Váci Hirlap, 1902 (16. évfolyam, 3-52. szám)

1902-10-19 / 42. szám

Váci Hírlap

5

— Hogy hívják?

— N. N. — (fel_li a férj).

— Hány éves?

— Huszonnégy.

— Milyen vallásé ?

— Római katholikus.

— Mikor között házasságot ?

— Három hete.

— Hát ez a kis gyermek mennyi idős?

— Két hetes, kérem.

— Enyhe de siettek vele. — (jegyzi meg kissé pikánsan a jegyzőkönyvvezető.)

— Bizony ifij úr nagyon siettünk, mert mert messze lakunk, kint egészen Öreg Pincevölgyön.

Ezt azonban nem lehetett jegyzőkönyvbe venni.

— Nem utolsó. A m. kir. budapesti honvéd kerületi kórház betegszobáiban a következőket olvastuk :

Napirend.

A beteg reggel 5 órakor felkel, megmosdik, száját tiszta vízzel kimossa, felöltözik, ágyát előírásosan rendbehozza s szobáját addig, mig azt kitisztogatják elhagyja és az udvarban sétára megy.

A súlyos betegeit helyett ugyanezeket az ápoló teljesiti.

— A „Kis Kóhn“ Vácon. Ki ne ismerné a legújabb fővárosi bosszantó nótát a „Kis Kóhn“-t? Budapesten már tönkretett néhány embert ez a mindenki által dúdolt dallam azok közül, a kik még épségben maradtak a „Rózsa bimbó és a méh“-től. „Nem láttád valahol a Kis Kóhnt“, ezzel a magyarra fordított szöveggel kezdődik minden strófája a kegyetlen nótának. De hány és hány rossz viccet gyártottak már annak a keresésével ! Nem is meri mostanában egy ember se megkérdezni a másiktól, hogy mit keres, mert az mindjárt rávágja, hogy a „Kis Kóhnt“. Az egyik például újságolja a másiknak, hogy tegnap a vásárcsarnokban minden görögdinnyét fel vágatott a rendőrség.

— Ugyan miért ?

— Hát keresik a Kis Kóhnt.

Valaki nagyon siet az utcán. Nem meri tőle senki azt megkérdezni, hová siet, mert el van reá készülve, hogy rámondja: a Kis Kóhnt. Annyira el van terjedve a Kis Kóhn vicc, hogy a multkorjában maga az öreg Jókai is azzal rontott be egy nagy hölgytársaságba, hogy :

— Képzeljék csak kedves hölgyeim, az egész Andrássy-uton felszedték az aszfaltot, hogy valamit megtaláljanak.

— Ugyan mit keresnek ott bácsi ?

— Piát maguk nem is tudják? Piát a Kis Kóhnt!

És ime minő végtelen csapás! Nálunk Vácon is keresték a héten — még pedig hivatalosan — a Kis Kóhnt.

Közös-hadseregbeli szemle volt a Kúria vendéglőben a héten. A jelen lévő kapitány bevégezvén a szemlét végül felolvassa azoknak az állítás köteleseknek a névsorát, a kik mint katonaszökevények szerepelnek, hogy a jelenlévők ha tudnak hollétükről valamit, azt jelentsék.

— „Ki tudja tehát hol lakik a Nagy, Balogh, Fekete, Kis, Kóhn?*

De már erre — hiába volt ott minden katonai fegyelem — a legtöbben elnevették magukat, hogy a kis Kóhnt még katonáék se találják.

— Különös jogeset. Furcsa perben kell legközelebb a bíróságnak döntenie. S. kisasszony, ki a színi pálya kezdetén áll, éppen oly tehetséges színésznő, mint a minő szegény a gyakorlati tapasztalatokban. Ezért szívesen fogadta egy vidéki társa meghívását és F.-ra szegődött R. színigazgató társulatához.

JVlűvészi körökben el volt terjedve a direktorról, hogy egy egész hónap bevételeit összeszedi, zsebre vagja és a „gázsi“-fizetés napján hidegvérrel jelenti; „nincs pénz, pakkolunk kell!“ így történt ez F.-on is, azonban, hogy a személyes mentegetődzést elkerülje, az igazgató úr ez alkalommal kivételesen titokban eltűnt a városból. S. kisasszony így nemcsak a szerződést vesztette el, hanem oly kínos helyzetbe jutott, hogy kartársai szedték össze részére azt a pár koronát, melynek segélyével haza utazhatott anyjához. Minő meglepetésben részesült azonban, midőn a vasúti kocsiban hűtlen gazdájával találkozott ! Heves szemre hányás, ingerült szóváltás követte e találkozást, míg végre az igazgatót mégis meghatotta a fiatal, tehetséges művésznő erélyes fellépése és cinikus szavakkal egy papirszeletet nyújtott át a kisasszonynak. „Fogadja tőlem egész vagyonomat ! Egy fél osztálysorsjáték. Talán szerencséje lesz és nyer valamit!“ — E

napokban a művésznő Budapestre érkezett es felkereste Törölt A. és Tsa bankházát, Teréz-körut 4G. alatt, hogy megtudja, vájjon a cégnél vásárolt sorsjegy nyert-e ? A cég örömmel jelentette, hogy a sorsjegy nagy főnyereményt nyert. Közben R. igazgató megtudta a kisasszonytól, hogy az ajándéksorsjegy nyert és most visszaköveteli azt az összeget, mely a fizetésen felül megmaradt. Művészkörökben feszült kíváncsisággal várják a per kimenetelét.

— A Ferenc-József keserüvizről

igy nyilatkozik a budai Szent-János közkór - ház igazgatósága, Budapesten. A közkórház- főnökök összhangzó tudósításai szerint a Fe- renc-József keserű-forrás vizével kitűnő eredmények érettek el. — Enyhe izteljes, aránylag rövid idő alatt kellően fellépő hatás, mely minden melléktünettől ment és tartós használatnál semminemű káros következményektől kisérve nincsen és kiválólag a csekély, 100 grammnyi adagolás — oly tulajdonságok, melyek a Ferenc József keserű-forrást minden egyéb helybeli és más keserűviz között előnyösen feltüntetik.

— Ritka szerencse! Egy munkáscsoport, mely nem rég Gaedicke A. ismert sze- rencsegyüjtődéjében (IV., Kossuth Lajos-utcza 11. sz.) az osztálysorsjáték 400.000 koronás főnyereményét nyerte, a legutóbbi húzáson ismét a 20.000 koronás főnyereményen osztozkodott. A ki főnyereményhez akar jutni, kisértse meg szerencséjét Gaedickénél.

— A váci hengermalom részvénytársaság liszt-árai. Asztali dara, durva A B sz. 26 kor. 40 fii., asztali dara, finom G sz. 25 kor. 20 fii., Királyliszt 0 sz. 25 kor. 40 fii., Lángliszt 1. sz. 24 kor. 60 fii., Elsőrendű zsemlyeliszt 2. sz. 23 kor. 60 fii., Zsemlyeliszt 3. sz. 22 kor. 80 fii., Elsőrendű kenyérliszt 4. sz. 22 kor. — fii., Közép kenyérliszt 5. sz. 21 kor. 40 fii., Kenyérliszt 6. sz. 20 kor. 60 fii. Barna kenyérliszt 7. sz. 17 kor. 80 fii. 71/2 16 kor. 20 fii., Takarmányliszt 8. sz, 11 kor. 80 fii., Korpa, finom F. sz. 8 kor. 60 fii. Korpa goromba G. sz. 8 kor. 70 fii., Ocsú 9 kor. — fii.

Bosznia és Hercegovina ok- kupációja 1878-ban.

Irta : Kulcsár Ernő.

(Folytatás.)

II.

Hercegovinái események.

Az okkupáció végrehajtására első Ízben kirendelt hadtest három hadosztályának viselt

dolgait már ismerjük, ismerkedjünk meg a negyedikével is. Ennek, számszerint a XVIII.-ik gyalog hadosztálynak Jovanovics István báró altábornagy parancsnoksága alatt, feladata volt a dalmát partok felől Hercegovinába bevonulni s ott a pacifikáció müvét végbe vinni. A hadosztályt a következő esapattestek képezték : a 27-ik, 32-ik és 69-ik sorgyalogezred, a

3-ik tiroli császárvadászzászlóalj, a 7- ik, 11-ik és 19-ik tábori vadászzászlóalj, három szakasz dalmáciai honvéd-lovasság, az 1 /XII, 2/XlI, 1/XI, 2/XI. számú hegyi ütegek, a 8/XII. számú nehéz üteg, a 2-ik genie ezred 8-ik és 9 ik századai, a 18-ik utász század, továbbá a megfelelő számú egészségügyi és élelmezési osztagok.

A hadosztály nagy része már julius elején levonult Dalmáciába s ott a parti városokban és falvakban állomásozva folytonosan gyakorolta magát a hegyi harcok keresztülvitelében, a mihez Dalmácia hegyes vidéke kitűnő terepül szolgált. Julius végén a hadosztály több napi menete'éssel Hercegovina határára vonult.

Itt Jovanovics altábornagy már kellő tájékozást szerzett felőle, hogy milyen fogadtatást készítettek elő számára a hercegovinál felkelők. Megtudta, hogy a metkovics-gabella-mos- tári útvonalon várják mintegy 6000-en, tetőtől- tál pig jól felfegyverkezve. Ez volt az az útvonal, melyen az előirt terv szerin Jovanovics altábornagy főhadának be kellett vonulnia Mostárba, Hercegovina fővárosába. Ha Jovanovics ezen az utón halad, bizonyára úgy jár, mint Filippovics balszárny-hada Turlanál, hogy véres fővel kell visszahúzódnia a hadműködési támpontok felé.

De Jovanovics altábornagy okos körültekintésével ezt a kudarcot elkerülte. Seregének zömével augusztus 1-én Imoski és Vergor ac mellett lépte át Hercegovina határát s a tervtől eltérőleg ember által eddig nem járt terepen, a dinári havasok crnagorai magaslatain és fennsíkjain vonult be Hercegovinába. A jámbor hercegócok másnap azon vették észre magukat, hogy a „svábok“ előtt nyitva az ut Mostárba, melynek egyik kulcsát, Ljubuski erődöt minden ellentállás nélkül szép csendesen megszállották.

Valóságos kis hannibali manővere volt ez Jovanovics altábornagynak. Csapataink a rendkívüli fárasztó menetelés után Ljubuski mellett egy napig pihentek. Altgusztus 4-én tovább vonultak Mostár felé, egész útjukban csak egyszer találva egy kisebb felkelő bandára Csitluk mellett, melyet rövid harc után szétugrasztottak.

Augusztus 5-én este 6 óra után a mostári Narentavölgybe értek csapataink, mig ágyúink a Mostárt uraló magaslatokról ásitoztak a város felé. Jovanovics tudtára adta a mostáriak- nak, hogy ha a városból csak egy puskalövés is történik ellenünk, azonnal megkezdeti az ágyúzást és romba löveti a várost. Feleletül a mostáriak kitűzték minaretjeikre a fehér zászlót s a kajmakám élén egy keresztény és mohamedán előkelőségekből álló küldöttség lovagolt ki táborunkba, a főváros meghódolását jelentve ki Jovanovics altábornagy előtt. Másnap, augusztus 6-án reggel aztán a hadosztály vig zeneszó mellett keresztül vonult Mostáron s annak keleti részén, a Na- renta balpartján ütött tábort.

Ekkor már megtudták a metkovicsi utón ránk várakozó felkelő bandák is, hogy hányat ütött az óra ; összeszedték sátorfáikat, frontot változtattak és a gacskói fennsíkon át Mostár felé igyekeztek, hogy hátha valamikép visz- szafoglalhatnák tőlünk fővárosukat, melyet benyomulásunk ellen megvédeni akartak s ta