Váci Hirlap, 1902 (16. évfolyam, 3-52. szám)

1902-10-19 / 42. szám

délelőtt Schaffer Károly temesvári igazgató elnöklete alatt Vácon tartották meg évi köz­gyűlését. Az elnöki megnyitó után nagy örö­met keltettek Mulia Iván zágrábi tanár szavai, melyben annak adott kifejezést, hogy most nemcsak a magyarországi, hanem a társor­szági tanárok és siketnémák ünnepelnek s horvát tagtársai nevében üdvözölte a tanárokat. Szavait Hercsutli Kálmán tolmá­csolta nagy éljenzés közt. A gyűlésről T\ lassies minisztert, dr. Szabó Sándor osztálytanácsost táviratban üdvözölték, mely után lariczky Ferenc kolozsvári igazgató és Gácsér József tanár tartották meg szakfelolvasásukat, melyet hosszabb vita követett. Disztagul választották Wlassics Gyula közoktatásügyi minisztert, mely után a választásokat ejtették meg. Elnök lett Klis Lajos, titkár Bihari Károly, jegyző Mar- kovics Árpád és ezen kívül még hat vá­lasztmányi tagot választottak meg. A jövő évi közgyűlés helyét a választmány fogja meghatározni, mert Klúg Péter Szegedre, Schaffer Károly Temesvárra hívta az egyesü­letet s megegyezésre nem juthattak. Az uj elnök berekesztő szavai után a Kúriára men­tek társasebédre. — Az iskolaszék ülése. A róm. kát. iskolaszék tegnap délután négy órakor a kö­vetkező tárgysorozattal ülést tartott: 1. Elnöki jelentés. 2. Gondnoki jelentés. 3. Építkezések felülvizsgálása. 4. Menhely kerítése. 5. Almásy Józsefné lemondása. 6. Kérvények. 7. Folyó ügyek. — Hirtelen halál. Mandl Lipót fővá­rosi biztosítóintézeti hivatalnok élete 52-ik esztendejében hirtelen elhunyt. Mandl váci kereskedő és szikvizgyáros volt s innen költö­zött a fővárosba. Kitünően kezelte a hegedűt s évtizedek óta a székesegyházban primhege- dúse volt s bár az utóbbi években Budapesten lakott, minden vasárnap és ünnepnap feljárt. Múlt vasárnap is játszott még a kóruson és senki sem hitte volna, hogy az életerős férfi oly hirtelen bevégzi életét. — Tűzoltóink a jubileumi ünne­pen. A váci önkéntes tűzoltóegyesület az országos sihetnémaintézet száz éves fennállása ünnepére záró nagy gyakorlatot tart a követ­kező sorrendben: Reggel nyolc órakor gyü­lekezés az őrtanyán, honnan a székesegyházba vonulnak az ünnepi misére. Innen a tűzoltó tisztek vezetése alatt Ferenc király és Cházár András szobraihoz mennek, hol kordont húz­nak. Délután két órakor ismét gyülekezés az őrtanyán, honnan kivonulás lesz három fecs­kendővel a Konstantin-térre. Itt iskolaszere­lést tartanak Csányi István, Täuber Ferenc, Mischler Kornél és Bunyata Vince szakaszpa­rancsnokok vezetése alatt. Igen érdekesnek Ígérkezik a tűzoltási gyakorlat, melyet Mill- mann Géza főparancsnok vezet. A felszerelé­sekkel, fecskendőkkel való támadás a város­ház épülete tetején lesz. A szakaszparancsno­kok vezetése alatt két oldalról támadják az épületet, míg a főparancsnok az alsó részen védi azt. A gyakorlat után a tűzoltóság vissza vonul az őrtanyára. A tűzoltóegyesület az ér­dekes gyakorlatra ez utón hívja meg a város közönségét. Lefoglalnak egy oroszlánt. Hogy-hogy nem, elég az hozzá, Koczka Vencel helyben állomásozó menazsériást most hétfőn mind a tizenkét legénye egyszerre faképnél hagyta. Ez még nem lett volna valami pótol­hatatlan nagy baj, mert tizenkét menazsériás legény Vácról is egyhamar kikerült volna, de annál nagyobb hiba volt az, hogy az egész tucat művész megjelent Bárdos Ernő ipar­hatósági biztosnál és panaszt emeltek Koczka főnökjük ellen, hogy az őket minden 4 ________ VÁCI Hírlap felmondás nélkül közvetlen a hideg tél előtt szélnek eresztette, holott nekik 14 napi fel­mondás jár. Arra kerték tehát az iparhatósági biztost, hogy Ítélje meg részükre a 14 napra járó illetményüket. Beállít a 12 oroszlánhoz szokott mérges te­kintetű, 18—20 év körüli menazsériás had Bárdos fogalmazóhoz, mint az iparügyek el- intézőjéhez. Bárdos hirtelen meglepve nem tudta, hogy miféle küldöttség lehet az s mind­egy ösztönszerűleg is ezzel a régi verssel fo­gadta őket: „Jó napot, jó napot, Tizenkét kőműves !“ (Hozzá lévén szokva, hogy legtöbbször láto­gatják hivatalát iparkihágó kőművessegédek.) Majd előadták a legények panaszukat. Bár­dos, hogy időt nyerjen Kocka kihallgatására is, oda utasította a kis-állatseregleteseket, hogy délután pontosan megjelentek a művészek. A biztos megnézi a könyveket s látja, hogy ki hentes, ki szitás, ki takács, ki piktor, ki fazekas, csak menazsériás egyik se. (Igaz ugyan, hogy kitanult menazsériást bajos volna találni.) A legények meg ez alatt már zúgni kezdtek, hogy ne sokat tanácskozzunk, hanem foglaljuk le Koczka legerősebb, legszebb oroszlánját s vagy árverezzük el, vagy osszuk fel, ha nem akad vevője. Bárdosnak ezek hallatára végig borsódzik a háta. Szinte látja már, hogy lép­ked daliás alakjával a 12 vadölő ifjú élén a vásártéren keresztül. Most belépnek a sereg- letbe, a farkasok üvöltenek, a tigrisek ordíta­nak, az oroszlánok bőgnek. Majd kinyílik a legvadabb oroszlán ketrece s az egyenesen neki rohan, ő pedig vasárnap este már nem táncolja a körmagyart. — Tépjenek széjjel, egyenek meg ezt mind nem bánom, de a körmagyart mégis táncolom ! — Tudják mit, barátaim ! Az ügyük nem tartozik hozzám, de jó tanácscsal mégis szol­gálok. Menjenek Tanács Géza községi bíróhoz és ott poroljék be Koczka Vencel állatseregle­tét a 14 napra járó illetményért és ő amilyen erélyes ember meg fogja még azt is tenni, — ha igazuk van — hogy nemcsak egy oroszlánt, hanem az összes vadakat nyílt árverésre bocsátja. így szabadult meg Bárdos a 12 menazsériás legénytől s igy mentette meg életét arra, hogy ma este vígan táncolhatja a körmagyart. A legények pedig panaszkodnak s ha más segít­ség nincs és Koczka nem fizet, lefoglalnak egy — oroszlánt. A jó megtermett menazseriások nem is bánják csak egyet kérnek még, szólván igy a szónokuk : — Tekintetes biró ur! Pártoljuk a magyar ipart és azt az oroszlánt tessék lefoglalni, a melyik Magyarországon született! — Nincs hitoktató. Hatvanból Írják, lapunknak: a Szíjgyártó Ferenc r. kath. lel­kész és hitoktatónak Hatvanból történt elhe­lyezése óta a katholikus hittan tanitása az iskolákban nagy terheket ró a másik két hit­oktató lelkészre. Az időközben adminisztrá­torrá kinevezett hitoktató megüresedett tan­székébe máig sem történt meg a hitoktatói kinevezés. Nem keressük, hogy egészen helyén volt-e évközben az ily személyváltozás, de az az egy bizonyos, hogy a hittan-tanitás sokat szen­ved általa. Az uj hitoktatónak késedelmes ki­nevezése pedig csak súlyosítja a helyzetet és zavarólag hat a hittantanitásra. — A drága kép. A katonaélet nem olcsó, sokszor tapasztalja ezt a legkisebb sarzsitól a legfelsőbbig a katona, de legfőkép azok a szü­lök, kiknek boldogsága, reménysége a király által is viselt portepéét hordja állandóan olda­lán. A víg kedély üressé teszi az erszényt s a szülők (külön az apa, külön a mama) rendet­len időközben küldik a pótdijakat, melyekre aligha számítottak. A mi városunkban is van egy mama, kinek jószivéről tanúságot tesznek azok az asztalfiókot megtöltő feladó vevények,. melyek sok száz koronái ól szólnak s a fess katonatiszt fiának nevét viselik. Százszor, nem egyszer akartam már megtagadni a segélyt, de nem tudom megtagadni Mondja ismerőseinek. Hiszen oly szépen tud kérni s a katonaélet oly drága és gyönyörű. A napokban is egyik tiszt­társáért állott jót, az kilépett, hát fizetnie kell. Csak nem hagyom veszni ? És ismét ment a pos­tára és a ismét szaporodott a feladó vevények száma egygyel, melyre szép kis summát irt a pénzt felvevő postatiszt. De mostanában hirtelen megszűntek a pénzküldések s ennek egyszerű oka volt egy kép, egy egyszerű festmény. A jó mama kezeihez kézbesítették s alá is volt írva: Hálája jeléül jó fiadtól. Nézte, nézte a mama eleinte örömmel, mert daliás fiát meg­találta a kép közepén, de aztán növekvő haraggal, mert a festményen nem csak a fia,, hanem az egész tisztikar ott volt s ott volt a fehér terilésű asztal, melyen több pezsgős- flaskó álott, mintahányan azt körülülték. Azóta, mondjuk, megszűnt a postautalványok nagyobb forgalma. A jó szivű mama pedig számolgatja, hogy ugyan a hálás jó fiú ajándéka hány darab ropogós százasába is került neki. — Fóthon megszűnt a sertósvész. Fóth község elöljárósága arról értesíti váro­sunkat, hogy Fóthon a sertésvész megszűnt s igy a község a zárlat alól feloldatott. — Egy főszolgabíró sajtópöre. Mint Báckevéröl értesítik lapunkat, Búd- nyánszky László főszolgabíró sajtópert indított a Népszava című szociáldemokrata lap ellen. A Népszava az utóbbi időben Rudnyánszkyt kíméletlenül támadó cikkeket közölt. Ezek ellen indította meg a sajtópört. — Vásári krónika. Bármilyen kicsi is a vásárunk, a rendőri események nem hiá­nyozhatnak onnan. íme, a következő esetek­ben kellett a rendőrségnek beleavatkoznia: Angyelovics Péter zöldárust Gábris János a pénzváltásnál megcsalta. Gábris hasonló tettéért Vác város területéről már ki volt tiltva, a vá­sárra azonban visszaszökött. — Veszele 1st - vánnétól és Fuchsleitner Pálnétól Mikolics Bo­ris nevű cigányasszony ellopta pénztárcájukat. Az ügyes tolvaj ollóval vágta ki mindkét ká­rosult zsebét. — Váradi Jánostól két kabá­tot, Chlapati Jánostól pedig köteleket lopott Szöregi József nagykátai ember. Mikolics Bo­rist, ki azzal „védekezett“, hogy Bácskából munkát keresni jött Vácra, Szöregi Józsefet, a ki részegségét hozta fel mentségéül, kitil­totta a rendőrkapitány városunk területéről s egyben őket a bírósághoz kisértette át. — Meglopott állatsereglettulaj- donos. Miként a nagy primadonnák, úgy látszik, a kevesebb számban levő állatsereglet­tulajdonosok is úgy dolgoznak reklámban, Ifj. Koczka Antal, kinek oroszlánjai esténkint hatalmasan bőgnek a vásártéren, bejelentette a rendőrségen, hogy öt darab drága gyűrűjét, mialatt felesége a hálókocsi előtt mosott, el­lopták. A gyanú egy fiú felé fordul, ki ez idő alatt a kocsiban tartózkodott és a nagy reményű Koczka-csemetét ringatta, de azóta nem látható sehol. A rendőrség megindította a nyomozást s a megszökött állítólagos tovajt körözteti. — Siettek. Beáilit a héten a városháza egyik hivatalába egy háVom hetes új házas­pár. Idézve voltak valami árvaszéki ügyben s magukkal hozták két hetes kis gyermeküket is, lévén különösen szó az újszülöttről. A jegyzőkönyvvezető feladja szépen a kérdése­ket a feleknek:

Next

/
Oldalképek
Tartalom