Váci Hirlap, 1902 (16. évfolyam, 3-52. szám)

1902-01-19 / 3. szám

•üJQ Tizenhatodik évfolyam. 1863 Nív 4$ [fi? 1 Wa vv" 3. szám. CJy ' C 2. Vác, 1902. évi január 19. Előfizetési árak : Egész évre ...... 12 korona. Negyedévre ..............................3 korona. Egyes szám ára .... 24 fillér. Megyeien minden vasárnap. VÁG ÉS VIDÉKÉNEK HETILAPJA. Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő: Kovách Ernő. Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde-utca 6. szám alatt. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Nyilt-tér sora 60 fillér. Házi tűzhely védelme. Vác, jan. 15. A huszadik század a szociális intéz­mények korszaka. Minden világrészben, szociális törekvések törnek elő; hanem is egyforma mértékben, de már láthatjuk mindenütt csiráját e törekvéseknek, me­lyek az elnyomott szegény osztály, a munkásság, a kis emberek felsegilésére, védelmére irányulnak. Kezdik belátni az emberek, a kormányok, hatóságok, hogy épen a békés idő legjobb arra, hogy a szegény alsóbb osztály feljajdulásán se­gíteni lehessen, nem várva be azt az időt, midőn az alsóbb osztály lerázni akarván magáról a súlyos terheket, fegy­vert fog jogainak, megélhetésének biz­tosítására. Eme humánus törekvések elől Magyar- ország sem térhet ki. De sajnos, hazánk­ban még nem igen találhatunk számba | vehető szociális intézményekéi, melyek a kis emberek, a munkásság sorsán ja­vítottak volna, ha van is egy-két, a nép jogait védő szociális intézményünk, azok Hozzád. Felujultak bús emlékűn, megújultak szenvedisim, midőn ismét megláttalak, téged, te szép tündér-alak .... Beh Jiosszúk voltak az évek, míg én nem láttalak téged, a lelkem fájt, szivem vérzett, — sok is volt, mit —- keblem érzett. Pedig nagyon megbántottál, szerelmemre nem gondoltál, — és én mégis szerettelek, visszanyerni — mert véltelek . . . Ég Urához imádkoztáin, érted mindig fohászkodtam, a jó Istent kérve — kértem, addjon vissza téged nékem . . . Es a jó Eg meghallgatott, téged ismét visszaadott, hála ezért az Egeknek, az angyali seregeknek ! ... . ígérd meg hát te most nekem, hogy szeretni fogsz majd engem, olyan híven, olyan nagyon, mint én téged kis angyalom . . . \ alamizsna számba mennek, holott éppen nekünk magyaroknak van nagy szüksé­günk szociális reformokra, mert hiszen csak egy maroknyi nemzet vagyunk és e maroknyi nemzet is fogy napról-napra. Nagyon nehéz a kis emberek megélhe­tési viszonya nálunk; a minek aztán meg is van a természetes következménye. A kivándorlási statisztika holt számadatai elszomorító képet nyújtanak erre vonat­kozólag. De szükség van szociális reformokra azért is, hogy meggátoljuk a téves szo- ciálizmus terjedéséi, mely hazánkban termékeny talajra talált, hisz tiz év előtt csak hírből ismertük a szocializmust, ma már szemtől szembe kell látnunk e tan­nak következményeit, ma már a nép ezrei és ezrei vallják e tant, melynek segélyével akarnak sorsukon javítani. A társadalomnak, a hatóságoknak, a kormánynak vállvetve kell szociá is bajaink megszüntetésére hatni okos, céltudatos, humánus törekvésekkel, intézményekkel törvények kel. Ha nem fogod ezt ígérni, búmban, — sírba fogok térni, álmodom föld alatt mélyen, milyen bús is volt az éltem .... Jebb. Feledő szerelem. Huszonöt éve már, hogy nap-nap után ott ül az irattárban s a kollegái most jubilálják. Szomorú jubileum: ez után a huszonöt év után, a mit a ministerium irattárában töltött. Mi az irattár? A ki csak egyszer-kétszer for­dult meg benne, nem tudhatja. Rokona a börtönnek, talán a temetőnek, a katakombá­nak is. Nagy ott a csönd, elhal a beszéd hangja. Egyforma rendben egymás mellett nagy szekrények állanak. Sírboltok, a melyek­ben annyi ember ügyes-bajos dolga van el­temetve örökre. Egy-egy aktaszám olykor az életboldogság sírfelirata. A számok lélekölő egyhangúsággal következnek egymásután, esz- tendőről-esztendőre, mint a halottak a teme­tőben. És a búcsúztató oly rövid ; ad akta. A nyomtalan enyészet e csöndes előcsarno­kába Bozóth Ferenc is temetni jött valaha. A bánatot akarta eltemetni és önmagát te­mette el, miközben keserves sóhajtása gyak­ran vegyült össze a szél susogásával . . . Sok­Azért hál örömmel üdvözöljük Sza­badka városát, mely a kis gazdák védel­mére (homestead) »házi tűzhely védelme« intézmény létesítésének törvénybe ikta­tása érdekében országos mozgalmat indít. A homestead nem új intézmény, Észak- Amerikában, az Egyesült Államokban már régen életbe lépett s törvénybe iktalta- tolt. Lényege abban áll, hogy a kis em­berek háza, földje, követelése, házibútora, műhelye ki vannak véve a végrehaj­tás alól. És itt valóban szociális missziót tel­jesít a homestead intézmény. Szabadka városát e törekvésért dicsé­ret illeti, de ha közelebbről vizsgáljuk az indítványt, menten egyoldalúnak fogjuk találni, a mennyiben az csupán a kis gazdákat érinti. Hát. ez nem is helyes! Nem helyes azért, mert ez által a kis gazdák előnyben, mondhatnám, mintegy privilégiumban részesülnének a többi kis emberek munkások, kis iparosok, kis kereskedők, kis hivatalnokok fölött, a kiknek helyzete sem külömb, talán rosz­sok év suhant el azóta, megöregedett, meggör­nyedt. És a kollegái most jubilálják. A diszebéden egymást érik a fel köszöntők. Mind azt han­goztatja huszonöt év, huszonöt év ! . . . Bo­zóth szinte fölriad. Valóban ennyi volna már? Alig tudja hinni. S miközben az ebéd vége felé estébe hajló délután megszökve a társa­ságtól, hazafelé ballag, eszébe jut a múlt, az a régi fájdalom, mely huszonöt év előtt köl­tözött szivébe. Másodéves jogász volt. Szegény özvegyasz- szony egyetlen reménye, mindene. Hazulról kevés tellett, hát instruktorságot vállalt egy miniszteri tanácsosnál. Boldogan irta ezt édes anyjának, hogy itt mennyire megbecsülik, nem is tekintik afféle közönséges instruktornak. így esett aztán, hogy magukkal vitték a jogász majálisra is, a hol a délceg Bozóth nagyon sokat táncolt a tanácsos úr leányával Ilonká­val. Szép, szép, nagyon szép volt ez a leány. Bozótli beleszeretett és viszont szerelemre ta­lált. Komolyabb volt ez a szerelem, mint bárki hitte volna, akár maga Bozóth is. A tanácsosék azonban mosolyogtak rajta, mikor a lányuk egy meghitt téli estén pirulva bevallotta, hogy mennyire szereti a fiatal emberi, az meg ötét. Hogy ha majd Bozóth évek múlva végez, hozzámegy, máshoz soha senkihez, Ferencz-József keserüviz az egyedül elismert kellemes izű természetes hashajtószer.

Next

/
Oldalképek
Tartalom