Váci Hirlap, 1902 (16. évfolyam, 3-52. szám)
1902-06-01 / 22. szám
Tizenhatodik évfolyam. 22. szám. Vác. 1902. év junius 1. VÁCI HÍRLAP Előfizetési árak : Egész évre...................12 korona. Negyedévre ...................... 3 korona. Egyes szám ára .... 24 fillér. Meg'jelen minden vasarnap. VÁG ÉS VIDÉKÉNEK HETILAPJA. Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő: Kovách Ernő. Bercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde-utca 6. szám alatt. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Nyilt-tér sora 60 fillér. A magyar nemzeti társadalom \ kialakulása. Vácz, május 31. E közleménynek címében van a magyar pedagógiai világ újabban felvetett jelszava. Ebben a jelszóban a nemzeti művelődésnek oly kialakulása értendő, mely minden izében magyar legyen. Idealiasan gyönyörű szavakba öntött gyönyörűen ideális törekvés, melynek egyik mesgyéje a magyar állam összességét nyelvében is egységessé : magyarrá tenni. E nagy feladatnak megvalósítására a kultuszminiszter egy hatalmas intézmény létesítésének elrendelésében siet a tanitók munkáját a tanitók által mindinkább eredményesebbé tenni. Ez intézmény az ifjúsági egyesület, mely a népoktatás, jobban mondva a magyar nemzeti népoktatás betetőzését szolgálja. Kétségtelen, bogy a tanitók egy újabb munkakörbe lépnek és önfeláldozó működésük nagyobb áldozatra vár, de az is kétségtelen, hogy nemzetiségek lakta Balatoni rege. Halászlegény kis csónakja a Balaton tükrén csendes, fodros hullámok közt tova siklik fürgén. Tihany felé tart a halász. Tihany felett fényes csillag ragyog. „Édes párom ölelésed oly epedve várom /“ Füred felöl borul az ég, vihar támad. Arja a csolnakost s a csolnakot fárasztja, dobálja. Tihany táján villám csap a tajtékzó habokba . . . Sirálymadár sikoltása hallatszik. Az árva, szegény madár úgy siratja, hogy a párját sehol sem találja. Lassan-lassan csendesül a vihar. A kis bárka Tihany alatt partra vetve mellette egy leányka. Fajó lelke fel felsóhajt, szeme könytöl ázott. falvakban és városokban a magyarositás j nagy munkájának sikere, csak az által van kellőleg biztosítva. Szomorú tapasztalatok igazolják, hogy dacára annak, hogy akár lót, akár német, akár oláh lakta falvak iskoláiban a tannyelv hosszú fáradozások után magyarrá lett és a gyermek tud magyarul, az otthoni családi körben való társalgás azonban épen azon korban felejteti el vele azt, mikor nála állandósítani kellene a tudást. Ez a kor a 15. és 20dk életév között van. Eltekintve tehát az egyébb irányban való képzés betetőzésétől, meg kell adnunk az igazat arra nézve, hogy az ifjúsági egyesületek létesítése egy hatalmas erő a nyelvi beolvasztásra. Mert ha a gyermek, mint ifjú az ismétlőből kilép, nem szakítja meg tanulmányait, hanem folytatja azt a magyar nyelven való társalgás segítségével abban a közben, a mely e célból létesittetctt. És annyi bizonyos, a hol már a 15—20 éves generáció birja a magyar Szegény gerle ! Vesztett párod többé nem jön, hasztalanul várod ! Tihany bércén megkondul az esteli harangszó, szomorúan szóló hangja olyan messze hangzó s felébreszti álmaikból a vizek tünáérit. Bérei harang csengő hangját környék árja, zokogás kisérik. Eris. Tavasz van. Észre sem vettük, hogy a hidegek dacára egyszerre csak zöldbe borult a világ köröttünk és benne vagyunk a tavasz kellő közepében. A rügyek felpattantak és apró gyenge levélkék terjeszkednek az éltető napon, termő illatok szállnak a levegőben és az ember úgy érzi, mikor tüdeje, melle tágul az ózonos légtől, hogy valami nyomasztó nagy fogságtól, nagy tehertől szabadul meg. A napsugár meleg, szinte forró, kéjesen simítja meg a testet, a hol éri és feltámasztja a szunnyadó mindenséget, felszabadít alvó gondolatokat. nyelvet, ott annak más idegen nyelvvel szemben beolvasztó terjedése biztosítva van. Ezért reánk nézve oly fontos jelentőségű az ifjúsági egyesületeknek felállítása. De fontos ‘ etikai szempontból is, amennyiben lehetővé teszi az ifjúság erkölcsi fegyelmezését. Mert tény az, hogy a mai ifjúság a népiskolában szerzett ismeretek révén nem komoly és jó irányba térő gondolkozást hanem állhatatlan, bűnösen pajkos, Hiedelmet ismerni nem akaró és testi szervezetét is romlásnak odahajlitó ifjúság. Ilyen ifjúság nem veheti fel az »aranyifjúság« nevét. Ilyen ifjúság a nemzetnek már csak a dér által elpusztított virága. Ilyen ifjúság a korhadtságot magán hordó oszlop csak. Korcsma, tivornya, kártya, korai dohányzás, bűnös hajlamok kielégítése utáni törekvés, szemérmetlen magaviselet, éktelen káromkodás, illetten beszéd nevel ugyan ifjúságot, de csak a nemzeti lét sírjának megásására. Tavasz, — szabadság ! * Elmúlt már a mocsári gólyahir is ! Cirkulárisa a hosszúlábú, sovány, veres csőrű madárnak, a mely csupa édes, poétikus eseményt jelent. Az alföldön — Tömörkény István irja — a gólya annyit jelent, bogy a melyik házon megállapodik, ott a lány menyasszony lesz, itt minálunk más bit járja, az, hogy a menyecske csakhamar édes titkot súg az élete párja fülébe . . . Itt volt a mocsári gólyahir. A süppedős, vizes rét tele-tele volt a sárgáló rokonszenves virággal és mig az ibolyát és a hóvirágot nem lehet igazán a tavasz jeleinek tartani, mert üvegházban, mesterségesen meghamisítják, az igénytelen kis gólyahirrel ki sem törődik, pedig az jelenti igazán a tavaszt és csupán érzékeny szivű menyecskék csillogó szemei veszik észre, hogy az Derecske melletti rétek tele-tele vannak a tavaszi gólya hírével . . . * Láttam a tavasz szimbólumát. Őt ! . . Sugár termetű leány, szőke a haja, a melyet koronába fűzve visel a fején. Az arca fehéres, árnyalva üde rózsaszínnel és a szempillantása végtelenül szelíd. Szunnyadó vágyakozások, Ferencz-József keserüviz az egyedül elismert kellemes ízű természetes hashajtószer.
