Váci Hirlap, 1902 (16. évfolyam, 3-52. szám)

1902-06-01 / 22. szám

Váci Hírlap 2 Ennek a rettenetes dolognak, ha kez­detére jutottunk, épyen azért szoros er­kölcsi kötelességünk az ifjúságot vissza­terelni oda, hol szive nemesen műve­lődik s akaratának tárgya a komoly és higgadt gondolkozás folyománya. Ez pe­dig csak fegyelmezés utján érhető el. Fegyelmezni őt szokásaiban, erkölcs- nemesitő szórakoztatások révén megta­nítván őt, megedzvén mindarra és min­dennel, mi belőle testileg és szellemileg ép és erős atyákat és anyákat nevel. Nos, az erre való tövekvés s ebben a munka nem gyönyörű?! Hogy ne volna az azok előtt, kik ma­gukat a nemzet napszámosainak vallják. De nem szabad magukra hagyni. Ez­zel az óriási munkakörrel egyenértékileg kell biztosítani a tanító megélhetését, más részről pedig a társadalom értelmiségét képező osztálynak segítségére kell sietnie a tanítónak, — ki elvégre is egy ember lévén mindent nem tehet meg. És ha majd az ifjúság tanulságos, er- kölcsnemesitő olvasmányokkal, testedző játékkal s úgy mondjuk, felügyelet alatt álló mulatságban tánccal is bir szóra­kozni, akkor lesz aranyifjúságunk s méltó a nemzet büszkesége elnevezésére. Adja Isten, de minél előbb, hogy így legyen! Verus. Au okszerű dohányzásról. Régi, de igaz közmondás, hogy „mézből sem jó a sok“, hát még a dohányból, e mérges le­vélből, a felnőtt ember azonban mérsékelten szív­hatja azt. Az idő előtti dohányzás ellenben karos, mert a növést hátráltatja és okozója sok ember idegességének és egyéb gyönge- ségének. Ha szivarozás közben a dohány levét le­nyeljük, gyakran kaphatunk valami gyomor­egy forró nyár sejtelme alszik a szemeiben. A karjai körvonalai lágyak, csupán a napernyőt, vagy a szoknya-hurcot emelik kecsesen pedig J látszik, hogy bóditó ölelésre vannak teremtve, | a teste formáját a modern ruha alatt csak j sejteni lehet, de azt is homályosan. A blúza j fekete selyem és a derekán szép művű arany lánc vau körülkötve. Méltatlan őv ilyen pom­pás derékhoz. Ez a tavasz szimbóluma . . . egy fiatal leány, a kinek lelke még nyugodt és csak sejti, álmodja a tavaszra következő nyarat, a mikor a sejtés igaz lesz és az álom valóra válik. Csak a ruhája nem szimbolikus. Egy lenge lepel borítja csupán, hogy a mohó, észlelő szem lássa a tavaszt, igya éhesen a szépet... a puha karok irgyenek mez nélkül és a kar­csú derekat két sóvár férfikar szorítsa össze, két ölelő férfikar csupán ... és a nap meleg, a tavasz imádói boruljanak imádva apró lá­bacskáihoz. * Itt vannak a fecskék, csicseregve sütkérez­nek a melegen, a mely olyan ritka volt eddig az idén. Kékes szárnyukat örömmel csókol­ják a nap ritkán kibukkanó sugarai. Olyan régen nem találkoztak . . . Elfoglalják a régi fészkeiket és örömet hoz­nak a házba. Örömet — szerencsét. A meleg nap keltené a vágyakat és az apró bajt, a dohányfüstnek beszivása pedig, a to­rokban és tüdőben hurutot, valamint a szem és szempilla gyulladását idézi elő. Köhögés­nél, romlott gyomornál és gyuladásos szem­bajoknál tehát kerüljük a dohányzást. Folytonos mértéktelen dohányzás következ­tében egy időben többféle kóros állapot tá­madhat; fokozatosan megbénulhat, sőt meg is vakulhat tőle az ember. Főleg a cigaretták ártanak, ha túlságosan élvezzük őket. A bagó­sás végre szándékos megmérgezés és ronda komisz szokás. Hogy a dohányzás az egészségnek minél kevesebbet ártson, a következő jó tanácsot kellene elfogadni : 1. ötnél több szivarnak elszívása naponként káros hatású. — 2. Éhgyomorra (éhomra) soha­sem kellene dohányozni,mert annál fokozatabban árt a dohány, minél üresebb a gyomor. — 3. Rosszul szelelő szivart se szívjon az em­ber, mert füstjébe sok méreg (nikotin) ve­gyül. — 4. Minden szivart és cigarettát tisz­tán tartott szopókából kellene s,zivni, mert a nélküle való szívásnál sok nikotin vegyül a nyálba. — 5. Nem célszerű a szivart végig ki- j szívni. •— A kialudt és egy ideig félretett szivart ; sem kellene újra meggyujtani. — 7. Nagyon j karos a füstnek lenyelése is. — 8. Keveseb­bet árthat a szabadban, mint a zárt helyen való dohányzás. — 9. Óvakodjunk a nagyon sötét szivaroktól. — 10. Egy, vagy legföljebb két darab valódi importált havanna szivarnál senkisem szívjon többet naponként, mert ép­pen ez a szivarfaj szokta a szivet legerőseb­ben megtámadni. — 11. Diszebédeknél és bo­rozó társas összejöveteleknél fokozott mérsék­lettel kell dohányozni, mert a dohány vesze­delmes mértékben nagyobbitja a szesznek ár­talmait. — 12. Csak gyönge dohány való a pipába, melynek ragyogni kell a legnagyobb tisztaságtól. A kedvderitő szivart élvezve, nem egy em­ber édesen gondol vissza anyjának bizalom- gerjesztő szavára, mely a gyermek fájdalmát és egyéb baját ha nem is bírja rögtön elmu­lasztani, mégis szépen el- elcsititja őt. így pó­tolja a dohány a férfinál némileg az anyai fecskepárok boldogan szeretkezhetnének a ta­vaszban, de ha hűvös van, esős és a uap makacsul elbújt a felhőkárpit mögé ... Fiatal házasoknak ajánlatos, ha tanulnak a természettől, a kis fecskéktől, a melyek a nyá­ron már fiókáikat táplálják, fiatal házasoknak, a kik csillogó szeme megérti a természet nagy útmutatását, a kik szive meleg, a lelkűk forró a szenvedélyek termékenyítő erejétől, —- a kik életük nyarán nagy szeretettel táplálják majd kicsi fiókáikat. * Bűbájos tavaszi esték! . . emléketeket ismer­jük csupán ! . . Ha leszál a sötétség és kigyulnak a csillag­mécsek a sötét bársony égen, feltámad a szellő és bóditó szagokat, édes sejtelmeket keltő il­latokat hoz a tavasz rejtelmeiből. Az alkotó élet, a termő erő érzik a tavaszi estéken, a mikor hosszú fénysávot szántva hullnak le a ragyogó csillagok a sötét sem­mibe . . . így járni egy leányka oldalán, megért az ember sok olyan dolgot az éjszaka titkaiból, a mit rideg magányosságban észre sem vesz .. . Ilyenkor szeretné az ember átölelni az egész világot nagy szeretettel, hogy legyen mindenki szeretve és ne legyen elhagyott senki a bű­vös, sejtelmes tavaszi éjszakákon . . . X. bátorítást is, de csak akkor, ha mértékletesen és az elősoroltak figyelembevételével élvezi azt. D. I. Helyi és vidéki hirek. — Püspököt látogató püspök. Gróf­püspökünk tudvalevőleg bérmaúton van. Múlt szerdán Dorozsmaról bement Szegedre, a hol most a plébánián hagybetegen fekszik JJes- sewffy Sándor Csanádi püspök. A fővárosba akart utazni, de a vonaton rosszul lett s most Szegeden ápolják. Megyés püspökünk hosszabb időt töltött a nagybeteg püspök ágyánál. — A polgármester betegsége. Dr. ! Zádor Jánns polgármester tudvalevőleg Abbá­ziában üdül s ezért a mai közgyűlést Korpás Márton tanácsos fogja vezetni. Mint örömmel értesülünk, a polgármester majdnem teljesen visszanyerte már egészségét úgy, hogy a jövő héten valószínűleg hazatérhet. — A tanfelügyelő ünneplése. A vármegye tanfelügyelője Tóth József negyed­százados működését tudvalevőleg most ünnep­ük a kerületi tanítóegyesületek. Befejezése ez . ünnepségnek junius 15-én lesz, mikor a Pest- Pilis Solt-Kiskunvármegyei Általános Tanitó- Egyesület nagy ovációt rendez Tóth Józsefnek. . Ez alkalomból délelőtt 10 órakor Budapesten í a vármegyeház dísztermében Beniczky Ferenc : főispán elnöklete alatt diszgyülést. tart, melyet 1 rendes évi közgyűlés előz meg. A rendes évi i közgyűlés tárgysorozata ez: 1. Jegyzőkönyv- - hitelesítő bizottság. 2. Elnöki előterjesztések. . 3. Évi jelentés az egyesület múlt évi műkő- - déséről. (Előadja: Paulini Károly titkár.) 4. Pénztári jelentés. (Előterjeszti : Káger János g pénztáros.) 5. Indítványok tárgyalása. 6. A i jövő évi közgyűlés helyének és idejének meg- - határozása. 7. Elnöki bezáró. — A diszgyúlés & tárgysorozata ez: 1. Elnöki megnyitó. (Tartja b Földes Károly.) 2. Bizottság kiküldése a disz- elnökért. 3. Diszelnöki megnyitó. 4. Bizottság g kiküldésé az ünnepeltért. 5. Üdvözlések. 6. ,c Küldöttségek tisztelgése. 7. A diszgyúlés bere- -■ kesztése. — Az első magyar igazgató. Vadas gi Márton a helybeli kötő-szövőgyár műszaki ve- -s Regény apróhirdetésekben. I. Azon magas kék ruhás hölgy, kit múlt va- -b sárnap délután a templomból kijövet, hosszú A ideig kisértem, felkéretik, ha ismeretség lehet- ■)- séges, levelét „imádó Adonisz“ címen szives- -a kedjék a kiadóhivatalba küldeni. II. Imádott egyetlen Nárciszom! A tegnapelőtt edöltött rövid néhány óra éle- -9 temnek legfelejthetlenebb emléke leend. Oh, el- -h értem a boldogságnak legmagasabb Gsimbo- -o rasszóját, szivem mely eddig független és sza- -b bad volt, mint Nubia párduca, a legédesebt ic rabságba van verve. Vájjon ez a földöntúl li. boldogság örökké tart-e? Egész valóm, tes- -g temnek minden érző idegszála, lelkemnek ősz- -x szes átómjai, mint száz és száz katonabanda bI hangszere, kiáltja, zúgja, süvíti fülembe : „Igen, .11 boldog halandó, elérted azt, a miről királyok ih és költők hiába álmodoznak !“ Égő vágygyal, a türelmetlenségtől csaknem m megszakadó szívvel várom a szerda délutánt, ,u midőn lábaidhoz berulva kiönthetem a Vezúv vi kráterjeként égő és izzó szivemnek a lávához x< hasonlitóan forró érzelmeit. Százezermilliószor csókol imádó „ Adonisz“-od.

Next

/
Oldalképek
Tartalom