nevében szólt. Komoróczy Miklós pedig ismét elszavalta szép ódáját. A megnyitó ünnepség, melyen Matsegó őrnagy vezetése alatt az ottani honvédtisztek is jelen voltak, a himnusz el- éneklésével záródott be. Délben Jolsva város közönsége a fürdőben bankettet adott a vendégek tiszteletére. Hámos főispán a királyt köszöntötte fel, utána Bazilidesz polgármester a főispánt, dr. Göndör Sándor Jolsva városát, Nécsey János a vendégeket, Borbély Sándor az új intézetet, Gun- delfmgen József főispáni titkár hatásos beszédben a siketnémaintézeti tanárokat. Nagy hatása volt Komoróczy Miklósnak, ki lelkesedéssel ajánlotta fel az általa szerkesztendő naptár jövedelmét az ifjú iskolának. Sokáig volt együtt a társaság, mely később a nagyvendéglőbe ment, hogy ott a hangversenyt meghallgassa és a tánczmulatságon jelen legyen. Még javában szólt a zene, folyt a tánc, midőn a váci társaság búcsút vett, vendég- szerető házigazdáktól, a hajnali vonattal ugyanabban a kocsiban, melyet az államvas- ut rendelkezésére bocsátott, Miskolcon át haza utazott, Helyi és vidéki hírek. A 80 éves Regele bácsi. Nagy napja volt a héten, szerdán a városi tisztikarnak, a melyhez hasonló aligha lesz egyhamar. Nyolcvan éves születésnapját s egyben Vác városánál eltöltött 60 ik hivatalnoki évét ünnepelték tiszttársai az öreg Begele Károly bácsinak. Öregje, fiatalja mind megjelent a 80 éves bácsi jubileumára rendezett társas vacsorán a Korona vendéglőben. Ott volt maga a galambősz öreg is, jó kedvvel, fiatal egészséggel. Úgy érezte magát az öreg úr, mintha nem is ő volna az, a ki 60 éve, hogy mindennap átlépi a városháza küszöbét.- Nem kis esemény számba megy az, hogy valaki 80 évet éljen s ebből hatvanat szorgalmasmunkálkodás között töltsön el! S ezt megtette Regele bátyánk, kit a mai napig is ott látunk soha nem szűnő tevékenységével a poros akták között. Nem tekint ő agg korára*, törődöttségére, nincs . előtte hideg, hó, eső,, rossz idő, beballag azért pont nyolc órakor hivatalába s megvárja, mig a legfiatalabb hivatalnoktársa is ott hagyja az íróasztalát. Beteg csak akkor szokott lenni, ha nincs dolga s ezért még a szünnapokon is fellátogat kedves aktái közé, melyek már 60 éve, hogy kenyeret adó jó barátai. Korpás Márton tanácsos, a városháza második nesztora, volt* ki a jubileumi lakomán felköszöntötte a város legöregebb tisztviselőjét s megható beszédével könnyekre fakasztotta a jelenlévőket. Majd átadta a városi tisztikar által kiállított s aláirt üdvözlő levelet az ünnepeknek, mely igy szól r Tekintetes id. Begele Károly nyugalmazott városi jegyző Úr ! Kedves Károly bátyánk! Nagy ideje, 1842. évi október hó 20-án lépett Vác város szolgálatába. Ennek 60 hosszú esztendeje. Ennyi időt. hivatalban tölteni már magában véve is dicséretes dolog. De ennyi időt becsületes és szorgalmas munkásságban leélni, oly tény, mely dicséretre nem szorul, mert ez a munkásság tekintettel arra is, hogy kizárólag a közjóért végeztetett, önmagában véve a legnagyobb elismerés. Az embernek hivatása, kötelessége, hogy tehetsége erejéhez képest munkálkodjék. Hányán vannak, kik e hivatásos kötelességüknek nem felelnek meg, hányán vannak, kiket a sors keze munkájuk közepén megállít. Mily keveseknek jut csak osztályrészül oly testi és lelki erő, hogy késő öregségükig eredményes munkálkodásban tölthetik életük napjait és 80 év terhével vállaikra ép érzékkel, friss jó egészségben még mindig a közért dolgozhatnak ! Midőn kedves Károly bátyánk hivatali működésének G0-ik, egyúttal pedig életének 80-ik évfordulójához ért, kedves kötelességünknek ismerjük Önről megemlékezni és az Ön iránt érzett jóindulatunkról és szeretetünkről továbbra is biztosítani, kívánván Önnek, hogy a Mindenható még igen sok éven át friss jó. egészségben, munkakedvben és boldogságban mindnyájunk örömére tartsa meg! Isten éltesse! Ezután maga Regele bácsi kelt föl s miután könnyező szavakkal köszönte meg a jókivána- tokat és a város első emberére, a polgármesterre ürítette poharát. Jött azután még több köszöntő is, Korpásra, Franyóra, dr. Göndörre, Fótira, a város közönségére stb. stb.-re. A jó kedvű társaság pedig éjfélutánig maradt együtt, a mikor is egy kedves emlékkel szivükben nyugodni tértek. Érdemesnek tartjuk, hogy a jó öreg munkás rövid életrajzát itt közöljük:
