Váci Hirlap, 1902 (16. évfolyam, 3-52. szám)
1902-04-20 / 16. szám
költeni, de aztán a fogyasztási adó — bárha ez nem is sok — idegen helyre vándorol. Az Erzsébet-ligettől ne féltsük a mi szép, régi nyári otthonunkat a Lövőházat. A ki a ligetbe jár, az nem megy a Lővőházba, vagy a ki ott sétál s bejárása van a Lövőházba, visszatérőben felkeresi bizony az ő kis társaságát ott is. Mi a nép és a gyermekek érdekében szólunk. Tavasz idején érdemes erről gondolkodni, érdemes néhány szót váltani azoknak is, kiknek határozni joguk van eme általános óhajok fölött. Teremtsünk hát jövőt az Erzsébet- ligetnek, kedves, játszó otthont a vidám gyermekseregnek! Színházi hét. Vác, április 19. Végre több évi várakozás után egy olyan színtársulat jött városunkba, melylyel nem csak a napi eseményeket referáló újságírónak, hanem a komoly kritikusnak is kell foglalkoznia. Színtársulat a szó szoros értelmében, a hol tetszésünket nyeri meg nem csak a komoly, lelkiismeretes igyekezet, hanem a tehetség is. A mi követelő, Budapestre járó műpártoló közönségünk semmit sem vészit illúziójából, ha esténként Hevessy Mihály igazgató társulatának játékát nézi végig. Szombaton f. hó 12-én mutatkoztak be a Zsábával. Pálffy Mariska csinos, színpadra termett alakjával, temperamentumos játékával egyszerre biztosította magának a közönség szimpátiáját. Bánházy Teréz játéka nem különben. Margittayban egyszerre észrevettük a vígjátékra termett színészt. Szebeniröl csak ; annyit mondunk, hogy ő előtte szép jövő j áll. A többiek játéka jó, bár szerepük kisebbségénél fogva biztos véleményt még nem alkothattunk magunknak. Vasárnap két előadás volt. Délután Tündérlak Magyarhonban, este a Piros bugyelláris. Gsepreghy remek népszínművének meg volt a 2 _________________________ — Az Isten áldja meg bátyám, engem három napig nem lat . . . — No, no . . . — Majd meglátja! És Balázs Ferko csakugyan eltűnt Miklós- házáról. Harmadnapra állifott be csak újra. Cifra, tarka népség, kiéhezett, dölyfös alakok, visító leányok, asszonyok kocsikon, ki egy ládatetején, ki a saraglyában s csaptak : olyan handabandát, hogy Kebel Barnabás j ijedten dugta be füleit. Komédiástrupp volt, melyet Tamásvárról csalt magával Balázs Ferkó. Kebel Barnabást majdhogy megütötte a guta. A tarkóját tapogatta, hogy ébren van-e és nagyobb bizonyság okáért a gombjait számolgatta a mellényén. Ébren volt. Eldöntötte hát magában, hogy a Balázs gyerek megbolondult tisztára. Figyelte, hogy milyen eszelősen tesz-vesz a gyerek, de nem szólott semmit. Nem jó a bolond emberrel komédiázni! Balázs Ferkó pedig folytatta a bolondságit Gerber Jeremiásnak, a vendéglősnek kiadta a rendeletet, hogy estére száz embernek való vacsorát készíttessen. Jo legyen minden, ne sajnálja a fűszerszámot, hadd nyalják meg utána az emberek az ujjúkat. A vendéglő udvarán pedig színpadot vezetett a baraberekkel. Nemzeti szin zászlók lógtak a színpaddá előVáci Hírlap hatása. Szép játék, szép közönség. Bánházy Teréz, Gyárfás, Boda játéka biztosította az est sikerét. Szebeni, Jámbory vig cimborák voltak. Földváry Marinál cigányabb cigányasszonyt keresni kellene. Deményné, Gál Katica oly sikerültén adta a lusta cselédet, hogy a nézőtéren, — azt hiszszük — nem egy asz- szonyban forrt föl a méreg, mikor a saját cselédje jutott eszébe. Hétfőn a Zsába ment másodszor. Kedden, szerdán, pénteken Ágai darabja: Egy görbe nap került színre, a Borsszem Jankó alakjait hozva színpadra. Ha valamire nézve kifogásaink vannak, úgy az nem annyira az előadásra, mint inkább a darabra vonatkozik. Régi elcsépelt karrikatúrák, semmi jó, szép, nemes, semmi esemény. No de erről színészeink nem tehetnek. Nevetünk rajta, de ngm szeretjük. Pál ffy Mariska szépen táncolt. Szabolcsyné, de különösen Országit remekül adták nagyságos Vöröshegyiéket. Szebeni Krakszelhuberje Jámbory Krakszelhuberjét juttatja eszünkbe az Arany Kakasból, melyen az őszön oly sokat nevettünk. Gyárfás, Nyáray, Nyitray, Pelsöczy nagyon jók voltak. Boda Sanyarú Vendelje után mindig szomorú szívvel fogunk a szegény j dijnokokra emlékezni. Szabolcsy maga volt az j eleven rendőri „tapéntat “ Nem ajánlhatjuk ; azonban eléggé, hogy ily darabok előadásánál az alakhűségre jobban kell vigyázni. E tekintetben jogos kifogásaink vannak többeknél, a kik észre fogják venni a hibát, ha belepillantanak a Borsszem Jankóba. Csütörtökön a Megváltó bibliai dráma került előadásra több igyekezettel, mint szerencsével. ily darabot soha sem lehet eléggé jól játszani. A tárgy fensége minden jó előadásnál jobbat kíván. Krisztust nem lehet színpadon bemutatni. Mind a mellett az előképek nagyon sikerültek voltak. Kovács Aranka kedves János apostol. Egyetlen szerep, a mely mogdöbbentően remek volt, az Gyárfás Ju- clása. Dicséret illeti még Hevessyt korhű jelmezeiért. Szombaton ugyan ez a darab ment. A mi a közönséget iileti, az változó volt a múlt héten. Többször kevés, mint elég. Pedig színészeink megérdemlik a felkarolást. Színházba, színházba tehát nyájas olvasó ! vezetett kocsiszín tetejéről, hogy gyönyörűség volt nézni. Aztán nyakába szedte a várost. Fölkereste a városi magisztrátus tagjait, az érdemes kurátorokat s a többi céhbeli embert és alázatosan meginvitálta őket az estéli banketre. Mert úgy illik az —- vélte szerényen — hogy a helyi érdekű vasútépítő bizottság ismerkedjék meg a város vezetőivel. Ez szükséges ott, hol közérdekű vállalatról van szó ! A nagyérdemű tanácsot a kilátásba helyzett szellemi és egyéb szórakozások kisértetbe ejtették és este egymásután szállingóztak be a vacsorára. Kebel Barnabás fogadta a vendégeket, mint házigazda. Csak komoly fenyegetésekkel tudta a nekibolondult Balázs Feikó belékényszeriteni e szerepbe Kebel Barnabást. Hanem pompás mulatság kerekedett a bolondságból. A városi előkelőségek lelkesülten tósztoztak és nagyokat ittak, a trupp a kocsiszínben komédiázott és szintén ivott Kebel Barnalás nem ivott s mégis neki szédült a feje leginkább. Hajnaltájon a kitűnő kedélyű komédiástrupp kétszer özvegyült primadonnája már kenyérbombákkal hajigálta a bírónak tisztességben megvörösödött orrát s az anyaszerepek pompás alakitója erőnek erejével a Kebel Barnabás térdein akart hintázni. Remek mulatság volt. Helyi és vidéki hirek. Aktuális lira. Áprilisban fuj a szél, nincs még nyár, de nincs már tél; áprilisban süt a nap, de meleget még nem ad. Egy percben derült az ég, langyos tavaszi a lég ; De im hamar beborul s hideg, havas zápor hull s alig van egy pici sár, szikkasztja a napsugár. Ily szeszélyes az idő, ha az április eljő . . . II. Ketten vagyunk a szobába, ketten vagyunk : te meg ér. A világgal nem törődünk s nem aggódunk : te meg én. Tűzzel összeforr az ajkunk, Csókolózunk : te meg én. Ma szeretünk és már holnap elbúcsúzunk : te meg én. III. Mint az áprilisi nap, olyan a kedélyed ; Ha mosolyogsz, angyalom, boldog vagyok véled. S néha, mint az április, elborul az arcod, pedig nem szeretek én olyan durcás arcot. Mint áprilisi eső, megered a könnyed, de ha kisírod magad, úgy a lelked könnyebb. S mint az áprilisi nap, ragyog arcod újra, meg sem látszik, hogy imént volt csak elborulva. — Évfordulón. Te gnap volt két éve, hogy gróf Csáky Károly megyés püspökünket a király váci püspökké kinevezte. Ez alkalomból a kanonoki házak zászlódiszt öltöttek s a székesegyházon öt zászló (a magyar, városi és pápai zászló) hirdette a jubileumot. Délelőtt a A bírón mély megindultság volt észrevehető, s mikoron a közeli templomban megkondult a hajnali harang, a meghatott bíró is éppen a közepére ért annak a hatalmas fölköszöntőnek, melyben élénk színekkel vázolta a mik- lósháza-tamásvári vasút nemzetgazdasági előnyeit és más kiszámíthatatlanul üdvös eredményeit . . . — Szép . . . szép ... de a kavicsbánya! — vágta közbe Balázs Ferkó kötekedve. — Mit ? — fortyant fel gőgösen a biró. — Az a rongyos kavicsbánya? Azt ingyen adjuk oda egy ilyen derék vállalatnak ! A városatyák helyeslőleg bólintottak a fejükkel, az ember azt hihette volna, hogy bóbiskolnak és Kebel Barnabás könnyes szemmel, meghatottál! borult a biró nyakába. Balázs Ferkó pedig egyszeribe valami írást kerített elő valahonnan, a melyben már meg is volt írva töviről-szálára a nagylelkű adományozás és odatette a biró elé kalamárissal és pennával egyetemben. Kebel Barnabás másnap három százassal könnyebbült meg. Azt bizony elitták az éjjel. Hanem azért boldogan ölelte keblére Balázs Eerkót mikor a kiadás mellé odaírta: „Tiszta nyereség kilencezerhétszáz forint!“ — Mégis csak okos fiú vagy te Ferkó ! Pakots József.
