Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1901-09-15 / 37. szám
VÁ C I HÍRLAP 3 kormánypárti kerület nem jut neki, szívesen fogadja a néppárti jelöltséget. Vájjon, hogy gondolkodik erről a néppárt minden egyes vezető tagja, a kik utóvégre is elveit hűen valló pártférfiut akar szolgálni, mindenki egy aránt kiváncsi lehet. De hát nem is az a cél, hogy győzzenek. A győzelem minden kilátása nélkül mennek a harcba s Bossányi György jó ahhoz, hogy nehány ezer forintot szétosszon a kerületben. A vonaton, mikor Bossányitól haza felé tartott a küldöttség, utazott Révész István, is ő jelentette ki: — Ha győzni nem is fogunk, de a mai napon legalább ki vettünk öt ezer forintot Gajáry zsebéből! Nem beszélve a keresztény szeretetről, csak azt kérdjük a főtisztelendő papságtól, méltó jelöltet szolgálnak-e s illik-e, szabad-e egy papnak ily nyilatkozatot tenni, mely a leghatározottabb rosszakaratra vall ? Ha méltó a jelölt, ha szabad igy beszélni, menjünk a harcba. Hiszen Révész is megmondta az eredményt, tudja azt mindenki, de szükség van arra, hogy a kedélyek felizgattassanak és vallásharc dúljon a mi városunkban. A választás napja. A belügyminiszter a választás határnapját október másodika és tizennegyedike közé helyezte. A központi választmány kötelessége a választás napját kijelölni s azért a megyei választmány e hó 19-ikén gyűlést is tart, melyen a polgármesterünknek is meg kell jelennie. Általános a vélemény, hogy szercián, október harmadikén lesz Vácon a választás. A választás elnöke, minden valószínűség szerint dr. Freysinger Lajos lesz. A roppant felelősséggel járó tisztet méltóbban senki sem tudná betölteni. A viharágynaás és as eső. Arról tudjuk meg legjobban, hogy valamely uj dolog bevált, ha a mellette kardoskodóknak ellentábora támad és az ellentábor érvei. — a mennyiben nem találók, sőt a mennyiben tarthatatlanok — annál inkább előreviszik az uj dolog ügyét. A viharágyuval sincs másképen. A vele elért elvitázhatlan sikerek kissé megelőzték a tudományt és most kezdenek a tudósok polemizálni, midőn a viharágyuzás, mint éppenséggel nem meddő dolog, kezd bebizonyosodni. Eleinte magunk is tamáskodtunk lehetséges-e az, hogyha rálövöldözünk a dörgő-háborgó égboltozatra, a mérges taréju jégfelhők megszelídülnek, a csapadék nem ált bennök jéggé össze, hanem mint jótékony eső hull le földünkre. A tudósok néha nem hajlandók egymás felfedezéseit elismerni, alaptalan tantételeknek mondják azokat s ha a viharágyu lövései fel is oldják a jégfelhőt, a tudósok azt mondják, hogy ez nem érvényes, mert még nem találtuk meg ezt a kis szavat, hogy : Miért??! Ha megtalálta valamelyikük, vagy agyonhallgatják, vagy nem vesznek tudomást róla. Pedig úgy látszik, hogy megtalálta egyikük, egy darmstadti tudós, dr. Kreuschner. Nem szükséges a felhőkre való okszerű lövöldözésnek elméletét keresni, az eddig elért eredményeinél fogva most már megáll az a maga iábán és napról-napra terjed; de mert igenis van már elmélet, miért ne körvonalaz- j nók azt az érdeklődő közönség előtt ? Dr. Kreuschner darmstadti tanár képes, volt , az ő fedett helyiségében, t. i. laboratoriumá- I ban, természetesen kis mértékben, jégesőt elő- ^ idézni. I Erős villanyos áramnak két pólus-huzalát úgy állította be, hogy az egyik huzalt alul vezette be egy viztartányba és a huzal fölért majdnem a viz felületéig, mig a másik huzal felülről közel ért a viz felületéhez; de ezt nem érintette. Majd erős és nagy feszültségű áramot eresztett keresztül a huzalon, melynek hogy kiegyenlődjék, a két pólus közti meg- szakitási űrt át kellett ugornia. A két huzalvég közt látni lehetett, mint képződik a viz tükrén eleinte sekélyebb, később mélyebb örvény, melyből apró vizcseppecskék nagy hevességgel szórattak ki. Ha már most papirt teregetett Kreuschner professzor a vízmedence körül, azt lehetett észlelni, hogy a kilüktetett cseppecskék nem is vizcseppek, hanem parányi jégszemecskék voltak, alakra nézve olyanok, mint a jégeső szemei! Ámde a professzor e kísérlete mindannyiszor meghiúsult, ha nem uralkodott az egész kerületben a legteljesebb nyugalom. A levegőnek legcsekélyebb rengése, a legközelebb álló egyénnek egy gyors kézlegyintése, vagy valamivel hirtelenebb lélegzése elegendő volt arra, hogy megakadályozza a jég képződését és ily esetben a cseppek nem mint jégeső, hanem csakis mint eső hullottak vissza. Valószínűleg igy megy ez végbe a nagy természetben is! Egészen hasonló körülmények uralkodnak a jégvihart megelőző percekben, ellentétes villanyos áramok a zivatar környezetében szintén vannak, ezek kiegyenlítődni törekszenek épp úgy, mint a Kreuschner kísérleténél látjuk és a jégvihart megelőző szélcsend, tikkadtság és nyugalomnak felel meg, mely a laboratóriumban szükséges, hogy a jégszemecskék képződjenek Hogy pedig határozott nyugalmat kívánnak a vizrészecskék, hogy jéggé tömörülhessenek, ez olyan tény, mely úgy tudományos, mint gyakorlati alapon, számtalan megfigyelések folytán állapíttatott meg és éppen ez érteti meg velünk, hogy a jégvihart megelőző nyomasztó nyugalom és szélcsend idején milyen szerep jut a viharágyu torkából égnek szálló rengő léggyürű- vagy légöl vénygyürűnek, mely felkavarja a légréteget ott, a hol felszáll és az egész kerületben. Ott azután — szintén köny- nyen érthető, — hogy a felhő csapadéktartalma nem képes jéggé sűrűsödni. Minden elmélet szürke — mondja a német közmondás ; ámde ha érthető az a theoria, mint a hogy tényleg érthető az, a melyet itt elmondtunk, ha elfogadható, szívesen elfogadjuk. Mint elmélet éppen elég, nem kívánjuk, hogy még körülményesebb elméleti tantételek táláltassanak a szőlőgazda elé, ki ugyancsak nem ér reá, még azokat is keresztül élvezni, de nem is szükséges; minthogy e téren beállott már a gyakorlati siker is. Ha tehát kedvök van a tudósoknak tovább is rácáfolni egymásra, abban őket senki sem fogja zavarni, ők tollal párbajoznak egymás ellen, a szőlősgazdák pedig azalatt egész komolyan felvették a harcot viharágyukkal a természet rendetlenkedései: a jégverés ellen. És hogy a dolognak humora is legyen — igy irta a lefolyt héten néhány napilap — a fehérmegyei Moór hegyközsége szőlőtermését megvédendő a jégverés ellen, rendszeres vihar- ágyu-rajvonalat állított fel és sikerre] lövöldözött és csakugyan nem is volt azóta jégverés a moóri szőlőhegyekben, mert mint Írják, mivelhogy úgy is értesültek, a viharágyuk elhajtották a viharfelhőket és ezért nagy az elkeseredés a szomszédos falvakban, mert azokban nagy a szárazság. Elhajtották ! Nagy botlás az ilyent mondani, még nagyobb az ilyent ki is Írni. A lövöldözéssel nem hajtják el a jégfelhőt, hanem megzavarják képződését és mindenütt, a hol a viharágyu működik, a csapadék mint jótékony eső hull alá, azt latjuk a fentebb magyarázott érthető elméletből is. Természetes, hogy lehull, mert nem kerge- tődik el a felhő és hogyha deputációba akarnak a Moór környékbeliek menni, hogy az uralgó szárazság megszüntetése céljából tiltsák be a viharágyuzást, akkor itt alighanem valamely biztosítási ügynök fondorkodása lappang a dologban, ki fellovalja a föld népét a viharágyuzás ellen, mely neki keresményét veszi el. Hogy kinek tegyen eleget a Gondviselés, a Moór községbelieknek, kik a jégfelhőket akarják szétkergetni, vagy a környékbelieknek, kik deputációba akarnak tömörülni, hogy protestáljanak a szárazság és a viharágyuzás ellen, azt mi halandók be nem láthatjuk és meg nem ítélhetjük, de másutt is fordult elő a a vélemények ily meghasonlása. Ki ne hallotta volna annak a Stájerországban megtörtént dolognrk hírét ? A főtisztelendő ur vezette a bucsujárók nagy sokadalmát. Szemközt jön velők a Hánnesz (János). — No Hánnesz, szól a főtisztelendő úr, te nem jösz a processzióval ? — Aztán mi járatban ? — kérdé Hánnesz. — Hát esőért könyörgünk ! Nem jösz? — Nem én főtisztelendő uram, nem megyek. Hajdinát vetettem, nekem nem kell eső ... De ha a Moór környéke lakóinak eső kell, megadja nekik azt a Gondviselés, akár pro- cesszió, akár deputáció megy érette, az egyről biztosíthatunk azonban mindenkit, hogy a viharágyuk dörgő szavukat nem az eső ellen hallatják és nem idéznek elő szárazságot. K—t k. Helyi és vidéki hírek. — A püspök hazatérése. Grófpüs- pökünk Marienbadból Mütényi Gyula apátkanonok és Matzenauer Oszkár szertartó kíséretében hétfőn tér haza az esti luxusvonattal. Kedvéért ezt a váci pályaudvaron megállítják — Újhelyi István praelatus. Megemlékeztünk már arról, hogy grófpüspökünk előterjesztésére Újhelyi Istvánt, a váci káptalan tagját, a pápa pápai praelatussá nevezte ki. A kinevezés csakugyan meg is érkezett az elmúlt héten s Marienbadba a püspöknek el- küldötték, ki meleg hangú táviratban gratulált a jótékony főpapnak az őt ért kitüntetés alkalmából. Mint értesülünk, az örömteljes kitüntetésen kivül a közelebbi időben még egy apátkanonok kitüntetése is várható. — Blaskovich Elemér vasútja. A keieskedelmi miniszter péntekre tűzte ki a városházára a budapest-rétsági s duka-váci helyiérdekű vasút közigazgatási bejárását. Köz bejött akadályok miatt azonban csak szombaton tarthatták meg dr. Képessy Árpád miniszteri titkár elnöklete alatt. A közigazgatási bejárás nagy mozgolódást keltett a városházán és sokan is jelentek meg. Ott voltak Blaskovich Elemér engedményes, Goszthonyi Tibor, Luczen- bacher Jenő Bottik Lajos földbirtokosok, Mészöly vármegyei jegyző, Ivánka Pál főszolgabíró, a katonaság és az államvasút képviselői, a királyi főmérnökök, A várost Kemény Gusztáv bizottsági tagon kivül dr. Zádor János polgármester és dr. Morlin Zsiga tiszti ügyész képviselték. A tárgyalás hosszan nyúlt el. Bemutatták a mérnökök az egész vonal helyszíni rajzát, melyből bennünket a vác-dukai elágazás érdekel legjobban. E vonalrész tárgyalásánál a polgár-
